Miénk itt a tér
A szépen berendezett buszmegállóktól a lerobbant ipari csarnokokig bármi elképzelhető – és ma már elmondhatjuk, hogy megvalósított – közösségi térként. Mi kell hozzá? Szükséglet, kreativitás, elhatározás, közös akarat, megvalósításban való közreműködők, üzemeltető közösség, vállalkozás, de leginkább a közösségi teret használó emberek. Akár magánszemélyek, akár közösségek, akik használják. Egy elhivatott közösség által összeállított programokat, akár maguk által szervezett programokat valósítanak meg itt. Így tehát azt mondhatjuk, hogy semmiben sem különbözik a mai közösségi tér attól, amit a közel 30 évvel ezelőtti praxisomban még közösségi házként, művelődési házként, még régebben klubkönyvtárként, művelődési otthonként neveztek. Hisz’ akárhogy is nevezzük, a lényeg nem változik. Adott egy közösség, amelyik felismeri akár saját társasága, akár a környezetében élő csoportok szükségletét, akár önállóan, akár összefogva megvalósítják az álmukat, a közösségi teret – amely tér nem feltétlenül jelent nagyságrendet. Lehet ez akár egy kis szoba vagy akár egy játszótér is, de még a csarnok nagyságú hely is belefér. (tovább…)
