Hogyan válhat egy város a közös gondolkodás és a közös alkotás terévé? A Keszthelyi Városvédő Egyesület „Fraktálfelületek a városban” című, 2024-ben megvalósult projektje erre a kérdésre kereste a választ. A közösségi tervezés eszközeivel fiatalabb és idősebb generációk együtt térképezték fel Keszthely múltjához, jelenéhez és jövőjéhez fűződő viszonyukat. A mentális térképezéstől az urban sketching programokon át a szakmai fórumig számos kezdeményezés bizonyította, hogy a városvédelem nem csupán értékőrzés, hanem aktív közösségépítés is. A projekt tapasztalatai új utakat nyitottak a generációk közötti együttműködésben, és hozzájárultak a helyi identitás erősítéséhez.

Egy városvédő közösség újraépítése

A Keszthelyi Városvédő Egyesület 2015-ös újjáalakulása hosszabb helyi hagyományokra épült. Keszthely civil életében korábban is jelen volt a város történeti és épített örökségének védelme, ugyanakkor az egyesület működése többször megszakadt. Néhányan úgy éreztük, hogy szükség van egy olyan közösségre, amely nemcsak a helyi értékek megőrzését, hanem a város jövőjéről szóló párbeszédet is feladatának tekinti.

Számomra kezdettől fontos volt a közösségfejlesztési szemlélet. Különböző csoportmódszerekkel, részvételi technikákkal és önismereti képzésekkel ismerkedtem meg, amelyek később az egyesületi munkában is inspirációt jelentettek. Az első években több alkalommal próbáltunk közösségi döntéshozatali folyamatokat indítani. Bár ezek jó hangulatú beszélgetéseket eredményeztek, a tagság egy része túlságosan időigényesnek érezte a módszert. Ugyanakkor fontos tapasztalat volt, hogy a részvétel kultúráját nem lehet egyik napról a másikra kialakítani.

Egy közös téma keresése

A fordulópontot egy 2023-ban elnyert NKA-támogatás jelentette, amely lehetőséget adott egy összetettebb program megvalósítására. A projekt a „Fraktálfelületek a városban” címet kapta: egy szándékosan nyitott, gondolatébresztő elnevezést, amely sokféle kezdeményezés befogadására alkalmas.

A projekt előkészítéseként 2023 szeptemberében ráhangoló találkozót szerveztünk. Mivel a pályázatot egy viszonylag tág koncepció mentén nyújtottuk be, fontosnak tartottuk, hogy közösen gondolkodjunk a lehetséges tartalmakról. A beszélgetésen 20–25 fő vett részt, és a Covid-járvány utáni első jelentősebb közösségi alkalomnak bizonyult. Az összegyűjtött ötletek később meghatározták a projekt irányait.

A projekt címében szereplő „fraktálfelületek” kifejezés első hallásra szokatlannak tűnhet. A fraktál olyan geometriai alakzat, amelynek részei különböző léptékekben is hasonlítanak az egészre: ugyanazok a mintázatok ismétlődnek újra és újra. A természetben ilyen szerkezetet figyelhetünk meg például a fák ágrendszerében, a folyóhálózatokban vagy egyes növények formavilágában.

Számunkra a fraktál elsősorban metafora volt. A városra úgy tekintettünk, mint emberek, közösségek, terek és történetek sokrétegű hálózatára, ahol az egyéni tapasztalatok és a közös mintázatok egyszerre vannak jelen. Ahogyan egy fraktálban a kisebb részletek az egész szerkezetre utalnak, úgy jelenik meg a város egésze az egyes lakók emlékeiben, kedvenc helyeiben vagy jövővel kapcsolatos elképzeléseiben. A projekt során arra kerestük a választ, hogy ezekből az egyéni nézőpontokból milyen közös városkép rajzolható ki.

Mentális térképezés: hogyan látjuk a városunkat?

A 2024 januárjában megtartott munkatalálkozón két fő programelem körvonalazódott. Az egyik a mentális térképezés volt, amelynek célja az volt, hogy feltárjuk, miként gondolkodnak a keszthelyiek saját városukról és annak jövőjéről.

A résztvevőket arra kértük, hogy idézzék fel Keszthely térképét, jelöljék meg rajta számukra fontos helyszíneiket, és nevezzék meg azokat az értékeket, amelyeket száz év múlva is megőrzendőnek tartanak. Arra is kíváncsiak voltunk, mely helyeket vagy folyamatokat nem tartanának érdemesnek továbbörökíteni.

A térképek gyűjtése több helyszínen zajlott. Különösen eredményesnek bizonyultak a kötetlen találkozások a Madárlátta pékségben, valamint a helyi zenészek közösségi programjai. A személyes megszólítás sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint bármilyen online kérdőív.

Térképezés a Madárlátta pékségben

A folyamat során több tanulság is kirajzolódott. Megerősítést nyert, hogy a mentális térképezés nem csupán adatgyűjtési eszköz, hanem kapcsolatépítő módszer is. Segít beszélgetést kezdeményezni a helyi identitásról, a városhoz fűződő érzelmekről és a közös jövőképről.

A résztvevők visszajelzései arra is rámutattak, hogy a város fejlődését érintő döntésekbe a lakosság csak korlátozottan lát bele, és ritkán kap lehetőséget véleménye megfogalmazására. Egy szélesebb körben, szakemberek bevonásával megvalósuló mentális térképezés ugyanakkor alkalmas lehet arra, hogy kirajzolódjanak a közösen támogatott fejlesztési irányok, és erősödjön a helyi társadalom kapcsolata a településsel.

A projekt végén készült kiadványunkban így fogalmaztunk: „Mindenki fejében létezik egy kép arról a településről, ahol él. Teljesen egyéni, hogy kinek milyen térstruktúrák jelentik Keszthelyt. Vajon ugyanazt látjuk? Megtapasztaltuk, hogy a mentális térképezés jó eszköz arra, hogy kapcsolódjunk egymáshoz és a minket körülvevő térhez. A városvédelem az, amivé tesszük: lehet örömteli játék, közös gondolkodás és aktív jelenlét.”

Urban sketching: a város újrafelfedezése

A másik programelem az urban sketching mozgalomhoz kapcsolódott. Az urban sketching – magyarul nagyjából „városi helyszíni rajzolás” – egy nemzetközi művészeti és közösségi mozgalom, amelynek résztvevői a valóságot közvetlen megfigyelés alapján, a helyszínen örökítik meg. A cél nem elsősorban a művészi tökéletesség, hanem a figyelem, a jelenlét és a környezet tudatos megfigyelése. A rajzolás ebben az értelemben a város megismerésének és újrafelfedezésének eszköze.

A fiatalabb résztvevők kezdeményezésére nyári szabadtéri rajzfoglalkozásokat szerveztünk. Hetente találkoztunk a város egy-egy jellegzetes pontján, ahol közösen rajzoltunk, majd megbeszéltük az elkészült alkotásokat.

A program túlmutatott a rajzoláson. A résztvevők más szemmel kezdtek tekinteni a városi környezetre, és olyan részleteket is felfedeztek, amelyek a mindennapok során észrevétlenek maradnak. Az elkészült munkákból ősszel kiállítás nyílt az ÁNIZS Pubban, amely évek óta fontos találkozóhelye a helyi kulturális kezdeményezéseknek.

Generációk közötti együttműködés

A projekt egyik legfontosabb eredménye a generációk közötti együttműködés erősödése volt. A mentális térképezésben és az urban sketching programban fiatalabb és idősebb tagok egyaránt részt vettek, de eltérő szerepekben. Míg az idősebb generáció elsősorban a szervezésben és az adatgyűjtésben vállalt feladatokat, addig a fiatalabb résztvevők végezték az elemzést, a grafikai munkákat és a kiállítások rendezését.

Korábbi tapasztalataink alapján ez nem magától értetődő folyamat volt. Több korábbi együttműködésünk során konfliktusokat okoztak a különböző munkastílusok és elvárások. A mostani projekt azonban azt mutatta meg, hogy az együttműködés sikerének feltétele nem az azonos gondolkodás, hanem a világos szerepek, a kölcsönös türelem és az őszinte kommunikáció.

A közös munka eredményeként létrejött az egyesületen belül a Kortárs Keszthely Munkacsoport, amely önálló programok szervezését tűzte ki célul. Ez a projekt egyik legfontosabb közösségfejlesztési hozadékának tekinthető.

Szakmai fórum és közös gondolkodás

A programot egy nyilvános szakmai fórum zárta. Az esemény célja az volt, hogy közérthető formában mutassa be azokat a kérdéseket, amelyek hosszabb ideje foglalkoztatják a város jövőjéért tenni akaró helyi szereplőket.

Az előadások a mentális térképezés tapasztalatait, a város szerkezetében zajló változásokat, a zöldfelületek szerepét és a turisztikai fejlesztés lehetőségeit járták körül. A rendezvényen közel százan vettek részt: városlakók, önkormányzati képviselők és építészek egyaránt.

Bár az eredetileg tervezett kiscsoportos beszélgetésekre végül nem maradt idő, az esemény mégis fontos találkozási ponttá vált. Megmutatta, hogy van igény a város jövőjéről szóló nyilvános párbeszédre, és sokan szeretnének bekapcsolódni az erről folyó gondolkodásba.

Tanulságok

A projekt legfontosabb eredménye nem egy kiadvány, egy kiállítás vagy egy rendezvény volt, hanem az a folyamat, amely során különböző korú és hátterű emberek közösen kezdtek gondolkodni Keszthely jövőjéről.

A mentális térképezés, az urban sketching és a szakmai fórum eltérő módszerekkel, de ugyanazt a célt szolgálták: erősíteni a helyi identitást és teret adni a részvételnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a városvédelem akkor válik valóban élő gyakorlattá, ha nem csupán az épületekről és a múltról szól, hanem az emberekről, a kapcsolataikról és a közösen elképzelt jövőről is.

A projekt végére egyértelművé vált számunkra, hogy a közösségi tervezés nem egyszeri esemény, hanem tanulási folyamat. Olyan folyamat, amelyben nemcsak a városról, hanem egymásról is többet tudhatunk meg.

Kulcsszavak: Keszthelyi Városvédő Egyesület, közösségfejlesztés, közösségi tervezés, mentális térképezés, urban sketching, helyi identitás, részvételiség, generációk közötti együttműködés, helyhez kötődés, városi közösség, városvédelem, civil részvétel, közösségi alkotás.

Szerző:

Csángó Zsuzsa építészmérnök, 1984-ben szerzett építész diplomát, 1987-ben költözött Keszthelyre. A társadalomtudományok és a lélektan régóta foglalkoztatja, és folyamatosan tanulásra készteti. Az egyesületi tevékenységében a közösségfejlesztés inspirálja leginkább.