Egy kitartó, következetes közösségfejlesztő munka és folyamat találkozhatunk Kunbábonyban. A helyi erőforrások felhasználásával egy mással össze nem hasonlítható, kisugárzásával sokakat rabul ejtő hely utóbbi tíz évének története.

Több alkalommal, ismerősöknek és ismeretleneknek, közösségeknek és magánszemélyeknek meséltem, előadtam, beszélgettem a Felső-Kiskunságban folyó közösségfejlesztő munkáról az elmúlt 25 évben. Amikor közösségfejlesztést kezdtem tanulni azt hallottam, hogy Angliában egy-egy területen 20-25 évig is tart a közösségfejlesztő munka. Ezt el se tudtam képzelni, túl sok időnek tűnt. Miért is lenne ilyen hosszú ideig szükség közösségfejlesztői beavatkozásra? Mivel még mindig benne élek, itt élek a Felső-Kiskunságban, talán nem is tudom racionálisan felmérni, hogy ez vajon még mindig annak a folyamatnak a része, amely 1997-ben kezdődött? Nem kezdem az elejéről, hisz a Parola olvasói ismerik már ezt.^[1]

A közösségfejlesztési folyamat során a legnagyobb érdeklődést szakmai körben az a kritikus időszak váltotta ki, amikor a közösségi intézmények megszüntetése került napirendre és ezzel együtt a Magyarországon először létrejött közösségi munkás hálózat által alakított egyesület megszűnése. Folytassuk, kezdjük elölről, csináljunk valami mást?- kérdeztük mi, akik részesei voltunk a folyamatban fent és lent egyaránt. Kérdezték tőlünk, hogy mi mit szeretnénk? A legegyértelműbb volt azok számára, akik erős közösséget éreztek egymással, hogy együtt kell maradni és közösen létrehozni valamit.  Szükség volt a közös tevékenységre, az egymáshoz tartozásra és persze arra is, hogy legyen valami jövedelem mindenki számára. Az egyesületet elhagytuk és szociális szövetkezetet alapítottunk 2011-ben. Úgy éreztük ez a szervezeti forma áll legközelebb az értékrendünkhöz és mindahhoz, amit a jövőről elképzeltünk.

A kívülről jött közösségfejlesztő egyszer csak elkezd „mi” rólunk beszélni. Külön tanulmányt kívánna annak elemzése, hogy hogy lesz a külső szakember belsővé, hogy alakul át, és hogy marad meg a szerepében.

Térjünk vissza a szövetkezethez, amely nem csak azért született, mert a korábbi közösség tagjai együtt akartak maradni, hanem azért is, mert megláttunk egy olyan hiányt és szükségletet, amelynek kielégítésére képesnek és felkészültnek éreztük magukat.  Kunbábonyban a Civil Kollégiumban nem volt saját konyha, az oda érkezők étteremből hozott menüt fogyasztottak. Ez azonban nem volt mindig kielégítő, illetve látszott, hogy ha egy saját konyha jönne létre, akkor az jobban tudna alkalmazkodni az igényekhez. Ez volt a legfizetőképesebb ötlet az összes közül, amelyet végiggondoltunk.  A történet végére kiderül, hogy ez az akkori álom hogyan is valósult meg a változó körülmények támogatása által.

Az együttműködés kezdete

A Civil Kollégium Alapítvány 2012-ben megbízta az akkor még Adacs-Bábony Szociális Szövetkezetet a Civil Kollégium kunbábonyi képzési központjának üzemeltetésével.  Eleinte csak vásárolt szolgáltatásként fizette meg az Alapítvány a szövetkezet munkáját (takarítás, kiszolgálás, zöldterület gondozás), majd ahogy látszott, hogy a szövetkezet egyre több területen kezdeményez új szolgáltatásokat, kezdi a házat jó gondnokként kezelni, úgy változott a gazdasági együttműködés kerete. Először a szálláshely bevétele, majd az étkezésből származó bevétel, utána a terembér, később minden bevétel a szövetkezethez futott be. Ezzel egyidejűleg a költségek fedezése is a befolyó bevételekből került kiegyenlítésre. Mi kellett ehhez? Elsősorban bizalom, de volt néhány praktikus oldala is. A közüzemi számlákat át kellett íratni a szövetkezet nevére. A szövetkezet kötött megállapodást a beszállítóval a fűtéshez használatos tartályos gáz mennyiségéről, a szennyvíz és szemét elszállításáról, majd a meleg étel beszállításáról stb. Ez természetesen nem ment ilyen egyszerűen és egyenesvonalúan. Állandóan azon kellett gondolkodni, hogy hogyan is tudjuk vonzani a résztvevőket, ezzel megfelelő bevételt realizálni. Vagyis hogyan tudunk hozzájárulni a ház fenntarthatóságához és ugyanakkor olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek vonzóvá teszik az ideszervezett képzéseket, találkozókat.

Az első új szolgáltatás, amely megváltoztatta a körülményeket

LeMat Kávézó és szálláshely

Fordulatot 2016-ban a LeMat kávézó megnyitása jelentette. Messzire nyúlnak ennek gyökerei. 1997-ben részt vettem egy szövetkezeti tanulmányúton Svédországban, ahol megismerkedtem a szövetkezetfejlesztő ügynökség (CDA) elkötelezett vezetőjével Elisabet Abrahamssonnal. Elisabet 10 év múlva meglátogatott és azt javasolta, hogy nyissunk egy LeMat-ot. De mi is ez? A LeMat Olaszországból indult fejlesztő munka eredménye. A trieszti pszichiátriai intézet felszámolása során a fejlesztő szakemberek úgy gondolták, hogy a gondozottak kiköltözésével az életük még nem oldódik meg, számukra megfelelő életminőség eléréséhez szükséges olyan körülményeket elősegíteni, amelyben közösség tagjai lesznek, munkához jutnak, karrier lehetőségük van. A LeMat franchise alapját olyan szövetkezet alkotja, amelyben egyenrangúak a tagok, legyenek bár fogyatékkal élők, szenvedélybetegségből gyógyulók, vagy más hátránnyal küzdők és akár mentorok, szociális szakemberek. A tevékenység pedig olyan kis szálláshelyek megnyitása, ahol családias környezetben szállhatnak meg a turisták, ahol emberközeli a kapcsolat a vendég és a kiszolgáló személyzet között, ahol mindenkinek jut munka, megbecsülés és jövedelem is. A döntésekben egyenrangúként vesznek rész a tagok.  Főként Olaszországban, de más országokban is nyíltak a LeMat szemléletével – igen magas minőségű- szálláshelyek.  Létrejött a LeMat Europa hálózat is, amelynek tagjai szociális vállalkozások, akik a fenti elveken alapuló gyakorlatot folytatják. Elkészült négy kézikönyv, amely minden szükséges részletet tartalmaz.

Elisabet és a franchise fejlesztője, Renate Georgen ellátogatott hozzánk 2015-ben és bemutatta a szövetkezet és a CKA tagjainak a LeMat rendszerét. Az alapok nem álltak távol tőlünk, hiszen a mi szövetkezetünk is így szerveződött és működött. Nálunk ugyan, a tagoknál nem a fentiekben leírt hátrányok voltak jellemzők, hanem az egészségügyi problémák, az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedés nehézsége, a kistelepülési lakóhely. Ez azonban hasonlóan nagy nehézséget jelent az egyéni életekben. A mi szövetkezetünk megelőző 5 éve bizonyította, hogy megfelelő szerveződés a szövetkezet arra, hogy az egyéni életekben életminőségbeli változás történjen. Emellett ott állt rendelkezésünkre a Civil Kollégium, amelynek kihasználtsága a képzéseken túl a szabadidős céllal érkezők számára is tud megfelelő helyszínt biztosítani. A LeMat megalapításához tehát minden feltétel rendelkezésre állt.

A módszertani kézikönyvek fordítása, majd tanulmányozását követően nagy kihívásként éltük meg, hogy a szolgáltatásainkat bővíteni kellene, illetve a szálláshelyre is ráfér egy kis újítás. Első lépésként az ebédlőt rendeztük át úgy, hogy a kávézó elférjen. Ez hirtelen hozott egy átütő változást.

A LeMat-nak része az is, hogy jó kapcsolatokat alakítson ki a környezetében élő magánszemélyekkel és vállalkozásokkal. A kialakítás rövid története mutatja azt, hogy mennyire szemfülesnek kell lenni a helyben lévő erőforrások megfelelő használatában. A megelőző években egy esküvőt rendeztek a házban, ahol különlegesen szép és harmonikus dekorációt készített egy óvónő. Őt kerestük fel és kértük meg, hogy egy új design-t tervezzen az ebédlőbe. Végiggondoltuk azt is, hogy kik azok, akik segíthetnek a megvalósításban. Nem csak a bútorok, hanem a textilek, kárpitok és színek összhangját szerettük volna előállítani mindamellett, hogy praktikusnak, használhatónak kellett lennie a helynek az ott dolgozók és a vendégek számára is. Ehhez még hozzájött a kis könyvtár gondolata is, amelyhez nagyszerű könyvadományokat és még polcot is kaptunk. Ezután sok rajzolás, tervezés után nekiálltunk a bútorok átalakításának, festésének, kárpitozásának és az általunk elő nem állítható textilek beszerzésének.

A hivatalos út maradt még hátra, amely a HACCP rendszer elkészíttetését, az engedélyek megszerzését, a tűzbiztonság, a higiéniai követelmények kialakítását, a beszállítók megtalálását, pénztárgép vásárlását (később a kártyás fizetés lehetőségének megteremtését) és még sok-sok apró tennivalót jelentett. Természetesen sokat kellett tanulni ehhez a folyamathoz. Egyrészt a szervezés, kivitelezés során másrészt pedig működtetéshez. A megnyitóra meghívtuk a helyi barátainkat, segítőinket, érdeklődőket, majd a messziről érkező vendégek számára is átadtuk az új kávézót és ebédlőt.

A kávézó egy újabb lehetőséget jelentett a fenntarthatóság útján, hiszen munkát adott az itt dolgozóknak – nem csak szövetkezeti tagoknak, hanem több helyben élő embernek is, valamint némi bevételt is hozott elsősorban a likviditás fenntartásához. Ezután már csak egy apró ugrás és a kerti konyhát átalakítottuk (használt anyagokból pl.: filmdíszletből „lambéria”, vájlingból lámpabúra) stílusos kerti kávézóvá, hogy a nyári egyetemek résztvevői is megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.

A szálláshelyet bejelentettük a hivatalnál és így már természetesen annak követelményeit is teljesíteni kellett. Évről évre – ahogy az anyagi lehetőségek engedték- fejlesztettük a szálláshely minőségét is. Meszeltünk, festettünk, bútorokat rendeztünk át, kárpitoztunk, függönyöket cseréltünk, új ágyneműket vásároltunk. Tetszetős megjelenést alakítottunk ki.

A covid változást hozott az ide érkezők igényeiben. Már kevesebben szeretnének egy szobában aludni, így lecsökkentettük az ágyszámot, amelynek következtében tágasabbá váltak a szobák. Azóta, legtöbbször el is férnek a résztvevők, mivel a csoportok létszáma is csökkent. Ha mégsem, akkor is találunk megoldást.

A legnagyobb újítás és a résztvevők körének bővülése megkívánta, hogy akadálymentesítsük a házat, majd a fürdőszobákból is legalább kettőt. Először vettünk egy rámpát, majd elhatároztuk, hogy megépítünk egy „örökös” akadálymentes utat a házhoz. Sok kísérletezésünk még most is tart, de járható kerekesszékkel az út. A bejáratoknál pedig kapukat építettünk a biztonságos közlekedés érdekében. Ha már járdának nekifogtunk, akkor a hosszú évekig kulékaviccsal leszórt „tető” alatti teret is lebetonoztuk. A kerti konyha/kávézó is praktikusabbnak látszott beton aljzattal. Ez már nem bizonyult a legjobb döntésnek, hiszen a későbbi tervekben szereplő verem elkészítésének lehetőségét is betonba öntöttük. Ó, de ez már csak jóval később jutott eszünkbe, amikor a zöldség raktározásra nem találtunk helyet.

Közösségi öngyógyító kert és permakultúra

Át is térhetünk a kertre. Amikor elkezdtük a házat üzemeltetni, elhatározott szándékunk volt, hogy egy kis zöldségeskertet is létrehozunk. A ház háta mögötti magánterületet szívességi használatba megkaptuk. A föld/homok nem volt a legjobb minőségű, így trágyázással kezdtük, majd hosszú vetemény sorokat alakítottunk ki növénytársítással. A kert gondozása cseppet sem volt könnyű. Jöttek mentek a vendégek, őket is el kellett látni, étellel, tiszta szobával,  a környezetet gondozni kellett. A kert megkívánta a folyamatos locsolást, ezért erre is rendszert alakítottunk ki, majd amikor a ház ablakait kicseréltük, akkor a bontott ablakokból üvegház építése természetesen jött. Az Átalakuló Kisközösségek program tagjaiként kisebb támogatásra is szert tettünk. Ez a program adott lehetőséget arra is, hogy az említett kerti konyha és a komposzt wc megépüljön.

A kert folyamatos változáson ment át. Hol egy nagy fűszerkertet építettünk, hol mulcsoltunk, hol fóliával borított, csepegtetőrendszerrel ellátott eperültetvényt alakítottunk ki, hol magaságyást építettünk, de vegyszert sosem alkalmaztunk. Elneveztük Közösségi Öngyógyító Kertnek. A termés ugyan nem volt mennyiségileg piacképes egyik zöldségféléből sem, de jutott a tagoknak és a vendég reggelikhez is adott alapanyagot.

Mindezen előkészületek hozzájárultak ahhoz, hogy permakultúra szakértők fantáziát lássanak egy permakultúra elvei szerint kialakított kert megvalósításában. Az Életfa csoport 2-3 évre „beköltözött” hozzánk. Gyakorlati képzés keretében, több alkalommal legalább 100 ember megfordult itt, akik a kertet, majd a tavat kialakították. Még, hogy nekünk egy tavunk is legyen! Hát ezt korábban el se tudtuk képzelni. A kert élni kezdett, buja növényzettel, sokféle élőlénnyel és persze sokkal kevesebb munkával. A fenntartás most is erőfeszítést igényel, de nem bolygatjuk a talajt, hanem építjük. Nem ásunk, nem kapálunk, hanem vetünk és aratunk. Ugye milyen szép ez! (bővebben is olvashatsz róla a Parolában^[2] )

Képzések helyszíne

Közben a ház további szépítését és korszerűsítését sem hagytuk abba. A tanterem következett. Komoly fejtörést okozott, hogy hogyan is lehetne ezt megújítani. Több, mint 20 évig ugyanolyan praktikus volt, jól használható. Mit is kellene itt akkor változtatni? A fal mellett húzódott egy-egy hosszú pult, amely alatt Varga A. Tamás által tervezett „konténerek” helyezkedtek el. A kezdetekkor ezek még számítógépeket rejtettek, aztán ahogy a laptopok elterjedtek, majd az okostelefon, amelyet minden résztvevő hozott magával, okafogyottá váltak a már egyébként is korszerűtlenné vált számítógépek. A konténerekben dossziék, és „mindenféleség” kapott helyet, de ezek tárolására nem volt praktikus. Egyre gyűlt az elhelyeznivaló, így fájó szívvel ugyan, de a pultok lebontása mellett döntöttünk és helyébe szekrényeket készíttettünk. Ezzel egyidejűleg a falikarokat is kicseréltük, hogy a sokszor félhomályba vesző tanterem rendesen megvilágított legyen. Azt mondanom sem kell, hogy mindehol energiatakarékos égőket szereltünk be. A Civil Kollégium Alapítvány okostáblát vásárolt, így már elmondhatjuk, hogy igazán korszerű tanteremmel rendelkezünk.

A konyháról

Többször felteszik a kérdést nekünk: és hányan voltatok, vagytok mindehhez? Tíz év elég hosszú idő ahhoz, hogy közben ne történjen változás az egyes emberek személyes életében.  Arról nem is beszélve, hogy a társadalmi és gazdasági környezet is megváltozott. A bevont helyi fiatalok felcserperedtek, önálló életpályára léptek, amely sajnos nem a mi erőinket gyarapította. Az aktív korú tagjaink a megélhetés érdekében új munkahelyet kerestek.  Az alkalmi munkát vállalók közül többen jobb kereseti lehetőség után néztek, vagy nem vállaltak tovább munkát egészségi állapotuk, családi helyzetük változása miatt. De sokan velünk voltak a folyamatos változás közepette. Több, mint 50 embernek adtunk munkát a 10 év alatt és nyújtottuk az idetartozás érzését. A 6-7 fős mag kitart a mai napig is. De amellett, hogy alkalmanként bevonunk helyi vagy szomszéd településről munkatársakat, több területen változtatni kellett.

A munka megkönnyítésére először lehoztuk a padlásról  a mosógépet, majd vasalógépet vettünkaz ágyneműk és textíliák rendben tartására, de ma már patyolatba

visszük a ruhákat. Igaz a forgalom is megnőtt, nem csak emberi kapacitással, de időben sem győztük a szálláshely kiszolgálását. Pár hónapja úgy döntöttünk, hogy a csoportok utáni takarítást is kiszervezzük egy közelben lévő kis takarító vállalkozásnak, ezzel nekik is munkát és jövedelmet nyújtva.

Hát akkor mit csinálunk mi? Új utakat kerestünk és régi vágyunkat váltottuk valóra. Saját konyhát nyitottunk, amelynek szintén megvolt a sora, mint mindennek a történetünkben.

Úgy kezdődött tíz évvel ezelőtt, hogy láttuk a Civil Kollégium szükségletét a helyben készülő ételekre. Amikor már működtettük a házat, még mindig étteremből hozatott ételekkel, apránként jöttek az új  igények és szükségletek. Egyre elterjedtebbé vált a vegetáriánus és vegán étkezés, nem beszélve a különböző érzékenységekről. Ezt az étterem nehezen vagy egyáltalán nem tudta kiszolgálni. Két éve először a nyári egyetemeken próbálkoztunk meg a saját vegán konyhával, majd lassanként becsempésztük a mindennapokba, némi ellenállással belülről és kívülről is. Van, aki azt mondta, hogy nem lehet hús nélkül elég tápláló és ízletes ételt készíteni, van, aki hivatkozott arra, hogy ő a hagyományos étkezés híve, van, aki attól tartott, hogy a vegetáriánus konyha elriasztja a résztvevőket. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy mindenkinek ízlik a szépen tálalt vegetáriánus és vegán étel, nem marad éhes, még élménnyé is válik a kunbábonyi konyha terméke. Sokkal könnyebb az ételérzékenységeket is kezelni. Persze továbbra is lesznek, akik húsos ételt szeretnének fogyasztani, de reméljük, hogy már ők is pozitívabban gondokodnak a vegetáriánusokról.

Zöldterületek és a technikai háttér gondozása

Egy meglehetősen nagy parkosított terület áll rendelkezésünkre a ház előtt, ahol nagyobb rendezvényeket is lehet szervezni. A közösségfejlesztő nyári egyetemek, a nemzetközi Állampolgári R észvétel egyetemének (CPU), az Országos közösségszervező találkozónak helyszíne. A nagyobb létszám kiszolgálásához udvari zuhanyzó is szükséges. Az első tíz évben ezt hozatott konténerrel oldották meg, ami meglehetősen költséges megoldás volt, nem beszélve a környezeti terhelésről. Először egy nádszövettel körbekerített zuhanyzót építettünk, majd ezt lecseréltük szép fából épített zuhanyzóházzal, ahol a gömbölyű kavicsokon taposva a csillagos ég alatt lehet zuhanyozni a nap által felmelegített vízzel. A komposzt wc-t még az Átalakuló közösségek nemzetközi táborában építettük, mint ahogy a kerti konyhát is. Ezekben az építmények a szükségletekre reagáltak, egyben szemléletformáló is lett, nem csak számunkra, hanem az ide érkezők számára is. A komfortosság nem hogy csökkent volna, hanem növekedett általuk.  A gyümölcsösben kaptak helyet a nyári programok idején a lakósátrak, ahol reményeink szerint a jövőben kicsi, 2-3 személyes házak (tiny house) veszik át az évenként felállításra kerülő sátrak helyét.

Nem csak az építmények, hanem zöldfelületek is folyamatos gondozást igényelnek. Ehhez szükség volt fűkaszára, kistraktorra is. Hosszú évekig a régi eszközöket javítgattuk nem kis kreativitással, míg végül újat vásároltuk, amikor már sokkal több energiát vett igénybe a sokszor csak rövid ideig életképes javítgatás. Nem egyszer a tagjaink eszközeinek bevetésére is szükség van. Ezeket mindenki önzetlenül bocsátja rendelkezésre a közös és akár a személyes dolgainkhoz is.

A fűtés, a melegvíz korszerűbb eszközökkel való ellátása elsősorban anyagi ráfordítást igényelt. Tartályos gázzal tudunk csak fűteni, hiszen itt a tanyavilágban nincs vezetékes gáz, a kazánok elhelyezésére is csak a padláson volt lehetőség. Alternatív fűtőberendezések (pl.: fa) elhelyezését melléképületek hiányában nem tudtuk megvalósítani. A régi gázkazánokat kondenzációs gázkazánokra cseréltük, hogy legalább a hatékonyságon javítani tudjuk. A gázfűtésű bojlereket pedig villanybojlerekre, hogy nyáron ne kelljen gázt vásárolni. Szeretnénk megújuló energiát használni, de ezek feltételei olyan mértékű kihívást jelentenek, amelyet eddig nem tudtunk biztosítani.

A villanyhálózat, vízvezeték kiépítése az udvaron és a házban a biztonságos működés egyik feltétele, amelyet évről évre a szükségleteknek megfelelően valósítottunk meg.

Az utóbbi 5-6 évben már elértük, hogy a ház kitermeli az üzemeltetéshez szükséges költségeket. Törekszünk arra, hogy takarékosan, de a fejlesztésre mindig készen gazdálkodjunk. A fejlesztés nem csak a tárgyi eszközök, építmények, korszerűsítést jelenti, hanem az itt dolgozók munkájának megfizetését is, ami évről évre, még ha minimális mértékben is, de emelkedett. Mindaz, amit e cikkben leírtam persze nem úgy jött létre, hogy minden munkát pénzben megfizettünk. Kellett ehhez a kreativitás, a sokrétű gyakorlati tudás, az ötletek és legelsősorban az összefogás. Minden döntésünket közösen hoztunk meg.

Sok olyan apró dologról nem esett szó ebben a cikkben, ami ahhoz szükséges, hogy egy közösségi hely és a közösség maga is folyamatosan „üzemképes” legyen. Az ennél mélyebb részleteket szívesen megosztjuk azokkal, akik ide látogatnak hozzánk, akár képzésre, akár nyári egyetemre, akár „csak úgy” erre járnak.

Végjegyzetek:

^[1] https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/a-felso-kiskunsagi-kozossegfejlesztoi-folyamat-eredmenyei-es-nehezsegei/

^[2] https://kofe.hu/parola/parola-folyoirat/a-kunbabonyi-kozossegi-ongyogyito-kert-es-a-permakultura/

Szerző:

Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő, szövetkezetfejlesztő, tanár. 1992-ben ismerkedett meg a közösségfejlesztéssel, majd hamarosan kapcsolatba került angliai szövetkezetfejlesztőkkel, ami jó alapot adott számára a további tanuláshoz. A közösségfejlesztők között a szövetkezetiség állhatatos képviselőjévé vált. Országszerte sok közösséget segített a közösségi vállalkozásról való gondolkodásban. 1997 óta dolgozik a Felső-Kiskunságban, ahol az utóbbi 10 évben Kunbábonyban, a Civil Kollégium fenntartásának, fejlődésének motorja, a helyi szövetkezet elnöke. A Közösségfejlesztők Egyesületének tagja 1993 óta.