A HÁZ - A Kunbábonyi Közösségi Ház és Képzési Központ létrehozása, működtetése és folyamatos megújításának közösségi története
2023/1
Arra gondoltunk Zsuzsával, hogy egyszer végre meg kell írnunk a kunbábonyi Közösségi Ház és Képzési Központ közösségi történetét, azt, amelyik nem a közösségi munka képzéseiről és programokról, szakmafejlesztésről szól, hanem az ezek megvalósulását lehetővé tevő környezet fizikai kialakításáról, fenntartásáról és fejlődéséről gondoskodó emberekről.
Aki először jár Kunbábonyban, annak minden magától értetődő, jelenbeli adottság – sokunknak viszont fejlődéstörténet is. Irányítsuk most tehát figyelmünket a környezetet alakító emberekre. Nem az alapító személyekre, a programvezetőkre, az innovátorokra gondolunk most elsősorban – az ő munkásságuk már ismert és publikált –, hanem azokra, akik az ő elképzeléseiket meg is valósították, miközben nem egyszer maguk is kezdeményezőkké váltak. Megihlette őket a hely szelleme, a Házban, a Parkban, a Kertben sürgölődő emberek véleménye, szolgálatkészsége, akik nem egyszer be is szálltak egy-egy munkafeladat megvalósításába. Mindnyájunkat, akárhanyadszor is vagyunk Kunbábonyban, mindig magával ragad az a közösségiség, ami ezt a helyet jellemzi.
Következzék most kettőnk visszaemlékezése!
Vercseg Ilona:
Sattler Anna barátnőnk így emlékezett meg Tamásról – Varga A. Tamás –, kinek makacs elszántságának köszönhető, hogy létre tudtuk hozni és működtetni vagyunk képesek ezt a Házat és környezetét. Ancsa így gondolt rá az Ő emlékére rendezett konferencián, 2002. szeptember 5-én Kunbábonyban: „Londonban, a Szent Pál-székesegyházban van Cristopher Wren eltemetve. Ő az, aki a templomot tervezte, és a sírján a saját maga által készített felirat azt mondja, hogy aki meg akar engem ismerni, az nézzen itt körül!
Ez jutott nekem most eszembe. Egyrészt a ti közösségetekben kell körülnézni, ha meg akarjuk Tamást ismerni, másrészt itt, Kunbábonyban. Én, aki sokat jártam itt már mindenféle alkalommal – ez alatt a két nap alatt az időjárás is nagyon velünk volt –, ilyen szépnek és ilyen harmonikusnak nem láttam még ezt a helyet. És tényleg, ahogy mondjátok, a háznak minden szegletében ott látom a Tamás gondoskodó keze nyomát.”
Mit végzett Tamás és az utána jövők gondoskodó keze? A bútoroktól az ágyneműig, az evőeszközöktől a fűtőtestekig és kedvező áron beszerezhető építőanyagokig szinte mindent a közösségfejlesztést akkoriban kezdeményező, Kollégiumnak nevezett országos testülete adott össze és intézett – közülük Kecskeméthyné Sedivi Lillára, Keresztesi Jóskára, Markolt (Endre) Bandira és Péterfi Ferire emlékszem különösebben – mármint Kunbábony vonatkozásában, mert egyébként számos más ügyben is együtt dolgozunk. Közben folyamatosan zajlott a támogatások szervezése, melyben Huszerl Jóska és jómagam jártunk élen.
Az egykori elemi iskolára Polyák Albert tiszakécskei, Kecskeméten dolgozó népművelő barátunk hívta fel Tamás figyelmét. A Mózes Ernő-vezette Kunszentmiklósi Önkormányzat eladná nekünk a házat, ha az közösségi célok megvalósulását szolgálná továbbra is és a helyi emberek is használhatnák – mondta Berci. „Háztűznéző” és tárgyalások után megszületett az egyezség és megszületett a Civil Kollégium Alapítvány Tamás, Jóska és Feri bábáskodásával.
A mai épületet Csernyus Lőrinc építész tervezte, Tamás útmutatásait vegyítve saját elképzeléseivel. Tamás addigra már kitanulta a „kunbábonyiságot” a helyiek megismerésétől az avar kagánig és a helyben honos kemencékig. Nem akarta megváltoztatni az épület struktúráját (azért is hívjuk a szobákba vezető folyosók bejáratát I. és II. lakásnak, mert azok az egységek valóban a tanítók lakásai voltak). Tamás és Menyus (Csernyus Lőrinc) modernizálásban gondolkodott (folyóvíz bevezetése, fürdőszobák kialakítása, gázfűtés, új nyílászárók és egy fedett külső folyosó/tornác megépítése). Olyan modernizációban gondolkodtak, amelyik megtartja és tovább élteti a hely szellemét.
A Kunszentmiklósi Önkormányzat jelentős segítséget nyújtott a felújításban. A kivitelezés Siroki Sándor vezetésével valósult meg, aki akkoriban az önkormányzat kivitelező-karbantartó kht-ját vezette, s akivel nagyszerű volt együttműködni.
A Ház elkészült, a képzések 1997-ben megkezdődtek, de nem volt csengő, amely a parkban szerteszét kószáló embereket munkára hívta volna. Csengő ma sincs, mert Sebestyén Sándor szobrászművész barátunk szerint az túl rideg lett volna, ő inkább egy harangot készített nekünk 1999-ben, melyet azóta is használunk, és nagy becsben tartunk.
Ekkortájt került sor a kunbábonyi népi építészetet is jelképező, de jó szolgálatot is tevő kemence létrehozására is, amelyet egy kecskeméti civil barátunk, Tóth István épített fel, az ő ténykedését figyelők köréből jövő jelentős verbális és fizikai közreműködéssel (akik ki is tanulták közben a kemenceépítés csínját-bínját).
A Parkot Tamás kezdte el formálni 2000-ben, együtt a Gyümölcsöskerttel (mert rendes tanítóknak ugyebár járt gyümölcsöskert is…), ekkor már Varga Mátéval együtt.
És hát kellett egy TETŐ is az együttlét fölé. Sattler Anna és Gergely Zsolt építész barátaink szívesen meg is tervezték a mi közkedvelt nyári együttléteink feletti tetőt, melyet Sebestyén István ács és asztalosmester valósított meg.
A továbbiakban kétségtelenül a Komáromból huszonhárom éve ide települő, itt építkező és élő társunk, barátunk, Mészáros Zsuzsa az, aki ugyanebben a közösségi szellemiségben segítette Kunbábonyt működtetni, kilábalni a problémákból és folytonosan megújítani. Ő küzdött meg azzal a tengernyi gonddal, amit egy ekkora épület fenntartása és rendeltetésszerű működtetése jelent – gyakran pénz nélkül. Anyagilag nagyon nehéz évek voltak a 2000-res évek végi, 2010-től kezdődő időszaké az állami támogatások visszatartása miatt. Nem volt más lehetőségünk, mint az önsegítés. Zsuzsa, aki számos szakmája mellett szövetkezetfejlesztést is tanult, és a közösségi alapú gazdaságfejlesztés egyik vezéregyéniségévé is vált az országban, elkezdte gyakorlatba ültetni elképzeléseit. Korábban, még Tamással, szövetkezetfejlesztési képzést szerveztek a Házban kunbábonyi lakosoknak, amelyet 16-an el is végeztek, és meg is indult néhány szövetkezeti kezdeményezés. A mag tehát el volt vetve.
Mészáros Zsuzsa:
A térségben 1997 óta folyó közösségfejlesztő munka során 2011-ben szociális szövetkezetet alapítottunk, ahogyan azt le is írtam a Parola legutóbbi, 2022/4. számában.[1] A szövetkezet együttműködését a Civil Kollégium Alapítvánnyal lásd ugyanebben a cikkben, és ugyanott a fordulatot hozó LeMat Kávézó és szálláshely kialakításának és működésének leírását is, csakúgy, mint a Közösségi Öngyógyító Kert és a permakultúra kialakulásának történetét és a tanteremmel és főzéssel kapcsolatos korszerűsítéseket.
Abban a cikkben név szerint nem említettem azokat a nagyszerű embereket, akik akár a szövetkezet tagjaként, akár munkavállalóként, akár barátként részt vettek a fizikai környezet alakításában, az épület belső terének korszerűsítésében, új szolgáltatások létrehozásában és a külső környezet fenntarthatóságot szolgáló és bemutató elemeinek megépítésében.
Akik pedig mindig és mindenben részt vesznek, a következők: Varsányi Lajos, Kapolcsiné Antal Terézia, Mikulesz Károlyné, Tóth Gézáné, Mikulesz Károly, Garamszegi Balázs, Kapolcsi Gyula, Varsányiné Kalamán Julianna.
Akik csatlakoztak hozzánk és tehetségükkel egy-egy részt segítettek nekünk szebbé tenni: Barna Betti, Cserna Krisztina, Sipos Balázs, Varga Máté, Szakács Bence, Janovics Ferenc, Gecse Eszter, Gyemi Ildikó.
Terveztek és új területeket hoztak az életünkbe a „Kisközösségek Átalakulóban” projekt résztvevői Tracey Wheatley vezetésével. A komposzt-toalettet Tőgyi Balázs tervezte. A kivitelezésben egy Erasmus projekt keretében 50 külföldi résztvevő munkálkodott. A kerti zuhanyzót Radev Gergő tervezte.
A permakultúrát Márkuly István és az Életfa Permakultúra Csoport hozta el hozzánk, amelynek eredményeként a kert újjáépült, és tavat építettünk.
A LeMat kávézó 2016-ban jött létre (ismertetését ld. a már említett korábbi cikkben!). A tervezésben és kialakításban résztvevők: Barna Betti (színek, textíliák tervezése), Garamszegi Balázs (bútorok átalakításának tervezése, kivitelezése a kávézóban és szálláshely), Cserna Krisztina (tervezés, kialakítás), az akkor még Adacs-Bábony Szociális Szövetkezet tagjai, a kialakításban, átalakításban, berendezésben, közreműködők: Varsányi Lajos, Tóth Gézáné, Mikulesz Károlyné, Kapolcsiné Antal Terézia. Én ötleletadó voltam, és a kivitelezésben is részt vettem.
A Közösségi Öngyógyító Kertet 2012-ben kezdte el kialakítani a szövetkezet, kialakításában közülük közreműködtek: Sipos Balázs, Varsányi Lajos, Tóth Gézáné és Mikulesz Károlyné. Az Üvegházat 2015-ben építettük. Kivitelezők: Kapolcsi Gyula, Varsányi Lajos, Mikulesz Károly, Garamszegi Balázs, Kapolcsiné Antal Terézia, Mikulesz Károlyné és Tóth Gézáné.
2015-ben a ház nyílászáróinak cseréje történt meg az EMMI támogatásával. Kivitelező a Fehér Ablak Kft volt. Ugyanebben az évben, 2015-ben készült a kerti konyha és a komposzt-toalett külföldi résztvevők közreműködésével, Garamszegi Balázs és Tőgyi Balázs vezetésével.
A kerti zuhanyzót 2016?-ban Radev Gergő építész tervezte. A kivitelezésben közreműködött Varga Máté, Garamszegi Balázs, Varsányi Lajos, Szakács Bence, Janovics Ferenc és még mások.
A kerti konyha átalakítása 2018?-ban történt Garden Cafe -vé. Tervezte és a kivitelezést vezette Garamszegi Balázs. Kivitelezők: Varjú Ferenc, Varsányiné Kalamán Julianna, Kapolcsiné Antal Terézia, Gecse Eszter, Tóth Gézáné, Mikulesz Károlyné, Mikulesz Károly és Varsányi Lajos
A Házban 2018-ban vagy 2019-ben készült el az akadálymentesítés két fürdőszobában, rámpa készült a lépcsőre a házhoz való bejutáshoz. E munkákat a Szövetkezet valósította meg.
2022-ben alakítottuk ki a Vegetáriánus Konyhát.
Magamat nem írom mindenhová oda, de mindenbe belekotyogtam…
Ugye jó történet ez is?
Szerzők:
Mészáros Zsuzsa közösségfejlesztő, szövetkezetfejlesztő, tanár. 1992-ben ismerkedett meg a közösségfejlesztéssel, majd hamarosan kapcsolatba került angliai szövetkezetfejlesztőkkel, ami jó alapot adott számára a további tanuláshoz. A közösségfejlesztők között a szövetkezetiség állhatatos képviselőjévé vált. Országszerte sok közösséget segített a közösségi vállalkozásról való gondolkodásban. 1997 óta dolgozik a Felső-Kiskunságban, ahol az utóbbi 10 évben Kunbábonyban, a Civil Kollégium fenntartásának, fejlődésének motorja, a helyi szövetkezet elnöke. A Közösségfejlesztők Egyesületének tagja 1993 óta.
Vercseg Ilona a Közösségfejlesztők Egyesülete tiszteletbeli elnöke és az ELTE Társadalomtudományi Kara Közösségi és Civil Tanulmányok MA szakának egyik alapítója és oktatója. Pályafutását a közösségfejlesztés elméleti és gyakorlati elméleti vonatkozásai határozzák meg, ezek az iránytűi helyi fejlesztésekben, elemzésekben és publikációkban, a felnőttképzésben és a felsőoktatási képzésben, s az európai nemzetközi munkában.
Végjegyzet:
[1] Mészáros Zsuzsa (2022): Tíz éve szövetkeztünk – a Kunbábonyi Tízek Közösségi Szövetkezet és a Civil Kollégium. https://kofe.hu/parola/repertorium/meszaros-zsuzsa-tiz-eve-szovetkezunk-a-kunbabonyi-tizek-kozossegi-szovetkezet-es-a-civil-kollegium/