Kísérletek az átalakulásra, javaslatok, elméletek és jó gyakorlatok vannak már. Ezek közül mutat be néhányat Zagyva Gabriella írása.

Egyik paradigma sem képes arra, hogy megjósolja a következőt. Még az is szinte képtelenség, hogy egy paradigma elképzelje, hogy egyáltalán lesz utána egy következő. A középkor emberei nem úgy gondoltak magukra, mint akik valaminek a „közepén” vannak. Azt gondolták, hogy az emberek az idők végezetéig fognak úgy élni, ahogyan ők élnek. Még ha képesek lennénk is meggyőzni őket, hogy az új kor már itt van a nyakukon, egyetlen dolgot se tudnának mondani róla – azt sem, hogy egyáltalán mitől lesz új. Ha képesek lettek volna leírni a reneszánszt a 14. században, akkor az már a reneszánsz lett volna.

Mi sem vagyunk kivételek. Minden fecsegésünk az új paradigmákról és az eljövendő korokról vitathatatlan feltételezése annak, hogy a távoli leszármazottaink pont olyanok lesznek, mint mi. Persze a kütyüik, a divatjuk, a zenéjük stb. különbözni fog, de biztosak vagyunk benne, hogy a gondolkodásuk változatlan lesz – mert képtelenek vagyunk elképzelni egy másfajta gondolkodást. De valójában, ha sikerül túlélnünk ezen a bolygón az azért lesz, mert egy új korba mozdultunk, ami olyannyira eltér a mienktől, mint a reneszánsz a középkortól – és épp annyira elképzelhetetlen számunkra, mint amilyen a reneszánsz volt a középkor embere számára.

Daniel Quinn: A civilizáción túl

Van a “hagyományos” gazdasági rendszer, amiben az ipari forradalom óta élünk és hiszünk. Sőt, talán még korábbra vezethetjük vissza, a civilizációk, a városállamok kialakulásának úgy 5.500 évvel ezelőtti időszakára vagy akár 10 ezer évvel ezelőttre, amikor a mezőgazdaság megjelent a Termékeny Félhold vidékén.

Ami biztos, a XVIII. századi ipari forradalom hozta el a fosszilis energiahordozók és az elektromosság elterjedését, ami megteremtette a lehetőséget az ipar és a közlekedés ugrásszerű fejlődéséhez, a piacgazdaság megjelenéséhez, a gyarmatosítás és a világkereskedelem fokozódásához, a vegyipar robbanásszerű kibontakozásához, a mezőgazdaság és a halászat iparosításához, a tömeges urbanizációhoz, a tudományos forradalom térnyerésével pedig az uralkodó világnézet és értékrend megváltozásához.^[1]

Ezek a folyamatok pedig végső soron oda vezettek, hogy teljesen elveszítettük a kapcsolatot a természettel, a gazdasági növekedés vált az egyetlen értékmérővé, széthulltak a megtartó kisközösségek, nem vagyunk már tisztában a valódi igényeinkkel, gyakorlatilag csak a reklámok és a gyakran eltorzult társadalmi elvárások határozzák meg a szükségleteinket, mindeközben boldogtalanok, betegek, frusztráltak és magányosak lettünk. Az együttműködést felváltotta a versengés, a szolidaritást a gyűlölködés, a gondoskodást az egoizmus, a közügyekben való aktív részvételt az apátia.

Pontosan tudjuk, hogy ez így nem jó, nem élhető, nem fenntartható. Csak épp nem tudunk elképzelni más világot, más kultúrát, más fajta civilizációt.

Ha azonban hihetünk Daniel Quinnek, ez nem is baj. Nem probléma, ha nem tudjuk most még leírni, hogy hogyan is néz majd ki az a világ, ami fenntartható, egészséges, igazságos és szolidáris lesz, hiszen ha le tudnánk írni, már abban a világban élnénk. Elég az, ha tudjuk, hogy min kell változtatnunk és nem utasítunk el minden kísérletet arra hivatkozva, hogy az lehetetlen.

Kísérletek a változásra pedig vannak. Hogy melyik lesz ezek közül a befutó – no, ez is a versengő világképünk hangja – nem tudhatjuk. Valószínűleg, ha jobban megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy lényegüket tekintve nagyon hasonlóak és a végső megoldás majd ezeknek az egyvelege lesz.

Zöld fordulat: a Green Deal

Az Európai Klímarendelet -a Green Deal – értelmében az EU vállalta, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkenti nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását. Az „Irány az 55%!”^[2] intézkedéscsomag az uniós gazdaság valamennyi ágazatát érinti és a törekvések szerint alkalmassá teszi őket e cél elérésére. Az EU-t olyan pályára állítja, amelyen méltányos, költséghatékony és versenyképes módon tudja megvalósítani éghajlat-politikai céljait.

Az Európai Klímarendelet olyan intézkedésket tartalmaz, melyek

• Gazdaságunk és társadalmaink átalakítását
• Fenntartható közlekedés-fejlesztést
• Zöld ipari forradalmat
• Szennyezésmentes energiarendszer kiépítését
• Épületfelújítást
• Egészségünk és természeti környezetünk védelmét
• Határozottabb globális éghajlat-politikai fellépést

céloznak.

Kék az új zöld

A Kék gazdaság egy üzleti modell, ami talán a körkörös gazdaság és a Nulla Hulladék szemléletéhez áll a legközelebb. A modell kidolgozója Günter Pauli “1994-ben megalapította a ZERI-t (Zero Emissions Research and Initiatives), ahol kreatív, innovatív tudósok, üzletemberek és ismeretátadással, oktatással foglalkozó szakemberek dolgoznak, hogy hulladékmentes gyártási technológiákat dolgozzanak ki. Az alapítvány célja olyan tudományos elképzelések megvalósítása, amelyeket a természet teremtményei, elvei inspiráltak.

Ezek után kapott megbízást egy olyan gazdasági rendszer kimunkálására, ami nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, mégis munkahelyeket teremt, társadalmi tőkét épít és nem jár magasabb költségekkel. Ennek eredményeként – hosszas munka után – született meg a Kék Gazdaság^[3] c. könyv, amelyet 2009-ben a Római Klub hivatalos jelentéseként fogadott el.”^[4]

Legyen inkább bíbor!

Az Európai Női Lobbi (EWL) úgynevezett Bíborpaktumában^[5] írnak arról a feminista közgazdasági szemléletről, melynek “célja a mindenki jólétét szolgáló, befogadó gazdaság megteremtése, középpontjában egy olyan kiépített, egyetemes társadalmi ellátórendszerrel, amely mindenki számára elérhető és megfizethető, színvonalas szociális és gondozási szolgáltatásokat tud biztosítani.”

Egyúttal hangsúlyozzák azt is, hogy “a környezeti kérdések mindig is hozzátartoztak – s ez egyre inkább igaz – az emberi jogok és a társadalmi igazságosság kérdésköréhez, és ily módon a feminizmus ügyéhez, illetve a feminista közgazdasági elemzéshez.”

A feminista közgazdaság fókuszában a gondoskodás áll. Gondoskodás a Földről és gondoskodás az Emberről. Ha ehhez hozzáadjuk még az igazságos elosztást is, akkor meg is kapjuk a Permakultúra etikáját^[6].

Kezd szépen összeállni a színpaletta.

Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, aki ne szeretne egy “mindenki jólétét szolgáló, befogadó gazdasági rendszerben” élni, ami “egyetemes társadalmi ellátórendszerrel egy mindenki számára elérhető és megfizethető, színvonalas szociális és gondozási szolgáltatást tud biztosítani.” Mégis, sokan berzenkednek attól, ha erre a gazdasági modellre feminista rendszerként hivatkoznak.

Talán ideje másképp gondolnunk a feminizmusra, elfogadnunk azt, hogy a gondoskodás képessége nem nemfüggő, a férfiak is képesek rá. Felejtsük el az “Én nem vagyok feminista, de…” kezdetű mondatokat, fogadjuk el, hogy a patriarchátus kritikája nem férfigyűlöletet jelent és vállaljuk fel bátran, hogy ha fontos számunkra a gondoskodás, az esélyegyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás eszménye és ezekért tenni is hajlandóak vagyunk, akkor feministák vagyunk.

Biztos, hogy nem sárga

Nem tudom, hogy a szolidáris gazdaságot hirdetők választottak-e már színt maguknak, de úgy gondolom, hogy biztos nem az irígység színét választanák.

Talán a szolidáris gazdaság az, ami az új gazdasági rendszert leginkább összegzi, ötvözve a baloldali, a zöld és a feminista elképzeléseket.

“A szolidáris gazdaság a gazdasági demokrácia és ökológiai fenntarthatóság elveit megvalósító gazdasági formák gyűjtőfogalma.”^[7]

Magyarországon a Szolidáris Gazdaság Központ^[8] (SZGK) igyekszik ezt a szemléletmódot terjeszteni, a jó gyakorlatokat megvalósítani és ebben másokat is segíteni, jelenleg a szakszervezeti együttműködések, a lakhatás és az energiaközösségek terén.

Amellett, hogy a szolidáris gazdaság^[9] lényege az ökológiai fenntarthatóság és a demokratikus gazdaság – ami jelent önrendelkezést, öngondoskodást, részvételiséget, igazságos elosztást és esélyegyenlőséget is – az SZGK három kritériumot emel ki alappillérként:

1. Körforgás – ahogy azt a Kék gazdaságban is láthatjuk
2. Transzformatív program, vagyis nem a jelenlegi rendszer egyik módozata, hanem egy átfogó program, ami a teljes gazdaság átalakítását tűzi ki célul – ami a Zöld átmenet célja is.
3. Szakszervezetiségre alapozott, vagyis a gazdaság átalakítására irányuló szakszervezeti nyomást, a dolgozók érdekeinek figyelembe vételét, a velük való partnerséget és a szakszervezet-szövetkezet kapcsolatokat tartja a szolidáris átmenet alapvető feltételeinek, egyszóval gondoskodó, mint a Bíborpaktum feminista közgazdaságtana.

Kísérletek az átalakulásra, javaslatok, elméletek és jó gyakorlatok tehát vannak már. Nem is említettük például a Nemnövekedést, vagy az Átalakuló városok mozgalmat. Sőt, olyan kísérletek, javaslatok és elméletek is napvilágot láttak már, melyek a pénzhez való viszonyunkat változtathatják meg gyökeresen. Számomra ilyen kísérletet ír le Charles Eisenstein a Megszentelt gazdaságtan^[10] című könyvében. Mégsem tudom, hogy milyen lesz az új reneszánsz, nem tudnám leírni a pontos paramétereit. Valószínűleg, amikor már benne élünk, benne élnek az utódaink, akkor pedig nem fogjuk/fogják tudni visszamenőleg megmondani, hogy pontosan mikor is kezdődött ez az új, fenntartható, igazságos és szolidáris korszak.

Lehet, hogy egy kicsit már el is kezdődött?

 

Végjegyzetek:

^[1] Takács-Sánta András: Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai

^[2] Forrás: https://commission.europa.eu/strategy-and-policy/priorities-2019-2024/european-green-deal/delivering-european-green-deal/fit-55-delivering-proposals_hu

^[3] http://kekgazdasag.hu/

^[4] Forrás: https://adminisztracio.pte.hu/diszdoktorok/gunter_pauli

^[5] Forrás: http://noierdek.hu/2/wp-content/uploads/2021/06/Biborpaktum_PurplePactHUN.pdf

^[6] Forrás: https://permakultura.hu/permakultura/

^[7] Forrás: https://szolidarisgazdasagkozpont.hu/szolidaris-gazdasag

^[8] https://szolidarisgazdasagkozpont.hu/

^[9] Fordulat27: http://fordulat.net/?q=huszonhetedik

^[10] https://megszenteltgazdasagtan.hu/

 

Szerző:

Zagyva Gabriella, Alsómocsolád Község Önkormányzatának környezetvédelmi és klíma referense, a Szolidáris Gazdaság Központ Transzformátor Közösségi Energia Központjának energiaközösségi munkatársa, az Európai Klímaegyezmény nagykövete.