Ülésezett a Kisiskolák Szövetsége
1995/5
1995. november 11-én a csepeli Burattino Iskola (a hátrányos helyzetű gyerekek alapítványi kisiskolája) szíves vendéglátásában üléseztek a kisiskola elkötelezettjei, az ország minden tájáról érkezett szakemberek.
Bevezetőként Benza Béla kuratóriumi elnök mutatta be a helyszínt, az iskolát, ahol a kisközösség melegével, emberi kapcsolatrendszerével pótolják a tanulók szocializációs hátrányait. Az iskola meghitt, emberi léptéke, tárgyi környezete tanúskodott egy személyközpontú, családias pedagógia működőképességéről.
A szakmai program első előadója Szalay Lászlóné, az MKM főtanácsosa volt, aki a kisiskolákat az adatok és tények tükrében mutatta be, értékelve azt a helyzetet, hogy mintegy 1000 iskola ma is kisiskolaként működik, jobbára kistelepüléseken, de felhívta a figyelmet a külterületekre is. 91 iskola jött létre a rendszerváltás óta, ez nem tekinthető látványos változásnak. 700-ra tehető azon iskolák száma, amelyek nyíltan vagy látensen máris társulás-szerűen működnek.
Lóránd Ferenc, az Iskolai Esélyegyenlőség Egyesület elnöke az iskola körüli egyenlőtlenségek okainak rendszerét boncolgatta, a társadalmi rétegződés, a genetikai különbözőségek mellett a sajátos településszerkezet is esélykülönbségeket termel. Úgy vélte, hogy a kérdésben elkötelezett pedagógusok képesek hatékony, differenciált pedagógiai munkával esélyt adni a műveltséggel biztosítható mobilitásnak. A településeken éleződik, tudatosul az érdekfeszültség centrum és perifériák között. S miután a helyi hatalmakban a centrumok jobban reprezentáltak, az iskolázásról szóló döntések gyakran sújtják a perifériákat – igazolta egy dél-alföldi megyeszékhely konfliktusain. A települési oktatáspolitikák kialakításában a civil társadalom, a szülők aktivizálását sürgette. Stratégiai elgondolásként javasolta a térségi szövetkezések gondolatát. Egy olyan kompehenzív térségi iskolahálózat terveit vázolta fel -s ígért ehhez szakmai segítséget -, melyben ugyan a kistelepülések a biztonságot nyújtó első évek után fokról-fokra távolibb iskolába küldik (szállítják az iskolabusszal) gyermekeiket, de a középfokon az organikus településközpont kompehenzív középiskolája már további elingázást nem kényszerít a növendékekre – itt teremtődik meg az egységes iskolázás biztonsága.
Csonka Csabáné (MKM) a közoktatás-politikai szabályozások új elemei közül a megyék megnövekedett szerepét emelte ki, az iskola pedagógiai programjáról, helyi tantervéről szólt az új NAT tükrében.
A hozzászólásokból kiemeljük Restyanszky Lászlóné baktakéki igazgató szavait (arról szólt, hogy hét önkormányzatot tudván “gazdájának” a térségi együttműködésben miképp ügyelnek a színvonalra és a társuló községek egyenlő érdekire). Nagy Jánosné vallomását (arról, hogy a Kisiskolák Szövetségének alapító tagjaként, az Összevont Tanulócsoportban Tanítók Országos Egyesületének elnökeként miképp küzd a kisiskolákért) s Encs alpolgármesterének, dr. Menyhárt Bélának meghívását tavaszi három napos kisiskolai találkozóra.
A tanácskozás szekcióüléseken folytatódott. Kemény Bertalan, a Falufejlesztési Társaság elnöke a települési közösség és az iskola szerves együttélésének pozitív tapasztalatainak példáit foglalta össze beszámolójában. Trencsényi László (aki az Általános Művelődési Központok Országos Egyesületét is képviselte itt) a társulásra szoruló iskolák és fenntartóik lépéseit vette számba. Nincs politikai kényszer a társulásra. A gazdaságos működést segítheti elő az ágazatközi közintézményi integráció a kistelepüléseken. A társulások során érvényesíteni kell, foglalta össze azt az elvet, hogy a társulásban valamennyi érdekelt fél alkupozícióból indul, s a társulási szerződésben kell rögzíteni a “kisebbik” fél gyermekeinek érdekeit – pl. jogukat saját településükhöz fűződő identitásukhoz – akár helyi tantervben fejeződjék ez ki, akár pl. a szaktárgyi versenyeken, sportversenyeken településük színeiben való indulás lehetőségében, akár a szülőfaluban rendezett erdei iskolai epochában. A mindennapos iskola nélkül maradó település közintézményeiben is biztosítani lehet bizonyos “iskola-pótló” szolgáltatásokat és öntevékenységet. Áthidaló megoldás lehet az is, ha a településen települési gyerekönkormányzat vagy más gyerek-, serdülőszervezeti sejt alakul.
Csonka Csabáné szekciójában folytatódott a konkrét esetekre szóló tanácsadás.
Ezt követően a Kisiskolák Szövetségének közgyűlése örömmel regisztrálta, hogy a napon igen sok új egyéni és intézményi tag lépett be a szövetségbe. Ez a vérfrissítés bizonyára dinamizálja majd a szervezetet, vélte az ülés levezető elnöke, aki ezután a szervezet választott vezetőségének bizonyos változásaira tett javaslatot.
Javasolta, hogy Fekete Anna Tiszaalpár és Dutkai Dénesné (Váraszó) mellett Bakó Éva (Takácsi) legyen harmadik tagja az ellenőrző bizottságnak. A közgyűlés erősítse meg a vezetőségben a két intézményi tag – a Bács-Kiskun megyei Pedagógiai Intézet, illetve az Országos Közoktatási Intézet -, továbbá Csonka Csabáné (Budapest), Varga Imréné (Városföld), pozícióját, s a vezetőséget egészítse ki Nagy Jánosné (ÖTATE) és Sántha Attiláné (Pécs) személyével, ügyvivőjének pedig változatlanul Oppelt Katalint tekintse. A személyi határozat részeként jusson kifejezésre az elismerés a 4 év előtti alakulás két “veterán” kisiskolása iránt (Vincze Dezsőről és Benedek Istvánról van szó). A Kisiskolák Szövetsége változatlanul működjön együtt a Tolna megyei, a Fejér megyei önálló szervezetekkel, az ÖTATE-vel, illetve a békési és baranyai informálisan működő kisiskolai tömörülésekkel. A szervezeti működésre nem mindig kedvező körülmények között dinamizálja tevékenységét, keresse a lehetséges és hatékony munkaformákat. A közgyűlés a javaslatokat ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.