„Az egészséges, erős és sokszínű civil szektor minden demokratikus társadalom alapvető építőeleme. A civil szervezetek a közjó érdekében cselekszenek, és aktív állampolgárok önszerveződő közösségeiként hozzájárulnak a társadalmi nyilvánosságban folyó párbeszédhez és együttműködéshez.” – Így kezdődik a Civilizáció Koalíció honlapján olvasható Civil Minimum 2026 preambuluma. E folyóirat olvasói számára ez magától értetődő, és nem szorul bővebb magyarázatra, és a benne foglalt javaslatokkal is bizonyára többen találkoztak már. Amellett, hogy ezek szellemiségét röviden ismerteti ez a cikk, érdemes lehet felidézni a Civil minimum keletkezésének okait is, végiggondolni a javaslatok célját, és felmérni, hogy mire használható ez az anyag a következő időszakban.

Jogelvek versus politika

Ahhoz, hogy a civil társadalom szabadon működhessen, és a civil szervezetek el tudják látni alapvető feladataikat, támogató külső környezetre, szabad „civil térre” van szükség: a civil szervezetek csak akkor tudnak hatásosan, kitűzött közérdekű céljak elérése érdekében működni, ha a politikai, jogszabályi, pénzügyi és intézményi feltételek adottak ehhez.

A témának átfogó szakirodalma is van, és a különböző nemzetközi szervezetek is többféleképpen rendszerezik ezeket a feltételeket. Ezek közül talán a legteljesebb a World Democratic Movement és az ICNL 2012-es, 7 kritériumot tartalmazó felsorolása^[1]:

• a létesítéshez való jog, azaz az egyesülési szabadság: a nemzetközi jog védi minden egyén jogát ahhoz, hogy civil szervezeteket alapítson vagy azokhoz csatlakozzon;
• a békés gyülekezéshez való jog: a nemzetközi jog védi a civil társadalom tagjainak békés gyülekezését, ennek szabadsága az egyéneket és szervezeteket egyaránt megilleti;
• a véleménynyilvánítás szabadsága: a nemzetközi jogi védi a civil társadalom tagjainak kritikus, plurális megnyilvánulásait;
• az indokolatlan állami beavatkozástól mentes működéshez való jog: az állam intézkedései nem korlátozhatják a fenti jogok gyakorlását indokolatlan vagy aránytalan mértékben;
• az együttműködéshez és a kommunikációhoz való jog: a civil társadalom tagjait, egyéneket és szervezeteket egyaránt megilleti a más szervezetekkel, vállalatokkal, állami szervekkel való párbeszéd joga;
• a források szabad gyűjtéséhez való jog: a civil szervezetek szabadon fordulhatnak bármilyen legális hazai vagy külföldi támogatóhoz;
• az állam kötelessége mindezek megvédésére: az államok aktív cselekvésükkel és passzív tartózkodásukkal egyaránt védi ezen alapjogok érvényesülését.

Ezek a jogok azonban szerte a világon, és már Európában is egyre több helyen és egyre többször sérülnek, amiről szintén vannak adataink. A CIVICUS Monitor 2025-ös kiadása szerint a világ 198 országából 122-ben támadás alatt áll a civil szféra^[2]. Magyarországon pedig az elmúlt másfél évtizedben a kritikus, független hangok szisztematikus elnyomását és ellehetetlenítését éltük meg, így a mostanra a monitor százas skáláján 46 ponton állunk. A folyamat főbb jellemzői a következőkben összegezhetők röviden:

• Pénzmegvonás: a civilek számára címkézett állami források drasztikus átalakítása már nem sokkal 2010 után kezdetét vette. Ugyan egyetlen szervezetet sem zártak ki az állami forrásokból (pl. a Nemzeti Együttműködési Alapból), hamar egyértelművé vált, hogy a jogvédő stb. szervezetek hiába is pályáznak, sohasem nyerhetnek.
• Lejáratás: a propagandamédia és a kormánypolitikusok, hol intenzívebb, hol lankadó, de soha el nem tűnő összehangolt hecckampánya, az „ügynöközés” és a „sorosozás” folyamatosan látható és hallható volt, 2024-től pedig egy törvényileg felhatalmazott külön szerv, a Szuverenitásvédelmi Hivatal is létrejött ennek felhangosítására.
• Kiszorítás közös tereinkből: a civil szervezetek megkeresései, beadványai, javaslatai szinte a kezdetektől fogva süket fülekre találtak a kormányzatnál, a közérdekű adatok kiadását rendre csak peres úton lehetett kikényszeríteni. A 2021-es homofób propagandatörvény óta az iskoláknál is hasonló jelenség volt megfigyelhető: a felülről érkező megrovástól tartva a tankerületek és az igazgatók (tisztelet a kivételnek) nemcsak a szexuális edukációval kapcsolatos foglalkozásokat, de szinte semmilyen civil programot nem engedtek falaik közé. A civilek rendezvényeik megtartására gyakran nem találtak helyet, sokszor még pénzért sem, különösen vidéken, legyen szó a helyi művház vagy akár egy étterem kibérléséről.
• Megbélyegző jogalkotás: a parlament az elmúlt években egy sor olyan jogszabályt fogadott el – kezdve 2017-ben a külföldi támogatásokról, a 2018-as „Stop Soros” törvénycsomagon és a 2021-es „propagandatörvényen” át egészen a 2023-as szuverenitásvédelmi törvényig – amelyek nyilvánvaló célja a megfélemlítés és elhallgattatás, nem pedig a tényleges szabályozás. Ezeket a – nem mellesleg az európai és nemzetközi joggal ellentétes – törvényeket ugyanis eleve olyan homályosra, megfoghatatlanra írták, ami lehetetlenné teszi az érdemi végrehajtást, de arra kiválóan alkalmasak, hogy Damoklész kardjaként lógjanak az érintettek feje felett.
• Hatósági zaklatások és titkosszolgálati műveletek: időről-időre egyes kiszemelt szervezeteknél láthatóan politikai indíttatású, időrabló hatósági ellenőrzéseket hajtottak végre különböző szervek, egészen rendőrségi házkutatásig terjedően. De mobiltelefonok Pegasussal való lehallgatásáról, civil aktivisták álinterjúkkal való csőbe húzásáról is szóltak hírek.

Mindezt miért? Mert a civilek az utolsók között maradtak a Fidesz kormányzása idején, akik megszólaltak társadalmi kérdésekben, rámutattak az állam működésének problémáira és hiányosságaira, netán javaslatokat tettek a helyzet jobbítására is^[3].

A szabályozás sosem volt tökéletes

Azért 2010 előtt sem volt minden tökéletes, sőt! Bár a civilek nagyjából akadálymentesen működhettek, a rendszerváltás utáni évtizedben létrejövő jogszabályi környezet inkább ötletszerűen alakult, semmint valamilyen stratégia mentén végiggondolva fejlődött volna. Az ebből fakadó hiányosságok, következetlenségek már a kétezres évek elejére érezhetővé váltak, ezért több szakmai műhelyben is javaslatok születtek a civilek működési környezetének átalakítására, reformjára. Ilyen volt például a Nonprofit Szektor Analízis (NOSZA) projekt^[4] vagy az Ökotárs égisze alatt működő Civil-Társ programban 2004-ben elkészült Civil Jövőkép^[5]. Utóbbi az alábbiakban foglalta össze az akkori szabályozás főbb hiányosságait és problémáit:

„Az egyesületi és alapítványi szabályozás strukturális visszásságai megnehezítik, életszerűtlenné teszik a szervezetek rendeltetésszerű működését. A társadalmi jólétért tenni kívánó állampolgárok részére nem áll rendelkezésre két-három fő által létrehozható tagsági szervezeti (…) forma. Az állammal összefonódott nonprofit szervezetek szabálytalanságokra, visszaélésekre adnak alkalmat, míg a klasszikus civil szervezetek lépéshátrányba kerültek velük szemben. Nem átlátható és nem következetes az állami finanszírozási rendszer; a civil szervezetekkel szemben a hierarchikus viszonyt tükröző patriarchális támogatási mentalitás, nem pedig a partneri szemléletű szerződéses kapcsolat jellemző. Megindult a jogalkotás reformja, amely a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordít az érintettek döntéshozatalba történő bevonására, ám ez még nem oldja meg az intézményesített érdekegyeztetési fórumok és a lobbizás szabályozatlanságának visszásságait. Noha a vállalati adományozás adókedvezményei pozitív példát mutatnak, kifejezetten nem ösztönzőek a magánszemélyek adományai után nyújtott adókedvezmények. (…) A közhasznúsági szabályozás tartalma kérdéses, eredeti szándékától eltérően nem forrásokat, inkább az állami elismerés presztízsét eredményezi. Nem kellően differenciált a civil szervezetek gazdálkodási és beszámolási követelményrendszere, a szabályozás aránytalanul nagy adminisztratív terheket ró a kisebb szervezetekre.”

Ismerős? 2010-es kormányváltás után az akkori vezetés, még szakértőkkel és civilekkel konzultálva bele is vágott a rendszer átalakításába, ennek eredménye lett a hosszú nevű^[6] 2011. évi CLXXV. törvény. Ebben voltak előremutató elemek, például az egyszerűbben létrehozható, jogi személyiség nélküli civil társaság bevezetése, voltak felemásan sikerült részek – a közhasznúság újraszabályozása -, és volt benne kifejezett visszalépést jelentő változás is, elsősorban az állami támogatási rendszer, a Nemzeti Együttműködési Alap irányítását illetően, ahol a korábbi, alapvetően civil önszabályozáson alapuló döntéshozatal helyébe a teljes kormányzati dominancia lépett.

Megszületik a Civil minimum

A rákövetkező évek aztán a jogi reform helyett a fent felsorolt megbélyegző, korlátozó jogszabályok elleni védekezéssel teltek. Ennek jegyében jött létre, több mint 30 jelentős szervezet összefogásában 2017 elején a Civilizáció Koalíció, amely a civil szolidaritás, az egymásért való kiállás és közös fellépés legfőbb hazai platformjává vált. A közös tiltakozások és kampányok után a 2022 választások előtt a koalícióban megszületett a felismerés, hogy fontos lenne ismét bemutatni a nyilvánosságnak és a leendő döntéshozóknak, hogy milyen intézkedésekre, lépésekre lenne szükség a „civilbarát” működési környezet újjáteremtéséhez Magyarországon. Így született meg a Civil Minimum első kiadása: ez nagy vonalakban igazodva a fenti kritériumrendszerhez négy témakörben összesen 13+1 javaslatot fogalmazott meg:

1. Szabad civil szféra program: a jogszabályi környezet tisztázása és az önszerveződés ösztönzése, beleértve a civil szervezeteket megbélyegző, működésüket korlátozó törvények visszavonását, illetve a vonatkozó jogszabályok teljes felülvizsgálatát és módosítását a civil tevékenység megkönnyítése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében.
2. Transzparens támogatás program: az átlátható és érdemalapú finanszírozás biztosítása részrehajlástól mentes állami támogatási rendszer kialakításával, amely teret ad az érdemi civil részvételre és a források feletti civil önrendelkezés megvalósítására is.
3. Társadalmi nyilvánosság program: a társadalmi egyeztetés és párbeszéd újjáépítése, beleértve az információszabadság gyakorlati érvényesülését, illetve a bevonás kereteinek megteremtését, valamint a közösségi részvétel eszközeinek minél szélesebb körű alkalmazását a döntéselőkészítésben és -hozatalban.
4. Szolidáris társadalom program: az egyéni felelősségvállalás és a civil ügyek támogatásának ösztönzése, illetve a civil szervezetekről való kiegyensúlyozott, elfogulatlan tájékoztatás biztosítása.

Ezt a javaslatcsomagot a Civilizáció mind a szektor, mind a választáson induló jelöltek körében népszerűsítette, 64 civil szervezet csatlakozott hozzá, illetve több párt, előválasztási és későbbi képviselőjelölt is elköteleződött a benne foglaltak megvalósítása mellett. A javaslat több pontja bekerült az ellenzéki pártszövetség választási programjába is. A választások utáni politikai környezet végül nem kedvezett a továbblépésnek. Négy évvel később ismét aktuálissá vált, így született meg újabb közös munka eredményeként a Civil Minimum 2026-os, kibővített kiadása. Az immár 17 pontosra bővült anyag megtartja az eddigi struktúrát:

1. A Szabad civil szféra programba a megbélyegző jogszabályok visszavonása, a támogató jogszabályi környezet fejlesztése és az adminisztratív terhek csökkentése mellett belekerült az adományosztó alapítványok létrejöttének ösztönzése is.
2. A Transzparens támogatás program kiegészül a hosszú távon kiszámítható állami támogatás és az uniós források civil monitoringjának igényével.
3. A Társadalmi nyilvánosság programban konkrét követelésként fogalmazódik meg az érdemi hatáskörrel rendelkező konzultációs testületek működtetése, illetve hogy a részvétel mellőzésével elfogadott jogszabályok ne válhassanak a jogrend részévé.
4. A Szolidáris társadalom program a magánadományozás mellett a vállalati támogatások valamit a társadalmi célú hirdetések kedvezményrendszerének átalakítására is javaslatot tesz.

Új elemként a Civil minimum hivatkozik a ’22 óta született vonatkozó európai uniós dokumentumokra is, sürgetve a Bizottság által 2025. novemberében közzétett Civil Stratégiában megfogalmazott elvek átültetését és nemzeti szintű végrehajtását.

A választások után: a civil tér átalakítása

A rendkívül kiélezett választási kampány ideje alatt a frissített anyag címzettjei elsősorban nem a képviselőjelöltek voltak, hanem a civil szervezetek: a Civil minimum 2026-hoz a cikk leadásáig a Civilizáció koalíció tagszervezetei mellett ezúttal már 120 további civil szervezet csatlakozott, és a csatlakozási lehetőség továbbra is nyitva áll.

Az új kormány megalakulásával a Civil minimumban foglaltak jelentősége tovább nőtt, hiszen a Tisza Párt már választási programjában is hivatkozott az erős és szabad civil szféra megteremtésének, a finanszírozási rendszer átalakításának és a korlátozó intézkedések eltörlésének szükségességére, kormányra kerülve pedig önálló, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztériumot hozott létre, bejelentették a Működő és Emberséges Magyarország Intézet megalapítását, kormánybiztost neveztek ki a társadalmi párbeszéd megerősítésére, parlamenti bizottságot alapítottak, és küszöbön áll a független civil szervezetek és a szabad média vegzálására létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése is.

A gyors kezdeti lépések különösen üdvözlendőek, hiszen a károk felmérése és a civil szféra működésének helyreállítása egy olyan elhúzódó feladat, ami a demokratikus és jogállami keretek újbóli kiépítésével párhuzamosan, hosszú távon, évek alatt tud csak megvalósulni. Ehhez szolgálhat irányjelzőként a Civil minimum, aminek nem célja, hogy minden feladatot pontosan előírjon, de fontos tájékozódási pont lehet mind a döntéshozók, mind a civil szervezetek számára a folyamat során és segíthet a prioritások felállításában is.

Bizonyos intézkedések ugyanis könnyen és gyorsan meghozhatók, alacsony vagy nincs költségigényük, ilyen például a civilellenes jogszabályok eltörlése, míg mások hosszabb előkészítést, komolyabb tervezést és társadalmi vitát igényelnek, ilyen például a civil szervezetek finanszírozásának a kérdése, vagy a társadalmi egyeztetés rendszereinek a kiépítése és összehangolása.

Ebből is látszik, hogy ez a jog- és stratégiaalkotási munka egy olyan komplex feladat, amely a legnagyobb jószándék mellett is rejt magában buktatókat, ezért különösen fontos, hogy a részletek kidolgozása az érintettekkel, a hazai civil társadalom minél szélesebb körével való együttműködésben valósuljon meg, és a különböző háttérrel, célokkal és lehetőségekkel működő civil szervezetek eltérő szempontjai az előkészületek minél korábbi fázisában megjelenjenek. Ez a bevonás pedig nem csupán az egyeztetések tárgyát, hanem azok formáját és eszközeit tekintve, a részvétel intézményeinek kialakítása során is hangsúlyt kell kapjon. Ráadásul számos olyan szervezet van a civil szektorban, akik maguk is több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkeznek nem csak a civil szervezetek működési környezetét, hanem a társadalmi egyeztetés rendszereit és az állampolgári részvétel serkentését érintő kérdésekben is, és szaktudásukkal nagyban hozzá tudnak járulni ezeknek a rendszereknek a kiépítéséhez.

A Civilizáció koalíció ebben a szellemben kezdeményez párbeszédet az új kormányzattal, hogy a Civil minimumot irányjelzőként használva, valóban a szektor megerősítését, az erős és szabad civil társadalom kialakítását segítő intézkedések szülessenek a következő időszakban.

A Civil minimum 2026 teljes egészében olvasható a Civilizáció honlapján, csatlakozni is itt lehet: https://civilizacio.net/hu/civil-minimum-2026

Kulcsszavak: Civil Minimum, Civilizáció, NGO, civil szervezet, civil társadalom

Szerzők:

Móra Veronika, biológus, szervezetpszichológus, jogi okleveles környezetvédelmi szakember. 1997 óta az Ökotárs Alapítvány munkatársa, 2007 óta igazgatója. Korábban a Milieukontakt Oosteuropa, majd az Ökoszolgálat Alapítvány munkatársa volt. Az elmúlt két és fél évtizedben több civil és környezetvédő szervezet aktivistájaként vett részt kampányok, nyomásgyakorló és tudatformáló akciók szervezésében, elsősorban az ökológiai fogyasztóvédelem, a mezőgazdasági géntechnológia és a társadalmi részvétel területén. A Civil-Társ program vezetőjeként 2003 óta foglalkozik a civil szektor jogi-szabályozási környezetének fejlesztésével, de bőséges tapasztalatokkal rendelkezik a különböző adományi és pályázati programok lebonyolítását és működtetését illetően is, nem utolsósorban a Norvég Civil Támogatási Alap irányítása révén.

Farkas Bálint német és nemzetközi tanulmányok szakon szerzett diplomát. 2019 óta az Ökotárs Alapítvány kommunikációsa és a Civilizáció koalíció kommunikációs koordinátora. Munkájának központi eleme a civilek mozgásterét érintő hazai és nemzetközi trendek követése, a civil szervezetek közötti kapcsolatok erősítése, a közös fellépés és kommunikáció koordinálása.

Végjegyzetek:

^[1] Defend Civil Society Report, 2nd edition, June 2012, World Movement for Democracy/ICNL

^[2] https://monitor.civicus.org/globalfindings_2025/

^[3] https://444.hu/2025/02/19/levadaszni-a-civileket

^[4] Ld.: Bíró Endre. Nonprofit Szektor Analízis: Civil szervezetek jogi környezete Magyarországon. (2002), illletve https://nosza.hu/

^[5] https://okotars.hu/programok/civil-tars illetve Bullain Nilda: Civil Jövőkép – Átfogó n onprofit jogi reform koncepció (2004)

^[6] 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról