A Parola e lapszámát a közösségi alapú szolgáltatások és a közösségi tőke témájának szenteltük. Premiert ünneplünk, hiszen a közösségi tőke témáját először járjuk körül e lap hasábjain – magyarul is hozzáférhetővé téve és rendszerré szerkesztve annak angol nyelvű szakirodalmát.

A közösségi alapú szolgáltatások álltak a Közösségfejlesztők Egyesülete most zárult „Közösségek szolgálatában – kistelepüléseken” projektjének^[1] fókuszában, így erről a témáról is sok a mondanivalónk. S mivel a közösségi alapú szolgáltatás lényegéhez tartozik, hogy a helyi közösségbe ágyazottan működik, erőforrásait e lokalitás közösségi tőkéjéből meríti, s működésével e közösség közösségi tőkéjét erősíti, adódott, hogy e két témát összekapcsoljuk.

 A KÖZÖSSÉGI ALAPÚ SZOLGÁLTATÁS

„A közösségi alapú szolgáltatás az igények és szükségletek kielégítésének az a módja, amely a helyi közösségbe ágyazottan működik, vagyis helyben van; személyes, illetve helyi közösségi szükségletekre és erőforrásokra épít; a helyi lakosokkal egyenrangú, partneri viszonyban működik; belső erőforrásokat mozgósít; más szolgáltatásokkal, illetve a helyi közösség más szereplőivel partnerségben dolgozik.” – szól fogalom-meghatározásunk. Külön kiadványban^[2] foglalkoztunk e definíció kifejtésével, a közösségi alapú szolgáltatás, a helyi közösség, a szolgáltatás témakörök kapcsolatával, valamint a közösségi alapú szolgáltatás bevezetésének lépéseivel. Ugyanitt próbáltunk meggyőző érvekkel szolgálni a döntéshozók számára a közösségi alapú szolgáltatás melletti elköteleződéshez. Ezekben az érvekben a szolgáltatás van a fókuszban, s azt hangsúlyozzuk, milyen előnyökkel jár, ha a szolgáltató közösségi alapon szolgáltat.

A következőkben a közösségi alapú szolgáltatásról a közösség, a közösségfejlesztés fókuszából szeretnénk szólni – abból kiindulva, hogy a közösségfejlesztés egy szemlélet- és munkamódot is jelent.

A közösségfejlesztő szemléletmód alapját talán így tudjuk a legegyszerűbben megfogalmazni: felnőttként és egyenrangú partnerként tekinteni a másik emberre, gondolatokat és véleményt megfogalmazni és dönteni képes, kompetens emberre (a saját életéhez, környezetéhez, közösségéhez kapcsolódóan mindenképp), aki ha minderre még nem képes, akkor is rendelkezik e képesség lehetőségével. (A közösségfejlesztő pedig e képességet segíti kibontakozni: „képessé tesz”).

A közösségfejlesztő, közösségi munkamód (melynek pontos sztenterdjeivel még adós a szakma) ezen a szemléletmódon alapul, természetesen nem csak egyének, hanem a közösségek vonatkozásában is, és az aktivizálás és bevonás – a részvétel – központi elemét képezi. A közösségi munkamódban a helyi szereplők játszák a főszerepet, az ő cselekvésük, partnerségük, együttműködésük hozza el a változást, melyhez a közösség, a lokalitás belső erőforrásait használják. Amikor közösségi módon dolgozunk, akkor aktivizálunk, kapcsolatokat, együttműködést, bizalmat építünk, párbeszédet generálunk, s támogatjuk a közösséget abban, hogy a szükségletek és az igények láthatóvá váljanak, kikristályosodjanak az álláspontok és közös döntések szülessenek, valamint hogy felmérjék és használni kezdjék belső erőforrásaikat.

Emiatt a szemlélet- és munkamód miatt lesz felismerhető minősége annak, ha közösségfejlesztés történik, legyen az egy települési komplex fejlesztőfolyamat, egy köztér-tervezés, egy önképző- vagy tanulókör, egy beszélgetéssorozat – vagy egy szolgáltatás. Ebben a minőségben az út, amely során minden szereplő egyénileg és közösségként is tanul és formálódik, legalább olyan fontos, mint a cél.

E közösségi munkamódú folyamatoknak természetesen nem feltétlenül közvetlen és nem azonos „fokú” a hatása a teljes település(rész)re, nem mindegyikben tud megjelenni a lakosság teljes körének megszólítása, bevonása – és ha ez meg is jelenik, a folytatás nem feltétlenül a lehető legtágabb, hanem fókuszált tematikájú. Ebből a szempontból fel lehet állítani egy skálát, melynek egyik végén a lakosság szűkebb körét egyetlen témában rövidebb időre megszólító és bevonó tevékenység, a másik végén a komplex, hosszú távú fejlesztőfolyamat áll. A közösségi alapú szolgáltatás a komplex fejlesztőfolyamathoz közelít. (A közösségi alapú szolgáltatás közösséget fejlesztő jelentőségét, a közösség és a közösségi alapú szolgáltatás összefüggését hamarosan bővebben kifejtjük.) A beavatkozás hatása a településre valószínűleg annál nagyobb, minél komplexebb a folyamat. Ugyanakkor minél komplexebb és beláthatatlanabb a folyamat és az eredmény, annál nehezebb az (előzetes) elfogadtatása az érintett szakemberekkel és döntéshozókkal. Közösségi alapú szolgáltatás bevezetéséről ebből a szempontból nehéz lenne a szakembereket és a döntéshozókat meggyőzni. Másrészről viszont sokat számít az is, hogy egy közösségi folyamat besorolható-e a megszokott kategóriákba, és ebből a szempontból a közösségi alapú szolgáltatás – mint szolgáltatás – jól kommunikálható. A komplex fejlesztési folyamatokban gondolkodó közösségek és közösségi szakemberek számára a közösségi alapú szolgáltatás lehet a trójai faló, melyen keresztül a fejlesztés támogatását el tudják érni.

KÖZÖSSÉGI TŐKE

A közösségi szemlélet- és munkamódról, valamint a közösségi alapú szolgáltatásról szóló előző néhány bekezdésben többször is szerepelt az erőforrás, belső erőforrás kifejezés. Nem véletlenül. A közösségfejlesztés a belső erőforrásokra építő fejlesztés. Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az erőforrásokat tágan értelmezzük, s a 2000-es években boldogan találtunk rá a társadalmi tőke elméletére – és mérési lehetőségére.^[3] Putnam^[4] meghatározásában a társadalmi tőke a társadalmi szerveződés azon jellemzőinek összessége, amelyek biztosítják a közös haszon érdekében végzett koordinációt, kooperációt, kommunikációt – a hálózatok (kapcsolatok), a normák és a bizalom; és hasonló definíciót ad az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatala^[5] is (hálózatok, közös normákkal, értékekkel, amelyek elősegítik az együttműködést a különböző csoportokon belül vagy azok között). A társadalmi tőke tehát egy olyan erőforrás, mellyel minden közösség rendelkezik, hogy milyen mértékben, az jól mérhető a közösségen belüli kapcsolatok, a részvétel és a bizalom állapotán.

A közösségi tőke^[6] tovább bővíti a belső erőforrás fogalmát – pontosabban annak operacionalizálását. A közösségi tőke 7 tőkefajta összefoglaló neve: természeti tőke, kulturális tőke, humán tőke, társadalmi tőke (az előbb kifejtettekkel nem feltétlenül azonos értelemben, de itt is a kapcsolatok vannak fókuszban), politikai tőke, épített tőke, pénzügyi tőke. S azon túl, hogy kitágítja és diverzifikálja a belső erőforrás fogalmát, a közösségi tőke a közösség funkcionális megközelítéséhez is szervesen tud kapcsolódni: a közösség által ellátandó minden funkcióhoz hozzárendelhető egy-egy közösségitőke-fajta.

Összeállításunkban bemutatjuk a közösségi tőke 7 típusát – felvázolva egy helyi közösség elemzésének lehetséges keretrendszerét. E keretrendszert a gyakorlatba ültetve a folytatásból – sok konkrét példával illusztrálva – az is kiderül, közösségi beavatkozás esetén hogyan használható a közösségi tőke megközelítés.  Mivel e tőkefajták egyáltalán nem függetlenek egymástól és szerves rendszert alkotnak, az összeállításból azok a gondolatok sem hiányozhatnak (nem csak elméletben: a közösségi bank konkrét példáján levezetve), hogyan hatnak egymásra a közösségi tőkefajták. Ebben az összefüggésrendszerben egy spirális hatás is érvényesül, ennek szemléltetésére az összeállítás egy esettanulmánnyal zárul.

Szeretnénk kiemelni, hogy a közösségi tőkéről szóló összeállítás nem csak azért különleges, mert ezek a források – legjobb tudomásunk szerint – először olvashatók magyarul, hanem mert az egyes irodalmak összekötésével kirajzolja azt a logikai ívet, amely a közösségi tőke felvázolásától e tőkefajták egymást spirálisan erősítő vagy gyengítő hatásáig tart.

Azt reméljük, hogy először, de nem utoljára foglalkozunk a Parola hasábjain a közösségi tőkével, a belső erőforrásnak ezzel a legtágabb, holisztikus megközelítésével, és lesz még módunk annak a gazdag módszertani anyagnak a közreadására is, amely a közösségi tőke – helyi szereplők bevonásával történő – feltérképezéséről, s az egyes tőkefajták egymást erősítő fejlesztéséről szól.

Közösségi tőke esettanulmány

A közösségi tőke és a helyi fejlesztés összefüggését nem csupán az összeállításban szereplő amerikai esettanulmány világítja meg – egy hazai esettanulmánnyal, illetve kutatási beszámolóval is gazdagítjuk a téma feldolgozását. A Zalai Falvakért Egyesület kutatása a zalai aprófalvakban végzett és végzendő sikeres fejlesztőmunka, valamint a tartósan sikeres települések, helyi közösségek titkos összetevőit kereste – ezeket a titkos összetevőket, a TOP 10 sikerfaktort tesszük most közzé e lapszámban. A kutatás fókuszában – a humán tőkével szoros összefüggésben – a társadalmi tőke állt, különösen a kívülről jövő szakmai támogatás. Ahogy az amerikai esettanulmányban, itt is megerősítést nyert, hogy a társadalmi tőke a belső és a külső kapcsolatok közti egyensúly és együttműködés révén fejleszthető, s hogy ez a társadalmitőke-fejlesztés a többi tőkefajtával, azok állapotával és fejlődésével is szoros kapcsolatban áll. A kutatás eredményeiből arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy az érintettek, vagyis a helyi közösségi vezetők számára mit jelent, milyen tevékenységekben azonosítható, hogyan jellemezhető a – kívülről jövő – „jó segítség”, és természetesen az is kiderül, hogy ezek mely tőkefajták fejlődésére hatnak. A Közösségi kapcsolatokkal a helyi fejlődésért címet viselő tanulmányt olvasva megismerhetjük egy tartós jelenléttel, folyamatosan megújuló eszköztárral, aktívan a terepen dolgozó szervezet munkáját is, így az írást a 30 éves Zalai Falvakért Egyesület születésnapi köszöntésének is tekinthetjük.

KÖZÖSSÉGEK SZOLGÁLATÁBAN – KISTELEPÜLÉSEKEN

A vidéken, kistelepülésen élők hátrányos helyzetben vannak ma Magyarországon, mert korlátozottan férnek hozzá a közszolgáltatásokhoz: az egészségügyi, szociális, képzési-oktatási, kulturális alapellátásokhoz (pl. orvosi, szakorvosi ellátás, védőnői szolgáltatás, családsegítő, idősgondozás, képzési és kulturális lehetőségek). A vidéki, kistelepüléses térségekben dolgozó szakemberek különösen nehéz helyzetben vannak ma Magyarországon, mert anyagi és emberi erőforrások szűkében (vagyis több körzetben is, mások helyett is helytállva, kevés pénzből gazdálkodva) kellene orvosolniuk az ilyen térségekben különösen jellemző nehéz szociális helyzetet és az ezzel járó problémákat. A közösségi alapú szolgáltatások bevezetését, illetve a meglévő közszolgáltatások közösségivé alakítását e probléma lehetséges megoldásának gondoljuk. A fenti munkacímű projektben többek között egy hátrányos helyzetű, kistelepüléses járásban vizsgáltuk a közösségi alapú szolgáltatások bevezetésének lehetőségeit, s fogalmaztunk meg tapasztalataink alapján szakpolitikai ajánlást. A közösségi alapú szolgáltatás kulcsfontosságú eleme, egyik kritériuma az együttműködés („más szolgáltatásokkal, illetve a helyi közösség más szereplőivel partnerségben dolgozik”) – a kutatás egyik fókusza ezért a meglévő közszolgáltatások közti együttműködések vizsgálata volt. A kutatás másik fókusza a helyi közösség volt, hiszen a helyi közösség állapota meghatározza a közösségi alapú szolgáltatás bevezetésének kihívásait. Bár műhelyeinken megpróbáltuk a közösségitőke-elemzést is, a kutatásban a közösség funkcionális megközelítése alapján vizsgáltuk a járásban a warreni funkciók megjelenését (szocializáció, társadalmi részvétel és kontroll, gazdasági boldogulás, kölcsönös segítségnyújtás).

A projekt eredményeit vaskos tanulmánykötetben^[7] adtuk közre, mely a teljes kutatási zárójelentést és szakpolitikai ajánlást, valamint hazai és külföldi esettanulmányokat és további tanulmányokat tartalmaz, e tematikus lapszámban is fontosnak gondoljuk megjeleníteni a kutatási összefoglalót, valamint a szakpolitikai ajánlás vezetői összefoglalóját, mert ezek jól foglalják össze a téma összefüggéseit.

Végjegyzetek:

^[1] EFOP-5.2.2-17-2017-00011 számú „Közösség alapú szolgáltatások fejlesztése és a szakellátással való összekapcsolása kistelepüléseken” projekt.

^[2] Gyenes Zsuzsa (2019): Közösségek szolgálatában. Közösségi alapú szolgáltatások bevezetésének, illetve meglévő szolgáltatások közösségivé alakításának elmélete és gyakorlata. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest.

^[3] A Parola 2004/3. száma a társadalmi tőkéről szóló tematikus szám – az itt következő hivatkozások forrása.

^[4] Putnam, Robert D.: A prosperáló közösség. A társadalmi tőke és a közélet.

^[5] Harper, Rosaline (2002): The measurement of Social Capital in the United Kingdom. Office for National Statistics, September 2002

^[6] A közösségi tőke öt éve került be a szakmai köztudatba: 2015-ben Giczey Péter tartott róla előadást a Közösség konferencián. A szakmai gyakorlatban azonban ezidáig nem jelent meg.

^[7] Gyenes Zsuzsa (2020, szerk.): Közösségek szolgálatában kistelepüléseken. E-tanulmánykötet. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest.