A keresztény hitalapú közösségszervezés hatalomképe

A képességre/hatalomra a közösségszervezés nem úgy tekint, mint egy véges mennyiségű erőforrásra, aminek a legoptimálisabb elosztását kell megtalálni, hanem úgy, mint egy egyénileg és közösségileg is korlátlanul növelhető erőre. Ennek a növekedésnek épp a pozíciós hatalom pusztán önmagáért való keresése és bitorlása szab határt, hiszen ez pont a közösséget működtető kapcsolati hatalom kiteljesedését akadályozza. Az önmagáért való hatalomgyakorlás, ahogy már a Királyok Könyvében és Ágostonnál is láthattuk, magával hozza az elnyomást és az egyén megnyomorítását; a legitim és igazságos hatalom - legyen az pozíciós vagy kapcsolati - célja kizárólag a közjó előmozdítása lehet, azaz a közösség hatalmának növelése az egyéni képessé tételen keresztül. A keresztény közösségszervezés gondolata szerint ha a közösség egyetlen tagjai is a “képességtelenség” állapotában van, akkor az egész közösség hatalma csorbul (és ennek következtében rezilienciája és adaptációs képessége) - ez pedig közvetlen párhuzamba állítható a krisztusi test tagságával, amiben a legkisebbel szembeni tett olyan, mintha magával Istennel tettük volna. (tovább…)