Boda Kitti

A közösségi tőke

2020/1

Az összeállítás az alábbi angol nyelvű szakirodalmi részletek összefűzése[1]:

  • Beaulieu, L. J. (2014): Community Vitality & Sustainability. The Community Capitals Framework. (A közösségi vitalitás és fenntarthatóság növelés. A közösségi tőke keretrendszer.) Purdue Universtiy. (fordító: Varga Tamás)
  • Emery, M. – Fey, S. – Flora, C. (2006): Using community capitals to develop assets for positive community change (A pozitív irányú közösségi változáshoz szükséges erőforrások megteremtése a közösségi tőkék felhasználásával), CD Practice: 13 (fordító: Varga Tamás)
  • Gutiérrez-Montes, I. A. (2005): Healthy communities equal healthy ecosystems? Evolution (and breakdown) of a participatory ecological research project towards a community natural resource management process, San Miguel Chimalapa (Mexico) (Az egészséges közösségek egészséges ökoszisztémák? A közösségi természeti erőforrás-gazdálkodási folyamat kialakítására törekvő, részvételen alapuló ökológiai kutatási projekt, San Miguel Chimalapa (Mexikó)). Iowa State University. (fordító: Pinczés Bálint)
  • Emery, M. – Flora, C. (2006): Spiraling-Up: Mapping Community Transformation with Community Capitals Framework (Felemelkedő spirálban: A közösségi átalakulás feltérképezése a közösségi tőkék keretrendszerében). Community Development (Journal of the Community Development Society), Vol. 37, No. 1, Spring 2006. (fordító: Varga Tamás)

Az irodalmakat válogatta: Boda Kitti, Csabai Lucia, Giczey Péter.

Szerkesztette: Boda Kitti

BEVEZETÉS[2]

A települések vezetői és lakossága számára folyamatos kihívást jelent a különféle problémakörök koherens kezelése.

A legtöbb közösség- és gazdaságfejlesztő kezdeményezés célja az adott közösség „életminőségének” javítása. De mit jelent valójában az „életminőség”, és hogyan mérjük azt? Vajon a jó életminőséget az erős helyi gazdaság, az adekvát helyi vezetés, a minőségi kormányzati szolgáltatások, a csúcsszínvonalú állami iskolák, a kiváló egészségügyi szolgáltatások vagy más tényezők megléte jelenti?  Az egyszerű válasz: igen, sok szempontból ezek mindannyian jellemzők, amelyeket egy magas életminőségűnek tekinthető közösséggel társítunk.

A feladat egy olyan keretrendszer megtalálása, amely megragadja a közösségi élet többdimenziós természetét.  Elengedhetetlen, hogy ez a rendszer megfelelő tudományos alapokon nyugodjon, tudományos és fogalmi szempontból is megalapozott legyen. Emellett a keretrendszernek alkalmasnak kell lennie a közösség- és gazdaságfejlesztő szakemberek terepen végzett munkájának a vezérlésére is.

Ezeket a fontos előfeltételeket szem előtt tartva vonzó perspektíva lehet a közösségi tőke keretrendszer (Community Capitals Framework – CCF) használata, amelyet Cornelia Butler Flora és Jan L. Flora fejlesztett ki és finomított több éven át az Iowa-i Állami Egyetemen (2008). Szerintük bármely közösség életereje a hét közösségi tőkefajta jelenlétével és erősségével hozható kapcsolatba. Olyan erőforrások ezek, amelyekbe be lehet fektetni, vagy amelyeket ki lehet használni a közösségek hosszú távú jólétének előmozdítása érdekében (Jacobs, 2011a).

A hét közösségi tőke: természeti, kulturális, humán, társadalmi, politikai, gazdasági, épített. Az erős és ellenálló közösségek kiegyensúlyozott befektetésekre törekszenek ezen hét tőkefajta területén. Ha a közösségek túl nagy hangsúlyt helyeznek egy vagy két tőkefajtára, akkor az a többi közösségi tőke növekedésének elfojtását eredményezheti – ez árthat az egészséges közösségnek.  Például azok a közösségek, amelyek agresszív módon fektetnek be az épített tőkébe („tégla és habarcs” típusú létesítmények létrehozása révén), hozzájárulhatnak a közösség természeti és kulturális tőkeállományának hanyatlásához, különösen akkor, ha ezeket a létesítményeket érintetlen területeken vagy olyan helyszíneken építik fel, amelyek az adott hely történelmi örökségének részét képezik.

A HÉT KÖZÖSSÉGI TŐKEFAJTA ÁTTEKINTÉSE

Az alábbiakban részletesebben fejtjük ki a hét tőkefajtát.

Természeti tőke

A természeti tőke „a táj, a levegő, a víz, a talaj és a növények és állatok összességét jelenti” (Flora – Flora, 2008) – más szóval környezetünket. A szakirodalomban „természeti előnyökként” is utalnak rájuk (McGranahan, 1999) – olyan eszközökként, amelyek kapcsolódnak egy adott helyhez, mint például az időjárás, a földrajzi helyzet, a természeti erőforrások vagy a természeti szépség (Emery – Flora, 2006). Mivel az emberek és közösségeik beágyazódnak a környezetbe, kimondhatjuk, hogy a természeti tőke számos másik tőke alapját képezi. Az egészséges és működő környezet értékes ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújt, például élelmet, fát, vadon élő állatokat, árvízvédelmi és rekreációs lehetőségeket, amelyek nélkülözhetetlenek az emberi élethez. Az emberek és közösségeik nem képesek sikeresen fejlődni olyan területeken, ahol a természeti tőkét elhanyagolták és kimerítették.

Kulturális tőke

A kultúra fogalma referenciakeretet kínál a közösségi élet szerkezetének megértéséhez. Ezt a szerkezetet gyakran közös nyelv, szimbólumok, gesztusok, hiedelmek, értékek és erőforrások kötik össze. A klasszikus, tankönyvbeli meghatározás szerint a kultúra az életmód anyagi és nem anyagi aspektusaiból áll, amelyeket a társadalom tagjai megosztanak és átadnak egymás között (Rogers et al., 1988). A kultúrát „szimbólumok, történetek, rituálék eszközkészletének, sőt, az egyént formáló világképnek tekinthetjük” (Swidler, 1986).

A kultúra magában foglalja az öltözködésben, a zenében, az iparban, a művészetben, a nyelvben és a szokásokban tükröződő értékeket és szimbólumokat. Ide tartoznak a rendezvények, tárgyak (festmények, könyvek), fesztiválok, múzeumok és egyéb, a közösségekben zajló tevékenységek is (Flora – Flora, 2008).

Humán tőke

Legegyszerűbb formájában a humán tőke az emberek oktatásába, munkahelyi továbbképzésébe vagy egészségébe történő befektetéseket tükrözi. Az ilyen tevékenységek fejlettebb ismereteket, készségeket és egészségi állapotot hoznak az egyén számára – olyan tényezőket, amelyek növelik emberi erőforrásait. Az erőforrások javulásával növekszik a termelékenység, ami magasabb jövedelmet eredményez ezen munkavállalók körében. A humán tőke az egyének arra irányuló erőfeszítéseire is vonatkozik, hogy interperszonális és vezetői képességeiket fejlesszék, ezáltal aktívan járuljanak hozzá közösségük „civil” egészségéhez (Flora – Flora, 2008).

A humán tőkebefektetések nem kizárólag egyének esetén járnak halmazati előnyökkel. Azok a közösségek, amelyekben jó a képzett és egészséges munkavállalók aránya, szintén profitálnak, különösen abbéli képeségüket illetően, hogy a gazdasági bizonytalanság időszakaiban ellenállóképesek maradjanak. A jó kreatív/tudásalapú munkavállalói bázissal rendelkező települések általában gazdasági növekedést vagy stabilitást élnek meg. Ez azzal magyarázható, hogy a kreatív/tudásalapú munkavállalók az innováció és a vállalkozói tevékenységek motorjaiként szolgálnak, olyan tevékenységeket végeznek, amelyek elősegítik a jól fizető munkahelyek tömeges létrehozását a közösségekben és régiókban (Henderson – Abraham, 2005; Metcalfe – Ramlogan, 2005; Munnich – Schrock, 2003). Hasonlóképpen, a növekvő érdeklődés az MTMI-szakmák iránt (MTMI: matematikai, természettudományos, műszaki, informatikai) nem kismértékben annak a ténynek köszönhető, hogy az elmúlt évtized során az MTMI-hez kapcsolódó munkahelyek számának növekedése az Egyesült Államokban háromszorosa volt a nem MTMI-hez kapcsolódó munkahelyek számának (Langdon et al., 2011). Ugyanakkor azok a közösségek, amelyek a kreatív/tudásalapú vagy az MTMI-hez kapcsolódó ágazatok kibővítése terén szeretnének előrelépni, csak akkor tudják ezt megtenni, ha erős humán tőkét képviselő és megfelelő méretű munkaerő-állománnyal rendelkeznek.

Társadalmi tőke

A társadalmi tőke az a „ragasztó”, amely együtt tartja a közösséget, és amelynek jelenléte ösztönözheti azt a fajta gazdasági növekedést, amely az egész közösség számára előnyös. Azokban a közösségekben, ahol minden területen jó dolgok történnek – az oktatásban, a munkahelyteremtésben, az egészségügyben és a közösségi szolgáltatásokban –, gyakran a civil gondolkodású emberek és szervezetek széles köre tevékenykedik, alapot szolgáltatva ezekhez a fontos tevékenységekhez. A társadalmi tőke a helyi közösségben zajló „összetartó” (bondig)[0] és „áthidaló” (bridging) tevékenységekből, valamint a közösség tagjait a közösségen kívüli szervezetekkel és erőforrásokkal „összekapcsoló kapcsolatokból” (linkages) áll (utóbbiakat néha vertikális kapcsolatoknak is nevezik). A „összetartás” (bonding) olyan erős interakciókat és kapcsolatokat jelöl, amelyeket az emberek családjukkal, barátaikkal, szomszédaikkal és közeli munkatársaikkal tartanak fenn. Az „áthidalás” (bridging) az egyénnek a településen kívüli egyénekkel és szervezetekkel, illetve azokkal a közösségen belüli emberekkel és csoportokkal fenntartott kapcsolatát jelenti, akikkel csak korlátozott módon kerül interakcióba. Az ilyen típusú kapcsolatokat Granovetter (1973) „gyenge kötődéseknek” nevezi, amelyekhez szükség esetén hozzá lehet férni. A harmadik elem, a vertikális kapcsolatok, lehetővé teszik a helyi lakosok, szervezetek és közösségek számára, hogy hozzáférjenek a közösségen kívüli értékes erőforrásokhoz és ötletekhez, amelyek helyi kezdeményezések támogatására és irányítására is felhasználhatók. Woolcock (2001) szerint az összetartó, áthidaló és összekapcsoló társadalmi tőke különféle kombinációinak jelenléte pozitív hatással lehet a közösségekben társadalmi és gazdasági szinten elérhető eredmények sokaságára.

Politikai tőke

A politikai tőke fogalmához számos dimenzió kapcsolódik. Az első azokkal az egyénekkel kapcsolatos, akik hatalmi és befolyási pozícióban vannak a közösségben. Amint azt Flora ­– Flora (2008:145) megjegyzik, ez nem más, mint „képesség az állami és magán erőforrások elosztásának befolyásolására a közösségen belül.” A második dimenzió ahhoz a képességhez kapcsolódik, amellyel sikerrel érjük el azokat a személyeket vagy szervezeteket – az úgynevezett hatalmi brókereket, mozgatókat, mozgósítókat –, akik a fontos döntések befolyásolásához szükséges erőforrásokkal rendelkeznek. (Flora et al., 2004). A politikai tőke harmadik aspektusa azon erőfeszítéseket takarja, amelyek célja új vezetés kialakítása a közösségben és/vagy az állampolgárok részvételének fokozása a fontos közösségi kérdések megvitatásában. A politikai tőke ezen aspektusaira összpontosítva jobban megérthetjük, hogy mely egyéneknek és csoportoknak van szava egy közösségben, illetve mely csoportoknak van csekély befolyása vagy szerepe a helyi döntések alakításában (Flora – Flora, 2008).

Hogyan határozhatjuk meg a politikai tőke milyenségét közösségünkben? Például úgy, hogy gondosan nyomon követjük a közösségben történő döntéshozatalt. A közösségi hatalom kérdéskörét tárgyaló gazdag irodalomból tudjuk, hogy amikor a kulcsfontosságú döntéseket csak néhány ember hozza meg, akkor általában elit vezetési struktúrával rendelkezik az adott közösség. Ha viszont a döntéshozás inkább sokféle ember és csoport között oszlik meg – a megtárgyalt vagy megvitatott kérdéstől függően –, akkor plurálisabb vezetői struktúráról beszélhetünk (Aiken – Mott, 1970). Annak, hogy a befolyás megoszlik-e, vagy azt az elit kis csoportja tartja a kezében, további jele lehet, ha azt látjuk (vagy nem látjuk), hogy helyi vezetőképző programok indulnak, közösségi/önkormányzati ülések vagy nyilvános deliberatív események zajlanak. Ezek azt sugallják, hogy a helyi vezetők nyitottak egy nagyobb csoport bevonására, akik aktívan részt vesznek a fontos helyi ügyek, problémák megvitatásában/megoldásában.

Épített tőke

Az épített tőke (más néven az épített környezet) az ember alkotta infrastruktúra, amely az emberi társadalmat segíti – utak, hidak, repülőterek, vízkezelő létesítmények, épületek (gyárak, iskolák, irodák, üzletek), kommunikációs technológiák és közterületek. Az épített környezet a tervezési tényezőket és a földhasználatot, azaz szomszédságaink, közösségeink és városunk felépítésének módját is magában foglalja. Az épített környezet jelentős hatással lehet az egyén fizikai és szellemi jóllétére, valamint a közösségi életre.

***

A közösségi tőkék megközelítés[3] azon a felfogáson alapul, hogy A KÖZÖSSÉGEK ERŐFORRÁSOKKAL RENDELKEZNEK. Ezek az erőforrások lehetnek inaktívak, vagy befektethetők további erőforrások létrehozásába. A közösségi erőforrások, akárcsak sok más dolog a környezetünkben, hajlamosak leromlani, ha nem használják őket. Ezért, ha senki sem tesz az irányváltásért, egy pillanatnyi egyensúlyi állapot bármely közösségben könnyen lassú hanyatlásba válthat át. A változás végső soron állandó; az pedig, hogy hogyan alakítjuk, meghatározza a jövőnket.

Az erőforrások feltérképezése nem újdonság a közösségfejlesztés területén, ugyanakkor mindenképpen újdonságnak számít a közösségi tőkék keretrendszerének felhasználása ehhez a munkához. A közösségi tőkék keretrendszer alkalmazási stratégiáinak bemutatása mellett a jelen számban leírt tevékenységek nagymértékben támaszkodnak a közösségekkel és szervezetekkel folytatott munka erősség alapú megközelítésére.

Miért kell az erőforrásokra összpontosítani?

Amikor a közösségek tervezési folyamatokba kezdenek, a közösségi szervezetek általában elkezdenek arról beszélgetni, hogy mit kell megváltoztatni, és hogyan fogják ezeket a változásokat végrehajtani. Sok közösségben ezek a beszélgetések azért halnak el, mert bizonyos emberek vagy egész csoportok nem fogadják el a változást: „Ha jó volt nekem, akkor jó lesz a gyerekeimnek is,” hangzik egy tipikus megjegyzés. A pozitív változásokat támogató cselekvés hiábavalóságának elismerése általában a beszélgetés végét jelenti, vagy a közösség összes problémájáról folytatott hosszas vitába torkollik, a lehetséges megoldások megbeszélése nélkül. Ha a közösségek megengedik ezt a viselkedést, nem következhet be haladás, és az emberek frusztrálttá válnak.

Az erőforrások feltérképezése ellensúlyozni képes ezeket a negatív beszélgetéseket. A beszélgetést azzal kezdjük, hogy felkérjük a résztvevőket, mutassák be a közösség pozitív aspektusait, ahelyett, hogy a közösség negatív „problémái” felől indulnánk el. Amikor a közösség tagjait már izgalommal tölti el az, hogy mivel is kell dolgozniuk, elkezdenek gondolkodni egy fényesebb jövőről, amelyhez a meglévő erőforrásokkal való munka révén érhető el.

Mi az az erőforrás[4]?

A Kanadai Vidékfejlesztési Partnerség szerint: „Az erőforrás olyan dolog, amelyet meg akarunk tartani, amelyre építeni akarunk, és amelyet fenn akarunk tartani a jövő nemzedékek számára. Az erőforrások lehetnek fizikai dolgok, például épületek, a helyi uszoda vagy egy 150 éves fa a város főterén; de lehetnek immateriálisak is, ilyen például a helyi önkéntes csoportok munkája, amikor megszépítik a főutcát, vagy adományokat gyűjtenek a helyi élelmiszerbank számára.”

(rural.gc.ca/conference/documents/mapping_e.phtml)

Mi az a tőke?

Flora – Flora – Fey (2004) a tőkét a következőképpen határozzák meg: „A tőke bármilyen típusú erőforrás, amely képes további erőforrásokat előállítani (165. oldal)… Amikor ezeket az erőforrásokat vagy eszközöket új erőforrások létrehozására fektetik be, tőkévé válnak (9. oldal).” A közösségi tőkék tehát erőforrásokat képviselnek a közösségi élet minden területén.  A tőkék lehetnek kézzelfoghatóak[5], mint például az ipari parkok, üzletek és kirándulóösvények, vagy immateriálisak, mint az egymás segítésére, az örökségégünk megőrzésére vagy a politika befolyásolására vonatkozó közösségi normák. A tőkeeszközök befektethetők, megtakaríthatók vagy felhasználhatók. Amikor például egy közösség gazdag erőforrásnak tekinti fiataljait a jövőre nézve, és energiájukat és motivációjukat becsatornázza a helyi vezetésbe, akkor az ifjúság humán tőkéjét fekteti be azért, hogy további eszközöket építsen a társadalmi tőke – a generációk közötti kapcsolatok, a kulturális tőke – terén (ami által a közösség egyre inkább elfogadja a fiatalokat és a többieket), illetve a humán tőke terén, mivel a fiatalok új embereket és új energiát hoznak az infrastruktúrával, vállalkozásfejlesztéssel, közösségi szolgáltatásokkal, oktatással stb. kapcsolatos közösségi projektekbe. A tőke felhalmozható vagy megtakarítható, amikor például egy közösségi alapítvány megtartja a pénzét, ahelyett, hogy azt a közösségbe forgatná vissza. A közösségi tőkét fel is lehet használni ahelyett, hogy további eszközök vagy kapacitások építésére fektetnénk be azt. Mindannyian láttunk már olyan közösségeket, amelyek néhány üzletember kívánságára, illetve külső behatásoknak engedve rengeteg helyi gazdasági, társadalmi és politikai tőkét fektettek be egy ipari park építésébe, amely aztán évekig üresen állt. Amikor ezeket az eszközöket felhasználják, azok nem építenek ki további erőforrásokat vagy kapacitásokat.

Egy erőforrás akkor válik tőkévé, ha befektetik.

Az a közösség, ahol sok idős ember él, a helytörténeti ismeretek, a sokszínű népesség, a múltra vonatkozó információk és a jövőre vonatkozó bölcsességek terén rendelkezik erőforrásokkal. Ha mentori programot dolgoznak ki az idősebbekkel és a fiatalokkal, akkor ezt az erőforrást befektetik, és az tőkévé válik.

Az erőforrás-fejlesztés a közösségekben a meglévő erőforrásoknak olyan stratégiákba és projektekbe való befektetésével áll kapcsolatban, amelyek további erőforrásokat építenek szerte a közösségben. Az erőforrásokat belül is be lehet fektetni a helyi kapacitásépítés érdekében, de kívül is, a közösségen kívül történő erőforrás-fejlesztés támogatására. Az olyan stratégiák, amelyek értelmében a helyi erőforrásokat befektetik, de azok külső szereplők erőforrás-fejlesztéséhez vezetnek, gyakran az egész közösségen belül visszaesést okoznak. Például a vidéki térségek nagyáruházainak támogatására használt helyi erőforrások felhasználják a közösség pénzügyi és politikai tőkéjét, ám hosszú távon gyakran a meglévő helyi erőforrások romlásához vezetnek, mivel a kisvállalkozások bezárnak, az egy főre eső jövedelem csökken, és romlik az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is. Ugyanakkor a pénzügyi erőforrások, beleértve a nyereséget is, a vállalati központba kerülnek, ami nettó erőforrás-vesztést eredményez a közösségben.

Ahogy a következő eset szemlélteti, a közösségi erőforrások nem mindig egyértelműek. Ugyanakkor egy olyan dolog, amit a közösségben eddig figyelmen kívül hagytak, a közösség újjáélesztésének eszközévé válhat.

Egy szokatlan erőforrás fejlesztése Cummins-ban, Dél-Ausztráliában[6]

A dél-ausztráliai Cummins (600 lakos) az 1990-es évek közepén és végén válságban volt, mivel a fiatalok munkahelyet keresve elhagyták a környéket, a belváros pedig egyre zsugorodott. A városlakók alig vagy egyáltalán nem rendelkeztek társadalmi tőkével, és a negatívitás erősebb volt, mint valaha. Az állam „The Advertiser” című újságja „haldoklónak” minősítette a települést. A bankok és üzletek bezártak, a jövő sötétnek tűnt. Ekkor két helyi vezető úgy döntött, hogy városuknak határozottan szüksége van jövőre; nem voltak hajlandóak feladni a harcot. Azt is tudták, el kell érjék, hogy a helyi emberek is higgyenek az ügyben. A cummins-ieknek meg kellett vizsgálniuk a rendelkezésre álló helyi erőforrásokat, amelyek eleinte egyáltalán nem voltak egyértelműek. Vállalkozói bizottságot hoztak létre, és hamarosan felfedeztek valamit a városban, amit tovább lehetett fejleszteni: a régi Kalamazoo vasútat, amely áthaladt a városon és már nem volt használatban. A bizottság ekkor „Cummins sínen van” címmel egy helyi kampányt kezdeményezett.

A bizottság által tervezett tevékenységeket részben adománygyűjtéssel finanszírozták. E kampány keretében javasolta a bizottság a „The Kalamazoo” rendezvényt a helyi büszkeség megerősítésére, ez ma „The Kalamazoo Classic”-ként ismert. Ezt a futóversenyt a Kalamazoo vasúton, illetve annak környékén rendezik, különféle versenyekkel és erőpróbákkal. „Dilissége” miatt az esemény sok figyelmet és érdeklődést váltott ki a városon belül és kívül. A kampánynak köszönhetően a helyiek újból szeretni kezdték városukat, és együtt kezdtek el dolgozni a város jövőjéért. Ma már megint működik bank a városban, új üzletek nyitottak, és az iskola is jól teljesít: a végzős hallgatók vagy egyetemre mennek továbbtanulni, vagy helyben találnak munkát. A cummins-iek szerint az újjáéledés kulcsa az volt, hogy elsőként a közösségen belüli lehetséges erőforrások körét vizsgálták meg, valamint a helyieket motiválták és aktivizálták, majd ezt követően együtt dolgoztak a tevékenységeken és a gazdasági fejlődésen.

Közösségi bankok: közösségi tőkék más felfogásban

A közösségi tőkék keretrendszer alternatív magyarázata lehet, ha az erőforrásokat közösségi bankoknak, vagy egy olyan közösségi banknak tekintjük, ahol 7 különböző típusú számla érhető el. Ily módon például a humán tőke lesz a közösségbeli emberek bankja. A „malacpersely” elnevezést is megfontoltuk, hiszen kultúránkban a malacperselyeket sokan használják megtakarításaik tárolására. A lényeg, hogy a nyelvnek nem szabad akadályt képeznie az emberek abbéli támogatásában, hogy erőforrásaikat felmérjék, vagy a siker érdekében stratégiát alakítsanak ki. A tőkék elvont fogalmait úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a folyamat jelentőségteljessé váljon azok számára, akik részt vesznek benne.

Képzeljük el, hogy közösségünkben van egy nagyon különleges bank. Ez a bank tárolja az erősségeket, készségeket és lehetőségeket, amelyek a közösség tagjai számára elérhetőek, illetve bennük magukban rejlenek. Az ezeken a számlákon tartott erőforrásokat el lehet herdálni, például egy, a helyi iskolával vagy könyvtárral kapcsolatos közösségi konfliktus során; fel lehet őket halmozni, így nincsenek hatással a közösségre; vagy be lehet őket fektetni. A bank erőforrásainak gondos felhasználása elősegítheti a bank által képviselt eszközök növelését a közösség által, így fokozva a közösség erejét a pozitív változások megtételére. A bankon belül hét számla érhető el.

A humán számla tartalmazza a közösségben rejlő készségeket, vezetői képességeket, információkat, ismereteket és bölcsességet. Egy mezőgazdasági együttműködés például támaszkodhat a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok bölcsességére, így segítve elő a hagyományos növények sikeres termesztését. Ugyanakkor a közösség vezetői képességeire is támaszkodhat, hogy formális szervezetet hozzon létre.

A hálózati számla a családok és barátok közötti szoros kapcsolatokat tartalmazza, valamint a laza kapcsolatokat más szervezetekkel, erőforrásokkal vagy emberekkel. A családunkhoz, barátainkhoz fűződő kötelékek segítségével nyitunk új vállalkozást vagy birkózunk meg olyan nehézségekkel, mint állásunk elvesztése. A laza kapcsolatokra akkor építünk, amikor megkérünk egy ismerőst a megyei önkormányzatban, hogy segítsen nekünk egy engedélykérelem kidolgozásában, vagy valakit a főiskolán vagy a helyi információs irodában, hogy segítsen az üzleti tervezésben.

A környezeti számla tartalmazza a körülöttünk lévő természetes világban megtalálható erőforrásokat. Egyesek számára ez az egészséges talajt és az erős gabonafajtákat jelentheti, míg másoknak az egészséges erdőket és a jó vízellátást. Ezekhez az erőforrásokhoz ugyanúgy hozzáférünk a termény betakarítása során, mint az életminőség javítása érdekében tett erőfeszítések megtételekor. Így bizonyos esetekben a levegő és víz minősége elősegítheti a vállalkozások megtartását a közösségen belül.

Egy másik fajta számlát pénzügyi számlának lehet nevezni, és a közösségünkben a pénzhez és a finanszírozáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos erőforrásokat jelöli. Egy közösségi alapítvány fejlesztésekor például a közösség tagjainak anyagi javaira építünk. A forrásokhoz meglévő szerződések és támogatások útján is hozzáférhetünk.

A pénzügyekhez szorosan kapcsolódik az a fajta számla, amely az épületeinket és az infrastruktúrát képviseli. A helyi gazdálkodók piacán való részvételt elősegítő WC-k például ilyen erőforrások. Sok kis közösségben a távközlési infrastruktúrához való hozzáférés segíti a helyi vállalkozásokat termékeik internetes értékesítésében.

Egy nagyon fontos, de gyakran figyelmen kívül hagyott számla tárolja kulturális erőforrásainkat, beleértve világlátásunkat; táncainkat, történeteinket és hagyományainkat; értékeinket és a lélekhez való hozzáállásunkat; szokásainkat és attitűdjeinket. A közösségek gyakran használják ezeket az erőforrásokat például a turizmus fejlesztésének megtervezésekor. Azzal a céllal is építünk rájuk, hogy egységet hozzunk a közösségbe, és segítsük a fiataloknak megtalálni útjukat a mai zaklatott világban.

Végül pedig rendelkezünk egy számlával, amely a hatalmat és a kapcsolatainkat a hatalommal rendelkezőkhöz képviseli. Ezt az erőforrást akkor használjuk fel, amikor összefogunk valamilyen ellentmondásos üggyel kapcsolatban, amely hatással van a közösség életére. Erre az erőforrásra építhetünk, ha kapcsolatba lépünk a közösségünkön belüli és kívüli politikai és közösségi vezetőkkel, és megosztjuk egymással sikertörténeteinket.

***

A legtöbb közösségnek[7] nagyon nehéz lenne egyidejűleg mind a hét tőkefajtába beruházni. A kérdés tehát a következő: „Van a közösségi tőkéknek olyan részhalmaza, amelyet előnyben kell részesíteni a többi tőkéhez képest?” A válasz az egyes közösségek egyedi erősségeitől és igényeitől függ. Más szavakkal: nem létezik általános recept arra, hogy a tőkefajták közül melyiknek kell elsőbbséget élveznie a többivel szemben egy közösségen belül.

***

[Gutierrez-Montes] arra tett kísérletet[8], hogy a kontextust több szinten is bemutassa a különböző tőkefajták tekintetében, annak érdekében, hogy a Chimalapas régiót 1998-ban lángba borító erdőtüzekre adott válaszokat, és azoknak a közösségi tőkefajtákra gyakorolt dominóhatását értelmezhesse (felfelé vagy lefelé tartó spirál).

A chimalapasi közösségek erdőtüzeket követő tapasztalatai érzékeltetik az azok közösségi tőkefajtákra gyakorolt negatív hatásait (az erdőtüzeket követő első időszak: 1998–2000), ugyanakkor megmutatják a közösségi tőkefajtákba történő kiegyensúlyozott beruházás, mint az erdőtűzre adott válasz pozitív hatásait, és jelzik, miként vezethet a párbeszéd és a reflexió az összes közösségi tőke helyreállításához és átalakításához egy felívelő spirál mentén (az erdőtüzek utáni második időszak: 2000-2004). Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a közösségek újabb és újabb kockázatoknak folyamatosan kitett dinamikus rendszerek, a (belső és külső szereplők által egyaránt követett és alakított) tőkebefektetési stratégiáktól függően folyamatosan szembesülnek lefelé, illetve felfelé húzó spirális hatásokkal, és ennek megfelelően kénytelenek törekedni az egyes tőkefajták közötti egyensúly és szinergia megőrzésére.

***

A Szülővárosunk Versenyképességéért Program (SZVP)[9] megvalósítása Valley megyében: a stratégia végrehajtása és az eredmények[10]

Az SZVP stratégiája termékeny talajra talált Valley megyében. Előzetesen a megye egy opcionális helyi adó bevezetése mellett döntött, amely új munkahelyek létrehozására és a meglévő vállalkozások védelmére delegált erőforrásokat és munkaerőt. Korábban a Nebraskai Közösségi Alapítvány a Valley Megyei Alapítványi Alap létrehozásával kezdte meg a munkát a térségben. Ezek az erőfeszítések, illetve a belőlük következő felkészültségi szint (Emery, 2003) a változásra kész környezetet teremtettek. A vezetők tudták, hogy a dolgoknak meg kell változniuk. A helyi kezdeményezőkkel külső szakértők (coach-ok) dolgoztak együtt a veszélyek és lehetőségek azonosításán. A résztvevők „vagyonmegfogási” lehetőségeket dolgoztak ki, és azonosították a belső erőforrásokat a változás érdekében

Közösségi tőkeállomány és -áramlás

Az erdőtüzeknek a közösségi vagyonra gyakorolt ​​hatásáról szóló tanulmányában Gutierrez-Montes (2005)[11] megállapította, hogy a közösségen belüli vagyoncsökkenés lefelé tartó spirálja kumulatív hatással bír. A tűz elpusztította a környezetet, ami a foglalkoztatás csökkenéséhez vezetett, ami szegénységhez és egészségügyi problémákhoz vezetett, ami miatt a közösségen belüli kulturális és társadalmi tőke pusztulni kezdett, ami az utak és egyéb infrastruktúra hanyatlásához vezetett stb. A lefelé tartó spirál megfordult, amikor a helyi lakosság és a külső tanácsadók egyenlő felekként találkoztak, hogy összekössék tudásukat és megváltoztassák a spirál irányát. Az ebből következő tettek a különböző tőkék viszonylatában felemelkedő spirált eredményeztek. A társadalmi tőke hasonló szerepet játszott az SZVP projektben – az áthidaló társadalmi tőke megkönnyítette az erőforrások mozgósítását, ami megnövelte a más típusú tőkék állományát is.

Elemeztük, hogy a három SZVP projekt, amely a holisztikus közösségi kapacitásépítés útján segítette elő a tőkeáramlást, miként járult hozzá a közösségi tőkeállományok növekedéséhez Valley megyében. A közösségi tőke változásait, amelyeket kvalitatív és kvantitatív módon is mértünk, szisztematikusan a megfelelő közösségi tőkéhez rendeltük, és megállapítottuk, hogy a három projekt mindegyike hozzájárult a közösségi vagyon spirális felhalmozódásához, illetve, hogy a három projekt nemcsak ösztönözte a többi projektet, de meg is erősítette azokat.

Vezetőképzés és kapacitásépítés

A közösségi vezetőképzés egy általános folyamatát felhasználva a helyi SZVP csapata nyolc hónapos programot dolgozott ki. Tizenhat ember, köztük négy középiskolás diák, havonta egy napot áldozott arra, hogy részt vegyen egy olyan programban, amelynek célja a készségek fejlesztése, a vezetői lehetőségek tudatosítása és a megyével kapcsolatos ismeretek bővítése volt.

Egy második, illetve harmadik tanfolyamon is magas volt a részvétel, és az értékelés is hasonló eredményeket hozott. A helyi vezetők csoportja a tevékenységeknek és információknak a közösségi csoportok között történő összehangolására, valamint az önkéntesek és a helyi vezetők szerepének elismertetésére törekedett (Emery, 2004b).

Megállapítottuk, hogy a közösségi vezetők a diákok toborzásához és az oktatáshoz szükséges emberi erőforrások eléréséhez a rendelkezésükre álló eszközöket a társadalmi tőkébe fektették be – összetartó (bonding) és áthidaló (bridging) társadalmi tőkébe egyaránt. Helyi eszközöket és partnereik eszközeit fektették be a humán és gazdasági tőkébe ahhoz, hogy a tanfolyamot biztosítani tudják. Ezek a befektetések nemcsak a befektetett tőkék növekedéséhez vezettek, hanem más tőkékhez is, így járulva hozzá a felemelkedő spirál folyamatához. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy változásokat észleltünk a kulturális tőkében a közösségben való részvétellel és a helyi vezetők támogatásával kapcsolatos közösségi normák és értékek vonatkozásában. Új eszközök létrejöttét figyeltük meg a politikai tőke terén, ugyanis az interjúalanyok arról számoltak be, hogy a hagyományos vezetési struktúrán kívül eső emberek egyre inkább megtalálják a hangjukat a közösséget értintő ügyekben.

A vezetőképzés és kapacitásépítés megerősítő hatással bírt az integrált SZVP stratégiára. A hagyományos vezetési struktúrában és a szereplők körében történő változások nélkül a közösség nem tudta volna mozgósítani a helyi polgárokat a változások támogatására. Az együttműködő partnerek technikai segítséget és fejlesztő tanácsadást (coaching) nyújtottak, amelyek 35 embert arra ösztönöztek, hogy elvégezzenek két vezetői tanfolyamot. A siker által felbuzdulva a vezetők csoportja megígérte, hogy minden évben megtartják a tanfolyamot – ráadásul évről évre növelik a program értékét, mivel tanulnak a tapasztalatokból. A csoport elkötelezett volt a közösségi humán tőke hosszú távú fejlesztése mellett, az ifjúság bevonása és támogatása pedig különösen fontos volt a csoport által megtapasztalt sikerélmény szempontjából. A vezetők csoportja arról számolt be, hogy sokan nagyobb mértékben vettek részt a közösségi csoportokban, miközben a vezetői mag valamelyest kibővült és új emberek is hallatták a hangjukat.

Azok a hatások, amelyeket ezek a vezetők a jövőben látni reméltek, magukban foglalták egy támogató kultúra kialakítását, amelyben a vezetők már nem kockáztatják vállalkozásaikat a választásokon való elindulással, és amelyben sok, különböző szakmai háttérrel rendelkező ember vesz részt vezető szerepekben. A vezetők jelenleg együtt dolgoznak a Nebraskai Közösségi Alapítvánnyal azt megvizsgálandó, hogy az alapítvány ösztöndíjak révén miként tudná támogatni a változatos vezetőképzést. A közösség máris támogatta a fiatalok nagyobb fokú bevonását, illetve a felnőttek és fiatalok közötti interakciót. A vezetők az állami és önkormányzati hivatalokkal valamint intézményekkel történő interakciók terén is fejlesztették képességeiket.

A Valley megyei tapasztalatok néhány intézmény viselkedését is megváltoztatták, mert vezetőik látták, hogy a helyi vezetők képesek voltak megfordítani a hosszú távú hanyatlást. A közüzemi szolgáltatók tisztviselői például pénzügyi forrásokat nyújtanak az SZVP program támogatásához Valley megyében és más helyszíneken is. A vezetők csoportja arról számolt be, hogy a projektnek köszönhetően a közösség egyre több tagja érti meg, hogy mindenki változtathat és hozzájárulhat a pozitív irányú közösségi változáshoz. A csoport reményei szerint saját történetükre építve elősegíthetik az együttműködés kultúrájának megerősítését az egész közösség javára. S valóban, a helyi vezetők rájöttek, hogy a közösség olyan történelmi konfliktusok leküzdésén munkálkodik, amelyek a múltban megakadályozták a közösség sikeres kapacitásépítését.

A helyi vezetők azt is látták, hogy egyre többen hajlandóak választásokon indulni, illetve vezetőként részt venni a közösségben. A 2004-es választásokon minden tisztségért legalább két jelölt indult, ellentétben a korábbi választásokkal, amikor nehéz volt akárcsak egy jelöltet is toborozni egy adott tisztségre. A Valley megyei tapasztalatoknak köszönhetően az emberek máshogy kezdtek el gondolkodni a helyi vezetőkről, illetve arról, hogy azok mit és hogyan csinálnak. A vezetők haladásról tettek tanúbizonyságot a közösség minden csoportjának bevonása terén is, tehát mindenki hallathatja a hangját. Nagy sikerként értékelték, hogy egy helyi nő kész volt elindulni a választáson egy megyei közhivatal betöltéséért. Valójában ezen erőfeszítések végső sikere akkor válik nyilvánvalóvá, ha a helyi csoportok hosszú távon is képesek lesznek az új vezetők toborzását generálni és ösztönözni, és a következő évtizedben képesek lesznek fokozni a közösség vezetésében történő részvételt is.

Pénzügyi források szerzése a vagyonátruházásból[12]

Az SZVP a pénzügyi vezetők és ügyvédek számára képzéseket szervezett, hogy segítsenek az embereknek megérteni a hagyaték tervezésével kapcsolatos lehetőségeket. Ezen túlmenően az együttműködő intézmények együtt dolgoztak (coaching) a közösséggel a közösségi alapítvány újjáélesztésével kapcsolatban, önkénteseket toborozva, akik komoly erőfeszítéseket tettek a közösségi tudatosság növelésére. 2004-ben elérték az 5%-os céljukat, és azt a célt tűzték ki, hogy 2010-ig elérjék a számított vagyonátruházás 10% -át.

A vagyonátruházás 5%-ának megszerzésére irányuló stratégia elsődleges inputja a pénzügyi tanácsadók, ügyvédek és ingatlanszakértők humán tőkéjének növelése, illetve a jótékonykodásokkal kapcsolatos jártasságok fejlesztése volt. Ezen túlmenően a helyi alapítvány humán tőkéje is növekedett, amikor a tagok képzést és coachingot kaptak arról, hogyan kell adományokat kérni, és hogyan lehet a közösségnek visszaadást Valley megye mindennapi életének központi részévé tenni. Ezen túlmenően ugyanakkor az alapítvány tagjai keményen dolgoztak azon, hogy a jótékonykodás közösségi normává váljon, amely az adományozásban résztvevő lakosság százalékos arányával mérhető.

Ennek következtében az alapítvány más szervezetektől és csoportoktól tanult technikákat arra, hogyan kell a stratégiai adományosztásra összpontosítani. Eszerint azokat a projekteket kell kiválasztani, amelyek helyi erőforrásokat hoznak létre a fenntartható jövő elérése érdekében, nem pedig olyanokat, amelyek „instant megoldásokat” kínálnak vagy „jó érzést” biztosítanak. A vezetők felismerték az olyan projektekbe való befektetés korlátait, mint amilyenek a közösségi parkok, amelyek irányváltás híján csak kevés gyermek számára biztosítanák a parkok élvezetét. A siker szempontjából kritikus fontosságú volt a mutatók kidolgozása a befektetés következményeinek mérésére. Az alapítvány nemrégiben húsz fiatal szakembernek segített abban, hogy a közösségbe költözzenek (Stier, 2005).

Végül pedig, Valley megye vezetői ernyőszervezet létrehozásán dolgoznak az adományozási kampányok megszervezésére és az irányítási költségek megosztására, ezáltal formalizálva a létrejövő társadalmi tőkét a közösségi adományozásra koncentrálva. Az új alapítvány számára a közösségi részvétel egyértelmű mutatója lesz annak, hogy a közösség mennyire érett meg a korábbi konfliktusokon való túljutásra, és mennyire képes hozzáadott értéket teremteni a fenntartható és egészséges közösség létrehozására irányuló együttműködéshez, amely ugyanakkor növeli a kulturális, emberi, és a társadalmi tőke állományát is.

Az SZVP csapata új kitűzött célja a vagyonátruházás 10%-ának megszerzése. Az áthidaló (brindging) társadalmi tőke szerepe megint csak fontos szerepet játszik a vagyonátruházással kapcsolatos külső tapasztalatok, illetve a helyi vezetők és azok helyismeretének összekötésében. A társadalmi tőkébe, humán tőkébe és gazdasági tőkébe való beruházás a stratégia elindításának támogatására felemelkedő spirált hozott létre a tőkék között, különös tekintettel a kulturális tőke olyan változásaira, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy (vissza)adjanak a közösségnek. A humán és társadalmi tőke egyaránt bővült, ahogy egyre több ember vonódott be a munkába önkéntesként vagy adományozóként. A helyi eszközök hosszú távú befektetése a vagyonátruházási cél elérése érdekében gazdasági tőkét fog biztosítani a folyamatos önálló fejlődés elősegítéséhez. Ha okosan használják fel a közösség jövőképének támogatására, a pénzügyi és kulturális tőkék a jövőben is fenntarthatják a felemelkedő spirált.

Gazdaságfejlesztés és vállalkozói tevékenység

A SZVP a VCEDC[13]-vel együttműködve számos alapvető stratégiát helyezett előtérbe, lehetővé téve a munkatársi gárda számára, hogy azokra összpontosítson, akikről leginkább valószínűsíthető, hogy a legközelebbi jövőben változást idéznek elő. A helyi csoport tagjainak képzése, felkészítése a helyi vállalkozókkal folytatott interjúk készítésére segített a csoportnak az olyan erős cégek azonosításában, amelyek képességeiket hajlandóak megosztani mások üzletfejlesztési eszközei kiépítésének elősegítése érdekében, ezáltal növelve a helyi csoport humán és társadalmi tőkeállományát. Ezek az interjúk segítették a helyi csoportot a nagy munkahely-növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások azonosításában, illetve annak meghatározásában, hogy a csoport hogyan segítheti őket legjobban növekedésükben. A vállalkozások megkérdezése és a más vállalkozásokra vonatkozó adatgyűjtés során a csoport 25 olyan vállalkozást azonosított, amelyek rendelkeztek bizonyos potenciállal a gyors növekedésre vagy generációk közti átadásra. A generációk közti átadásra képes vállalkozások megcélzása nemcsak segített a nyugdíjas nemzedéknek megőrizni azokat az eszközöket, amelyek kialakításáért keményen dolgoztak, hanem a fiatalabb generáció kapcsolódó vagy egyéb tőkeigényeinek kielégítésében is hasznosnak bizonyult, lehetővé téve az adott üzleti vállalkozás számára, hogy a közösség számára is tőkét jelentve működhessen tovább sikeresen. A legjobb munkahelyteremtési stratégia meghatározása érdekében a csoport megvizsgálta a Valley megyében működő vállalkozások tulajdonosi profilját is. Azáltal, hogy a gyakorlatban nyújtott technikai segítséget ezeknek a vállalkozásoknak, a VCEDC azonnali megtérülést ért el befektetésével, miközben növelte erőfeszítéseinek láthatóságát és jelentőségét is.

Mára a helyi vállalkozásokkal foglalkozó csoport számos eredményt tud felmutatni egyes vállalkozásokkal kapcsolatban a munkahelyteremtés és a sikeres üzleti utódlások irányában történő munka terén. A csoport arra törekedett, hogy újjáéledjen egy helyi befektetési klub, és tőkéjét a helyi vállalkozások fejlesztésére használja fel. Végül pedig a csoport azonosította, hogyan lehetséges a fiatalokat arra ösztönözni, hogy a vállalkozást pozitív karrierválasztásnak tekintsék, amely növekedési potenciállal bír Valley megyében. Alkalmaztak egy helyi lakost vállalkozásokkal kapcsolatos coach-ként, aki fiatalokkal és működő vállalkozásokkal foglalkozik. 2005 tavaszán az SZVP vállalkozásfejlesztési tanácsadója (coach) középiskolás és felső tagozatos fiatalokkal dolgozott együtt helyi üzleti vállalkozások létrehozásán – ez a folyamat egy üzleti vásár formájában csúcsosodott ki, amely harminc fiatal vállalkozó számára hozott több mint nettó 4000 dollár árbevételt (Rural Electric Nebraskan, 2005. július:15).

Az SZVP csapata reméli, hogy munkájuk hosszú távú hatása olyan közösséget eredményez, amely támogatja a vállalkozói erőfeszítéseket és a kicsi, de növekvő vállalkozásokat. Ezenkívül az SZVP a regionális versenyképesség fogalmának jobb megértése érdekében is együttműködött a VCEDC-vel.

A vállalkozásfejlesztési coach aktív üzleti ügyfeleinek portfóliója több mint 100 vállalkozásra nőtt. A közösségben a jövőbeni lehetőségekkel kapcsolatos izgatottság segített abban, hogy elnyerjenek egy jelentős beruházást (etanolgyár) egy külső vállalkozástól (Stier, 2005). A közösség vállalkozásfejlesztésben és -támogatásban elért sikerét jól tükrözi a helyi vállalkozások és munkahelyek számának növekedése, valamint az egy főre jutó jövedelem emelkedése. Céljai elérése érdekében a közösség végső soron egy regionális gazdaságfejlesztési megközelítés kialakításán dolgozik, amely támogatja az üzleti klaszterek fejlesztését és a sikeres globális marketinget.

Korábban a helyi vezetők a munkahelyteremtést kizárólag az „ipari vonzerőn” keresztül próbálták megvalósítani. A telefonos ügyfélszolgálat kezdeti sikerén túl azonban a befektetés kevés vagy semmilyen megtérüléssel nem járt. Az áthidaló (bridging) társadalmi tőke ugyanakkor összekötötte a kívülről jövő vállalkozásfejlesztési készségeket a helyi önkéntesekkel és vállalkozásokkal, új jövőképet nyújtva a közösség potenciálját illetően. A folyamatok további összetartó (bonding) és áthidaló (bridging) társadalmi tőkét generáltak, amikor újabb vállalkozók és önkéntesek csatlakoztak. Ezen kívül minden partner bővítette tudását arról, milyen interakciókkal lehet jó munkahelyeket teremteni Amerika vidéki térségeiben.

A SZVP technikai segítséget és fejlesztő tanácsadást (coaching) nyújtott a helyi vezetőknek és a helyi vállalkozásfejlesztő csoportnak a helyi vállalkozásokkal való együttműködéshez, ezáltal növelve a humán tőkét. A helyi vállalkozókkal folytatott interjúk új társadalmi tőkét generáltak. A siker megnövekedett kulturális tőkéhez vezetett, mivel a közösség egyre inkább támogatta a vállalkozásfejlesztő erőfeszítéseket és a helyi vállalkozásokat. A vállalkozások és a munkahelyek növekedése bővítette a gazdasági tőkét, és a humán tőke bővítését is befolyásolta, mivel a jövedelmek növekednek, és a családoknak további lehetőségeik vannak. A kulturális tőke változásai lendületet adtak az eszközteremtés felemelkedő spiráljának fenntartásához, mivel a közösség tagjai már indokoltnak látták a helyi vállalkozások támogatását, és saját ötleteik megvalósításához is támogatásban részesültek. Erőfeszítéseik befolyásolták az olyan, közösségen kívüli intézményeket is, mint például a közműszolgáltató társaságok, a vidékfejlesztési programok és az állami gazdaságfejlesztési ügynökségek, amelyek értékelni kezdték az erőforrások vállalkozói gazdaságfejlesztési stratégiákba történő befektetésének jelentőségét.

Felemelkedő spirálban

A meglévő eszközökre épülő felemelkedő spirál a humán tőke bővítését is magában foglalta, nem csupán a készségek és ismeretek terén, hanem a tekintetben is, ahogy a helyi emberek mostanra a közösség részének tekintik magukat. A projekt azáltal növelte a társadalmi tőkeállományt, hogy lehetőséget teremtett a fiatalok és felnőttek számára az együttműködésre, illetve a vezetői színtérre is több embert vonzott be. Végül pedig, a projekt oly módon módosította a kulturális tőkét, hogy az elősegítse az ifjúsági és más nem hagyományos vezetők fokozottabb elismerését a közösség fontos szereplőiként.

A változásnak ez a folyamata még nagyon frissnek számít Valley megyében. A közösségi tőkék növekedése nagyon ígéretesnek bizonyult, és megmutatta a beavatkozás stratégiai jellegét. Míg az inputok és tevékenységek elsősorban a humán, gazdasági és társadalmi tőkékbe történő befektetésre összpontosítottak, ezek a befektetések szinte az összes többi tőke állományában is azonnali növekedést eredményeztek (ld. az 1. táblázatot). Tisztán látható, hogy az erőforrások és ráfordítások bizonyos területeken (különösen a humán tőke építése, illetve a társadalmi tőke vezetőképzés és alapítványfejlesztés általi előmozdítása terén) történő gondos megcélzásával a korlátozott erőforrások öt tőkefajtát befolyásoltak rendszerszinten. Végső soron pedig a VCEDC és a helyi teamek mind a hét tőkefajtát képesek lesznek befolyásolni azáltal, hogy egészséges, fenntartható jövő kialakítására törekszenek Valley megye számára.

Mind a vezetési készségek (humán tőke), mind a társadalmi tőke konkrét célok viszonylatában, nem pedig tágan meghatározott kapacitásfejlesztési tevékenységek formájában fejlődik. Ezért az SZVP vezetői és közösségi kapacitást épített ki a vagyonmegfogási célok elérése, a vállalkozói tevékenységek bővítése és a fiatalok bevonzása érdekében. Ily módon a vezetőképzés kifejezetten a közösségi kapacitás fejlesztéséhez volt kötve, nem pedig az egyének humán tőkéjének fejlesztésére összpontosított. A három terület alkotóelemeinek egyidejű beépítésével a projekt szinergikus megtervezése minden területen változásokhoz vezetett, végső soron lehetőséget kínálva a rendszerszintű változásokra is.

1. táblázat: A közösségi tőkékben az SZVP hatására bekövetkező változások

Tőke A tőke változása
Humán A vezetőképző tanfolyam 35 végzőse készségeik fejlődéséről számolt be
Megnövekedett az önkéntes munkával töltött órák száma
A vállalkozásokkal kapcsolatos nagyobb fokú tudás
A pénzügyi tanácsadók, ügyvédek, ingatlan-szakemberek jártasságra tesztnek szert a jótékonykodás előmozdítása területén, illetve ezzel kapcsolatos készségeik fejlődnek
Új szakemberek költöznek a közösségbe
Társadalmi Új lehetőségek a fiatalok és a felnőttek számára projektekben való együttműködésre az ifjúsági fejlesztő csapaton keresztül, vezetőképzés és vállalkozói képzés
A közösség történelmi konfliktusokon lesz úrrá
A közösség tagjai nagyobb mértékben működnek együtt, amint azt a különböző csoportokban való részvétel és az önkéntes órák számának növekedése is mutatja
A közösség könnyebben elfogadja a változásokat
Több szervezet és csoport kapcsolódik egymáshoz a tagok teamekben való részvételén keresztül
A közösségi alapítvány vezetése hatékony csapattá válik, ahogy azt az önkéntesek és adományozók számának, illetve az adományozott dollárok összegének növekedése is mutatja
A Közösségi Alapítvány más nebraskai szervezetekkel kerül kapcsolatba
A közösségi hálózatok támogatják a fiatalok által indított vállalkozásokat és a nemzedékek közti átadást, amelyet jól tükröz a számos vállalkozással folytatott együttműködés az utódlás megtervezésére
A helyi vállalkozások számos intézménnyel lépnek kapcsolatba technikai támogatásért
Valley megye az SZVP terepmunkáin való részvételen keresztül más vállalkozói közösségekhez csatlakozik
Politikai A vezetés diverzifikálódása, több nő és fiatal indul el a választásokon
A helyi választásokon legalább két jelölt indul
A vezetők nagyobb mértékben lépnek kapcsolatba az állammal és az önkormányzattal, illetve törekednek jó viszony kialakítására
Regionális gazdaságfejlesztési tervezés kezdődik
Az állami politika nagyobb mértékben támogatja a vállalkozásokat, amit az SZVP-nek jutatott pénzügyi támogatások is fémjeleznek Valley megyében
A vállalkozások tulajdonosai nagyobb mértékben vesznek részt az állami és az önkormányzati teendőkben
Gazdasági Több adomány a közösségi csoportoknak
A közösségi alapítvány igazgatósága megerősödik
Ösztöndíjak jönnek létre a vezetőképzés területén az ifjúság és más, hangjukat nem hallató csoportok számára
A helyi alapítványnak hozzáférése van a további támogatókhoz, állami intézményekhez és a Nebraskai Közösségi Alapítványhoz
Az alapítvány meghaladja a kitűzött célt a ráhagyományozott javak és adományok terén
Az alapítványnak adományozó közösségi tagok számának növekedése
A helyi befektetési klub újjáéled
Tíz vállalkozásnál következik be tulajdonosváltás (bezárás helyett)
Üzleti klaszterek kialakítása
A helyi vállalkozások több szálon kapcsolódnak  a globális piachoz
A kiskereskedelmi értékesítés 20%-kal növekszik a 16,2%-os állami átlaghoz képest
A személyi jövedelem 11,8%-kal növekszik a 4,6%-os állami átlaghoz képest
Az egy főre eső jövedelem 13,9%-kal növekszik a 3,8%-os állami átlaghoz képest
25 vállalkozó növeli az eszközállományt / cash flow-t
A befektetési klub a helyi vállalkozásfejlesztésbe fektet be
Természeti A vezetők a zöld terület növelése érdekében járnak el
A közösségi alapítványok támogatják a fenntartható gazdaságfejlesztést
Kulturális A közösség fiatalbarátabbá válik
Megnövekedett bizalom az új lakosok bevonzása iránt
A “visszajuttatás” mind dollárban, mind időben domináns értékmotívummá válik
A közösségben élők hisznek abban, hogy képesek alakítani a jövőt
Épített A helyi vállalkozások nagyobb mértékben alkalmaznak különböző technológiákat
A helyi gyógyszergyártó növeli a kapacitását
A fiatalabb generáció eszközöket fejleszt a tulajdonjog átruházásához
Etanol üzem építését tervezik

A társadalmi, majd gazdasági tőke közösség általi mozgósítása elengedhetetlen első lépések voltak a hanyatlás spiráljának megfordításához vezető úton. Először a vezetők találkoztak (a meglévő összetartó (bonding) társadalmi tőke segítségével), hogy elkötelezzék magukat a változás mellett és megtalálják a változás finanszírozásának módját. A gazdasági tőkébe történő befektetés azt jelezte, hogy a közösség vezetői a jövőt olyasvalaminek tekintik, amely fölött át kell venniük az irányítást. Azonban hamarosan rájöttek, hogy nemcsak pénzügyi és humán erőforrásokat kell nyújtaniuk, hanem ennél többet kell tenniük. Mozgósítaniuk kellett az áthidaló (bridging) társadalmi tőkét is, hogy kapcsolódhassanak a technikai segítségnyújtáshoz és olyan, közösségen kívüli személyekhez, akik hajlandóak befektetni a közösség jövőjébe. A néhol összekötő (linking) társadalmi tőkeként emlegetett tőke (Schneider, 2004), vagyis az erőforrásokhoz, különösen a pénzügyi forrásokhoz és a politikai befolyáshoz való hozzáférést megteremtő kapcsolatok kritikus szerepet játszanak az ilyen irányú erőfeszítések fenntartásában. Végül pedig megfigyeltük az új társadalmitőke-kapcsolatok fontosságát is, amelyek lehetőséget teremtettek arra, hogy a külső szakértelem belső ismeretekkel és a lokalitás megértésével párosuljon. Ily módon Valley megyében a társadalmi tőke mozgósítása megteremtette a feltételeket azon öt mechanizmus beindulásához, amelyek által a társadalmi tőke eredményeket hozott, ahogy arról Narrayan és Pritchett (1997) is írnak:

  • a kormányzati teljesítmény figyelemmel kísérése terén történő képességfejlesztés, amely Valley megyében a megegyezés megkötésével és a teljesítményre koncentrálással kezdődött,
  • az együttműködési lehetőségek fokozása, ahogy azt az SZVP végrehajtó csoportjainak munkája is demonstrálja,
  • az innováció terjesztésének elősegítése, amely lehetővé tette a gazdaságfejlesztéssel és vállalkozással kapcsolatos új ötletek megjelenését és megvalósítását,
  • a tájékoztatás hiányosságainak orvoslása az átadás költségeinek csökkentése és az „üzletkötés” megkönnyítése érdekében, amely új üzleti stratégiákat és lehetőségeket teremtett a vezetőképzésre, és
  • az informális biztosítékok fokozása, amelyek lehetőséget teremtettek a háztartások és egyének számára az olyan kockázatot hordozó tevékenységekben való részvételre, mint amilyen a vállalkozói tevékenység vagy a választásokon való indulás, tudván, hogy a közösség támogatja őket ezirányú törekvéseikben (Hobbes, 2000).

Hosszú távon Valley megyében a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a helyiek mennyire képesek a társadalmi tőkét csoportokon átívelő módon mozgósítani, hogy mindenki hallassa a hangját és meglássa a fellendülés lehetőségét (Varshney, 1998).

A projekt elemzése a közösségi tőkék keretrendszerének segítségével két jelentős hatást eredményezett. Először is, az SZVP folyamata elősegítette a társadalmi tőke növekedését, mivel arra késztette a közösséget és a külső partnereket, hogy együtt tanuljanak olyan stratégiákról, amelyek a hanyatlás vidékeit a fellendülés vidékeivé alakíthatják. Falk és Kilpatrick (1999) úgy találták, hogy a minőségi tanulási környezetek növelhetik a társadalmi tőke felhalmozódását. A közösségi tőkék keretrendszerének alkalmazása során ugyancsak megfigyelték, hogy mennyire fontos a közösségi kulturális tőkét „változást támogató” eszközzé alakítani. Például egy vezetőképző programnak önmagában korlátozott hatása lenne a humán és társadalmi tőkére. A megye különböző területein élő fiatalok és felnőttek bevonását a helyi szakértelem felhasználásával megcélzó vezetőképző program ugyanakkor befolyással volt a kulturális tőkére, mivel az emberek társadalmilag építették újjá a vezetés struktúráját. A fiatalok vezetőkké, a helyiek szakértőkké, a közösségi vezetők pedig együttműködő felekké váltak, ahogy a lehetséges viszonyokkal kapcsolatos korábbi elképzeléseken túlmutatóan új kapcsolatok jöttek létre.

Ez a tőkék közötti interakció adott lendületet annak a törekvésnek, hogy többféle ember számára biztosítsanak nagyobb számú lehetőséget, ami a humán, társadalmi és kulturális tőke állományának növekedéséhez vezetett. Mivel az emberek másképp kezdték elképzelni a közösségüket és magukat, kritikus változások következtek be a politikai tőkében. Ezek a változások a helyi vállalkozások és a gazdasági tőkét befolyásoló erőfeszítések fokozottabb támogatásához vezettek. Annak érdekében, hogy létrejöjjön a felemelkedő spirál beinduláshoz szükséges szinergia, meg kellett reformálni a közösségi változás érdekében történő együttműködéshez való hozzáállást, az ezzel kapcsolatos normákat és megközelítéseket, így erősítve sorsunk irányításának érzetét a közösségen belül, ugyanakkor csökkentve a hosszú távú konfliktusokat, és elősegítve, hogy az emberek értékeljék a rendelkezésükre álló eszközöket, és okosan fektessék be azokat. A 3. ábrán láthatjuk, hogy a társadalmi tőkékbe történő kezdeti beruházások miként vezettek el más tőkék növekedéséhez és áramlásához, ami kritikus jelentőségű változásokat eredményezett a kulturális tőkében. Ezek a változások megalapozták a tőkeeszközök állományának és áramlásának további növekedését is, ami a közösségen belüli kapacitásnövekedéshez vezetett.

A SZVP megközelítés fenntarthatósága

A SZVP egyértelműen megnövelte a különböző tőkeállományokat Valley megyében azáltal, hogy jelentős tőkeáramlást eredményezett a helyi közösségben. Közösségi szinten az SZVP egyértelmű stratégiát fejlesztett ki arra, hogy a „vagyonmegfogás” eszközeinek felhasználásával folyamatos gazdasági tőkét biztosítson a felemelkedő spirális hatás elérése érdekében. De vajon az SZVP fenntartható-e mint szervezet, amely képes számos közösségben változásokat katalizálni? Azáltal, hogy vállalkozási stratégiáját magára alkalmazta, az SZVP behozott két magántelefon-társaságot, egy erőforrás-megőrzési és fejlesztési alapot, valamint egy közösségfejlesztő támogatási keretet a megközelítés megvalósításának támogatására a különböző helyszíneken. Ezen túlmenően a regionális gazdaságfejlesztési körzetek, a közösségi főiskolák, valamint az USA mezőgazdasági minisztériuma is partnerekké váltak. A „Fő utca” program is számos helyszínen játszott alapvető szerepet. A vidéki vállalkozásfejlesztés SZVP megközelítése kétmillió dolláros támogatást kapott a Kellogg Alapítványtól a vidéki vállalkozások ösztönzésére, és más finanszírozók is hozzájárulnak a megközelítés kibővítéséhez. Ezen túlmenően jelenleg is számos lehetőséget vizsgálnak a helyi alapítványok fejlesztésére. Kifejlesztettek egy üzleti tervet, amely fizetős szolgáltatásokat is magában foglal, így továbbra is biztosítani tudják a programot az évtizedes hanyatlás visszafordítása iránt érdeklődő közösségeknek.

ÖSSZEFOGLALÁS

A Közösségi Tőke Keretrendszer új nézőpontot kínál a holisztikus közösségi változások elemzésére. A keretrendszer arra ösztönöz bennünket, hogy szisztematikusan gondolkodjunk a stratégiákról és a projektekről, rálátást biztosítva a siker további mutatóira, valamint a lehetséges támogatási területekre. A tőkék keretrendszerének megvitatása elősegítette az SZVP stratégiai természetének szélesebb körű megértését, különösen annak partnerei körében. A keretrendszer felhasználása a projekt szisztematikus átgondolására segített az együttműködő partnereknek, hogy az adott tevékenységgel kapcsolatos indikátorokon kívül további mutatókat azonosítsanak a tőkékkel kapcsolatban a projekt hatásainak értékelése és a tapasztalatokból való tanulás során.

A közösségi tőkék keretrendszere eszközt adhat a szisztematikus értékeléshez, egy olyan értékelési folyamathoz, amely a hatásokat a projekt konkrét céljain túlmutatóan, a közösségre vagy a rendszer egészére nézve vizsgálja. A keretrendszer alkalmazása lehetővé tette számunkra az eredmények tőkefajták szerint történő feltérképezését, valamint olyan mutatók azonosítását, amelyek a rendszerszintű változásokat mérik. A SZVP esetében a közösségi tőkék keretrendszere jól szemlélteti a projektnek az eszközáramlás létrehozása terén kifejtett hatását, amely számos tőke állományának növekedéséhez vezetett. A pénzügyi támogatók és a közösségfejlesztők egyaránt szeretnék a hatásokat és eredményeket jobban megérteni. A közösségi tőkék keretrendszere hatékony módszert biztosít a tőkeállományok befektetésének, valamint az eszközök tőkék közti áramlását befolyásoló stratégiák – és a tőkeállományok növekedése által tükrözött eredmények – feltérképezésére. A közösségi tőkék keretrendszere lehetővé tette számunkra, hogy megvizsgáljuk a tőkék közötti kölcsönhatást, amely „sikerhez vezető sikert eredményezhet.” Ez a megközelítés akkor hasznos, ha két hasonló közösséget vizsgálunk, amelyek nagyon eltérő jövőkkel néznek szembe. A tőkék áramlása egyértelművé teszi számunkra a kulturális tőke jelentőségét abban, hogy a tőkeeszközök folyamatos áramlását egy felemelkedő spirál irányába mozdítsuk el, ami lehetővé tette az egymással szinergiában működő tőkék számára, hogy növekedjenek és folyamatosan építsenek önmagukra.

Amikor a közösségi tőkék keretrendszerét a közösségi kapacitásépítés folyamatának vizsgálatára használtuk fel, úgy találtuk, hogy a társadalmi tőke állományának, illetve áramlásának növekedése voltak azok a kezdeti tényezők, amelyek a felemelkedő spirált beindították. Amikor ezt a tudást a közösségekkel folytatott munkánkban használjuk, továbbra is törekszünk annak megismerésére, hogy a tőkék közötti interakciók miként járulnak hozzá a felemelkedő spirális folyamathoz. Úgy látjuk, hogy a külső és helyi vezetők közötti társadalmi tőke interakciók minőségéről többet kell megtudnunk a jövőben. Figyelembe véve az új gazdaság paramétereit, illetve annak szükségességét, hogy az egyes közösségek megtalálják saját piaci réseiket és sikerrel járjanak, a helyi tudás és a külső szakértelem összekötésével kapcsolatos közös tanulás egyértelműen kritikus szerepet játszott a felemelkedő spirális folyamat beindításában.

IRODALOMJEGYZÉK:

Emery, M. (2004). Mid-term evaluation report. Unpublished report to the HomeTown Competitiveness collaborative. Lincoln, NE.

Emery, M. (2003). Interim report to the collaborative. Lincoln: Heartland Center for Leadership Development.

Falk, I., & Kilpatrick, S. (1999). What is Social Capital? A Study of Interaction in a Rural Community. Australia: University of Tasmania

Emery, M. & Flora, C.B. (2006). Spiraling-Up: Mapping Community Transformation with Community Capitals Framework. Community Development: Journal of the Community Development Society, 37, 19-35 (Spring)

Flora, C.B. & Flora, J.L. (2008). Rural Communities: Legacy and Change (3rd Edition). Boulder, CO: Westview Press.

Flora, C.B., Flora, J.L. and Fey, S. 2004. Rural Communities: Legacy and Change (2nd Edition). Boulder, CO: Westview Press.

Granovetter, M. 1973. “The strength of weak ties.” American Journal of Sociology, 78: 1360-1383.

Gutierrez-Montes, Isabel. 2005. Healthy Communities Equals Healthy Ecosystems? Evolution (and Breakdown) of a Participatory Ecological Research Project Towards a Community Natural Resource Management Process, San Miguel Chimalapa (Mexico). PhD Dissertation, Iowa State University, Ames, IA

Jacobs, C. 2011a. “Measuring success in communities: Understanding the community capitals framework.” Extension Extra. South Dakota State Cooperative Extension Service: Issue 16005 (Revised April).

Henderson, Jason and Bridget Abraham. 2005. “Rural America’s emerging knowledge economy.” The Main Street Economist, Center for the Study of Rural America, available at http://www.kansascityfed.org/RegionalAffairs/mainstreet/ MSE_0505.pdf

Hobbes, G. (2000). What is social capital? A brief literature overview. Retrieved October 2005 from http://www.caledonia.org.uk/soc_cap.htm

Langdon, D., McKittrick, G., Beede, D., Khan, B. and Doms, M. 2011. STEM: Good Jobs Now and for the Future. U.S. Department of Commerce, Office of the Chief Economist. ESA Issue Brief #03-11 (July).

McGranahan, D.A. 1999. “Natural amenities drive rural population change.” Agricultural Economic Report No. 781, Economic Research Service, USDA (October). http://www.ers.usda.gov/Publications/ AER781/

Metcalfe, J.S. and Ramlogan, R. 2005. “Limits to the economy of knowledge and knowledge of the economy.” Future, 37 (September).

Munnich, L.W. Jr. and Schrock, G. 2003. “Rural knowledge clusters.” Chapter 8 in Norman Walzer (ed.), The American Midwest: Managing Change in Rural Transition. Armonk, New York: M.E. Sharpe.

Rogers, E.M., Burdge, R.J., Korsching, P.F. and Donnermeyer, J.F. 1988. Social Change in Rural Societies: An Introduction to Rural Sociology. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall.

Rural Electric Nebraskan. (2005). Hometown Competitiveness: A Unique Approach to Rural Community Enhancement. 59(7): 14-15.

Schneider, J. (2004). The Role of Social Capital in Building Healthy Communities. Casey Foundation. Retrieved January 2005 from http://www.aecf.org/initiatives/mc/readingroom/documents/ Social.Capital04.pdf

Stier, K. (2005, November 14). Rural America: in Ord, Neb., the latest success is 20 new residents. New York Times. Retrieved January 22, 2006 from http://www.htcnebraska.org/vcordsuccess

Swidler, A. 1986. “Culture in action: Symbols and strategies.” American Sociological Review; 51:273- 286.

Varshney, A. (1998). Ethnic Conflict and the Structure of Civic Life. Paper presented at the annual meeting of the American Political Association, Boston Science.

Woolcock, Michael. 2001. “The place of social capital in understanding social and economic outcomes.” Canadian Journal of Policy Research (Spring): 11-17.

 

Végjegyzetek

[0] A társadalmi tőkéről szóló magyar szakirodalomban a „bonding” kötéseket néhol összekötő kapcsolatoknak nevezik, máshol viszont ezt a kifejezést a „bridging” típusú kapcsolatokra használják. Az egyértelműség érdekében maradtunk az összetartó – áthidaló – összekapcsoló jelzőknél – zárójelben megadva az angol kifejezéseket (bondig – bridging – linking).

[1] A forrást a szövegrészek elején lábjegyzetben jelöljük. A szövegbeli kiemelések a cikk szerkesztőjétől, Boda Kittitől, a magyarázó lábjegyzetek a Parola szám szerkesztőjétől, Gyenes Zsuzsától származnak.

[2] Beaulieu (2014)

[3] Emery  – Fey – Flora (2006)

[4] Az angol „asset” kifejezés többféleképpen is fordítható (pl. eszköz), a hazai közösségfejlesztésben sem ismeretlen az „asset-based community development”, melynek szintén több fordítása létezik (pl. értékalapú közösségfejlesztés). A közösségi tőkéről szóló szövegkörnyezetben azonban az erőforrás kifejezést éreztük helyénvalónak, emellett használjuk az eszköz kifejezést is (különösen amikor az „asset” és a „resource” kifejezések egyszerre szerepelnek).

[5] Emery  – Fey – Flora (2006)

[6] Hivatkozás: Közösségi gazdaságfejlesztés vidéken, esettanulmánykötet. Készítették: Cornelia B. Flora, Susan Fey, Corry Bregendahl és Jennifer Friel. PDF formátum (1 081 kb) http://www.ag.iastate.edu/centers/rdev/projects/benedum/casestudysummaries.pdf

[7] Beaulieu (2014)

[8] Gutierrez-Montes (2005), 61. és 122.p.

[9] HomeTown Competitiveness (HTC) (ford.)

[10] Emery – Flora (2006)

[11] Ld. fentebb

[12] A közösségi alapítvány világszerte elterjedt formája a helyi fejlesztésnek. A közösségi alapítvány az adott település, illetve térség közösségének szereplőitől gyűjt adományt azért, hogy abból helyi kezdeményezéseket támogasson. Az adományozásnak különösen az Amerikai Egyesült Államok közösségi alapítványaiban elterjedt formája a vagyonátruházás, leginkább az örökség előre tervezésével és a vagyon (örökség, hagyaték) egészének, vagy egy részének a közösségi alapítványra hagyásával. E gesztus motivációja, hogy a vagyon (egy része) a közösséget gyarapítsa, hiszen tulajdonosa is sokat kapott a helyi közösségtől, ahol él. (És nem elhanyagolható motiváció az adományozás adócsökkentő hatása sem.)

[13] Valley County Economic Development Council – Valley Megye Gazdasági Fejlődésének Tanácsa