Az Együtt-egymásért – A Cigánymisszió keresztyén közösségfejlesztő munkatársképzésének bemutatása Lakatos Kinga tollából. Ebben, a 2018-ban indult programban cigánymissziót végző, illetve az iránt érdeklődő gyülekezetek tagjai szakmai alapú, elméleti és gyakorlati tudást kaphatnak a szolgálatukhoz.

Van egy álmom… (és nem vagyok vele egyedül)

Szociális munkás végzettségű közösségfejlesztőként mindig is álmom volt önszerveződő, kezdeményező és cselekvőképes, kölcsönös támogató kapcsolatokra alapuló szomszédsági/ lakó-közösségek létrejöttének támogatása.

Egy hely (falu, utca, kerület) ahol jó (együtt) élni. Ahol felelős állampolgárnak tekinthetek magamra és a környezetemben lakókra. Sok barátom már 20 évvel ezelőtt is nagyon naivnak tartott ezért, hát még most.

Mikor a harmincas éveim elején egyre fontosabbá vált számomra keresztyén hitem és egyre tevékenyebbé váltam “egyházi berkekben” ez az álmom nem veszett el, csak átalakult.

Megláttam, hogy mekkora potenciál van a helyi gyülekezetekben a közösségformálás tekintetében és milyen sok helyen (főleg a “végeken”, elszegényedett, leszakadó térségekben) sok esetben az egyház az egyetlen jelenlét, erőforrás (legtöbbször a máshonnan érkezett fiatal lelkészházaspár személyében) mely új mozgásokat tud elindítani a közösségekben.

Ekkor (2010 környékén) találkoztam a keresztyén közösségfejlesztés amerikai gyakorlatával is, mely megerősített abban, hogy a gyülekezet mint közösség arra is hívatott, hogy fényként és sóként legyen jelen és hasson a településen. Ne az legyen az egyetlen célja, hogy az emberek bemenjenek a templomba és gyarapodjon a gyülekezet, hanem az is, hogy a gyülekezetnek legyen egy olyan munkacsoportja, amelyik aktívan elindul megismerni a településen lakó embereket és közösségfejlesztői szemlélettel partnerként beleáll az ottani ügyekbe. Ahogy ezt írom, hallom ahogy néhány közösségfejlesztő/szervező kolléga felszisszen: “Micsoda keresztyén arrogancia ez már megint, mintha csak ők tudnák ezt (jól) csinálni!” Szó sincs erről. Nem egy párhuzamos és “jobb”, a közösségfejlesztés “keresztyén” verziójának létrehozása az álmom. Hanem az, hogy a gyülekeztek meglássák azt, hogy milyen felelősségük (keresztyén szóhasználatban: elhívásuk) van az egész település, szomszédság felé, különös tekintettel a társadalmi feszültségek enyhítésének és a kirekesztett emberek szolgálatában, mely túlmutat a jótékonykodáson valamint a szociális és oktatási intézmények fenntartásán. Gyülekezetek, melyek partnerei vagy elindítói egy helyi közösségfejlesztési folyamatnak.

Ez a bennem formálódó, érlelődő, szakmai tudásszomjat is tápláló álom 2019 nyarán találkozott Dani Eszter református lelkész, a Missziói iroda akkori vezetőjének már megvalósulóban lévő álmával, az Együtt egymásért keresztyén közösségfejlesztő munkatárs képzéssel, mely az Országos Cigánymisszió kiemelt stratégai céljának megvalósulása érdekében indult el 2018-ban egy EFOP pilot-projekt keretében. De miről is szólt ez a képzés pontosan?

Együtt egymásért: “ahol a fejünk és a szívünk is töltődik”

“A Cigánymisszió stratégiájának egyik kiemelt célja volt egy olyan munkatársképzés életre hívása, melyben a cigánymissziót végző, illetve az iránt érdeklődő gyülekezetek tagjai szakmai alapú, elméleti és gyakorlati tudást kaphatnak a szolgálatukhoz.

Célunk a helyi gyülekezet roma és nem roma, hátrányos helyzetű tagjainak, munkatársainak képzése, illetve közösségi megoldások támogatása, az együttműködési kultúra javítása, a közös- és az önálló életvezetési képességek erősítése érdekében.

További célkitűzések: a szemléletformálás, társadalmi érzékenyítés, a kölcsönös előítéletek csökkentése, az önszerveződési képesség fejlesztésével a társadalmi együttélés javítása.
A közösségfejlesztés eredményeként erősödhet a helyi gyülekezet összefogása és aktivitása, a befogadás, csökkennek az interetnikus feszültségek, a romák társadalmi- és helyi közösségi befogadásával csökkenhet a szegénység, a kirekesztettség továbbörökítése.” – olvashatjuk a képzési ciklus leírásában.

(https://ciganymisszio.reformatus.hu/egyutt-egymasert/)

A képzés két éves volt és évente öt, három napos képzési hétvégéből állt, ahová az ország minden gyülekezetéből vártuk a jelentkezőket. Feltétel volt, hogy egy gyülekezetből legalább egy roma származású és egy nem roma származású munkatárs jöjjön, hogy a köztük kialakuló, elmélyülő baráti kapcsolat is segítse majd a helyben folyó munkát.

A modulok összeállításában a holisztikusságra törekvés volt a szempont: közösségfejlesztés (erőforrás/érték alapú megközelítéssel, illetve a programszervezés is ide tartozott), spiritualitás (bibliatanulmányozás, lelkigondozás, a szolgáló-vezető attitűd stb.), romológia, érdekérvényesítés és szupervízió tették ki a hivatalos képzési programot. Ám ami a reggeli áhítatokon, a (cigi) szünetekben és az esti szervezett vagy spontán programokon történt az legalább annyira fontos volt, mint az interaktív, egymástól való tanuláson alapuló órák folyamán.

A két év alatt a résztvevők elmesélték egymásnak az életüket, hamar szokássá vált hogy a képzési hétvégék között is tartották egymással a kapcsolatot, eljártak segíteni egymás rendezvényeire, előítéleteket és egymástól kapott sebeket mondtak ki, melyek leépültek és gyógyulni kezdtek. Persze sok volt a nevetés, közös éneklés, a nagy társasozások és a spontán közös imádkozások is, egymásért a nehézségekben, kihívásokban. Egy közösség alakult olyan emberekből, akik nem biztos, hogy másként találkoztak volna egymással. Ennek számomra egyik legszebb és legerősebb jele a “kötelező” ölelés volt mellyel egymást fogadták és amellyel egymástól búcsúztak.

Én közösségfejlesztő trénerként voltam jelen a programban, de a tanár-diák kapcsolat itt hamar átalakult egy inkább testvéri viszonnyá (keresztyén körökben sokszor hívjuk egymást testvérnek, de én itt éltem át igazán ennek a szónak a jelentését, a valóságát, az “igazságát”).

Így lett igazán holisztikus ez a képzési program: nemcsak tudásban, nemcsak önismeretben és hitben növekedtek itt a résztvevők, hanem ahogyan ők fogalmazták meg sokszor: “itt megéltük a földi mennyországot, ahol tényleg nincs roma és magyar, hanem csak a szeretet van és mindannyian testvérek vagyunk”.

Számomra, trénerként, ez a képzési alkalmak végén szokásos visszajelző körök során eleinte frusztációt is jelentett. Arra a kérdésre ugyanis, hogy “mit viszel magaddal a képzésből”, az esetek többségében (főleg a roma származású résztvevők részéről) “a szeretetet”, “az öleléseket” válasz érkezett így az volt a benyomásom, hogy az órak anyaga “nem ment át”, csak érzelmi lenyomata maradt a hétvégének. Aztán (bár megtaláltam a módját annak is, hogy hogyan kapjunk konkrétabb, a modulok tartalmára visszajelző válaszokat) megértettem, hogyha ezt viszik magukkal, igazából elértük a képzés célját. Ha valaki megéli azt hogy szeretett, értékes, másokkal egyenlő és másoknak adni képes (főleg ha egész életében az ellenkezőjét közvetítették felé), ez a tapasztalat válhat majd egy helyben elinduló közösségfejlesztési folyamat legfontosabb erőforrásává, motorjává, hiszen abban is az a módszer és a cél, hogy meglássuk és erősítsük a településen és az ott élőkben az értéket és a közösen kitűzött célok mentén mindenki beleadja azt amit tud a fejlesztési folyamatba.

Kisvideó (16 perc) a képzésről

Ízek és fények: avagy mit valósítottak meg a részvevők otthon, sokszor apatikus, mélyszegénységben élő közösségeikben (fiorettik)

Milyen idilli képet is festettem én erről a képzésről… Miközben Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági valósága nagyon más képet mutat. Főleg a roma kisebbség szemponjából nézve, azokon a helyeken ahonnan a résztvevők nagy többsége jött: Hajdú-Bihar, Borsod és Szabolcs-Szatmár vármegye apró falvaiban, városaiban.

Hazamenve kilátástalansággal, nyomorral és előítéltekkel kellett újra szembenézni, sokszor úgy, hogy a résztevők maguk is nagyon nehéz körülmények között éltek.

Mégis: a fény a sötétben világít a leginkább, a só az ízetlen ételből hozza ki a legjobbat.

A képzéshez tartozott az a “házi feladat” is, hogy helyben kezdjenek el programokat szervezni a résztvevők, ehhez a képzés anyagi támogatást is biztosított. Sok program valósult meg ebből a keretből, de azt tapasztaltuk, hogy helyi és más támogatókat, erőforrásokat is bevonnak a résztevők a cél megvalósítása érdekében. Íme néhány jó példa:

Dénes és Timi Esztárból jöttek, egy Debrecen melletti kis faluból. Mindketten szeretnek a földdel dolgozni. 2019-ben közösségi kertet kezdeményeztek, melyben két másik család is részt vett a gyerekekkel együtt. A földet egy szomszéd ajánlotta fel, mivel ő nem használta. Aztán jött a COVID és észlelték, hogy az utcájukban a gyerekek nagyon nagy hátrányban vannak, mert se számítógépük, se egy rendes helyük nincs otthon, hogy online tanuljanak. Ők, akik szintén csak nyolc általánost végeztek, nekifogtak és először a saját konyhájukban, kölcsön géppel kezdték el korrepetálni a gyerkeket, majd egy idő után átalakították a saját kis melléképületüket, ajándékba kaptak gépeket, nyomtatót, könyveket és saját pénzből vettek gázpalackos kis kályhát, hogy tudjanak fűteni. Megszületett az Esztári Tanoda. A felnőtteknek esténként bibliaórát tartottak, ahol mindenki elmondhatta a nehézségeit, a fájdalmait és megtapasztalhatta Isten gyógyító szeretetét a közösségen keresztül. Az Esztári Tanoda azóta kinőtte a kis szobát, a templomhoz tartozó régi gyülekezeti termet kapták meg és egy svájci program, a HEKS támogatja a működésüket. Sok önkéntes csatlakozott a csapathoz, hívők és nem hívők egyaránt, sokszor az idős klub tagjai főznek lelkesen egy-egy rendezvényen. Szerveznek Betlehemest, amivel járják a falut decemberben, van cigánytánc oktatás, nyári tábor és foci csapat is. 2023 nyáron egy térségi tanoda-focikupát is kezdeményeztek, amely megmozgatta az egész falut és egy nagy közös bográcsozással zárult. A polgármester büszkén nyilatkozta, hogy hagyományt szeretnének ebből teremteni. Több idős lakos azt mondta: utoljára gyermekkorukban volt ekkora élet a focipálya környékén.

Kisfilm a focikupáról (2 perc)

Krisztián a bodaszőlői szőlőskertben él a családjával, ahova Debrecenből kényszerültek kiköltözni 2004-ben a Domokos Márton kertből, mivel az ottani lakóhelyeket felszámolta az önkormányzat. Egy nap alatt 40-en kényszerültek a városból, állandó lakhatásra nem alkalmas épületekbe költözni ennek a pici településnek az egykori szőlősébe (Bodaszőlő közigazgatásilag Hajdúböszörményhez tartozik, ám földrajzilag egy különálló településrész).

Krisztiánt a hite és a nélkülözők megsegítése hajtja, származástól függetlenül, hiszen Isten szeretete által megtapasztalta, hogy nem számít, honnan jött, értéke és méltósága vele született: ez mentette meg amikor nagyon mélyen volt, ezt szeretné továbbadni. A nélkülözést is jobban ismeri, mint szeretné, ezért nem tud mást tenni, mint mindent megosztani azokkal, akiknek nincs. Az Opre Roma Egyesület egyik vezetőjeként és a Hajdúböszörményi Kálvin téri gyülekezet tagjaként is motorja a közösségfejlesztésnek. Farsang, nyári gyermektábor, közösségi szemétszedés, ételosztás (házhoz szállítással az idősek részére) és ruhaosztás, bibliaóra a felnőtteknek és pár hónapja a tanoda is beindult, többek között Krisztián fáradhatatlan munkájának is köszönhetően, aki az első évfolyamban végezte el a képzést. Mindez egyre több helyi és környékbeli lakos, gyülekezeti tag és vállalkozó bevonásával történik, de a kapcsolati háló a térségben és országos szinten is kiterjedt. Volt részem többször is részt venni egy-egy eseményen és a közösség szervezettsége, a mindenfelől érkező önkéntesek sokszínűsége minden alkalommal ámulatba ejt. Ugyanannyira, mint a szegénység és a roma lakosság testi-lelki-mentális állapota ejt kétségbe.

Ezek a kezdeményezések és eredmények természetesen nem kizárólag a képzésnek köszönhetőek. Hiszen már a képzésre is inkább az aktívabb, érdeklődőbb gyülekezeti tagok jöttek el, akik szerettek volna még több gyakorlati tudásra szert tenni, hogy amit csinálnak azt tudatosabban, több felkészültséggel, magabiztosabban tegyék. Illetve, ha most szeretnének elindulni, nyitni, ahhoz legyenek eszközeik.

Élet az EFOP projekt után…avagy ennyi volt a mese?

Biztosan sokak közös tapasztalata, hogy egy pilot projekt, ha sikeres is, elsősorban finanszírozási okokból nem folytatódik. Én (talán borúlátóként, talán realistaként) az Együtt egymásért képzéssel kapcsolatban is erre készültem. Nem ez történt. A programot rögtön átvette a Református Egyház és 2022 után még folytatódott…egy évig. Terveztük egy Keresztyén Közösségfejlesztő Hálózat létrehozását is. Ám 2022-ben a Református Egyház lényeges átstrukturálódásokon ment keresztül, melynek során az Országos Református Cigánymisszió átkerült a Missziói irodából a Református Szeretetszolgálat Felzárkóztatási Osztályához. Mivel ennek a szervezeti egységnek más a profilja, mint a Missziói irodának, egy ilyen nagy költségvetésű képzési programnak nem vállalták a további finanszírozását. Így kényszerből ugyan, de a képzés újragondolásasra kényszerültünk. Ám ez szakmai szempontból is – kiértékelve a mögöttünk álló öt évet -, új távlatokat nyitott. Mivel a közösségfejlesztés kifejezetten lokális tevékenység, az öt év alatt láttuk, egyre több településen, gyülekezetben megerősödik a munkatársi csapat. Valamint azt is tapasztaltuk, sokaknak túl nagy vállalás volt a két év, a tíz hétvége,hogy részt vegyenek, ezért egy új, helyben zajló és alacsonyabb költségvetésű képzési koncepció született.

Annak érdekében, hogy jobban megtámogassuk a helyi önszerveződő folyamatokat, egy egyéves “á la carte”, helyben megvalósuló képzési csomagot állítottunk össze, ugyanazokkal a modulokkal, mint az Együtt Egymásértban. A képzést elvisszük a településekre, a szervezés és az infrastruktúra biztosítása  a helyi csapatra hárul, ám cserébe többen el tudnak majd jönni, valamint a képzés profilját és tematikáját is a helyi igényekre és szükségletekre szabjuk.

Így az Együtt egymásért képzés sem veszett el, csak átalakult: “Együtt a közösségért!” lett   belőle. A program 2024 januárjában indult négy gyülekezet (és ezen keresztül település) részvételével.

Emellett a már meglévő országos (informális) hálózat ápolására és fejlesztésére fordítunk különös figyelmet, még ha nem is egy országos intenzív képzési program keretein belül.

Decemberben újra jelentkezem majd az új program első évének beszámolójával a Parola olvasói számára, a Bodaszőlőn folyó munka reszletes bemutatásán keresztül.

Utóirat

A közösségfejlesztői szemlélet, egy gyülekezet és az egyház szerepe a helyi önszerveződő, alulról induló folyamatok támogatásában és az abban való részvételben inkább ismeretlen terület Magyarországon, mint ismert. Nincsenek bevett gyakorlatok. A lelkészképzésnek sem képezik tárgyát (vagy csak nagyon véletlenszerűen). Sok lelkész azonban ösztönösen, látva a helyi közösség állapotát, beleáll egy ilyen folyamatba.
Már nagy lépésnek tekinthető, hogy sok tanoda indult el, családi napok és az egész településnek szóló programok kerülnek megrendezésre, több helyen egyre több módon és helyzetben érintkezik egymással a roma és a nem roma lakosság.

Az a fajta polgári önszerveződés, mely érdekérvényesítő módszerekkel közügyekbe szól bele, a konfrontációt is vállalva, nem jellemzi ezeket a kezdeményezéseket. Érdekes ez, hiszen az Együtt Egymásért képzés egyik legnépszerűbb modulja az érdekérvényesítés volt. Mindenkinek húsba vágó témákról volt szó. Ám míg a programszervezést és a közösségfejlesztés több módszerét profi módon ültették át a résztvevők a gyakorlatba, az érdekérvényítésről ez nem mondható el.

Hogy miért? Talán ez is megér majd egy cikket valamikor.

Hiszen a só arra is való, hogy megolvassza a jeget, vagy meggyorsítsa egy seb gyógyulását, a világosság pedig arra, hogy felfedje a sötétben, láthatatlanul működő igazságtalan és romboló rendszereket…

 

Szerző:

Lakatos Kinga, az ELTE-n végzett szociális munkás szakon 2008-ban, közösségfejlesztő, a nemzetközi katolikus Chemin Neuf Közösség tagja (magyar reformátusként). Jelenleg Hollandiában a Groningeni Protestáns Teológia kutatói programjának keretein belül a hit és a társadalmi ügyekben való részvétel kölcsönhatásait vizsgálja, valamint a Magyar Országos Református Cigánymisszió “Együtt a közösségért” programjában mentor és közösségfejlesztő tréner. Publikációi a képessé tétel (empowerment) témakörében jelentek meg.

(Hogy mi is az a Cigánymisszió arról itt talál többet az olvasó: https://ciganymisszio.reformatus.hu/ )