Katona Kriszta a Pécsi Szín-Tér Egyesület vezetője. A közösségi művészet egyik meghatározó alakja Magyarországon. Az elmúlt években számos óriási falfestményt és más, közösségépítő alkotást hozott létre börtönlakókkal, állami gondozottakkal, hátrányos helyzetű csoportokkal, fiatalokkal a legkülönbözőbb témákban. Most egy új közösségi színteret, egy jurtát épített, s ennek az alapító munkafolyamatáról ír személyes Facebook-bejegyzésében.

Július 29-e aranybetűs nap lett az életemben. Ezen a szép szombati napon ugyanis ELKÉSZÜLT A JURTA, ami az álmom egyik nagyon fontos eleme.

Az elmúlt két hét számomra különleges történetté kerekedett. Eredetileg 5 napra készültünk, s a (fel)hívás is a segítségre ennyi időre szólt. Ám az élet, a jurta mást akart. Az időjárás háromszor szólt közbe, s késztetett újratervezésre, újraépítésre minket.

Először a bontás napját kellett egy nappal elcsúsztatnunk Zalaszántón, mert egész napos esőt jelzett a meteorológia. Már akkor izgultam, mi lesz, ha a tapasztalt jurtaépítőnk nem tudja még egy nappal megtoldani a jelenlétét majd Mohácson. (Nem tudta, és a történet kacifántjai talán ebből is adódtak.)

Már a bontás előtti nap olyan kimerültségben voltam, hogy egy szűk udvarban lassan araszolgatva hátra, beletolattam egy ágcsonkba, ami úgy benyomta az autóm hátsó ablakát, hogy az apró darabokra tört. Akkor úgy éreztem, most legjobb lenne egyhelyben maradnom napokig, és nem csinálnom semmit. De ezt nem tehettem, hiszen még előttünk állt a teljes folyamat. Édesapám – aki elkísért erre a nagy útra – gyors szervízének hála, az autóm hátulján tátongó hatalmas lyukat befoltoztuk egy darab fóliával. Drága Apukám egyéb lyukakat is próbált tömögetni részvételt vállalva a teljes folyamatban és a legjobb barátját is utolsó pillanatban mozgósítva a bontásra. Óriási segítség volt a szekszárdi barátnőm párjának, Rácz Adriánnak a részvétele is, aki nemcsak a bontásban, hanem másnap a teherautóra való felpakolásban is végig tudott segíteni.

És milyen jó, hogy Apunak volt arra szeme, hogy itt bizony több férfi kell!  A fuvaros egy 4 méteres platós teherautóval és hozzákapcsolt 3 méter hosszú utánfutóval (kamionhosszúság) érkezett szombat reggel Mohácsról, s már 7:30-ra Zalaszántón volt. 9:30-ra a 4 fős férficsapat mindent felpakolt. A sofőr profi volt. Azt hittem, hogy a Mohács-szőlőhegyi szűk utacskák és kanyarok megizzasztják majd, és időigényesebb lesz, hogy az utánfutót is bejátssza a telkemre, de alig értem fel, pár perc múlva már a teherautó is ott volt. Simán feljött!

Igen szívmelengető volt látni azt a 8 fős csapatot, akik eljöttek lepakolni a rakományt: kölkedi szülők (Gábor, Timi és Zsolti és Zsombi), a fűnyírásban segítő ’mindenes’ Józsi, régi és új barátok, Tamás, Attila és Domi. Úgy ment a lepakolás, mint a karikacsapás! Szerencsére egészen közel be tudott állni a teherautó oda, ahova le akartuk pakolni a cuccot, így nem kellett messzire mozgatni az elemeket. Bő fél óra alatt elkészültünk.

Július 16-án és 17-én, a nyár valószínűleg legforróbb napjain kb. 36 fokban készítettük el a jurta alapját. Első nap 70 lyukat kellett fúrni az 1 méteres akáccölöpöknek, amibe úgy tűnt, hogy először beletörik a bicskánk – vagyis Domi lyukfúrója, ami úgy tűnt, hogy nem viszi a földet. A nagypapám keskeny ásóját kellett bevetnünk talajlazításra-rásegítésre, s úgy sikerült áttörnünk a kemény földet. Cölöpök a lyukakban, pallók a cölöpökön, az egész alap szintezve. Este 9 órakor zártuk a napot.

Július 17-én hétfőn délelőtt négy fős női csapattal és egy darabig Mátéval az OSB-lapokat helyeztük a pallókra sorban, majd az összeset lecsavaroztuk. Felállítottuk a keregét (rácsos oldalfalat), az ajtót és ablakokat, és akkor még Domonkos (aki már több jurta építésében részt vett) vezetésével kezdtük meg a tetőszerkezet építését. Aztán ránk sötétedett, és aznapra befejeztük.

Domonkos elköszönt, ezután nélküle folytattuk az építést július 19-én szerdán. Ez volt az a nap, amikor háromszor bontottuk vissza a tetőrudakat, egyszer majdnem mindet beraktuk, aztán a fele újra lehullott, s érezve az eső szelét úgy döntöttünk, hogy visszabontjuk az egészet úgy, hogy az istenfákat (tartóoszlopok) és a tündököt (tetőkarikát) lefektetjük, nehogy a vihar eldöntse. Akkor látszólag visszafelé haladtunk.

Július 21-én pénteken viszont 136 km/órás szél söpört végig Mohácson és környékén, és a szerdai döntésünknek hála, csak a keregét érték kisebb sérülések. Viszont szombaton jobbnak láttuk a keregét és a nyílászárókat is visszabontani.

Így vasárnap délután újra a padlószinttől kezdhettük a szerkezet felépítését. Július 24-én, hétfőn késő délután öten próbáltuk megszelídíteni a fizika törvényeit, és végre úgy beállítani mindent, hogy ’szögben vagy vízben’ legyen, és egyik tetőrúd se legyen túl hosszú vagy túl rövid. Nagyon rezgett a léc. Délután talán 5 óra is elmúlt, amikor egyre az járt a fejemben, hogy lefújom az egészet, és keresek egy profi jurtaépítő bandát, megszabadítva magunkat a sehova nem vezető köröktől. Ám, ekkor! Egyszer csak megszületett a RITMUS!! Ráéreztünk a tetőrudak behelyezése és a szorítás technikájára. (Dugtunk és szorítottuk szépen ritmikusan – addigra már néhányszor kifeküdtünk a ’dugás’ szó miatt, hát, nagyon jót is tett a kilazulás.) És amikor az ajtó és az ablakok fölé kerülő csavaros tetőrudak is éppen odaillettek, akkor tudtuk, hogy most tényleg a helyén van minden. Ekkor állt össze először a teljes szerkezet!!!

Újabb esős három nap következett, így július 28-án, pénteken délután folytathattuk a szigetelőrétegek felrakásával. (Ezelőtt már kétszer történt meg, hogy kedves férfi barátaink készenlétbe helyezkedtek, és mivel nem lett kész a szerkezet, lemondtuk a ’nemezelést’, vagyis a nehéz nemezszigetelés tetőre való feljuttatását.) És a kedves barátok, a „férfi erő” pénteken mindezek után is megérkezett, ami újra nagyon szívmelengető volt.

Először felraktuk a legbelső vékony lepedővászon-ponyvát, majd tűzőgéppel rögzítettük mindössze két óra alatt. Ezután 5 óra körül felraktuk az oldalfalakra a nemezborítást, amit csavarokkal is rögzítettünk, aztán jött a legnagyobb falat: a tető két részből álló nemezszigetelése. Többszöri nekifutás és ’így csavarjuk, úgy emeljük’ átgondolások után tortaszelet-szerűen hajtottuk össze a nagy darabokat, egy létrán és Laci barátunk hátán keresztül húztuk-toltuk fel a tetőszintre úgy, hogy a tündökön kibújva is egy férfiember húzta kötéllel. Alulról meg lécekkel taszigálták, igazgatták a többiek. Ez min. 8 emberes műveletnek bizonyult. Utána már csak ki kellett hajtogatni a tortaszeletet két irányba, míg egy réteg lett belőle, és lefedte a tető felét. A második darab ezután ujjgyakorlatnak bizonyult. Nagy is volt az örömünk, hogy végre sikerül és haladunk!

A nemezre hőtükörfóliát tűztünk, amitől olyan lett a jurta kis időre, mint egy ufó. Tényleg csak kis időre, mert egy óra múlva már fel is raktuk rá a PVC-ponyvát, ami a vízzáró réteg. És mivel már este 9 óra volt, gondoltuk, hogy ennyi elég mára. Apu-főzte finom palóc gulyással zártuk a napot, ami még a szúnyogtámadások közben is nagyon jól esett.

Július 29-én délután heten jöttünk össze, hogy a legkülső vastag vászonréteget is felrakjuk, minden nyílást körbetűzzünk, a ponyvákat kívülről hevederekkel rögzítsük és felrakjuk a tündököt takaró fóliát is. Aznap könnyedén tettük a lépéseket, már nem éreztünk nyomást – tudtuk, hogy elérkezünk a végéhez. Pezsgővel és egy közös vacsorával zártuk ezt az emberpróbáló, felejthetetlen közös utazást.

 Ami a jurtabontás-építés alatt történt velünk, az nagyon hasonló ahhoz, amit a falfestések alatt is meg szoktunk élni. A közös alkotás, a kihívások közös megoldása által erős kötelék szövődik a résztvevők között, ami hosszú időre (örökre?) összekapcsol. A jurtaépítés folyamatában sokszorosan éreztem, hogy ez történik velünk, és amikor a második héten is azt tapasztaltam, hogy az építésben segítő barátok és ismerősök még mindig ott vannak, a szabadidejüket, sőt szabad napjaikat áldozzák oda, és ők is szeretnék, ha elkészülne a jurta, először is nagyon meghatódtam – hogy kialakult egy közösség, akik elköteleződtek a jurta megépítése iránt –, és akkor jött a ’szövetség’ szó. Másrészt viszont folyamatosan ott mozgott bennem az a gondolat, hogy meddig kérhetem még tőlük, hogy jöjjenek, mennyi kudarcot tudunk még együtt elviselni, és újra felállni. A szövetség kiállta a próbát, és remélhetőleg ez a közösség a jurta éltető közege is lesz egyben. Zalaszántón 8 fő vett részt a bontásban, Mohácson összesen 23-an vettek részt az építésben, kiegészülve 10 gyerekkel és 2 anyukával, akik jelenlétükkel fényesítették a történéseket.

És most már úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie: szakértők jelenléte nélkül (bár telefonon folyamatosan kapcsolatban álltunk több hozzáértővel is) kellett átverekednünk magunkat a nehézségeken, s ráérezni a jurtára, egymásra, a megoldásokra. Ennek most hatalmas ereje van bennünk. Mert mégis sikerült, amit többször is reménytelennek éreztünk.

KÖSZÖNÖM MINDANNYIÓTOKNAK, HOGY EZT AZ ÉLMÉNYT MEGÉLHETTÜK, ÉS FELÉPÜLHETETT A JURTA!

És van még valaki, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna megvenni ezt a jurtát: a 85 éves NAGYMAMÁM, akinek ezúton is örökké hálás leszek az anyagi támogatásáért, és aki valószínűleg sosem gondolta, hogy egy jurtára fogom költeni az a pénzt, amivel a telkem rendezését akarta segíteni. 😊

Forrás: https://www.facebook.com/krisztina.katona.1422

Szerző:

Katona Krisztina művelődési- és felnőttképzési menedzser, főbb területei a közösségfejlesztés, a közösségi művészetekkel való fejlesztés, közösségszervezés (érdekvédelem) és a környezeti nevelés. Működési helyei börtönök, gyermekotthonok, hátrányos helyzetű térségek, városrészek helyi közösségei, iskolák. 2007-2014 között dolgozott a pécsi és a kecskeméti fiatalkorúak börtönében önkéntes fejlesztőként, 2010-2018 között a pécsbányai ifjúsági közösség fejlesztésével foglalkozott, 2016-2018 között életre hívta a Nők Összefogása Pécsbányáért Csoportot, valamint a Karolina Tájsebész Érdekvédelmi Csoportot, melyek munkájában közösségszervezőként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a közösségi falfestés Nicaraguában alkalmazott módszertanának Magyarországra adaptálása, a Murál Morál® Módszer (komplex személyiség- és közösségfejlesztő módszer) kidolgozása, melyet hazai és nemzetközi szinten is tanít.