Mit építünk, mire építünk Ágon?
Április közepén jártunk először úgy Ágon, hogy ott közvetlenül a helyi lakosokkal találkozzunk.
Az azóta eltelt időben egy olyan terven dolgozunk közösen, amelynek végén, reményeink szerint lakhatóbbá, kényelmesebbé, biztonságosabbá válnak otthonaik és környezetük. Ehhez elsősorban annak a – jelenleg – négy családnak az elkötelezettsége és kitartása kell, akik szerződésben vállalták, hogy egymásnak segítve, egymást támogatva változtatnak jelenlegi életkörülményeiken.

De mit is szeretnénk pontosan?
Főként nagyvonalú adományozóktól származó építőanyagból – amihez a lakók maguk is hozzá teszik a magukét –, szakemberek önkéntes vállalásával és persze a helyiek közös akaratával, munkájával legyenek olyanok az otthonaik, ahová jobban esik hazaérni, mint most. Ehhez nélkülözhetetlen segítséget kapunk a helyi és a térségben munkálkodó településvezetőktől is, amit innen is köszönünk.
A jelenlegi helyzet a lehetetlent, az elfogadhatatlant, a vállalhatatlant juttatja eszünkbe. Sokgyermekes családok élnek olyan házakban, ahová beesik az eső, befúj a szél, ahol télen lehetetlen befűteni. Ahol az udvarokban veszélyes a gyerekeknek játszaniuk, mert bármikor leeshetnek a cserepek a tetőről. Ahol a sok éves-évtizedes elhanyagoltság olyan mértékben rongálta meg a falakat, hogy szinte visszafordíthatatlanul meggyengültek. Ahol amúgy a rossz lakhatási körülmény csupán egy, a szegénység sok más tünete közül.
Nem felelősöket keresünk, hanem megoldásokat. Az ottaniakkal, akik ottmaradnak azután is, ha a projekt, a segítő már „hazament”. Utakat keresünk, ha beengednek minket, akkor együtt.
Az világosan látszik mindenkinek, hogy ahogy eddig mentek a dolgok, úgy tovább nem mehetnek. Nagyon sok az adósság, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, és kevés a hit, a remény és a tőke.
A cél az, hogy a helyiek elhiggyék, hogy van más lehetőség, hogy visszafelé is vezet út. És ahogy a dolgok most állnak, az látszik, hogy ezt az utat csak közös erővel, összefogással lehet megtenni.