Sanyi barátunk, jó és hűséges munkatársunk volt, és velünk is marad míg élünk és emlékezünk. De mit is beszélek, hisz nem csak mi őrizzük az emlékét, hanem mindazok, akikkel élete során érdemi kapcsolatba került… Most azt mondhatnám persze, hogy befejezte pályafutását, ha nem találtam volna meg archívumomban a Közösségi Kezdeményezéseket Támogató Szakmai Hálózat, röviden a KÖZTÁMHÁLÓ-nak írt beszámolóit a 2004-2007 közötti, Jász-Nagykun-Szolnok megyei közösségi kezdeményező és fejlesztő munkájáról és nem élhettem volna át újra, hogy mekkora kapcsolatrendszere is volt és milyen sokan is vették át az Ő közösségi kezdeményezéseit. Egy nyelvet beszélt az övéivel, miközben Ő már egy helyin túli perspektívában is tudott viszonyulni közös dolgaikhoz…

Egyike volt a népművelőből közösségfejlesztővé (is) vált szakembereknek, akikhez engem máig testvéri érzések fűznek, legyenek bár élők vagy holtak… És hát nem csak az a fontos, hogy Rendek Sanyit személyesen is számon tartsuk – sokan a vele együttműködők közül talán már nem is emlékeznek annak a pozitív hatásnak a forrására, ami megváltoztatta életüket. Az is fontos, hogy közösségfejlesztői magatartással és módszerekkel Sanyi képes volt érzékennyé tenni az embereket a maguk közösségi problémáira. A közösségi cselekvés pedig hatással van a szűkebb és tágabb környezetre is, s fokozatosan gondolkodásmódunk, magatartásunk, egész kultúránk részévé válik.

Jó társak voltunk és ma is azok vagyunk ebben az értelmes munkában, kedves Sanyi!