2022. szeptember 23-án Monostori Évával, a komáromi Mag-ház alapítójával, szakmai vezetőjével beszélgettem civil szervezetük Facebook-kommunikációs tevékenységéről és az ART-Tér Művészeti Szabadiskola és közösségi tér kialakításáról.

Számtalan civil szervezet, közösség végez fontos társadalmi tevékenységet Magyarországon, közülük azonban nagyon kevesen képesek sikeresen dokumentálni és a nagyközönségnek bemutatni programjaikat. A Mag-ház ezen kevesek közé tartozik. A beszélgetés kezdetén arra kértem Évát, hogy meséljen szervezetük Facebook-oldaláról és az ott megosztott tartalmakról.

Válaszát azzal indítja, hogy a kezdetekben nem a Facebook-megjelenések szisztematikus felépítése volt a cél. Az Ökotárs Alapítvány Civil térkép programjába kapcsolódtak be, amely olyan civil szervezeteket szólított meg, amik már elindultak ezen az úton, de még nincsenek jelen a közösségi médiában. A program első évében nem igazán értek el nagy eredményeket, majd a második évben valósult meg a Közéleti Kotyogó (erről már írtunk a Parola 2021/3-as számában – a szerk.). Ebben a koncepcióban azt feltételezték, hogy a közösségi médiás megjelenésekhez elég egy mobiltelefon, aminek segítségével bárki bárhonnan meg tudja osztani tevékenységét egy-egy rövid videó formájában. De ez valahogy nem sikerült, a program tapasztalata az volt, hogy csak azok az anyagok bizonyultak használhatónak, amiket ők megvágtak és szerkesztettek. De ez nem ez televízió – teszi hozzá Éva –, nem az lett volna a cél, hogy egy valaki csináljon a többiekről anyagot, hanem hogy mindenki tegye be a közösbe a sajátját.

A Mag-ház Facebook-oldalának borítóképe (forrás: facebook.com)

A fent említett projektben azonban rendkívül hasznos háttértámogatást kaptak, közel egy évig dolgoztak együtt az ARC plakátkiállítás egyik munkatársával, Bakos Gáborral. Érdekes volt – folytatja Éva –, hogy az ember azt gondolja, tudja, hogy mit csinál, közben pedig egyáltalán nem. Bizonygatták neki az első pár héten, hogy amikor van eseményük, vagy van valamilyen szakmai tartalom, akkor azt azonnal meg kell osztani. „Talán az volt a leghosszabb idő, amire azt megértettük, hogy nekünk nézőket, követőket kell gyűjtenünk és nem feltétlenül a szakmai anyagainkra lesznek kíváncsiak, hanem a mindennapjainkra.” – foglalta össze Éva röviden a tapasztalatokat. Első körben tehát magukat kezdték el felépíteni Gábor javaslatai alapján, és amikor majd egyszer megérkeznek oda a civil szervezetek, hogy elkezdenek csatlakozni – most már lát több hasonló kezdeményezést –, akkor elképzelhető, hogy összeállhat a Közéleti Kotyogó is. Az volt az igazán megdöbbentő számára, hogy az embereket tényleg az egyesület hétköznapi tevékenységei érdeklik. Gábor instrukciói alapján szisztematikusan végigvették, hogy miket osszanak meg magukról, és milyen elemek (például társszervezetek, érdekes civil és közösségeket érintő dolgok) jelenjenek meg a posztokban.

Ezek után Éva konkrétumokat említ a bejegyzések írásával kapcsolatban. Egy nyári táborban egy-egy napon készül 600 fénykép, az egész napos programok után, 7 óra körül ül le a gép elé, és egy jó óra alatt születik meg egy új poszt. Nagy munka, amire fel kell készülni, és a legfontosabb: időt kell szánni rá. Mostanában a Mag-ház 15. születésnapja (írtunk erről korábban a Parola 2022/2-es számában – a szerk.) alkalmából emlékeket, tematikus posztokat is megosztottak, ebben az évben szeretnék még tovább folytatni ezt a táborok lecsengése után. Tapasztalata szerint, amikor ő kilép a rendszerből, akkor nincs megosztás, nem készülnek posztok, ami azért káros, mert ha nincsen napi szintű kommunikáció, akkor elveszíthetik a követőiket és hosszabb távon a táborba jelentkező fiatalok egy részét is. Viszont nagyon jó visszajelzések is vannak, rendszeresen olvassák, követik a posztjaikat. Éva egy ilyet fel is idézett az interjú során: „A napom fénypontja, amikor a Mag-ház kirakja a posztját.”

Ezután azt kérdeztem, hogy milyen rendszerben, témákban születik meg egy-egy bejegyzés.

„Végülis minden, amit csinálunk” – folyatta. A nyári tábor nagy fellendülést hozott ezen a téren, minden nap volt miről írni és fényképeket megosztani. És mindeközben építkezés is folyik, az ART-Tér új házát újítják fel, erről a folyamatról is rengeteg anyag készül. Mindig olyan aktualitások uralják a bejegyzéseket, amelyek a mindennapi működéssel és közelgő nagy átalakulással kapcsolatosak. Az ART-Tér építése jó apropó arra, hogy a Mag-ház Facebook-oldaláról az új közösségi oldal felé tereljék az embereket. Éva az átalakulásról így beszél: „… olyan ez, mint amikor úgy veszíted el a gyerekedet, hogy megházasodik és elköltözik külföldre. Ez a másfajta élet kezdődik most, és a régit el kell engedni” – ez biztosan új lendületet ad majd a Facebook-oldalnak is.

Ezen a ponton éreztem aktuálisnak az ART-Tér felé terelni a beszélgetést. Arra kértem Évát, meséljen az új koncepcióról.

Éva először a nehézségeket említette: a sokból nagyon kevesen maradtak. Abból a közösségből, akikkel korábban terveztek már nem sokan, csupán ketten dolgoznak az új projekten. Nem voltak optimálisak a társadalmi feltételek, de nem is mindenki hisz már úgy benne, mint, ahogy ők. Éva azonban biztos benne, hogy új lendületet vesz az egyesület működése azzal, hogy a programok megvalósítása egy új helyre költözik. Most az a cél, hogy egy éven belül elindulhasson az ART-Tér. Eddig minden bevételt beforgattak az új projektbe, azonban ez a helyzet sokáig már nem fenntartható, így hamarosan mindenképpen szeretnék elindítani a programokat az ART-Tér helyszínén. Az építkezés szépen halad, rengeteg önkéntessel és felajánlások tömkelegével számolhatnak az épület felújítása során. A ház koncepciója szerint az alagsorban kap majd helyet a kárpitos- és asztalosműhely, a földszinten egy közösségi teret és kávézót alakítanak ki, a tetőtérbe pedig irodákat, kisebb termeket terveznek. A közel 4000 négyzetméteres kertben pedig mindenféle közösségi programok megvalósítását tűzték ki célul. Mivel jelenleg a táboroztatás jelenti az egyesület legnagyobb bevételi forrását, így abban reménykednek, hogy az ART-Tér 2023 nyarán már fogadni tudja a fiatalokat a táborokban.

Ami a tevékenységeket illeti, két fő irányba indulnak majd el. Az ART-Tér egyik funkcióját tekintve egy közösségi ház lesz, ahol kialakítanak egy teret a helyi kezdeményezések számára. Nem egy programszervező szemlélettel kívánják ezt megvalósítani, sokkal inkább nyitottak arra, hogy milyen ötletekkel és rendezvény-kezdeményekkel állnak elő a helyi közösségek. A másik irány az asztalos- és kárpitosműhely megvalósítása, amiben régi bútorok felújítását, átalakítását tervezik, ezzel bevételeket szerezve az ART-Tér számára. És természetesen emellett folytatnák a közösségek építését, teret adva a helyiek számára ötleteik megvalósítására. Komáromban nincs másik közösségi hely, így minden bizonnyal hiánypótló tevékenységről beszélhetünk az ART-Tér megvalósítása kapcsán. Éva most úgy érzi, hogy ha a Mag-házat tartanák meg, akkor egy álomban maradnának, ami sosem fog teljesen megvalósulni, mert nem mennek oda az emberek. Így most van itt az ideje a változásnak.

Következő kérdésem – visszakanyarodva a közösségi média felé – praktikus tanácsokkal kapcsolatos. Arra kértem Évát, adjon ötleteket arra, hogy civil szervezetként miként kezdjünk bele facebookos pályafutásunkba.

Éva válaszában rámutat, hogy a kulcs az a különlegesség, amivel csak a mi szervezetünk rendelkezik. „Nálunk például az volt – folytatja –, hogy amikor a Mag-ház elindult, akkor én elkezdtem ott főzni, főzögettünk és közösen ebédeltünk. És akárki jött, meg tudtuk kínálni.” Ekkor mondta nekik Gábor, hogy ilyen nincs máshol, ez egy olyan kuriózum, amit érdemes megosztani másokkal. Eleinte szkeptikusok voltak ezzel kapcsolatban, de aztán kiderült, hogy a legnépszerűbb bejegyzések azok voltak, amin Éva éppen főzött. Ez azokat az embereket is érdekelte, akik soha nem jöttek el a Mag-házba, sosem találkoztak. Fontos lenne, hogy olyan embereket találjunk, akiket meg tudunk jeleníteni a bejegyzésekben. Olyan szereplők kellenek, akik felkeltik a kíváncsiságot tevékenységeikkel és a gondolataikkal. A fotók önmagukban kiváló tartalmi elemek és fontos, hogy nem szabad túlzásba vinni az írást, mert az a tapasztalat, hogy csak az érintettek olvassák el a hosszú szövegeket. Az infografikák és a hivatkozások nagyon fontosak, de sajnos nem mindig van ezekre idő. Sokszor egész embert kívánó feladat a közösségi média kezelése és a tevékenységek szisztematikusan megjelenítése ott.

Az utolsó kérdésem a közösségi finanszírozás, adományozás témaköréhez kapcsolódik. Próbáltak-e már ilyen eszközöket alkalmazni a Facebookon?

Voltak erre próbálkozások, de a kezdeti lelkesedés után sajnos kudarcba fulladtak, amikor egyre kevesebben osztották meg a bejegyzéseket, és alább hagyott a kampány lendülete. Készítettek egy sablont, és mindenki a saját barátait, ismerőseit szólította meg azzal, hogy nekik gyűjtsenek. Voltak néhányan, akik kapcsolódtak hozzá, de egyre kevesebben gyűjtöttek az egyesület számára, ami nagyon elkeserítő volt. Azt is tapasztalták, hogy generációs szakadék is van a támogatások módjában, az idősebbek nem szívesen utalnak pénzt. Mindazonáltal létrehoztak egy támogatásra alkalmas weboldalt, amelyet itt lehet elérni: Mag-ház támogatás.

 

Az interjúalany:

Monostori Éva közösség- és településfejlesztő, művelődési menedzser, kutató, tréner, egyetemi óraadó, a komáromi Mag-ház alapítója, szakmai vezetője. Jelenleg az ART-Tér Művészeti Szabadiskola és közösségi tér közösségi vállalkozás kialakításában tevékenykedik. 1992-ben ismerkedett meg a közösségfejlesztéssel, aminek azóta is elhivatott képviselője. Mindig érdekelték az új irányok, a módszertani kísérletezések, így az ifjúsági mint korosztályi közösségfejlesztéssel, valamint a civil együttműködésben működtetett közösségi terekkel közel 20 éve kezdett foglalkozni. Az általa indított folyamatoknál nagy hangsúlyt kaptak az együttműködések, valamint a demokratikus értékrend és működés. Komáromban a Mag-házban – megelőzve a helyi civil és/vagy önkormányzati lépéseket – több egyedi kezdeményezés fűződik a nevéhez. Jelenleg a Civil Közösségi Házak Magyarországi Egyesületének elnöke, a Közösségfejlesztők Egyesületének választmányi tagja.

A szerző:

A szerző 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresi, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.