Az elmúlt évtizedben a hazai civil társadalom helyzete jelentősen romlott, forrásteremtési lehetőségeik és szervezeti kapacitásaik csökkentek, működésüket pedig jogszabályok korlátozzák. Mindezt évről évre számos jelentés dokumentálja, elég csak a Civic Space Watch kiadványaira, a Civil Szervezetek Fenntarthatósági Indexére vagy az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseire gondolni.

Csípős kora márciusi reggel van, talán inkább hajnal, nekem legalábbis biztosan, amikor a vadonatúj tarifarendszerben frissen vásárolt jegyemmel felülök a Szekszárd felé tartó buszra, hogy végigkövessem baranyai és tolnai civil szervezetek egész napos műhelymunkáját – felkészülésüket a Közös Értékeink Program következő pályázati felhívására. A szekszárdi pályaudvarról napsütésben sétálok a helyszínre, ahol a korán érkezők már javában kávéznak a teraszon. De miről szól egy ilyen nap, miért nem elég csak kiírni a pályázatokat, aztán pályázzon, aki akar? Mit jelent lebonyolítani egy komplex pályázati programot, és egyáltalán: miről szól a Közös Értékeink?

Ez a cikk ezeket a kérdéseket, a Program születésének a körülményeit járja körbe, és ismerteti az elmúlt másfél év pályázatkezelésének legfontosabb tapasztalatát. Az itt szereplő gondolatok a kollégák kollektív bölcsességét tükrözik, jelentős részben közös beszélgetéseink során fogalmazódtak meg, ez a cikk legalább annyira az ő érdemük is.

Egy születéstörténet

A Közös Értékeink Program a Norvég Civil Támogatási Alap 2017-es lezárulása óta az egyik legjelentősebb elérhető forrás a független civil szervezetek számára.

Az elmúlt évtizedben a hazai civil társadalom helyzete jelentősen romlott, forrásteremtési lehetőségeik és szervezeti kapacitásaik csökkentek, működésüket pedig jogszabályok korlátozzák. Mindezt évről évre számos jelentés dokumentálja, elég csak a Civic Space Watch kiadványaira, a Civil Szervezetek Fenntarthatósági Indexére vagy az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseire gondolni. A demokratikus intézményrendszerek folyamatos gyengülése azonban nem csak hazánkban érzékelhető jelenség, hanem szerte Európában, különösen Kelet- és Közép-Európában kialakuló negatív trend.

A civil szervezetek védelme és megerősítésük ma már uniós szinten is a diskurzus része. Európai civil (ernyő)szervezetek sokéves fáradozásainak köszönhetően egyre többször kerül fel az uniós intézmények napirendjére a civil társadalom helyzete és egy egységes uniós civil stratégia kialakításának a szükségessége. Jelentős lépés volt ebbe az irányba a Citizens, Equality, Rights and Values (CERV) program elindítása, ami egységes szerkezetbe foglalta a korábban különböző programokban elérhető civil támogatásokat, különös tekintettel arra, hogy azok a kisebb, helyben működő szervezetek számára is könnyebben elérhetőek legyenek.

A program az összes tagállamban elérhető, keretösszege 1,5 milliárd euró, a források elosztására pedig nyílt pályázaton választják ki a jelentkezőket. Ezen a pályázaton nyert 4 millió eurót az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium egy hazai civil támogatási program megvalósítására – ez lett a Közös Értékeink Program. A konzorcium tagjai az Ökotárs mellett az Autonómia Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány – Magyarország és a Közösségfejlesztők Egyesülete (KÖFE), legfontosabb célkitűzésünk pedig lehetőséget adni a civil szervezeteknek, hogy megerősödve tudjanak fellépni a számukra fontos ügyekben. Szükségünk van a munkájukra, a kitartásukra, az elkötelezettségükre, hogy Magyarországon jó legyen élni.

Az első pályázati kör tanulsága

Szekszárdi látogatásom során az egyik legfontosabb üzenet, amit kollégáim át akartak adni az ott megjelent civileknek, hogy a Közös Értékeink Program kulcsszava: a hatás. A szokványos pályáztatási gyakorlattól eltérően itt ugyanis nem megadott tevékenységi körökben lehet pályázni – ez tudatos döntés volt a felhívások összeállításakor. Az egyes pályázati tevékenységek elsősorban tervezett hatásuk felől értelmezhetőek, azaz, hogy mi az a változás (cselekvésben, gondolkodásban), amit szeretne elérni a szervezet a célcsoportjainál. Pályáztatóként nekünk az volt a fontos, hogy ez a szemlélet a pályázó civil szervezeteknél már pályázataik benyújtásakor is érvényesüljön.

Bármilyen tevékenységet is végez ugyanis egy civil szervezet, az mindig értelmezhető egy tágabb összefüggésben is, az emberek életminősége és közösségei kontextusában. Ennek mentén tudunk alapvető emberi értékekről – méltóságról, szabadságról, szolidaritásról, igazságosságról és egyenlőségről – gondolkodni, és jogainkon keresztül mindezeket érvényesíteni. Ezeket a jogokat tartalmazza az Európai Unió Alapjogi Chartája, e köré épül a Közös Értékeink Program, a civil szervezetek működésükkel pedig nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy mindannyian élhessünk ezekkel az Európai Unióban garantált jogokkal.

A kérdés az, hogy mindezt mennyire tudatosan teszik. Ennek a szemléletnek az elsajátításához szerettünk volna minél több fogódzót adni, az ugyanis már az első pályázati kör során egyértelműen kiderült, hogy sokszor még a nagy kapacitásokkal működő, pályázatírásban gyakorlott, országos civil szervezetek számára is nehézséget okoz egy ilyen típusú pályázat összeállítása.

Segítség a felkészüléshez

Az első pályázati kör másik, egyben szomorú tapasztalata volt, hogy az évtizedes forráshiány, az azok elosztásában tapasztalható egyenlőtlenségek és az elrettentő jogszabályi környezet megtépázta a civil társadalom “középosztályát”. Ez nem csak a benyújtott pályázatok számában, hanem azok minőségében és a civil szervezetekkel folytatott beszélgetésekben is tetten érhető volt. Sokan, akik rendelkeztek a hasonló pályázatok megírásához és lebonyolításához szükséges tapasztalattal, már nem dolgoznak, vagy nem a civil szférában dolgoznak, a közepes méretű, főleg Budapesten kívüli civil szervezetek, akik ennek a programnak fontos célcsoportjai lennének, zsugorodásnak indultak, kapacitásaik leépültek, lehetőségeik beszűkültek. Bár továbbra is léteznek, sokszor nem tudnak újítani, nehezen térnek el bejáratott tevékenységeiktől. A pályázóknál gyakran tetten érhető a szolgáltatási szemlélet is, holott az aktív civil közösségek létrehozásához elengedhetetlen az érintettek bevonása, részvételük biztosítása már a tervezés korai szakaszaiban is – ez is elvárás a pályázók felé.

Az első pályázati kör két kategóriája, a “Fejlődésben!” és a “Partnerségben!” a tervezett projektek megvalósítása mellett arra is ösztönözte a pályázókat, hogy ezt a lehetőséget saját szervezetük fejlődésére és partnerségeik megerősítésére is használják, és a nyertes pályázók éljenek a számukra igénybe vehető, kapacitásaik fejlesztését támogató szakmai segítséggel.

A második pályázati körben a szakmai támogatás lehetőségét nem csupán a támogatottaknak, hanem minden, a pályázást mérlegelő civil szervezet számára is szerettük volna biztosítani, hogy ezzel is segítsük a felkészülésüket. Az új pályázati kör meghirdetése előtt (ez lett a Fejlődésben+) féléves képzéssorozatot indítottunk, amely során a KÖFE közel félszáz szervezettel végzett intenzív önfejlesztő munkát, és így került sor –  már a pályázati időszakban – a szekszárdi hackathonra (~ötletverseny) és egy kecskeméti műhelynapra is. Két utóbbi esemény célja kifejezetten a résztvevők magukkal hozott ötleteinek a kidolgozása volt, hogy tevékenységeiket a felhíváshoz jól illeszkedve, a várt hatások felől, közös európai értékeink mentén tervezhessék meg.

Szekszárdi látogatásom megerősített abban, hogy mindez nem lehetetlen feladat, és némi ráhangolódással, közös gondolkodással meg lehet találni a kapcsolatot civil szervezetünk tevékenysége és az uniós jogok érvényesülése között, ami nemcsak a pályázati felkészülésben jelent segítséget, hanem a szervezet önképét mélyrehatóan, hosszabb távon is formálhatja.

Akcióban?

A Közös Értékeink Program kiírásai három pilléren nyugszanak: Partnerségben! Fejlődésben! Akcióban! Az akciópályázat ezek közül nem új műfaj, a Norvég Civil Támogatási Alapban is lehetett hasonlóra pályázni, az akkori népszerűség azonban most megcsappant. Az okok sokfélék lehetnek, és ez részletesebb elemzésre vár, de közrejátszhat ebben a hazai érdekérvényesítés ellehetetlenülése és az ezt kísérő apátia, a hasonló ötletek finanszírozásának az átalakulása a közösségi adománygyűjtés – amúgy dicséretes – előretörésével és a pályázatok bürokratikusságának az elrettentő ereje a mozgalmi jellegű civil csoportok számára.

 

Ezzel együtt a megvalósult akciók szerencsére igazolják, hogy mindig van tér a cselekvésre, és akár komoly változásokat is el lehet érni. Az egyik legjobb példa erre az a lakossági összefogás, amit a Dunakéke (Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület) hozott létre Pilismaróton, az ő sikeres népszavazási kampányuk eredményeként, társadalmi nyomásra az önkormányzat végül elállt a bányanyitási terveitől, de a Kerékpárosklub is akciópályázaton érte el, hogy hosszú idő után a MÁV elköteleződjön a hosszútávú, rendszeres egyeztetések mellett a szolgáltatásaik kerékpárosbarát fejlesztéséről.

Zárszó helyett

A Közös Értékeink Program még javában fut, a civil szervezetek mellett – a jövőre és az utánpótlásra is gondolva – fiatalok európai tanulmányútjait is támogatjuk, hogy a kint megszerzett tudást hazahozzák, és a jó gyakorlatokat az itthoni civilekkel is megismertessék.

Folyamatosan kapjuk a – hol megerősítő, hol elgondolkodtató – visszajelzéseket, rengeteg adat, tudás és tapasztalat gyűlik, amikkel jól gazdálkodni feladat és felelősség. A program lebonyolítása egyben tanulási folyamat is számunkra, hogy minél jobban értsük és segíthessük a hazai civil szereplőket, és munkánk során mi is elérjük azt a hatást, amire igazán vágyunk: a hazai civil társadalom fokozatos megerősödését.

 

Szerző:

Farkas Bálint 2016-ban végzett nemzetközi tanulmányok szakon, a civil szférával már a 2010-es évek elején kapcsolatba került. 2019 óta az Ökotárs Alapítvány munkatársa, ahol főként kommunikációval, valamint a civil szervezetek közötti kapcsolatok erősítésével, civil együttműködések koordinációjával foglalkozik. A Közös Értékeink Program kommunikációsa.