A Civil Rádió 117perc című műsorában Fekete Évával, a Tabulapláza Alapítvány kurátorával a nyíregyházi Labor Café közösségi térről beszélgetett Dudok Dávid és Péterfi Ferenc. Az interjúban megismerhetjük a 2014-ben nyílt közösségi hely működési modelljét, tevékenységeit, valamint betekintést nyerhetünk az önszerveződő civil közösségek sokszínű mindennapjaiba.

Mi a Labor Café?

Az adománykávézó nyitott közösségi terünk 2014-ben nyílt Nyíregyháza belvárosában azzal a céllal, hogy az önkéntességet, és az adományozást a mindennapi kultúránk részévé tegye, és egy kicsit közelebb hozza az egyéni felelősségnek és a társadalmi részvételnek az ügyét a helyi lakosok mindennapjaihoz.

Hogy képzeljük el a Labor Café működését?

Ez csak a nevében kávézó, valójában semmilyen szolgáltatásunk nincsen azon kívül, hogy mindenkinek van egy helye a közösségi térben. Nem folytatunk kereskedelmi tevékenységet, egyfajta társadalmi vállalkozásként működünk, így aki betér hozzánk, az használhatja a teljes infrastruktúrát. Minden, ami a közösségi térben található, az a helyi adományozóktól érkezett oda, beleértve a kávéfőzőt is, de az utolsó kiskanáltól a szobanövényeken át minden tárgy, ami a térben található, az a helyi adományozók összefogásának a gyümölcse. A hozzánk betérő adományozók ennek a közösségi térnek a fennmaradását támogathatják. Persze nem csak pénzzel, hanem tárgyadományokkal, felajánlott szabadidővel, szaktudással, bármivel, ami segíteni tudja a mi fennmaradásunkat és fejlődésünket.

Ennek a közösségi térnek szervezett programja van, vagy pedig spontán módon alakulnak a témák?

A közösségi tér a nappali órákban egy teljesen organikusan szerveződő, szabadon látogatható hely, és jellemzően a délutáni órákban vagy befogaduk más szervezetek, magánszemélyek programjait, vagy pedig mi generálunk olyan eseményeket, amik alkalmat teremtenek arra, hogy a helyi lakosok vagy a környéken élők egymással ismerkedjenek, együttműködjenek valamilyen ügy mentén. Ennek a programnak a segítségével közelebb kerülhetünk ahhoz a célhoz, hogy a Nyíregyházán és környékén élőknek legyen élő kapcsolata egymással, partnerségeket kössenek, és együtt gondolkodjanak dolgokról. Aki hozzánk betér, önkéntesekkel fog találkozni, hiszen az alapítványunknak fizetett munkatársa nincsen, a közösségi teret önkéntesek üzemeltetik.

Ezeket a kezdeményezéseket próbáljátok tematizálni, vagy mindenféle kezdeményezés jöhet?

A nyitottság jegyében tulajdonképpen bármilyen olyan témát befogadunk, ami nem illegális, vagy nem hátrányosan különböztet meg valakit. Ezen kívül természetesen az alapítvány céljaival harmonizáló témákat hozunk be a Labor Caféba. Ezek az emberi jogok, hátrányos helyzetű csoportok segítése, demokratikus párbeszéd kezdeményezése és segítése, közösségfejlesztés, illetve a természet- és környezetvédelem, a helyi gazdaság élénkítése, tudatos fogyasztás. Olyan problémákat és témákat hozunk be erre a helyre, amikről tudjuk, hogy szükségesek a globális és lokális társadalmak megújulásához. Például környezetvédelmi és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témákat érintünk, különböző társadalmi csoportoknak a segítésére szervezünk programokat, és rendszeresen gyűjtünk hajléktalan emberek számára adományokat. A szolidaritás folyamatosan téma nálunk, és ez különböző aspektusokból kerül erre a gyakorlati terepre, a közösségi térbe.

Előfordult-e már, hogy ellátogatott hozzátok döntéshozó pozícióban lévő politikus?

Megesett, hogy megkerestek minket különböző döntéshozói csoportokból, illetve volt már vendégünk Nyíregyháza egyik alpolgármestere is. Ez például egy ilyen informális beszélgetés volt, egy közös gondolkodásra hívtuk, de nem ez a legjellemzőbb. Mi a nyitottság alatt azt értjük, hogy mindenki számára elérhető ez a hely, természetesen a döntéshozóknak is, de nem elsősorban ők a célcsoportunk. Azt szeretnénk elérni, hogy ne várjuk arra, hogy felülről oldódjanak meg a problémák, és felülről irányítottan valósuljon meg az a változás, amit látni szeretnénk a világban, hanem a helyiek (lakosok, szervezetek, döntéshozók) kezdeményezzenek és tegyenek valamit a változásért. Ha ehhez az kell, hogy a döntéshozók bekapcsolódjanak valamelyik programunkba, akkor nagyon nagy örömmel fogadjuk őket, és természetesen segítjük azt, hogy ez az önszerveződés valamilyen sikerrel záruljon.

Tudnál mondani egy-két olyan csoportot, ami ezekből a spontán, organikus kezdeményezésekből alakult ki és intézményesült?

Abszolút, igen. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ezek az emberek valamilyen általunk szervezett programra érkeznek (például adománygyűjtés, vagy közös főzés a hajléktalanoknak), ott összeismerkednek, és akik egy hullámhosszon vannak, azonos érdeklődést fedeznek fel egymásban, később tovább szerveződnek. Például a Zöld Akciócsoport tagjai egy teljesen spontán találkozón ismerkedtek össze és azóta itt Nyíregyházán az elmúlt három évben nagyon aktív környezetvédelmi és érdekérvényesítő tevékenységet végeznek. Több olyan kezdeményezés van, amiről mi magunk is csak utólag tudtuk meg, hogy ezek az emberek innen ismerik egymást a közösségi térből. Boldogan konstatáltam, hogy ők összejárnak, filmet néznek együtt, túrázni mennek, szemetet szednek, fát ültetnek. Úgy gondolom, hogy mára sikerült megvalósítunk azt a víziót, amelyet a hely kialakításakor képzeltünk el.

Mik az aktualitások, mivel foglalkoztok most?

A legközelebbi eseményünk – mint minden pénteken – a szendvicskészítés, ami most egy rendhagyó formában valósul majd meg, ugyanis egy környékbeli iskolából fog érkezni egy osztálynyi gyerek, akik a saját maguk által hozott adományokból, és részben áruházlánctól kapott mentett élelmiszerekből szendvicseket fognak készíteni az utcán élő hajléktalan emberek számára. Ez egy jó alkalom arra, hogy a gyerekekkel beszélgessünk a segítésről, a szolidaritásról. Hamarosan jön a Labor Café egyik örömünnepe március 20-án, a Boldogság Világnapja, amikor szeretnénk egy olyan eseménnyel kedveskedni, ami rávilágít arra, hogy a hétköznapi pillanatnyi kis örömök azok, amik izgalmassá és tartalmassá teszik az életünket. Illetve hamarosan, április 11-én már ötödször rendezzük meg a 24 óra vers című programunkat. Ekkor egy egész napon keresztül bárki betérhet a közösségi térbe, és elmondhatja, felolvashatja saját versét, vagy egy kedvenc irodalmi művét. Vannak olyan baráti társaságok, akik ilyenkor, akár még a környező településekről is eljönnek Nyíregyházára, és együtt töltünk 24 órát, megmerítkezve a magyar költészetben.

Miből tartjátok fent, hogyan finanszírozzátok a helyet?

Kizárólag közösségi és helyi adományokból működünk. Ez nekünk egy nagyon fontos küldetésünk, hogy az adományozás kultúráját felszínre hozzuk. A magyar emberek nagyon szemérmesek és gyanakvóak, amikor pénzről van szó, nem szívesen adományoznak, inkább a szabadidejüket, tudásukat ajánlják fel egy-egy bizonytalan kimenetelű ügy érdekében. Mi azt kommunikáljuk, hogy minden egyes forintot visszaadunk a helyi közösségnek, olyan csoportoknak nyújtunk támogatásokat, akiknek a leginkább szükségük van rá. A mottónk, hogy „vedd ki belőle a részed, és tedd hozzá a magadét!”, ezzel ösztönözzük az embereket arra, hogyha fontosnak tartanak egy ügyet, akkor az elköteleződés mellett anyagilag is támogassák a kezdeményezést. Ha bajba kerülünk és szükségünk van forrásra, mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy az elmúlt években bizonyítottuk, hogy a hozzánk kerülő forintok maradéktalanul a lehető legjobban kerülnek felhasználásra, így segítenek nekünk.

Köszönjük szépen a beszélgetést.

 

Szerző:

Fekete Éva, grafikus, tanár, társadalmi gazdasági szakember, az ELTE doktorandusza. A kilencvenes évek óta folyamatosan hazai és nemzetközi társadalmi ügyek támogatója önkéntesként, aktivistaként. Társadalmi és kommunikációs szakemberként szakterülete a kisközösségek együttműködéseinek vizsgálata, az adománygyűjtés, az önkéntesség és a társadalmi részvétel.
Forprofit vállalkozása mellett nonprofit vállalkozóként 2014 óta a hazánkban és Európában is egyedülálló 100%-ban adományokból és önkéntesekkel működtetett Labor Café Adománykávézó és Nyitott Közösségi Tér társadalmi franchise-zá fejlesztésén dolgozik. (fotó: Csutkai Csaba)