Közösségfelmérés

1993/6

Az alábbi írással egy folyamat követésébe kezdünk. A Közösségfejlesztők Egyesületének kezdeményezésére 19 településen a helyi fejlesztést támogató módszer alkalmazását próbáljuk ki amelyet talán legkifejezőbben
Közösségfelmérésnek nevezhetünk. Ebben a részben röviden vázoljuk, mit jelent a közösségfelmérés, mire és mikor használható. A következő számtól kezdve példákon keresztül mutatjuk be a módszer használatát.

A demokráciát tanuló magyar társadalomban, az erősödő civil társadalomban is egyre nagyobb szerepet kap a lakossági részvétel és a nagyobb közösséget érintő tervekhez szükséges lakossági támogatottság. A közjó gyarapítására alakult helyi csoportok nemegyszer bizonytalanok: ha ezt csináljuk, mit szólnak hozzá a többiek? Vajon egyetértenek-e velünk a környezetünkben élők, mellénk állnak-e? Vagy támadások kereszttüzébe kerülünk? Mit szól majd a helyi hatalom (mely ma még mindig hatalom inkább, mint közszolgálati szervezet)? Nem bukunk-e bele? Lesznek-e segítőink?
Felmerül tehát a tágabb közösség bevonásának, véleménye megismerésének, a teljes közösség aktivizálásának szükségessége. E folyamatnak eredményes módszere a közösségfelmérés, mellyel a település egy aktív csoportja keresi fel szomszédait a saját maguk által összeállított kérdőívvel. A kérdőív a kezdeményező csoport által fontosnak tartott helyi témákban keresi a véleményeket, javaslatokat, közreműködői felajánlásokat, ajánlott szakembereket, stb.
A helyi csoport így érintetté-érdekeltté, sőt közreműködővé tesz valamennyi helybenlakót közös problémáik megoldásában.
A közösségfelmérés jól alkalmazható módszer pl. a településrendezési tervek készítésénél is. Tervezési szakemberek jól ismerik a lakosság bevonásának szükségességét, hiszen a nyugati várostervezés már régóta ekként működik. Ismerik, de csak elvétve tudják alkalmazni, mert humán segítők híján ritkán találkoznak olyan megrendelővel, akinek fontos a helyi lakosok bevonása.
A településrendezési terveket az önkormányzatok készíttetik szakemberekkel. A magyar gyakorlat szerint e terveket a helyiek nem ismerik, legjobb esetben is csak megnézhetik és véleményezhetik a mondjuk 3 napra a hivatal falára kifüggesztett kész terveket. Sok ok miatt a terveknek csak egy része valósul meg, mielőtt lejárnának, s talán az okok között szerepel az is, hogy a tervet nem alapozza meg a legérintettebbek, a helybeli lakosok véleménye.
A fejlesztés ugyanakkor nem egyenlő az infrastrukturális és fizikai fejlesztéssel, hanem a helyi gazdasági-társadalmi-kulturális fejlesztéssel egyenlő, s a fejlesztési tervre szerveződött lakossági csoport nem csak azt fogja tudni rövidebb-hosszabb viták után közös nevezőre hozni, hogy hol épüljön és hol ne parkoló, hogy szélesítsenek-e egy utat a faluközpontban vagy sem, hogy hova épüljön az új orvosi rendelő, stb., hanem a demokrácia szabályai szerinti partnere lesz szakembereknek és önkormányzatnak is.
E példák még szaporíthatóak lennének, hiszen bármilyen helyi gazdaságfejlesztés – pl. a falusi turizmus – kapcsán is fontos tudnunk, mit gondolnak a helyiek az adott témáról, hányuknak van már valamelyes gyakorlata, tudása, kik akarnák tudásukat bővíteni és ehhez segítséget kérni, stb. De azokat a helyi életet jobbá tenni akaró közösségeket, egyesületeket, önkormányzatokat, helyi médiákat, stb. is buzdítani tudjuk, akik éppen azt szeretnék megtudni, hogy mi foglalkoztatja a leginkább a helyieket, hányan lennének és kik azok, akik a probléma megoldásában tevékeny szerepet is vállalnának. Nagy munka ez, de hasznos és gyakran örömteli folyamat az erre vállalkozó helyi csoport számára.

Mi a közösségfelmérés?
A közösségfelmérés alapjában egyszerű kérdőíves felmérés, amelynek kapcsán a településen élők egy csoportja a helyi lakosok véleményét kéri a község ügyeiben.
A felmérés első lépése lehet annak a folyamatnak, amelyben a település lakói közül mind többen bekapcsolódnak társadalmi és fizikai környezetük alakításába. A középpontban az önsegítés áll. Már maga a felmérés alkalmas a közösségek összekovácsolására, az együttműködés és az összetartozás érzésének erősítésére.
A helyi politika irányítása a szolgáltatások fenntartása a helyi hatóságok dolga. A fejlesztéshez nyilvános konzultációkra van szükség. A felmérés elvégzése nélkül egy faluközösség hátrányos helyzetben érezheti magát a konzultációkon, kivált fontos kérdésekben.
Egy jól működő és a megfelelő válaszokat produkáló felmérési rendszer segítségével lehetővé válik a megfelelő helyi politika és a mindenkit kielégítő szolgáltatási szisztéma kialakítása.
Ami talán a legfontosabb, a felmérés nem végtermék, hanem munkaeszköz. A végtermék az egészséges, életerős, növekvő közösség, amelyikben a polgárok résen vannak saját szükségleteikkel és lehetőségeikkel kapcsolatban és cselekvőek egy olyan közösség építésében, amilyent szeretnének.

Ki csinálhatja?
Nem léteznek kizárólagos szabályok. A község egy öntevékeny közössége együttműködve az önkormányzattal, egy falu lakossága vagy egy intézmény, akár érdeklődő egyének csoportja is kezdeményezheti. Induláskor szükség van a célok meghatározására, amely elősegíti a zökkenőmentesebb és avatottabb munkavégzést.
A kezdeti megbeszélésekre érdemes meghívni olyan közösségfejlesztő szakembereket, akik nemcsak a módszert ismerik jól, hanem abban is segítséget adnak, hogy a felmérés ne öncélú legyen, hanem egy cselekvési folyamat szerves részeként előmozdítsa a lakosság széleskörű bevonását a településfejlesztő munkába.
Összeállításunk keretes részében negtalálja azok névsorát akik tanácsaikkal, részvételükkel segíthetnek a módszer alkalmazásában.

A munka elkezdése elött javasoljuk átgondolni:
1. Elérhetők-e már a szükséges adatok valamilyen használható formában? Ha igen, az időt, a pénzt és az energiát érdemesebb egy, a meglévő feltételeket javító akció-programra fordítani.
2. A felmérés nem helyettesítheti az akciót! A mindenki által ismert problémákkal kapcsolatos felmérés gyakran csak az idő húzására való. Az emberek néha azért választják a felmérést, hogy késleltessék vagy elkerüljék a cselekvést. A felmérésnek minél több helyi erőforrást kell feltárni, és ezzel továbbvinni a kérdezőket és a megkérdezetteket a cselekvés felé, de egy kimerítő felmérés oly sok időt és energiát vehet el, hogy alig marad energia valamit is kezdeni az eredményekkel.
3. A közösség felmérése nem jelentheti a munka végét. A közösségről való tudás csak akkor értékes, ha használják is, mégpedig olyan cselekvésekben amelyek a közösségi jobbulás felé vezethetnek.

Hogyan csináljuk?
A továbbiakban a felmérési folyamat öt különböző fázisának megtervezéséhez és végrehajtásához adunk tanácsokat röviden az általunk legfontosabb elemekre szorítkozva, mert ahogy az előzőekben már jeleztük következő számainkban konkrét példákon mutatjuk be a folyamatot részletesen elemezve annak minden lépését.
Az öt fázis a következő:
1. Tervezés
Talán az egyik legnehezebb feladat a tervezés során a nyilvánosság megszervezése. Ahhoz, hogy a felmérés hatékony lehessen arra van szükség, hogy a lehető legtöbb egyén és háztartás vegyen részt benne.
Az odaszánt idő és erőfeszítés gyümölcse, hogy az emberek jobban megértik a felmérés céljait és jelentőségét, számítanak a kérdőívek érkezésére, ennélfogva készségesebbek lesznek a válaszadásban és gondoskodnak az ívek biztos visszajutatásáról.
2. A kérdőív megalkotása
A legjobb az, ha ezt a közösségben különböző érdekeket képviselő egyének kis csoportja végzi el. Minden jó szándék ellenére szinte lehetetlen az elfogultság és a hibák teljes kiküszöbölése. Ez a módszer azonban segít kiszűrni az előítéleketet és biztosítja, hogy a lehető legtöbb fontos kérdés felmerüljön a felmérés folyamán. îgy például a tervezésben részt vevők kiválasztásakor gondolhatunk a település régi és új lakosaira, a fiatalokra és az idősekre, az önkormányzatra, az egyház képviselőjére, a helyi boltosra, a helyi kulturális szervezetek képviselőire és a hagyományőrző szervezetekre.
3. A felmérés elvégzése (adatfelvétel)
A legreprezentatívabb felmérés a közösség teljességét érinti. Hazánkban a települések mintegy kétharmadában a lakosság 2000 fő alatt van. Ezeken a helyeken javasoljuk a teljes lakosság megkérdezését. A nagyobb lélekszámú településeken véleményünk szerint nem a település egészén mintavétellel, hanem kisebb szerves egységeken – szomszédságokon – érdemes a közösségfelmérést elvégezni, ez ugyanis mind a szervezők, mind pedig az ottélők számára érzékelhető és átlátható.
4. Az eredmények elemzése és közzététele
A feldolgozás többnyire a válaszok egyszerű összesítését és a számarányok kiszámítását jelenti. A kezünkbe kerülő anyagokkal azonban nagyon sokféle statisztikai kalkulációt végezhetünk.
Az elemzés utáni következő lépés az eredmények közzététele minél átfogóbb és minél professzionálisabb módon.
Az eredmények ismertetésének kidolgozottabb módjai érthetőbbé teszik azokat. Pl. táblázatot készíthetünk, hogy az olvasó egy pillantással megtalálja az őt érdeklő információt.
A felmérés befejezése után az eredményeket a település lakosaival is meg kell ismertetni. A felmérőknek mindent meg kell tennie ahhoz, hogy a felmérésről szóló összefoglalás az emberek számára elérhetővé váljon.
Nyilvánvalóan szükség lesz annak megbeszélésére, hogy a feltárt problémák milyen úton oldhatók meg a legjobban.
5. Az eredmények felhasználása
A felmérés elvégzésével felfedezzük a település sok előnyös vonását éppúgy, mint (remélhetőleg) számos problémáját; tudjuk azt is, hogyan éreznek az emberek fizikai és szociális környezetük jövőbeli fejlesztése iránt.
A problémák azonosítása utáni szükséges lépés a megoldások keresése. A legeredményesebb út a különféle önsegítő csoportok, projektek támogatása. Természetesen a közösség nem lesz képes minden ezzel kapcsolatos elvárásnak saját forrásaiból megfelelni, de nagyon sokat lehet és kell tenni helyi szinten.
Külső segítségforrások mind tanácsok, mind anyagi eszközök formájában rendelkezésre állhatnak, de a munka elvégzéséért maga a falu vállal felelősséget. A felmérés végeztével szakemberektől is érdemes tanácsot kérni az eredmények felhasználásával, és az arra épülő akciók, folyamatok tervezésével követésével kapcsolatban is.

A közösségfelmérés módszerét ismerő közösségfejlesztő
szakemberek:

Balázsi Károly (Sárospatak, Comenius Tanítóképző Főiskola
Tel.: (41) 324-211, Fax: (41) 324-329)
Balipap Ferenc (7200 Dombóvár, Kölcsey u. 10.
Tel/fax: (74) 365-233)
Bihariné Asbóth Emőke (8840 Csurgó, Kossuth u. 58. Tel.: 65)
Groskáné Piránszki Irén
(4028 Debrecen, Simonyi u. 14. Tel/fax: (52) 315-700)
Hallgató Éva
(Debrecen, Csapókerti Művelődési Ház (52)417-402,
Fax: (52) 411-016
Imre Károly (6000 Kecskemét, Katona tér 8. (76) 327-719, 327-488)
Kecskemétné Sevidi Lilla
(Balassagyarmat, Bajcsy-Zsilinszky út 10. Tel/fax: (35) 314-160)
Keresztesi József (2890 Tata, Ady E. út 24. Tel/fax: (34) 383-211)
Magyar Istvánné (6722 Szeged, Tiszai krt. 47. IV. em.
Tel.: (62) 388-211)
Pálinkás Sándorné
(3100 Salgótarján, Rákóczi út 13. Pf. 127. (TESZ)
Tel/fax: (32) 310-029)
Pocsajiné Fábián Magdolna (Békés Megyei Művelődési Központ
5600 Békéscsaba, Luther u. 6. (66) 442-122, Fax: (66) 445-765)
Polyák Albert (Bács-Kiskun Megyei Ped. Int.
6000 Kecskemét, Katona tér 8. (76) 3217-719, 327-488)
Pósfai Péter (9701 Szombathely, Ady tér 5. Pf. 358.)
Vattay Dénes (8790 Zalaszentgrót, Dózsa Gy. út 9. Tel.: (83) 360-073
Huszerl József, Péterfi Ferenc, Vercseg Ilona
(1251 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 201-5728, Fax: 201-4892)

A közösségfelmérés nálunk megtalálható irodalma:
Az ismerd meg a településedet című könyv közösségfelméréssel foglalkozó fejezete
A közösségfelmérés módszerének leírása
Közösség, Eszme és valóság Vercseg Ilona, Parola füzetek 1993.
Szomszédság szerk: Vercseg Ilona Parola füzetek 1993.
Varga A. Tamás-Vercseg Ilona: A közösségfejlesztés lehetőségei kistérségekben Kézirat 28 o. Budapest 1993
Henderson, Paul: Getting to Know the Neighbourhood (A könyv közösségfelméréssel foglalkozó fejezete.)