A kirekesztésre és a közösségek helyzetére egyre nagyobb hatást gyakorol az online kommunikáció és a közösségi média. A vallásközi és emberi jogi együttműködés partnerei egy olyan közös ügy érdekében fogtak össze, amely mindannyiukat érinti, közösen tesznek a gyűlöletbeszéd ellen. A projektben résztvevők tanulnak az online gyűlöletbeszéd elleni fellépés lehetőségeiről és ezt a tudást tovább tudják adni közösségeik tagjainak. A gyűlöletbeszéddel legtöbbször sújtott közösségek hatékonyabb gyűlöletbeszéd elleni fellépése formálja a társadalmi szintű nyilvánosságot is, hiszen a társadalom többsége nem gyűlölködő, de ha nem érzékenyítik időben a gyűlöletbeszéd felismerésére, akkor annak áldozatává válhat és elveszítheti a szolidaritásra való képességét. Márpedig ahol nincs szolidaritás a társadalmat alkotó közösségek között, ott a társadalom szétesik kis csoportokra és egyénekre, akik nem bíznak egymásban.

 

Mára már túl vagyunk tizennégy hónap bezártságon a COVID-19 világjárvány hatásai miatt. Sokunkból hozott felszínre negatív érzéseket és szorongást az elszigetelt életmód, sokan közülünk önkéntes karanténban vannak – több mint egy éve – és csak online tartják a kapcsolatot családtagjaikkal és ismerőseikkel. Talán ennek hatására is egyre inkább érzékelhetővé vált az online térben egyre nagyobb teret hódító gyűlöletbeszéd. Szinte bárhol és bármikor dühös, gyűlöletkeltő kommentekbe és bejegyzésekbe futhatunk. A koronavírus járvány okozta bezártság és sokak online jelenléti időtartamának megnövekedése csak súlyosbított egy régóta létező bajon.

A gyűlöletbeszédnek könnyen áldozatává válhat bárki, aki kicsit is eltér a hetero középosztálybeli fehér férfi kategóriájától. De hogyan is vehetjük fel a harcot egy olyan jelenséggel, ami veszélyét tekintve jelentős, hisz gyűlölet-bűncselekményre szólíthatja fel vagy bátoríthatja azokat, akik annak jelentéstartalmával egyetértenek, ugyanakkor sok esetben az online térben arc és név nélkül kerülnek nyilvánosságra, így az elkövető nem, vagy csak nehezen érhető tetten?

De mit is értünk gyűlöletbűncselekmény alatt? Egyszerűen fogalmazva minden olyan bűncselekmény, amelyet előítéletes indokkal követnek el.
Gyűlölet-bűncselekményként definiálható minden olyan bűncselekmény, ahol a bűncselekmény áldozatának, helyszínének vagy tárgyának kiválasztása mögött valamely közös tulajdonság (pl. faji hovatartozás, nemzeti vagy etnikai származás, nyelv, bőrszín, vallás, nem, kor, értelmi vagy testi fogyatékosság, szexuális irányultság vagy más hasonló tulajdonság) áll és ezen csoportokhoz való vélt vagy valós tartozás áll.

A gyűlöletbeszéd olyan kommunikáció, ahol a beszélő –  előítélettől vagy éppen gyűlölettől vezérelve – a társadalom faji, etnikai, vallási vagy nemi csoportjairól, vagy azok egyes tagjairól tesz olyan kijelentést, ami sértő a csoportra nézve és a csoport elnyomását vagy bántalmazását bátorítja vagy írja elő. 

A gyűlöletbeszéd fogalmába általában beleértik, hogy az elhangzás (vagy írásban nyilvánosságra hozatal) kontextusában veszélybe sodorja a sértett csoport jelenlévő tagjait.

Ezért a kontextustól is függ, hogy gyűlöletkeltő beszéddel (ami gyűlöletet kelt, de az adott helyzetben nem sodor veszélybe embereket, mert pl. nincsenek jelen), vagy gyűlöletbeszéddel van dolgunk.

Azonban mindkettőt már eleve kirekesztett, valamilyen szempont(ok)ból hátrányos helyzetű csoportokkal szemben alkalmazzák, hogy legitimálják a társadalmi kirekesztést vagy azt még fokozzák is, tehát bebetonozzák a fennálló hatalmi viszonyokat (vagy még aránytalanabbá tegyék azokat). Az online kommunikáció esetében különösen nehéz elkülöníteni a gyűlöletkeltő és a gyűlöletbeszédet, hiszen nem olyan nyilvánvaló, hogy mik a tér határai és kik vannak ott jelen, mint a fizikai térben. Mindenesetre a nyilvánossággal a közösségi médiában megosztott posztokra mindenképpen úgy kell tekintenünk, hogy az esetlegesen sértett csoport tagjai jelen vannak és veszélyezteti őket az adott tartalom, amely gyűlöletet kelt ellenük, tehát az gyűlöletbeszéd.

Az talán magától értetődő, hogy a gyűlöletbeszéd ellen fel kell lépni a miatt, mert az egy „kapudrog” a fizikai erőszakkal elkövetett gyűlölet-bűncselekmények világába, ezért megszokottá és társadalmilag elfogadottá válása bizonyos körülmények között népirtáshoz is vezethet. Ugyanakkor azért is létfontosságú fellépni ellene, mert a mindenkori hétköznapiságban is uralkodó társadalmi igazságtalanság fenntartásának is eszköze a kisebbségek ellen megnyilvánuló gyűlöletbeszéd. Számos okból nehéz vele felvenni a kesztyűt. Bizonyos csoportokra (romák, muszlimok, szexuális kisebbségek) gyűlöletkeltő megjegyzéseket tenni sajnos elfogadott a magyar nyilvánosságban, más csoportok (zsidók) esetében könnyű úgy kódolni a megjegyzéseket, hogy mindenki értse, kiről van szó, így célba érjen az üzenet, de ne hangozzék el a csoport neve, így nehéz legyen számon kérni az elkövetőn. Ezen kívül nem közismert a gyűlöletbeszéd fogalma és az a tény, hogy bűncselekménynek számít. Ráadásul, sokan összekeverik a gyűlöletbeszédet és a szólásszabadsághoz való jogot, miközben ebben az esetben éppen a szólásszabadsággal való visszaélésről van szó. Az online térben ezen kívül a már említett anonimitás mellett a naponta közzétett szövegek mennyisége is gond. Lehetetlen emberi erővel monitorozni és fellépni a gyűlöletbeszédet tartalmazó oldalak ellen. Ezért, a „Detect Then Act” nemzetközi projekthez hasonlóan mi is ötvözzük az emberi aktivisták tudását és a mesterséges intelligencia képességeit.

A járvány miatti lezárások miatt az online tér sokak számára, a közösségi kapcsolódások és az információhoz jutás elsődleges vagy kizárólagos módja lett, így még a korábbinál is nagyobb jelentősége lett annak, hogy ki mit olvas az interneten, ismerősei milyen tartalmakat osztanak meg a közösségi médiában. Már a korábbi években is megfigyelhető volt, hogy számos intézmény felismerte, fontos jelen lennie a közösségi médiában, de azt még nem, hogy moderálnia is kell a bejegyzéseihez fűzött hozzászólásokat. Ugyanis nem feltétlenül csak engedélyezett visszajelzések és vélemények érkeznek a komment szekciókban, hanem sajnos gyűlöletbeszéd is. Ha egy oldal moderátorai – az adott intézmény közösségi médiáját menedzselő személyek – nem nyilvánítják ki, hogy nem fér bele a vallási, a roma vagy bármilyen másik csoport megbélyegzése az oldal értékrendjébe, és ha egyes felhasználók like-okkal értékelik ezeket a megnyilvánulásokat, mások pedig úgy tesznek, mintha nem vették volna észre, az a gyűlölködőt arról győzi meg, hogy szabad a pálya, hiszen a többség egyetért vele. Pedig ez nem így van. Az emberek többsége nem gyűlölködő. Ennek a csendes többségnek szeretnénk eszközöket adni a kezébe, hogy hallassa a hangját.

Az NDI (National Democratic Institute) kezdeményezésére már évek óta együttműködnek vallási közösségek  társadalmi ügyek érdekében, mint például a vallásszabadság. A gyűlöletbeszéd hasonlóképpen érinti mindegyik közösséget, ezért ebben a témában újabb kezdeményezést indított a  2020 őszén létrejött koalíciónk, amely öt vallási illetve kulturális – Magyarországi Muszlimok Egyháza, Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség, Eszterház Egyesület a Zsidó Kultúráért és a Feminista Értékekért, Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesülete, Dzsaj Bhím Közösség – és egy emberi jogi szervezetet – Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat, tömörít. Közös projektünk címe Harc az online gyűlöletbeszéd ellen a különböző vallási és sérülékeny kisebbségi csoportok érdekében.

A közösségek saját tagjaikra gyakorolt megtartó ereje mellett, fontosnak tartjuk a közösségek közötti együttműködést is, hiszen ahogy a közösségek egyénekből, úgy a társadalmak közösségekből állnak össze. Számos társadalmi konfliktus abból is adódik, hogy a közösségünkön kívüli emberek, az idegenek iránt, nehezebb empátiát érezni, egymás ismeretének hiányában, mint saját közösségünk tagjai iránt. Ezért aktívan kell dolgozni azon, hogy különböző közösségek ne legyenek idegenek egymás számára, hanem ismerjék meg egymást, fogjanak össze és támogassák egymást!

Az együttműködésünk során számos alkalommal összegyűltünk találkozók és tréningek alkalmával, hogy a muszlimok, zsidók és romák elleni gyűlöletbeszéd magyar nyelvű közösségi médiában való jelenlétéről tudást szerezzünk, tapasztalatot cseréljünk és megalkossuk azoknak a szavaknak a listáját, amelyek leggyakrabban fordulnak elő az érintett csoportokkal szembeni gyűlöletbeszédben, ezzel is hozzájárulva az online gyűlöletbeszéd hatékony monitorozásához.

Bár a programnak az első harmadánál tartunk, kiemelkedő sikerünk, hogy létrehoztunk egy fiatalokból álló vallásközi monitorozó csoportot, akik összeállítottak olyan szó-jegyzékeket, amelyek alapján egy mesterséges intelligencia képessé vált felismerni, a zsidók, muszlimok és romák elleni gyűlöletbeszédet különböző weboldalakon, a Facebookon és a Twitteren közzétett tartalmakban.

A találkozók és tréningek során nemcsak a gyűlöletbeszédről és az online kommunikációról tanultunk sokat, hanem egymás közösségeiről is, egyre inkább vártuk a találkozókat nemcsak az érdekes tananyagok miatt, hanem azért is, hogy újra találkozzunk, mivel egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

A tréningek során egyre jobban beláttuk, hogy kicsit nehezebb felismerni és tiltani a gyűlöletbeszédet és a gyakorlatban a gyűlöletkeltéstől megkülönböztetni, mint gondoltuk.  Az általunk vizsgált tartalmak nagy része inkább a gyűlöletkeltő beszéd kategóriájába tartozott – nem szólított fel semmilyen magatartásra, de negatív előítéleteket terjesztett kisebbségekről –, mint a gyűlöletbeszédébe (amely erősen függ a kontextustól: olyan helyzetben osztották-e meg, hogy nagy valószínűséggel vezethet egy védett – nemzetiségi, vallási, szexuális orientációjú – kisebbség elleni erőszakos cselekedethez).

A monitorozást végző csoport arra a következtetésre jutott, hogy érdemes a jövőben a gyűlöletkeltő online kommunikációt külön is vizsgálni. Úgy véljük, szabályozhatóvá kellene tenni az olyan bejegyzések, illetve kommentek online térben való megjelenését és terjesztését, amelyek ugyan nem sorolhatók a gyűlöletbeszéd jogi kategóriájába, de súlyos károkat tudnak okozni különböző kisebbségi csoportok és egyének életében, és konzerválják a  társadalmi igazságtalanságokat okozó hatalmi viszonyokat.

További céljaink között szerepel, hogy a fiatalabb korosztállyal is megismertessük azokat a módszereket és eszközöket, amik rendelkezésre állnak abban az esetben, ha elszenvedői vagy szemtanúi a gyűlöletbeszédnek mind az offline, mind az online térben. Ennek érdekében a kezdeményezésben résztvevő szakemberek összeállítottak egy nem-formális oktatási módszereket alkalmazó foglalkozást, ami használható online és tantermi környezetben is, és alkalmas 14–30 éves fiatalok edukálására. A foglalkozásokat május és július között tervezzük megtartani ingyenesen az arra érdeklődő középiskolai, egyetemi és ifjúsági csoportok számára, hogy „bystanderből” – közönyös „járókelőből” – „upstanderré” – az áldozat védelmére kelő, civil kurázsival bíró ember – tudjanak válni. Ugyanis a gyűlöletbeszéd és más típusú bántalmazások is a „járókelő effektus” miatt terjednek. Ez azt jelenti, hogy minél több tanúja van a bántalmazásnak, annál kisebb az esélye, hogy valaki az áldozat segítségére siet. Egyrészt a csoportnyomás azt diktálja a többségünknek, hogy tegyen úgy, mintha mi sem történt volna, másrészt a felelősségmegoszlás miatt – „Miért pont én tegyek valamit?”. A projekt résztvevői között is van, akit az is motivál az „upstanderek” képzésére, hogy saját életében több esetben nem tudta, hogyan tudna segíteni egy bántalmazás áldozatának és ezért tehetetlenségében – lelkiismeretfurdalással – „bystanderként” viselkedett.

Szóbeli bántalmazásnál mindig felmerül a kérdés, hogy hogyan reagáljunk frappánsan a gyűlölködő megjegyzésekkel szemben? Hiszen ezek gyakran pont attól sikeresek, hogy a sok emberben tudatosan vagy tudattalanul létező előítéleteket hívják elő, tehát valami ismerős gondolatot vagy érzést, ami biztonságérzettel tölti el őket. Emiatt rendkívül fontos az ellennarratívák felépítése, olyan keretbe szükséges helyezni az előítéleteket, amelyekben kidomborítható abszurditásuk, és a mögöttük álló hamis gondolatok. Ha ezek a lehetséges ellennarratívák kellő mértékben ismertté válnak, akkor sokkal több ember lesz képes megfelelően reagálni a gyűlöletkeltő beszédre, mert tudja, mit szegezzen szembe vele. Szintén fontos, hogy ne egy-egy megátalkodott gyűlölködő – általában lehetetlen – meggyőzésére összpontosítsuk energiánkat, hanem a közömbös vagy jóindulatú többségre.

A mi projektünknek is része az ellennarratívák megfogalmazása és terjesztése egy érzékenyítő online kampány keretében. E kampányban személyes történeteken keresztül hívjuk fel a társadalom és a döntéshozók figyelmét a gyűlöletbeszéd káros hatásaira, és tesszük őket képesebbekké a megfelelő fellépésre ellene. Az érdekérvényesítés sikerességének érdekében elengedhetetlennek tartjuk, hogy a személyes példák mellett, a monitorozási tevékenységből származó adatokkal, illetve egy tanulmány publikálásával is hitelessé és hivatkozhatóvá tegyük a gyűlöletbeszéd ellen folytatott küzdelmünket.

 

Csanya Ildikó: Kommunikáció – és médiatudomány, valamint szociológia és szociál-antropológia szakon végzett tanulmányokat. Közel 8 éves tapasztalattal rendelkezik ifjúsági területen és nonformális oktatásban. A Phiren Amenca Nemzetközi Hálózat oktatási koordinátoraként 2 éve nem-formális oktatási eszközökkel tart és szervez foglalkozásokat főként diszkrimináció, cigányellenesség, rasszizmus és gyűlöletbeszéd témában.

Kelemen Ágnes történész, egyik kutatási területe a zsidó történelem, ennek kapcsán önkénteskedett a Magyar Zsidó Levéltárban és dolgozott a Magyar Zsidó Múzeumban tárlatvezetőként. Ezen kívül öt éven keresztül ifjúsági vezetőként is dolgozott a Szarvasi Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Táborban, ahol a nonformális oktatás eszközeivel tartott foglalkozásokat  7 és 17 év közöttieknek. Az Eszterház Egyesület tagja.