Sokak által jól ismert a „Gyors Reagálás-program”, amely az Amerikai Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának és a Magyar Köztársaság Szociális és Családügyi Minisztériumának közös kezdeményezéseként 1996-ban kezdődött Magyarországon. A „Gyors reagálás” kifejezés mind a gazdaságfejlesztési, mind a válságkezelési modellt is jelöli.
(tovább…)
A program előzményei a Parola 1999/ 3–4. számában a 29. oldalon olvashatók. Ebből megtudható, hogy a Közösségfejlesztők Egyesülete és képzési szervezete, a Civil Kollégium munkatársai felismerték, hogy a helyi társadalmak demokratikus fejlesztése nem képzelhető el a demokrácia tartalmának és technikáinak ismerete nélkül, s az alapvető demokratikus ismeretek felelevenítése ill. tanítása mozgósító erejű lehet a helyben cselekvő önkéntesek számára. (tovább…)
A program bevezetése
Az előkészítés 1999-ben készítette elő a Közösségfejlesztők Egyesülete a „Helyi cselekvés” (Small Grants) Programot, melynek fő munkafázisai a következők voltak: egyeztető tárgyalások, partnerek keresése, forrásteremtés, szakértői szolgálat és adományozó bizottság felállítása.
I. Az előzményekről
A Felső-Kiskunság hat településén, Kunszentmiklóson, Kunbábonyban (tanyabokor, nem önálló település), Tasson, Szalkszentmártonban és Kunadacson 1998. májusában a Közösségfejlesztők Egyesülete közösségi feltáró munkát végzett, amelynek során helyi változásokat szorgalmazó emberekkel kerültünk kapcsolatba. Több közös helyi problémafeltáró beszélgetés során választódtunk ki, mint helyi aktivisták és vállaltuk, hogy saját településünkön közösségi munkát végzünk.
Gyakran van úgy, hogy az ember csak akkor fordul szakemberhez segítségért, vagy addig halogatja amikor már olyan baja támad, hogy egyedül nem bír vele. Van, hogy csupán arra vágyik, enyhüljön a látogatást kiváltó ok, pl. a fájdalom, a teljesítményzavar stb. Ezzel szemben általában az a szakmai szempontból nyilvánvalóan indokolt alapelvárás, hogy meg akarjanak szabadulni a kárt okozó tényezőtől. Akarjanak együttműködni, azaz akarjanak tartósan ártalom nélkül élni a segítséget kérők. Természetesen a terápia kínálta lépések szerint.
– Vendégünk a Civil Rádió stúdiójában a Fekete Doboz Alapítvány szerkesztője Upor Péter. Mi egy jó fél éve találkoztunk a Magyar Rádió márványtermében. Romák a médiában – ezzel a címmel szerveződött egy szeminárium, ahol Te egy érdekes eszmefuttatást tartottál arról, hogyan próbáljátok a romákat segíteni, felkészíteni közösségi műsorok készítésére. Miről is van itt szó? – Ott, a márványteremben, arról számoltam be, hogy két és fél éve elindítottunk egy programot, amit úgy nevezünk, hogy közösségi televíziók felállítása Magyarországon. Amerika-szerte rengeteg ilyen közösségi televízió van. Azt hiszem, hogy itt, a Civil Rádióban, nem kell magyarázni, hogy mi a különbség a kábeltévé és a közösségi televízió között.
Bevezetés 10 éves a Közösségfejlesztők Egyesülete, amely azonban 1989-es megalakulása előtt egy másik 10 éves előzményt tudhat magáénak, hiszen a ‘80-as évek elejétől beszélhetünk hazánkban tudatos közösségfejlesztésről. Hogy mit ért el ezalatt a 20 év alatt a magyar közösségfejlesztés? Sokat és keveset. Sokat, mert helyi fejlesztéseire építkezve kidolgozott egy új humán segítő szakmát, amelynek ma már saját identitása, filozófiája és stratégiája van. Keveset, mert ez a szakma még mindig kevéssé ismert a magyar foglalkoztatási palettán, vagyis kevés olyan kormányzati program van, amely közösségfejlesztési közreműködésre épít. Meggyőződésünk azonban, hogy napjainkban, az ezredfordulón következik be az áttörés: egyre több olyan, elsősorban EU program kap teret Magyarországon, amely a közösségfejlesztői részvételre épít. Példa erre a SAPARD program, vagy a PHARE Dél-Dunántúli Regionális Kísérleti Program Alapja.
A Közösségfejlesztők Egyesülete képzési szervezetén, a Civil Kollégiumon keresztül partnerkapcsolatot létesített az angliai Northern College-dzsal és rajta keresztül a Ruskin College-dzsal, valamint a leedsi egyetemmel. E szervezetek a SOCRATES–PEDEC program keretében egy távoktatási tanító-tanuló programcsomagot dolgoztak ki, amely az alábbi 6 modulból áll:
Az Európai Unió küszöbön álló bővítése jelentős esemény és igen nagy feladat, mivel a csatlakozni kívánó országok társadalmi és gazdasági problémái jelentősen eltérnek egymástól, valamint a strukturális politikák részben vagy teljesen hiányoznak. Ezeknek a hiányoknak a felszámolására az EU, most először, a csatlakozó országok számára pénzügyi segítséget nyújt a csatlakozás előtti időszakban
A címbeli közösség egy baranyai kis faluban működik. Több szempontból is különleges: tagjai, az alakulás folyamata, a közösséggé szerveződés nehézségei az együtt végigjárt út miatt. Létezése példa arra, hogy egyszerű, nagyrészt iskolázatlan emberek is válhatnak települési szervező erővé a közösségi munka által. Egyéni boldogulásuk szorosan összefügg a falu adottságaival, ezen adottságok bővítésében nekik is jelentős szerep jut. Esettanulmányunk az e felismeréshez vezető – igen rögös – útról szól. A csoport 1998. tavaszán alakult, nem minden előzmény nélkül. Az önkéntességnek ugyanis hagyományai vannak Mánfán, s ez előnyt jelentett a szervezésben. Jómagam szociális munkásként dolgoztam a faluban, jól ismertem az itt élők nehézségeit, boldogulásuk korlátait, felhasználatlan erőikkel is tisztában voltam. Itt az ideje, hogy bemutatkozzam: Schmidt Melindának hívnak, születésem óta Mánfán élek. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szociálpolitika szakán végeztem. Egyetemi specializációm a közösségfejlesztés volt. A kistelepülési közösségi munkát ekkor szerettem meg, s kézenfekvőnek tűnt, hogy szülőfalumban is alkalmazzam ebbéli tudásomat. Így váltam többek közt a Mánfai Önsegítő Mezőgazdasági csoport egyik szervezőjévé, létrejöttét segítő közösségi munkássá. (tovább…)
