Nagykalapács és civil lecsó. Elkötelezett emberek és összefogó szervezetek három éves kitartó munkája nyomán, hullámhegyek, mélypontok és reménysugarak váltakozásában, immár működik a helyi közösségek otthona.

Emlékszem, kislány koromban volt egy mozi a falumban. Hihetetlen varázsa volt számomra, nemcsak azért, mert elhozta a szürke életünkbe a színes amerikai álmot, hanem az egész miliő elvarázsolt, amikor beléptem a mozi kapuján. Imádtam a homlokzatán neonfényben világító Filmszínház feliratot, a belső enteriőrt, az art deco stílusát megjelenítő, kissé magyar szorcreál elemeket ötvöző stílusával. Számomra ez volt a tökély. Sokat fantáziáltam, ha nekem lenne egy ilyen művelődési intézményem, milyen programokat, vetítéseket, előadásokat tartanék. Aztán ahogy múltak az évek, a mozi bezárt, átalakították legnagyobb szomorúságomra. Azt már nem is említem, mi lett belőle, úgy éreztem, a művelődés templomát megszentségtelenítették. Az érettségi után nem igazán volt elképzelésem mi akarok lenni, ha nagy leszek. Pénzügyi intézményekben, cégeknél helyezkedtem el, elvégeztem egy irodavezetői képzést. Egyik kolléganőmmel való beszélgetés során vetette fel nekem a kérdést, miért nem megyek továbbtanulni a művelődésszervezői szakra, az OKJ végzettségemet beszámítják, ez lenne a következő lépcsőfok. És akkor ugrott be nekem a mozi képe a fejembe, igen, én mindig ezt akartam csinálni! De sohasem tudtam, hogy ez egy választható szakma. Gimnáziumban ilyen továbbtanulási lehetőség még fel sem merült. Mindig a divat hivatásokat nyomták nekünk, mint mérnök, jogász vagy közgazdász, esetleg pedagógus. Jeles eredménnyel elvégeztem az ELTE Tanári Karán a szakot, de még nem éreztem magamban azt az önbizalmat, hogy elinduljak a pályán. Úgy éreztem, ahhoz, hogy szakmailag jól felkészült vezető lehessek, sokat kell még tanulnom és gyakorlatot szereznem. Munkahelyeimet is mindig ennek a szisztémának rendeltem alá. Tapasztalatot szereztem munkaügyi, HR területeken, megtanultam mellette a bérszámfejtést. Majd később jogi alapismereteket is szereztem, alap végzettségemet kiegészítettem egy jogi szakokleveles kulturális menedzser szakkal is, melyet a Pázmány Péter Egyetem Jogtudományi Karán végeztem el. Az igazi áttörés akkor történt, amikor a Pomázi Civil Szövetség alakuló közgyűlésén jelentkeztem elnöknek, ezzel meghoztam azt a bátor döntést, ami már célirányosan afelé vitt, amire az életpályámat mindig is felépítettem. Hogyan kerültem az alakuló közgyűlésre? Azt is elmesélem. Öt évvel ezelőtt egy kis civil szervezetet alapítottam, lelkes önkéntesekkel, melynek célja egy, a városunkban lévő közpark védelme volt. Úgymond örökbe fogadtuk, virágokat ültettünk, vigyáztunk rá, óvtuk, mellette közösségépítésként nagyszerű családi programokat szerveztünk a parkba, mint pl. hársfák és méhek ünnepe, gyereknap, mikulásüzem.

Egyre jobban éreztük, kell egy hely, ahol mi, civilek összejöhetünk, de nemcsak saját önös érdekeink miatt, hanem mert egy kézműves foglalkozást könnyebb megtartani egy épület falai között, mint amikor a szabad ég alatt ki vagy téve a kiszámíthatatlan időjárási viszonyoknak. Egyre nagyobb lett az igény, más szervezetekkel beszélgetve rájöttünk, náluk is felmerült ez a gondolat. Jött az önkormányzati választás, új testület, új városvezetés lett. A légkör a civileknek egyre jobban adott lehetőségeket. Az ingatlan is adott volt, egy kiüresedett régi, felújításra váró parasztház jellegű épület révén szinte kínálkozott a lehetőség. Végül is ezt a témát a Közösen a Városunkért Egyesület karolta fel. A ház közelében civil találkozót tartott, ahol mindenki elmondhatta a véleményét. Ötleteltünk, milyen rendezvényeknek adnánk otthont „születendő gyermekünkben”, a Civil Házban. Nagyon sok egyeztetés, megbeszélés előzte meg az alakuló közgyűlésünket. Előtte le kellett tisztázni, hogy milyen formában alakuljunk meg, kik lesznek a fő támogatóink, szponzoraink, ki mennyi pénzt, önkéntesként energiát tud belefektetni a projektbe. Az alakuló közgyűlésen végül hét civil tagszervezet mert belevágni a nagy utazásba. Egyesületi formában kezdtük meg működésünket, de szövetség lettünk. Közben a pályázatot is kiírták az épületre. Mivel vállalkozók is indulhattak, ezért nagyon féltünk, hogy egy tőkeerős cég lesz a nyertes. Végül nem így lett, csak ketten adtunk be pályázatot, nagyon hasonló gondolkodás mentén. Fortuna mellénk állt, megnyertük, sikerrel jártunk. A munka nagy része most kezdődött! Vezetőként legfőképpen az volt a feladatom, hogy munkacsoportokat/műhelyeket hozzak létre, rálátásom legyen a működésükre, ha elakadtak, akkor szükség esetén segítséget nyújtsak. Az önkénteseket a nekik megfelelő csoportba beosztottam, így alakult műszaki, pályázatíró, adománygyűjtő csoport. Párhuzamosan haladtunk. Míg a fizikai önkéntesek falakat vertek ki, addig a többiek adományokat gyűjtöttek, hogy haladjon a munka.

„Mi, a Pomázi Magyarok Szövetsége közössége az épület teljes villamos munkáit vállaltuk, anyagbeszerzéssel és munkavégzéssel. Év vége felé közeledve már meg tudtuk csinálni a civilek adventjét az alapító szervezetekkel közösen. Igaz, az épület belső vakolata még hiányos volt és csak a csupasz beton volt. 2022-ben az adománygyűjtések és a pályázatok már nagyobb léptékű változásokat hoztak az épület belső terében. Elkészültek a belső vakolások, padló burkolások, ablak, ajtó cserék, falfestés. Elkészült a konyha és az iroda berendezése. … Nekünk nem új az önkétes munka. Ha nagyobb feladatról van szó, 5-6 fő segítségemre siet. Ezét csak köszönet jár nekik. Civil Házunk gondnoki feladatait még három fő segítségével látjuk el. Igyekszünk a ház körüli munkákat időben megszervezni és jó kedvvel, vidáman elvégezni. Ha szükséges, akkor segítőket vonunk be a munkákba. Szinte már senkiben sem merül fel, hogy anyagi támogatást kérjen.”
Giszinger Károly

Az elején a pályázat beadással nem volt szerencsénk, mivel a magyar állam olyan ingatlanok felújítását támogatta, melyeket civilek ingyenes használatra kaptak. Sajnálatos módon nálunk ez a feltétel nem volt meg, mert a felújítás mellett egy jelképes összegű bérleti díjat is kellett fizetni. Azért megpróbáltuk kétszer is a pályázatunkat beadni, persze ehhez szerződésmódosítást kellett végrehajtani, más módon fizettük tovább a bérleti díjat. De nem jártunk sikerrel, a kétszeri elutasítás nagyon letaglózott minket, lelkesedésünkből visszavett. De a krízisek után mindig jött egy reménysugár, egy újabb kapaszkodó. Vagy kaptunk egy nagyobb adományt, vagy nekünk sikerült jelentősebb összeget keríteni. 2021. áprilisában nyertük meg az ingatlan pályázatát, és 2021. őszén kezdődtek a munkálatok. Villanyszerelés, majd a belső terek kialakítása történt meg, a tervrajzaink alapján.

Cél volt, hogy legyen egy nagy befogadóképességű előadótermünk, de a mozgáskorlátozott emberek által is használható mosdóhelyiséget is kialakítottunk.

„A Civil Ház (az eredeti épületé – a szerk.) építési munkája úgy 6-7 éves korom tájékán kezdődött. Édesapám 1957-58-ban a mai Német Iskola elindítását szervezte és mint igazgató dolgozott itt 10 évig. Mi az iskolaudvarban laktunk, a nyári időszakban a mesterek nehezen tudtak lekergetni az építési állványokról, amikor az iskolát javították, fejlesztették, bővítették. Amikor nem volt építkezés, mi a padlások vagy pincék berendezésével, átalakításával foglalkoztunk, mint gyerekek. Családunkban így a közösségért végzett munka életünk része volt. … A belső burkolások és villanyszerelés befejezése után az épület fűthető-hűthető, technikailag ma az Örökségudvar legkorszerűbb épülete, köszönhetőan a 13 millió forintnyi korszerűsítési munkának, mely értéknek a fele önkéntes munka. Az eddigi tapasztalatok alapján sem központi, sem önkormányzati támogatásra nem számítva az építés 2024. tavaszán a külső munkálatokkal befejezhető. Természetesen egy házépítés, mely közösségi célokat szolgál, teljesen soha nincs készen, folyamatosan gondozni és fejleszteni kell.”

Titton Miklós
vezető építész, tervező

Az adománygyűjtésnél nagy leleményességre kellett szert tennünk. A Pomázi Piaci Bazáron szólítottunk meg embereket, külön büfét nyitottunk a jégpálya mellett, „Civil Lecsót” főztünk, melyet befőttesüvegekbe téve árultunk a termelői piacon, nagyszabású rendezvényt tartottunk „Táncest a Kastélyban” címmel.

Első adventi ünnepeink a csupasz falak között zajlottak. Vendégül láttuk finom ebédre a polgármester urat, de volt kézműves foglalkozás és gitárral vezetett karácsonyi dalok éneklése is, sajátos hangulattal. Következő évben még szebbé váltunk, sokat fejlődtünk. Lefestettük a gerendákat, a falakat, szép konyhabútor lett behelyezve. 2022 év végére elindulhatott a „hivatalos” működésünk.

Azóta rengeteg programnak, rendezvénynek adtunk otthont. Pl.: gyermek hangszeres foglalkoztató, családállítás, táncpróbák, egyesületek-közösségek találkozóhelye, jóga, zumba és gyógytorna is képviseltetik magukat, és még hosszasan sorolhatnám. Már szinte túljelentkezés van. A rendezvényeket tagszervezeteink és külsősök is tarthatják, biztosítjuk számukra is a lehetőséget. Az emberek megszerették az egyedi, kis varázslatos házat. Tündérlaknak hívják.

Amikor a második év végén házunk nyitóünnepségén átadtam a fáradhatatlan, lelkes tagjainknak az okleveleket   munkájuk elismerésképpen, azt az örömöt, ami szemükben csillogott, nagyon nehéz leírni.

Voltak hullámvölgyek, mélypontok és reménysugarak, de az élet mindig megoldotta, vitt minket a megoldás felé. Célunk megvalósult, még ha nem is a megtervezett úton. Most próbáljuk feldolgozni azt a nagy utat és eredményt, amit elértünk. Talán még fel se fogtuk. De még így is az út elejénél tartunk. Számtalan lehetőség nyílt meg előttünk.

 

Szerző:

Gyarmati Fruzsina vagyok, 2003-ban az ELTE Tanárképző Főiskolán művelődésszervezői szakon végeztem. 2020-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karán jogi szakokleveles kulturális menedzser diplomát szereztem. Azóta is folyamatos képzéseken veszek részt, melyeket civil vezetőknek szerveznek, valamint ösztöndíjat nyertem a Civil Kollégium Alapítvány és Európai Uniós Erasmus pályázat keretében, így lehetőséget kaptam külföldön a vezetői pszichológia módszertanban elmélyülni. 2018-ban alapítottam meg a Szent István Téri Akciócsoportot (rövidített néven: SZITA), első civil szervezetemet, melynek egy köztéri park megóvása volt a kezdeti célkitűzése. 2021-től megalakult a Pomázi Civil Szövetség (7 alapítószervezettel, jelenleg már 10 tagszervezetből áll), melyben elnöknek választottak. Pest Megyei Térségi Civilekkel és a CKA Családdal kezdetek óta tartjuk a kapcsolatot. A Víz Koalíció alapító tagja is egyben a szövetség. 2023-ban a Víz Koalícióval a Civil Díj 2. helyezését értük el “A legígéretesebb civil szervezet” kategóriában.