Hogyan szerezzünk tagokat, hogyan vonjunk be embereket?

1997/2

1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG TAGOKRA?
Minél többen vagyunk,
* annál többet tudunk végezni
* annál jobban tudatosítja a csoport az embereket érdeklő és érintő kérdéseket,
* annál reprezentatívabbak vagyunk
* annál erősebb lesz a csoport a közös cselekvéshez.

2. MIT KELL ÁTGONDOLNI EGY TAGTOBORZÓ KAMPÁNY ELŐTT?
* Ki akar majd belépni a csoportba?
* Mekkora földrajzi területről akarunk toborozni?
* Mennyire formális tagságot akarunk?
* Mik is a csoport céljai:
– minél több embert bevonni egy-egy kérdés megvitatásába?
– egy földrajzi terület érdekeit képviselni?
– egy embercsoport érdekeit képviselni?
– egy adott probléma megoldásáért harcolni?
– egy projektet véghezvinni vagy egy szolgáltatást beindítani?
– kampányt indítani egy adott kérdésről egy nagyobb területen, akár az egész megyében?

3. AZ ELSŐ ÖSSZEJÖVETEL
* hirdessük meg
* szóljunk személyesen is a lehető legtöbb embernek
* a tagtoborzás folyamatos dolog: nem csak az első alkalomra korlátozódik, nem lesz még ott mindenki, legyen folytatása.

4. FORMÁLIS/INFORMÁLIS TAGSÁGI VISZONY
* A formális tagság:
– tagsági kártyával és tagdíjfizetési kötelezettséggel jár
– erős kötődést jelent
– kicsi, de biztos pénzforrás – indulásnál fontos
– bejegyzéshez, pályázáshoz szükséges
– taszíthat olyan embereket, akik csak alkalmilag szeretnének vagy tudnának segíteni
– rendszeres nyilvántartási munkával jár
* Gyakori gond, hogy a cselekvő mag haragszik a többiekre, hogy nem dolgoznak, pedig azok csak nem tudnak részt kérni a munkából. Fontos tudatosítani, hogy a saját viselkedésünk hogyan gátolhat meg dolgokat. A szervezet növekedésével új tagok jönnek, s ezek nem nagyon értik azt, amit a régiek elindítottak. Legyen kialakult gyakorlata annak, hogy mit csinálunk az új tagokkal. Előfordul, hogy nem igazán tudják csoportok befogadni az új belépőket, oda se mennek hozzájuk, nem foglalkoznak velük. Van-e a csoportunkban valaki, akinek a feladata az új emberekkel való foglalkozás?

5. TOBORZÓMUNKA
* Sikere attól függ, mennyire tudjuk eljuttatni üzenetünket az emberekhez, és milyen bekapcsolódást kínálunk nekik.Ügyeljünk a pontos, világos, közérthető fogalmazásra.
* Gyűléseinkre és bármilyen nyilvános összejövetelre vigyünk szórólapokat, hírleveleket magunkról. Legyen egy asztal, ahol akár azonnal is be lehet lépni.
* Legyen egy biztos emberünk, címmel, telefonnal, akit könnyű elérni.
* A fesztiválokat, ünnepeket, bálokat stb. ne csak pénzszerzésre, hanem tagtoborzásra is használjuk.
* Legyünk “láthatóak”, szerepeljünk: szervezzünk utcai gyűléseket, legyünk jelen egy információs standdal a vásárokon, készítsünk területünk problémáiról egy videofilmet.
* Derítsük ki, hogyan vélekednek kívülállók a csoportról: sokszor nagyon homogénnak hisznek bennünket, és ez taszít (“csak fiatalok”, “csak vallásos emberek” stb.)

6. A TAGOK MEGTARTÁSA
Sokszor előfordul, hogy a nagy kezdőlétszám hamarosan leapad.
* Tartsuk a kapcsolatot a tagokkal.
* Ismerjük meg motivációjukat és elvárásaikat.
* Tartsunk rendszeres összejöveteleket, segítsük a tagokat hálózatok kialakításában, kapcsolatok kiépítésében.
* Hasznos lehet egy hírlevél – de ne felejtsük, hogy ez egyirányú kommunikáció.
* A legjobb módszer a személyes kapcsolattartás.
* Figyeljünk oda a munkamódszerre: bármilyen sok munkát végezzen is egy kis munkacsoport, ha nem konzultál a tagokkal és nem ad információt, a tagok elveszítik az érdeklődésüket. Tisztázzuk, hogyan lehet valaki egyszerű tagból aktív tag. Előfordulhat, hogy egyesek kisajátítják a munkát, nem engednek hozzá másokat.
* A lehető legtöbb feladatot osszuk meg a tagsággal.
* Ne engedjük, hogy a lelkesedés lelohadjon: ha pl. tervünk külső okok miatt halasztódik, addig is keressünk és javasoljunk más tevékenységet: tehát a hosszú távú, nagy terveink mellett mindig legyenek kisebb, rövid távon is sikerélményt kínáló céljaink.