A fenti kifejezések és azok kapcsolata ürügyén két fogalomra utalnék röviden.

A közösségi fejlesztőmunka egyik kiemelt kulcsfogalma egy angol szó, az empowerment, amelynek a magyarra fordítása a gyakorlatban nagyon sokféle jelentésű és hangsúlyú értelmezést eredményez. Nézzük ezeket:
Gyakran használják fordításként a részvételre képesítést vagy kicsit erre hajazóan a képessé tételt. Sokan vagyunk, akik ezt a műveltető kifejezést nem kedveljük, mert szerintünk a közösségi munkához nem illő üzenete lehet. Van valami elidegenítő ebben a műveltető igében, hogy valaki egy másik embert képessé tesz. Erre részben jobb válasz a képessé válást – vagy még inkább a képessé válás segítésének a folyamatát kiemelni. Ennek a megközelítésnek van az egyén tanulásának, változásának a segítésére utaló jelentése is, ahogy az érintett emberek vagy közösségek, de akár intézmények önerejére, a változásra való készségük kifejezésére szolgálnak. Ezért ezek a fordítások számomra jóval elfogadhatóbbak.

Az angol power kifejezés az empowerment első tagja: az erőt, energiát, kapacitást, képességet, sőt a mozgásba hoz fogalmakat is jelenti. Érdekes értelmezési folyamat, ha a power ellentétéből – powerless – indulunk ki, mert ez az empowerment értelmezésének, használatának új hangsúlyát, tónusát jelentheti: a tehetetlen állapotból, a „hatni tudó állapotba” való eljutást. De – és nagy a tábora azoknak, akik ezt az értelmezést hangsúlyozzák – az eredeti power szótő jelenti a hatalom szót is. Ennek következtében sok tanulmány a „hatalommal való felruházásként” értelmezi az empowermentet. Máshogyan a to be empowered kifejezés a folyamatra és a kimenetelre is utal egyben – olyan erőfeszítés, amelyet azért teszünk, hogy relatíve „jobban tudjuk befolyásolni a világot” (Staples, 1990).
Ezt a puhább értelmezésnél a „hatalmában áll” jelentéseként használják, ám – nem ok nélkül – ennél határozottabb jelentést is tulajdonítunk ennek: az egyén, de különösen a közösség jogát, hatalmát: a részvételre és a döntések alakításába történő beleszólásként – hogy ne mondjam a döntés jogának, hatalmának a megfogalmazását.

Így jutottunk el a tanulással elinduló képessé válás segítésének, a cselekvőképessé válásnak a folyamatától a felruházott közösség hatalmáig; az erővel, jogosultságokkal és így egyre tágabb értelmezésű kompetenciát is kínáló/követelő közhatalomig. Ez a felfogás már a közösségi érdekérvényesítésnek egy igen fontos attribútuma.

És meg nem állhatom, hogy ne kapcsoljam ehhez egy másik kifejezésnek, a szubszidiaritásnak a rövid értelmezését a hatalom gyakorlójának a szempontjából. Ez a fogalom kétféle tekintetben jelent fontos üzenetet. Elinduláshoz szintén a szótőből érdemes kiindulni: a szubszidiál jelentéséből eredően a kisegítés elvét tartalmazza. E szerint a nagyobb társadalmi/hatalmi egység (mint pl. egy kormány vagy települési önkormányzat) az alatta lévő szinteket szükség esetén tevékenységében ki kell, hogy segítse: „…minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni, szubszidiálni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben sohasem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.”^[1] Ám a kisegítés gondosan körülhatárolt területeken és módokon túl, a hatalmi egységek csak egyik irányú felelősségének a meghatározása, amellyel a nagyobb egység a kisebbeket megerősíti, helyzetbe hozza, számukra feltételeket teremt; esélyeit és így szabad cselekvési terét növeli.

Ezen túl a felsőbb szintnek van egy legalább ilyen nagy jelentőségű kötelezettsége: az alsóbb, helyi szintek függetlenségének, szuverenitásának a tiszteletben tartása és garantálása.
„A szubszidiaritás elvének általános jelentése és célja egy bizonyos fokú függetlenség biztosítása egy alacsonyabb szintű hatóság számára egy magasabb szintű szervvel szemben, különösen egy helyi hatóságnak a központi hatósággal szemben. A hatalom különböző szintjei közötti hatáskörmegosztásról szól tehát, amely elv a szövetségi rendszerű államok intézményi alapjául szolgál.”^[2] Máshogyan közelítve „…az a kívánalom, hogy a döntéseket, határozatokat, jogi normákat a lehető legalacsonyabb szinten hozzák meg, annak érdekében, hogy a hatalom minél közelebb maradjon azokhoz, akik felett a hatalmat gyakorolja”.^[3]

Ha az előző angol fogalom magyar értelmezésére visszautalok, így következik az állam feladataként a települések, a helyi községek és közösségek hatalommal való felruházásának a folyamata. Ez pedig ellentétben áll azzal a gyakorlattal, mely az irányítási rendszer koncentrálásával a döntési rendszert, a kompetenciákat csökkenti, elvonja, ellehetetleníti. Ez a szubszidiaritás elvének a megtagadása, mely a települések kompetenciájának és hatalmának csökkentéséhez vagy megszüntetéséhez vezet.

 

Végjegyzetek:

^[1] XI Pius pápa „Quadragesmo Anno” kezdetű enciklikájából

^[2] Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolta a „szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról” szóló jegyzőkönyvet. https://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_1.2.2.pdf

^[3] Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára

 

Péterfi Ferenc eredetileg Újpalotán népművelő, majd közösségfejlesztő. Később az NMI és jogelődjeinek a Közösségfejlesztői Osztályán dolgozott, majd az osztály vezetője lett.
Falusi és városi terepmunkákban vett részt, egyetemi, szakmai és civil képzések oktatója, konferenciák szervezője. A Parola folyóirat alapító főszerkesztője, évekig a Közösségfejlesztők Egyesületének titkára, majd elnöke volt.