A miskolci székhelyű Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület 2022-ben élte alapítása 20. évfordulóját, azonban olyan „civilesen”, a sűrű teendők közepette nem maradt idő az ünneplésre. A jubileumot végül 2023. június 30-án barátokkal, partnerekkel és érdeklődőkkel együtt nosztalgiázva ülték meg. A cél az Egyesület életszakaszain keresztül vezető emlékezés volt.

A Dialóg Egyesület az eltelt 20+1 évben több olyan időszakaszt élt meg, amelyek akár önmagukban is elegendőek lennének egy nonprofit szervezet számára. A jelenlegi vezetőség a tagsággal kiegészülve arra jutott, hogy ezeket a fontos epizódokat szeretné megmutatni egy inkább baráti, de mégis szakmai rendezvényen.

Olyan témákat sikerült kiválasztani, amelyek a maguk konkrétságában a Dialóg Egyesület életgörbéje mentén helyezkednek el, azonban az alapvetések visszaköszönnek számos más, az elmúlt két évtizedben Magyarországon tevékenykedő nonprofit szervezet történetében. Szándékos cél volt ez, hogy így az esemény civil szervezeteket képviselő vendégeivel dialógus alakuljon ki az eltelt időszak hazai civil életéről.

A Dialóg Egyesület szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a 20+1 éve alatt több olyan egyéni vagy szervezeti partnerrel került kapcsolatba, akik jelentősen formálták a sorsát. Ennél fogva az is cél volt a lebonyolítás során, hogy ezen partnerségek előtt tisztelegjenek a szervezők.

Mindezek tükrében állt össze a végleges program, négy önálló szekcióval.

Közösségfejlesztés: az életet adó varázsszó

Az első szekció a Civil szervezet alapítása 20 évvel ezelőtt címet kapta, de még konkrétabban felmerült az, hogy egy közösségfejlesztő szakmai szervezet hogyan tudott elindulni két évtizeddel ezelőtt olyan időszakban, amikor ez az irány Magyarországon éppen kezdte megvetni lábát, kiváltképp az ország keleti végén.

A szekciót Molnár Aranka vezette, aki vendégeivel játékos formában merült el a Dialóg Egyesület múltjában. A koncepciót Szendrei Andrea és Gőz Brigitta alapító tagokkal együtt találták ki, és már a készülődés alatt is annyi emlék került elő, hogy biztosra vehették: könnyű lesz a kezdetek felidézése. A visszatekintéshez segítségül hívták Giczey Pétert, aki 2007-ben az Életfa Egyesület elnökeként vett részt a közös tanulást előtérbe helyező Trialóg együttműködésben (ennek harmadik tagja a Közös Nevező Egyesület volt).

Szerették volna, ha az asztalhoz le tud ülni Péterfi Ferenc, a Közösségfejlesztők Egyesületének szakmai vezetője is, aki szintén sokat tett a Dialóg születéséért, de ő végül csak virtuálisan lehetett jelen. Az „eredetmítosz” rövid ismertetését követően játszották le a Monológ a Dialógról című videóüzenetét.

Felelevenítette, hogyan keresték meg lelkes fiatal szakemberek 2001-ben egy, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Királdon induló közösségfejlesztői terepmunka ötletével. Ekkor ismerkedett meg Molnár Arankával, akivel rövidesen kétheti rendszerességgel látogattak el a településre, amelyet az úton folytatott beszélgetések, elmélkedések során is próbáltak jobban megérteni. Végül Péterfi vetette fel, hogy a szakmai munka háttereként hasznos lenne egy megyei közösségfejlesztő társaság létrehozása, ezzel pedig már meg is ágyazott a Dialóg Egyesületnek.

Molnár Aranka elmondta, hogy igyekeztek olyan módszert találni a szervezet bemutatására, amely nem túl száraz, mégis informatív és érthető. Így döntöttek végül a spirálszerű folyamat vizuális ábrázolása mellett. Tőle indult ki a fonál, amelyre az egyesület tagjai rögzítettek egy-egy olyan tárgyat, amely a Dialóg több fontos életeseményét szimbolizálta. Így mindenki csak röviden mesélt egy-egy meghatározó mozzanatról, miközben tizenöt mondatban azt is felvázolták, milyen társadalmi körülmények segítették vagy gátolták akkoriban egy civil szervezet megalapítását.

A spirálon megjelenített legfontosabb tényezők közül a szervezetfejlesztést és a tanulást (például nyári egyetemeken, közösségfejlesztő képzéseken) emelte ki Ari.

Élet a megyében

Ma legtöbben a Dialóg Egyesületet és munkáját Miskolc városával azonosítják, azonban mint az első szekció után egyértelművé vált, 20 évvel ezelőtt a közösségfejlesztő munka Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, annak is több kistelepülésén indult el. Izgalmas életszakasz volt ez, amellyel kapcsolatban számos régi barát tudott beszámolni a tapasztalatairól.

Hagyományosabb, körkérdésekre épülő beszélgetést vezetett Bereczky Béla, a Közösségfejlesztés vidéken, megyei műhely elnevezésű szekció facilitátora. Arra törekedett, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közösségfejlesztő műhelyek „nem formalizált szövetségéből” minél többnek megszólaltathassa egy képviselőjét. Ez végül Észak-Abaúj, Királd, Sajómente, Égerszög, Bodroghalom és Kistokaj esetében sikerült.

A meghívottakkal együtt tekintett vissza a rendszerváltást követő évek lelkes munkájára, amelynek felidézése persze magával hozta a kérdést: vajon napjainkban is van-e még létjogosultsága a vidéki közösségfejlesztésnek? Hiszen, ahogy Bereczky Béla fogalmazott, akkoriban még „egy fecske is csinálhatott nyarat”, sokkal könnyebben jött meg a kedv és a lendület. Bár az asztal vendégei meg tudtak egyezni abban, hogy szükség volna a folytatásra, nem hagyhatták figyelmen kívül a jóval kedvezőtlenebb környezeti feltételeket. Megállapították, hogy ma már ugyanazokkal a módszerekkel és hívószavakkal nem lehetne aktivizálni a közösségeket, egészen más kellene ahhoz, hogy új embereket és településeket szólítsanak meg.

Mindenekelőtt az erre nyitott települések közreműködésével fel kellene tárni a jelenlegi vidéki helyzetet, a jellemző igényeket és problémákat, a múltban felállított „diagnózisok” ugyanis napjainkban már nem érvényesek. Szükség volna egy vezéralakra, egy „szent megszállottra” is, aki helyben kellőképen elfogadott, és nem generál konfliktusokat. Elengedhetetlen, hogy küldetésével ne maradjon egyedül, legyenek támaszai az adott településen, és az sem árt, ha egy olyan közösségfejlesztő is segíti, aki távolabbról tekint a folyamatra.

„A kölcsönös támogatásnál pedig nincsen nagyobb motiváló erő”, ezért az így megalakuló csoportoknak kapcsolatot kellene tartaniuk azokkal, akik más helyszíneken végeznek hasonló tevékenységet. Hiszen az egykor működő megyei szövetség tagjai is rendszeresen találkoztak, igyekeztek megismerni egymás településeit és problémáit.

A jelenlévők annak ellenére is felfedezték magukban az újrakezdési hajlamot és a szakmai elhivatottságot, hogy ma már egyikük sem a közösségfejlesztés területén tevékenykedik. Ha viszont valaki összehívná a csapatot, el tudnák képzelni, hogy újra elkezdenek „jönni-menni egymáshoz”.

A kevés idő és a sok vendég miatt az interaktivitás csak korlátozottan jelenhetett meg ebben a szekcióban, csak egy gyors körkérdésbe vonta be Bereczky Béla a közönséget. Ők is elmondhatták, mit jelent számukra a vidék, és a rövid felmérés eredménye pozitív attitűdöt mutatott – ahogyan az egész beszélgetés végkicsengése is reményteli volt. Mindenkire frissítően hatott a találkozás, amely könnyedén újrateremtette az egykori közös munka légkörét.

A városi aranykor és a civil sivatag

A harmadik életszakasz arra a fejezetre koncentrált, amikor Miskolc, azon belül pedig az Avas városrész lett a Dialóg Egyesület tevékenységének központja. Egyben egy olyan időszak is volt ez, amikor a közösségfejlesztő projektek jelentős forrásokat tudtak lehívni, így a szervezet lehetőségei is kibővültek. Azonban az „egyszer fent, egyszer lent” örökérvényű közhelye ezeket az éveket is beárnyékolta, hiszen ekkor kezdett kiépülni az a mai Magyarországra jellemző közeg, amelyben a nonprofit szerveződések működési lehetőségei beszűkültek.

A harmadik asztalnál a szakmai tanulságok levonásán túl az élmények és érzelmek megosztása is helyet kapott. Sélley Andrea szekcióvezető Városi közösségfejlesztés, egymásra épülő projektek, civil elsivatagosodás címmel hívta össze régi kollégáit (Balogh Flóra, Mátyás Lilla, Sándor-Lenkei Aida, Szabó Adrienne), hogy együtt nézzenek rá a Dialóg történetének – ma is tartó – miskolci fejezetére.

A vidéki gyökerekből kinőtt városi terepmunka az Avason kezdődött meg, szoros együttműködésben a változatos (szociális, oktatási, kulturális) területeken dolgozó helyi partnerekkel. A szekcióbeszélgetés egyik megállapítása volt, hogy a hatékony közösségi munkához elengedhetetlen a szakemberek közötti bizalom kiépítése, ami sikerült is. A szakmai megvalósítás során ezt követte a lakótelepi szomszédság életébe való bekapcsolódás, ami végül tizennégy kisebb-nagyobb, egymásra épülő programot hozott magával.

Ezekben a projektekben már olyan emberek is szerepet vállaltak, akik a Balogh Flórával közösen meghirdetett gyakornoki programnak köszönhetően lettek a Dialóg munkatársai. Ilyen volt Mátyás Lilla is, aki ezekből az évekből többek között a közös tanulásra emlékezett vissza szívesen. Akkoriban nyílt meg az Avasi Közösségi Kávézó, az Avasi Közösségi Tér és a Szilvás utca 19. sz. alatti settlement lakás, amelynek szakmai vezetője a szociális munka világából érkező Szabó Adrienne lett. Sándor-Lenkei Aida pedig a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény (MESZEGYI) avasi központjának vezetőjeként kapcsolódott be több avasi programba is.

A szekció vendégei a közösségfejlesztő folyamat egyik legfőbb értékeként emelték ki, hogy az önkéntesként bevonódó – több esetben hátrányos helyzetű – avasi lakosok a szakemberek partnereivé váltak, miközben a közösségi és szociális munka között is híd épült. Mindennek folyományaképpen a nagy volumenű projekteket is az együtt megálmodott tevékenységek alapozták meg. Ezeket az elképzeléseket az élet és a forráshiány némileg átalakította, tanulságuk pedig az lett, hogy az emberekre gyakorolt hatás csak hosszú távon lehet eredményes.

A partneri attitűd egyébként is az egyik legerősebb motívum a Dialóg életében, aminek szellemében a mindenkori városvezetéssel is évek óta együttműködik a szervezet. Több nagyobb projektben is megjelent a törekvés, hogy városi szintre lépjen az egyesület a városrészi, kistelepülési munka után, ami végül a Miskolci Részvételi Programon keresztül valósulhatott meg. Éppen abban a korszakban, amikor a civileket nemcsak a pénzügyi nehézségek, de a közösségi terek számának csökkenése és a megszűnés réme is fenyegette.

Mivel intenzív, sűrű, élményekkel teli tíz évre tekintettek vissza, adta magát, hogy a szakmaiak mellett az érzelmi reflexiók is megjelenjenek, amihez a Mintha Társulat a playback színház módszerével járult hozzá.

Kiút a megújulásban

A zárószakasz a mostani időszakot leginkább jellemző tényezőket járta körül: Új irányok, partnerségek, nemzetköziség, részvételi demokrácia.

Az új területek felfedezése végigkísérte a Dialóg Egyesület első húsz évét. Csere Áron jelenlegi egyesületi elnöknek jutott a feladat, hogy a legutóbbi fejleményekre fókuszáló szekcióval lezárja a konferencia szakmai részét. Hozzá csatlakozott Király Csaba alelnök, Kovács Kamilla, Miskolc Megyei Jogú Város civil részvételi referense és Molnár Ágnes, a debreceni Alternatív Közösségek Egyesületének alelnöke.

Utóbbi szervezet a Dialóg Egyesülettel, a pécsi Emberség Erejével Alapítvánnyal és a szegedi Motiváció Műhellyel együtt alkotja az Aspektus Csoportot, amelynek nem csupán a partnerségben, hanem a nemzetközi projektekben is meghatározó szerep jutott. Csere Áron elmondása szerint alapélménye volt egy fiatal szervezeteket célzó, kapacitásfejlesztő projekt, amit partnerségben az Alternatív Közösségek Egyesületével közösen valósítottak meg. Molnár Ágnes meghívását a szekció harmadik témája is indokolta, mivel a részvételi demokrácia eszközeit Debrecenben is próbálják alkalmazni. Ezzel kapcsolatban arról elmélkedtek a résztvevők, hogy mennyire valósulhat meg a részvételiség, ha ebben a döntéshozók nem partnerek.

A Dialóg a miskolci városvezetéssel és több vidéki település önkormányzatával is régóta eredményesen dolgozik együtt, a részvételiség azonban csak az elmúlt két-három évben vált meghatározóvá. A folyamat kulcsembere, Kovács Kamilla e szép és fáradságos közös munka alatt került olyan közel az egyesülethez, hogy idén be is lépett a tagjai közé.

A szakmaiság mellett az emberi kapcsolatok ugyanannyira fontosak a Budapesten kívüli civilséget erősítő, 2022-ben létrejött Aspektus Csoportban. A sokféle területen, ám közös misszióval tevékenykedő négy szervezet egymással fokozatosan ismerkedve építi a szövetséget, tanulva a más hálózatokban szerzett tapasztalatokból. A tudás egyéb témákban is folyamatosan áramlik közöttük, hiszen mindegyiküknek más az erőssége. Csere Áronban mély nyomot hagyott Molnár Ágnesnek a hivatalos megalakuláskor megfogalmazott gondolata, miszerint az Aspektus egy olyan szövetség, ahol a tagok valóban egyenrangúak.

A tapasztalatcsere, a közös tanulás és az új módszerek kipróbálása egyaránt fontos tényezők a partnerségben történő nemzetközi pályázás során. Ugyanakkor a magyar civil társadalmat sújtó forráshiány is motiválja a külföldi donorokkal történő közvetlen kapcsolatfelvételt.

Csere Áron elmondta, hogy a szigorú vonalvezetés helyett inkább a résztvevők laza bevonására, a kölcsönös kérdésfeltevésre épített a szekció: a végén a közönséget is bevonták a dialógusba. A nemzetköziség és a pénzügyek kapcsolatáról bontakozott ki izgalmas beszélgetés, de más témák is előkerültek.

A szakmai programot játékos lezárás követte: a jelenlévők újságkivágásokból készítettek montázsokat. Közben pedig lehetőség nyílt a szekciók által ihletett gondolatok kibeszélésére, ezzel bővítve a nap izgalmas dialógusainak számát.

Fotók forrása: Dialóg Egyesület Facebook-oldala

 

Szerzők:

Frei Gabriella: Jogi egyetemet végzett, korábban ügyvédjelöltként és alkalmanként újságíróként is tevékenykedett. A civil szférával a Civil Rádió Miskolc önkéntes műsorkészítőjeként került kapcsolatba. Jelenleg a Dialóg Egyesület kommunikációs munkatársa.

Király Csaba: Újságíró, egyébként szociológus végzettséggel. Jelenleg a Dialóg Egyesület alelnöke, közel 10 éve tagja a közösségfejlesztő nonprofit szervezetnek. Elsősorban kommunikációs és nyilvánossági területen segíti az egyesület munkáját.