Ki több, ki kevesebb aktivitással, de mindannyian keressük az utakat egymás felé. A családi baráti szoros kötelékek mellett legalább annyira fontos a szomszédság a helyi közösség, a települési kapcsolatok. Akikkel nemcsak az online térben tudunk egyszerűen kapcsolódni, hanem találkozunk, köszönünk egymásnak, beszélgethetünk a lépcsőházban, a kiskapuban vagy az utcán, akikkel lehetnek, és biztosan vannak is közös problémáink, és akikkel szervezkedhetünk azok megoldására, vagy vágyaink beteljesítésére.

Persze a mai világban ennek is vannak előfeltételei: a kölcsönös érdeklődés, a kíváncsiság, a megismerés igénye, esetleg a közös értékválasztás és mindennek feltételeként a kezdeményezés.

Újabban a kistelepülésekre beköltözők (haza- vagy betelepülők, külföldiek) kapcsán hallottam többször a régi magyar mondást: „Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!” Gyakran pedig az adjonisten is elmarad.

A valódi kérdés az, hogy elhangzik-e az első jó szó, a köszönés, elindul-e e beszélgetés, ki köszön először.  Mert persze minden közösségi cselekvés alapja a megszólítás, a bizalom (kivéve a szükséghelyzeteket, mert olyankor mindenbe és mindenkibe kapaszkodunk).

Közösségfejlesztőként az egyik leghasznosabb eszköznek gondolom az odafigyelést, a kíváncsiságot, a kezdeményezés bátorságát, bátorítását. A szinte minden közösségi szituációra sokféle megoldást kínáló közösségfejlesztési módszertár többi eleme csak ezután tud hasznosulni. Szeretném a saját munkámból, munkáimból hozott példákkal illusztrálni, hogy ez mennyire fontos különösen vidéken, kistelepüléseken, hátrányos helyzetű csoportokkal folyó munkában.

Baranya aprófalvas területén több fejlesztő programban dolgoztam az elmúlt években:

Az aprófalvakat összekötő „Közös út” programban, több LEADER csoportban, a felzárkóztatást segítő Köz-Tér-Háló projektben.  Jelenlegi terepem  az Észak-Hegyháti Mikrotérségi Unió, amelynek szakmai vezetője vagyok, 2012-ben jött létre.

Dióhéjban az út idáig:

Induláskor Baranya megye északi csücskében elhelyezkedő öt település: Mágocs, Bikal, Alsómocsolád Mekényes, Nagyhajmás (1 kisváros 1 nagyobb település és 3 aprófalu) kapaszkodott össze, hogy együtt, egymásra támaszkodva eredményesebbek tudjanak lenni egy vidékfejlesztési szempontból belső perifériának minősülő térben. Magát az együttműködést, az Észak-Hegyháti Mikrotérségi Uniót az öt önkormányzat kezdeményezte, a kezdetektől együtt gondolkodva, tervezve, később együttműködve a vállalkozói és civil szektorral. Az elmúlt időszakban (kivéve az utóbbi szűk esztendőket) az önkormányzatok támogatták költségvetésükből a Mikrotérségi Unió menedzsment szervezetét, egy másfél fős stáb elindulását. Később a fejlesztő szervezet nonprofit kft-vé alakult, hogy önállóan is tudjon forrásokhoz jutni, pályázni. Ekkor időszakonként pályázati támogatásokból volt még plusz 1-1 fő munkatárs, mindig helyi fiatalok. Ők a támogatási időszakok után is a térségben maradtak, a közelben találtak munkát. Már ez is fontos eredmény. Ugyanakkor volt olyan, év és a mostani is ilyen, amikor a kötelező feladatokra sem jutott pénz, így mindenki önkéntes munkában dolgozott. A települések vezetői, a külsős közösségfejlesztő, a mára az önkormányzatainknál dolgozó fiatalok, az intézményvezetők és a civil szervezetek aktív emberei és két új önkéntes is azon munkálkodik, hogy amit építettünk az megmaradjon, hiszen a legfontosabb, hogy együtt tényleg többre jutottunk. Több területen együtt dolgoztunk ki stratégiákat, van ifjúsági stratégia, térségi bűnmegelőzési stratégia, Okostérség-stratégia, és ezek mentén több közös pályázat és program is megvalósult. Pl. az Összefogásban az Észak Hegyháton, Nemzedékek értéke-értékes nemzedékek program, Lépés-Váltás az Észak Hegyháton, Neked Való-Életre való sorozat.

A polgármesterek havi rendszerességgel találkoznak egymásnál.

Ezeken az alkalmakon számba veszik az aktuális feladatokat, közösen reflektálnak a kihívásokra, beteszik a közösbe az általuk ismert új lehetőségeket, itt tervezik meg a tapasztalatcseréket, és maguk is aktívak az érdekeltek megtalálásában, bevonásában. A közös rendezvényeket térségi szervezőcsapat készíti elő: legyen az Családi Nap vagy Mikrotérségi Rétesfesztivál.

Az együttműködés visszahat az alapfeladatok ellátásában megjelenő kihívásokra (pl. közös erővel a mai napig helyben lehet elérni a betegeknek a labort vagy a fogászatot), erősíti a partnerségeket, megtart fiatalokat, és segíti az itt élő szakemberek aktivizálását.

Történeteink így talán tanulságosak lehetnek másoknak is, legyen az településvezető, szakember, önkéntes vagy lelkes helyi polgár.

A folyamat bemutatása során közösségfejlesztői szempontokat veszek figyelembe.

Hogyan álljunk hozzá egy fejlesztési folyamat elindításához?

A legnehezebb mindig az, hogy elindul-e egy közös gondolkodás, van-e, szánunk-e időt az ismerkedésre, létrejönnek-e közösségi beszélgetések, mert ezek nélkül nem derülnek ki az igazi motivációk, szándékok, problémák, nem kerülnek felszínre a jó ötletek. Ilyenek nélkül pedig nem indul el a közösség belső megerősödése, fejlődése. Szóval, figyelem és sok-sok beszélgetés.

Az már a következő lépcső, amikor van egy apropója a beszélgetésnek. Ez lehet egyszerűen csak egy ismerkedés, egy állapotrögzítés, de lehet értékfeltárás, közös tervezés egy ügy vagy egy projekt kapcsán, szerencsés esetben közös stratégiaalkotás.  Sokféle eszköz lehet ehhez a tarsolyban, de hogy melyik lesz a leghasznosabb, az a közösség jellegétől, motiváltságától, az apropótól függ.

A közösségben való működés folyamatának pedig talán a legfontosabb, legizgalmasabb része a közösségi tanulás, az együttlétek során a beszélgetésekben és főleg a közös cselekvésben folyamatosan jelen lévő informális tanulás. Rengeteg hasznos tudás ragad ránk a közös cselekvés közben. Láthatjuk, hogy hogyan érdemes megszólalni, mik a hasznos viselkedésformák, milyen a jó és egyenrangú együttműködés, hányféle hasznos szerep adódhat, ami akár ránk is illik.

Azokban a közösségekben, ahol a mindenkori vezetés maga is nyitott közösségi megoldásokra, mindig van apropó arra, hogy nézzünk rá a helyzetünkre, hogy tervezzünk közösen, hogy vonjuk be az érdekelteket és érintetteket a közös ügyekbe, hogy együtt cselekedjünk és együtt örüljünk az eredményeknek.

A térségi együttműködés elemei

Első lépésként a kommunikáció gazdagítása volt a feladatunk. Induláskori szlogenünk: kommunikáció kooperáció, koordináció.

A kommunikáció elindulása, a beköszönés után már jöhetett a kölcsönös megismerés, megértés háttereinek összegyűjtése, megismertetése, ehhez munkamódszerek kialakítása.

A kommunikációs csatornák bővítése kapcsán kiderült, hogy az egyik településünkön az emberek nagyon hiányolták a helyi információkat, így jött létre a „Mekényesi Kispad Falusi hírharang” zárt  Facebook-csoport, ami 2026 májusában már kilencéves és fontos szereppel bír a közösség összetartásában.  A helyi hírlevelek mellett volt Észak Hegyháti Hírmondó a térség ügyeiről, és több alkalommal konkrét megkérdezéseket is indítottunk fontos témákban. Ezek közül kettőt emelek ki, az egyik a fiatalok megkérdezése online platformokon: „Hazaváró kérdőív”, valamint „Jó lenne, ha Neked is jó lenne” címmel. A másik a COVID idején készített, az akkori Lépés Váltás projekt keretében lezajlott rendhagyó interjúzás.

A kérdőívek kialakítása közösségi termék volt, nem tudományos alapon fogalmazódott meg, azt szerettük volna elérni, hogy minél többen adjanak visszajelzést arról, hogyan élik meg a veszélyhelyzetet. Volt online és papíralapú forma is, hogy mindenkit elérjen. A külföldiek számára angol és német nyelvű változat is készült. A sok visszajelzés azt mutatta, hogy nagyon örültek az emberek annak, hogy kíváncsiak voltunk arra, hogyan élik meg a helyzetet. Voltak térségi kalendáriumaink, és helyi fotókkal díszített asztali naptárakat is eljuttattunk minden háztartásba. Az eseménynaptárban mindegyik település és csoport eseményét előre jeleztük, valamint a lapok alján helyi vállalkozásokat lehetett találni.

Közös célok sokféle módon kerülhetnek felszínre, ami nálunk fontos eszközzé vált az a TÜKÖR, azaz a Térségi Ügyeink Körei. Volt ilyen az évek alatt sok körben és sokféle apropóból.

Összejöttünk a fiatalok és az idősek közösségeinek képviselőivel, a hitélet szereplőivel, helyi termelőkkel és vállalkozókkal, szociális alapon szövetkezőkkel, intézményvezetőkkel, helyi értékmentőkkel, sportért rajongókkal, térségi civil szervezetek vezetőivel, a települések képviselőivel is több alkalommal. Beszélgetni, ránézni az általuk fontosnak tartott témákra, véleményüket kérni, ötletelni, tervezni. Többször szervezőcsoportot alakítva is találkoztunk fontosabb térségi események előtt. A közös vagy közösségi tervezés minden esetben hasznos, hiszen az érintettek bevonása segíti az ügy iránti elköteleződést, a részvételt, esetenként a felelősségvállalást is.  Már itt, a Parola korábbi számában is jelentkeztünk egy ilyen folyamat bemutatásával Mocsoládi Esték – közösségi beszélgetések a jövőért címmel (ld.: https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/mocsoladi-estek-kozossegi-beszelgetesek-a-jovoert/ ).

Erőforrások feltárása élményszerűen

Fontos ugyanakkor, hogy mielőtt tervezünk, nézzünk rá arra is, hogy mik azok az erőforrások, amikre támaszkodhatunk. A tapasztalat szerint ezek gyakran sokkal gazdagabbak, mint amit ismerünk, használunk, és lehet ezeket élményszerűen is megismerni. Például tájsétákkal vagy a térséget bebarangoló biciklitúrán, de akár közösen kialakított térségi „Cool-túra” is hozhat új felfedezéseket. Az viszont fontos, hogy ha már ismerjük, gyűjtsük csokorba, mutassuk be, használjuk is ezeket, és legyünk büszkék rájuk. Igy születtek meg a települési értékleltárak az egyik projektben, és a kifelé is megmutatni kívánt értékek közül több bekerült a közösen létrehozott Tájegységi Értéktárba.

Fontos a bemutatás pl. a Kincseink az Észak-Hegyháton közösségi oldalon vagy élőben a Családi Napok keretében megrendezett bemutató sátrakban vagy az Akikre büszkék vagyunk nyilvános beszélgetéseken.  Sok helyből mozgósítható és felmutatható értéket és értékes embert találtunk meg, így kevesebb külsőre szorulunk. És ha már visszatanítottunk néhány régi jó dolgot, akkor ezeket érdemes közösen gyakorolni, fejleszteni. Így jött vissza a Csetelekvár főzés, mint régi új szokás Mekényesen, vagy igy született a májusban harmadik alkalommal megrendezett Mikrotérségi Rétesfesztivál.

 

Tudatos építkezés

Fontos az is, hogy ami beválik az ne csak egyszeri alkalom vagy projektelem maradjon, hanem ha tényleg van rá igény, akkor tartsuk is meg. Ma már népszerűek az úgynevezett harmadik kor egyetemei, a senior akadémiák, de ezek távol vannak a kistelepülésektől. Mi egy projekt keretében tudtuk elvinni az érdeklődő időseket Kaposvárra, Pécsre vagy Szekszárdra, de mindegyik közel ötven kilométerre van a térségtől. A záróalkalommal pedig kiderült, hogy jó lenne ilyen helyben is. Azóta van a térségben Senior Akadémia –  hol támogatottan, hol önkéntes szervezésben.

Közösségi ügyek szerencsére indulnak helyből is – legyen szó közösségi kemence kialakításáról, amit Mágocson a Német Nemzetiségi Egyesület kezdeményezett vagy közösségi kvízestekről, melyeket mágocsi fiatalok indítottak. Itt már annyi is elég, ha térségi szinten is hirdetjük, reklámozzuk ezeket a lehetőségeket, vagy ha kell, akkor van, aki segít megírni a szükséges pályázatokat.

Számos régi és új módszer, taktika, tapasztalat van a közösségek támogatására, és én többedmagammal hiszek abban, hogy ezekre a digitális világban még nagyobb szükség lesz. Az AI nem pótolhatja a közösségi tanulást, a virtuális tér nem helyettesíti, csak kipótolja a személyes találkozásokat, a hangoskönyv és a podcast pedig nem tudja helyettesíteni a könyvolvasást.

Az utakat egymás felé pedig az első lépéssel lehet elindítani.

 

Kulcsszavak:

közösségi tanulás, Észak-Hegyháti Mikrotérségi Unió, tájséták, Tájegységi értéktár, Kincseink az Észak-Hegyháton, Senior Akadémia, közösségi kemence, közösségi kvízest, Térségi ügyeink körei, Tükör

 

Szerző:

Halmai Gáborné Zsuzsa kultúraközvetítő, közösségfejlesztő, vidékfejlesztő, önkormányzati tréner. Dolgozott művelődésiház-igazgatóként, környezetvédelmi oktatóközpont vezetőként Szekszárdon, majd szakpolitikusként a kistelepülési közösségi terek megújításán. Jelenleg egy mikrotérségi fejlesztő szervezet, az Észak-Hegyháti Mikrotérségi Unió szakmai vezetője.