A Civilizáció és a Political Capital 2025 novemberében, immár negyedik alkalommal mérte fel, hogyan vélekedik a magyar társadalom a civil szervezetekről. Akkor még nem tudhattuk: az adatfelvétel az Orbán-rezsim utolsó hónapjaiban zajlott. Ebben az írásban a kutatás legfontosabb eredményeit mutatom be, majd azt a kérdést járom körül, milyen várakozásokkal és milyen feladatokkal indul a civil szféra az új korszakban.

Ritkán adatik meg, hogy egy közvélemény-kutatás néhány hónappal a megjelenése után kordokumentummá váljon. A 2026. áprilisi választás nyomán hivatalba lépett új kormány deklaráltan partnerként tekint a civil társadalomra. A kutatásunk így akaratlanul is pillanatfelvétellé vált egy lezárult korszak végéről, és egyben viszonyítási ponttá, amelyhez képest a következő évek változásai mérhetők lesznek.

A kutatásról röviden

A Civilizáció és a Political Capital által összeállított kérdőív lekérdezését a Závecz Research végezte 2025. november 23–30. között, hibrid adatfelvételi módszerrel, telefonos és online kérdezés kombinálásával, 1000 fős mintán, amely nem, életkor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. Fontos módszertani megjegyzés a trendelemzéshez, hogy a mostani adatfelvétel módja eltér a három korábbi, személyes megkérdezésen alapuló hullámétól, ami a kérdések típusától függő mértékben befolyásolhatja a válaszadást, és némileg óvatosságra int az idősoros összehasonlításoknál. A kérdőív gerince ugyanakkor változatlan maradt, így a fő tendenciák jól követhetők a 2019 óta tartó kutatássorozatban.

Egyre láthatóbb civil szféra

Vizsgálatunk felvezetéseként, a korábbi hullámokhoz hasonlóan, arra kértük a résztvevőket, hogy nevezzenek meg egy általuk ismert civil szervezetet. A megkérdezettek 52 százaléka tudott konkrét szervezetet említeni, ami a négy felmérés legmagasabb értéke (2021-ben 45, 2023-ban 49 százalék volt ez az arány). A három legtöbbet említett szervezet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Vöröskereszt és a Társaság a Szabadságjogokért lett. Figyelemre méltó, hogy a két nagy múltú karitatív szervezet mellé egy jogvédő szervezet is felért a dobogóra. Összességében a válaszadók 159 különböző szervezetet neveztek meg, ami szintén rekord az eddigi felmérések között. A civil szféra láthatósága tehát a rendszeres kormányzati támadások ellenére (vagy talán éppen azok miatt is) mérsékelten, de folyamatosan nőtt az elmúlt években.

Arra is kíváncsiak voltunk, mit várnak az emberek a civil szervezetektől. A felsorolt tevékenységek fontosságát 0–10-es skálán értékelhették a megkérdezettek. Az élen, a korábbi hullámokkal egyezően, a rászoruló társadalmi csoportok segítése végzett: a válaszadók 49 százaléka adott erre tízest, további 38 százalék 7–9 közötti értéket. A második helyre a közjóért tenni akaró aktív állampolgárok számára biztosított tér és lehetőség került, a harmadikra pedig a közérdekű petíciók, aláírásgyűjtések indítása. Az aktuálpolitikához közelebb álló tevékenységek némileg elmaradtak ezektől, de fontos hangsúlyozni: ezek esetében is egyértelmű többségben voltak az inkább fontosnak tartó vélemények.

A rangsor tehát stabilnak bizonyult, ami változott, az a fontosság szintje: szinte minden tevékenység átlagértéke emelkedett a korábbi hullámokhoz képest. A rászorulók segítése például a 2023-as 7,86-ról 8,59-re nőtt. Mindez arra utal, hogy a társadalom egyre hangsúlyosabb szerepet szán a civileknek.

Új kérdésként emeltük be a radikálisabb eszközök (tiltakozó akció, sztrájk, blokád, polgári engedetlenség) alkalmazásának megítélését. Ez zárta a fontossági sort: a megkérdezettek 43 százaléka tartotta inkább fontosnak, 35 százalék semleges álláspontot foglalt el, 22 százalék pedig inkább elutasította. Ennél a kérdésnél volt a legszembetűnőbb a pártpolitikai megosztottság: míg a TISZA szavazóinak 66 százaléka tartotta inkább fontosnak, hogy a civilek akár radikálisabb eszközökkel is kikényszerítsenek változást, a Fidesz szavazói körében csupán 21 százalék gondolkodott így.

1. táblázat: A civil szervezetektől elvárt tevékenységek fontossága (A válaszok átlaga a 0-10 skálán, ahol a nagyobb érték jelent nagyobb fontosságot, a felmérés négy hulláma során. A kérdés szövege így hangzott: „Most felsorolok különféle tevékenységeket, és kérem, mindegyikről mondja meg, mennyire tartja fontosnak, hogy a civil szervezetek foglalkozzanak ezekkel. A 0 jelenti, hogy egyáltalán nem fontos, a 10 pedig azt, hogy nagyon fontos.” Az előző felmérések adatainál zárójelben feltüntettük a tevékenységek fontossági sorrendjét.)

A felmérésben először vizsgáltuk azt is, mennyire tartják az emberek a civil szféra egészének munkáját fontosnak, illetve eredményesnek. A válaszokból kirajzolódó kép kettős. A megkérdezettek bő háromnegyede fontosnak tartotta a civilek munkáját. A demográfiai jellemzők közül egyedül az iskolázottság differenciált: minél iskolázottabb valaki, annál fontosabbnak ítélte a szektor munkáját. Az eredményesség megítélése azonban visszafogottabb volt, az ötös skálán mért 3,5-es átlag leginkább „erős hármasnak” mondható: csupán 16 százalék vélte nagyon eredményesnek a civilek munkáját, a legtöbben a középső és az „inkább eredményes” opciót választották. A két kérdést együtt nézve a megkérdezettek 41 százaléka tartotta a civilek munkáját fontosnak is és eredményesnek is, kifejezetten lesújtó véleménye pedig mindössze 2 százaléknak volt.

Ez a fontosság és az eredményesség közötti rés szerintem az egyik legfontosabb szakmai üzenete a kutatásnak: a társadalmi felhatalmazás megvan, a hatás láthatóvá tétele viszont a szektor előtt álló feladat. A polarizáció ugyanakkor itt is tetten érhető volt, méghozzá tanulságos aszimmetriával: míg a fontosság megítélését erősen befolyásolta a pártszimpátia (a TISZA szavazóinak 63, a Fidesz szavazóinak 32 százaléka tartotta nagyon fontosnak a civilek munkáját), az eredményesség megítélésében nem volt érdemi különbség a táborok között. A civilekről alkotott kép tehát elsősorban ideológiai szinten volt polarizált, a tényleges teljesítmény megítélésében nem.

Kapott és adott segítség: a civilek és az emberek kapcsolata

A szervezetek és az emberek kapcsolatának mindkét irányát vizsgáltuk. A megkérdezettek 17 százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt három évben őt magát, rokonát vagy ismerősét segítette civil szervezet. Ez jelentős visszaesés a 2023-ban mért, kiugróan magas 44 százalékhoz képest, és lényegében a 2021-es szintre (16%) való visszatérést jelenti. A 2023-as csúcs mögött vélhetően rendkívüli események húzódtak, mindenekelőtt az ukrajnai háború első időszakában érkező menekülthullám kapcsán felerősödött civil segítségnyújtás, vagy az extrém magas inflációs környezet miatt megemelkedett rászorulói létszám; a mostani adat a korábbi felmérésekben megszokott szintet tükrözi.

A másik irányban viszont nem volt visszaesés: a megkérdezettek 82 százaléka segítette valamilyen formában legalább egy civil szervezet munkáját az elmúlt három évben, ami lényegében megegyezik a két évvel korábbi értékkel. Fontos persze látni, hogy a két irány közvetlenül nem vethető össze: segítséget jellemzően rászorulók kapnak, míg a támogatás lehetősége a társadalom jóval szélesebb rétegei előtt áll nyitva. A leggyakoribb támogatási formák a felhívások továbbítása (43%), az SZJA 1 százalékának felajánlása (42%), valamint a pénzbeli és nem pénzbeli adományozás (31-31%) voltak. Az adományozók aránya látványosan nőtt a korábbi hullámokhoz képest. Itt módszertani okokból óvatosan kell bánni az idősoros összevetéssel, az azonban így is kirajzolódik, hogy a civilektől kapott segítség említésének visszaesése nem járt együtt a civileknek nyújtott támogatási kedv csökkenésével.

Tanulságos átrendeződést mutattak a támogatást hátráltató tényezők is. A nem segítők körében a leggyakrabban említett ok a pénzhiány (32%) és az időhiány (27%) volt, vagyis praktikus élethelyzeti korlátok. A „nem ismerem a megfelelő civil szervezetet” válasz, amely a korábbi hullámokban az első-második helyen állt, mostanra a harmadik helyre, 19 százalékra szorult vissza, és jelentősen csökkent a bizalomhiányra, az érdektelenségre vagy a hatékonyság megkérdőjelezésére hivatkozók aránya is. Ez összecseng a növekvő ismertséggel: egyre kevésbé az információhiány vagy az elutasítás, és egyre inkább az erőforráshiány a támogatás gátja.

A jövőre nézve pedig kifejezetten biztató a kép: a megkérdezettek 87 százaléka nyitott volt arra, hogy valamilyen formában támogassa a civil szervezetek munkáját, és csupán 13 százalék zárkózott el minden felajánlott lehetőségtől. A nők és a magasabban iskolázottak körében erősebb volt a segítési hajlandóság. Van tehát még tartalék. A kérdés az, hogy a szervezetek képesek lesznek-e ezt a nyitottságot tényleges támogatássá konvertálni.

A törésvonal: civilek és politika

A kutatás legélesebb eredményei a civilek és a politika viszonyáról szólnak. Utólag visszatekintve ezek dokumentálják a legpontosabban a korszak lenyomatát.

A megkérdezettek nagy többsége, 69 százaléka fontosnak tartotta, hogy a civil szervezetek felhívják a figyelmet az állami szervek, a kormány hiányosságaira, hibáira; 31 százalék vélte úgy, hogy ez nem a civilek dolga. Ez lényegében megegyezik a 2023-as felmérés eredményével (akkor 70–30 volt az arány), vagyis a watchdog-szerep társadalmi támogatottsága stabil maradt. A pártszimpátia szerint azonban mély volt a szakadék: a TISZA szavazóinak 85 százaléka tartotta fontosnak ezt a szerepet, a Fidesz szavazóinak 47 százaléka, vagyis utóbbi tábor maga is megosztott volt a kérdésben.

2. táblázat: Vélemények a civilek és a politika viszonyáról (Százalékos arányok a teljes mintában és a két nagy pártválasztói csoportokban. A kérdés pontos szövege így hangzott: „Egyes vélemények szerint (1) fontos, hogy a civil szervezetek tevékenységükkel felhívják a figyelmet az állami szervek, a kormány hiányosságaira, hibáira, mások szerint (2) a civileknek nem dolguk az állami szervek, a kormány kritizálása. Ön melyik állítással ért inkább egyet?”)

Először kérdeztünk rá arra is, milyennek látják az emberek a kormány hozzáállását a civil szervezetekhez. Az eredmény egyértelmű volt: a megkérdezettek 52 százaléka látta ellenségesnek, és csupán 19 százaléka érzékelte barátságosnak a viszonyt. A TISZA szavazóinak háromnegyede értékelte ellenségesnek a kormány hozzáállását, de még a kormánypárti szavazóknak is közel harmada (31%) így látta.

Tanulságos továbbá, hogy az ellenséges viszonyt érzékelők elsöprő többsége, 83 százaléka a kormányt tette ezért felelőssé: 53 százalék szerint döntően, további 30 százalék szerint nagyobb részt miatta mérgesedett el a viszony. Ami különösen figyelemre méltó: a viszonyt ellenségesnek látó Fidesz-szavazók 36 százaléka is elsősorban az Orbán-kormányt tartotta felelősnek. A 2025 végi magyar társadalom tehát nemcsak érzékelte a kormány és a civilek konfliktusát, hanem annak okát is világosan a hatalom oldalán azonosította.

3. táblázat: A kormány civil szervezetekhez való hozzáállásának percepciója (Százalékos arányok a teljes mintában és a két nagy pártválasztói csoportokban. A kérdés pontos szövege így hangzott: „Milyennek látja a kormány hozzáállását a civil szervezetekhez? Kérem, az ötös skálán válaszoljon, ahol az 1-es jelentse azt, hogy nagyon ellenséges, az ötös pedig azt, hogy nagyon barátságos.”)

Amit a kutatás már nem mérhetett: a fordulat

Az adatfelvétel lezárása után alig négy és fél hónappal Magyarország új korszakba lépett. A 2026. április 12-i országgyűlési választáson a TISZA kétharmados többséget szerzett, május 9-én az Országgyűlés Magyar Pétert miniszterelnökké választotta, május 12-én pedig megalakult az új kormány. A civil szféra szempontjából a fordulat nem csupán hangulati: az új kormányzati berendezkedésben strukturálisan is megjelenik a társadalmi részvétel és a civil szektor.

A kormányzati struktúrában a civil ügyek nevesített helyet kaptak: a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium portfóliójához tartoznak a tudomány, a sport, az egyházak és a médiaszabályozás mellett. Az Országgyűlés kibővített bizottsági rendszerében külön bizottság foglalkozik a társadalmi részvétellel. A „Működő és Emberséges Magyarország” kormányprogram a párt közlése szerint több mint ezer szakértő bevonásával, szakmai szervezetekkel egyeztetve készült, és a tervek között szerepel egy társadalmi tanácskozásra épülő intézmény (Működő és Emberséges Magyarország Intézet, MEMI) felállítása is, amely a szakértői reformjavaslatokat nyilvános állampolgári és civil konzultációk keretében vitatná meg, mielőtt azok a jogalkotásba kerülnek.

A civil szféra várakozásai ehhez mérten magasak. A kormányalakítás heteiben megkérdezett szervezetek szinte egybehangzóan ugyanazt fogalmazták meg: partnerségen alapuló, érdemi szakmai együttműködésnek kell elkezdődnie a civilek és a döntéshozók között, vagyis annak a munkamódnak, amely az elmúlt másfél évtizedben lényegében elképzelhetetlen volt. És a civil oldal nem is üres kézzel várja ezt a párbeszédet. A Civilizáció koalíció 53 tagszervezete által jegyzett Civil minimum 2026 (amelynek ismertetésére épp a kutatásunk januári bemutatóján került sor) 17 pontban foglalja össze a civil működési környezet helyreállításának teendőit, a szabad civil szféra, a transzparens támogatáspolitika, a társadalmi nyilvánosság és a szolidaritás témái köré rendezve, három alapelvre építve: partnerség, a civil hozzájárulás elismerése és a szektor autonómiájának garantálása. Amikor a dokumentum készült, még egy ellenséges kormányzatnak címezték az elvárásokat. Ma egy olyan kormánynak szólnak, amely maga is partnerséget ígér, így a Civil minimum hivatkozási alapból munkatervvé válhat.

Zárás: remény és mérce

A reménykeltő folyamatok mellett azonban az első hetek arra is emlékeztetnek, hogy az éberség nem vált feleslegessé. Az új kormánytöbbség több javaslatát egyéni képviselői indítványként nyújtotta be, megkerülve ezzel a kötelező társadalmi és szakmai egyeztetést, amit civil szervezetek rögtön szóvá is tettek. Ennek nyilván praktikus okai is vannak: több jogszabályt rövid határidővel kell elfogadni, például az uniós források lehívása érdekében. Csakhogy éppen ez a lényeg: a társadalmi részvétel kultúrája nem attól születik meg, hogy jó szándékú emberek kerülnek pozícióba, hanem attól, hogy a részvételt az intézmények, az eljárások és a számonkérés teszik mindennapi rutinná. Ezt kikényszeríteni, működtetni és őrizni a civil társadalom dolga marad, bármilyen színű is a kormány.

A kutatásunk ehhez a munkához kínál kiindulópontot, három üzenettel. Az első: a társadalmi felhatalmazás adott. Az emberek túlnyomó többsége fontosnak tartja a civilek munkáját, jelentős részük kész támogatni azt, és a többség a kormánykritikus szerepvállalást is a civil szerep természetes részének tekinti. A második: az eredményeket láthatóvá kell tenni. A fontosság és az érzékelt eredményesség közötti rés azt jelzi, hogy az emberek hisznek a civilek munkájában, de kevésbé látják annak kézzelfogható hatását. Az új, együttműködőbb környezet ehhez minden korábbinál jobb terepet kínálhat. A harmadik a legkényesebb: a polarizáció. A civilek megítélése 2025 végén mélyen pártpolitikai törésvonalak mentén szerveződött. Veszélyes lenne, ha ez a megosztottság a kormányváltás után is megmaradna, és a civil szféra megítélése továbbra is a politikai széljárástól függne, vagyis a szektor ugyanolyan sebezhető maradna, mint eddig volt. A civil társadalom ereje végső soron azon múlik, hogy képes-e pártszimpátiától függetlenül mindenki számára felmutatni: a rászorulók segítése, a közösségek építése és a hatalom ellenőrzése nem politikai oldalak ügye, hanem közös ügyünk.

Éppen ezért lesz érdemes idővel megismételni a felmérést. Akkor, amikor már elegendő idő telt el ahhoz, hogy látsszon: a kormányzati szándékot tettek is követték-e. A 2025. novemberi adatok ehhez kínálnak viszonyítási pontot: ezekhez képest fogjuk látni, hogy a partnerség ígéretéből mennyi valósul meg, nemcsak a kormányzati struktúrákban, hanem ott, ahol igazán számít: az emberek fejében.

A teljes kutatási jelentés elérhető a Political Capital honlapján, a korábbi hullámok (2019, 2021, 2023) jelentéseivel együtt. A Civil minimum 2026 a civilizacio.net oldalon olvasható, illetve e számunkaban Móra Veronika-Farkas Bálint ismertető írásaként.

Kulcsszavak: Civilizáció, Political Capital, civil szervezet, civil társadalom, kutatás

Szerző:

Molnár Csaba adatelemző, a Political Capital kutatásvezetője. Matematikát, fizikát és programozást tanult. Kutatások módszertanának kidolgozásával, politikai és társadalmi folyamatok kvantitatív elemzésével és modellezésével, indexalkotással, adatvizualizációval és közösségimédia-elemzéssel foglalkozik. Munkája főként a dezinformáció elleni küzdelemhez és a demokratikus ellenállóképesség erősítéséhez kapcsolódik, többek között a Magyar Digitális Média Obszervatórium (HDMO), az EU-s EDMO-hálózat hazai központja keretében. A civil szervezetek társadalmi megítélését vizsgáló kutatássorozat mind a négy hullámának szakmai vezetője.