A helyi demokrácia megújításának igénye ma már nem csupán politikai jelszó, hanem az önkormányzati struktúrák átalakításának fontos lehetősége. Zuglóban ez az igény egy dedikált szervezeti egység, a Közösségi és Részvételi Osztály (KRO) megalakulásában öltött testet 2025 első negyedévében. Az osztály munkája kapcsán az első év szakmai tanulságairól, a strukturális kihívásokról és a részvételi kultúra meghonosításának nehézségeiről szedem össze gondolataimat.

Ezen gondolatokat nagyban meghatározzák a 2020-ban elindult, majd 2024. év őszén eltűnő Miskolci Részvételi Program és azon időszakot megelőző korábbi civil és önkormányzati partnerségi lehetőségek tapasztalatai.

Evolúció: „miből” és „miért”?

A KRO nem vákuumban jött létre. Fejlődéstörténete szakmai tudatosság és a döntéshozói akarat sajátos elegye. A háttérben egyrészt az a globális és lokális társadalmi igény állt, amely az állampolgárok részéről a döntéshozatali folyamatok átláthatóságát és a közvetlen beleszólás lehetőségét követelte. Másrészt a Pályázati Osztály közösségfejlesztő munkatársainak szakmai javaslatára a Társadalomfejlesztési Főosztály létrehozásának érdekében megkerülhetetlen volt a politikai akarat: a kerület vezetésében megfogalmazódott a vágy egy olyan „hídszerepű” egységre, amely képes csatornázni a lakossági észrevételeket, igényeket. Ezzel párhuzamosan a részvételi költségvetés beindításáról is döntött a zuglói képviselő-testület.

Az első év: a kísérletezés és az alapozás időszaka

Az első év programja három fő pillérre épült, amellett, hogy az osztály felépítése, egy szakmai csapat alakítása folyamatként zajlott párhuzamosan.

1. A Részvételi költségvetés (RK) beindítása: Ez volt az első évben az osztály „fő feladata”. Felállítani egy zuglói folyamatot, ahhoz rendeletet alkotni, e-demokrácia felületet fejleszteni, az RK-folyamatot megvalósítani. A cél nem csupán a források részvételi módon történő elosztása volt, hanem a lakosság aktivizálása és a közös felelősségvállalás erősítése.
2. Szomszédsági terek kijelölése: Közösségfejlesztőként tudjuk, hogy a részvétel nem absztrakt fogalom, hanem helyi kötődés kérdése. Olyan mikroközösségi pontok kijelölése kezdődött meg – kezdetben részvételi pontoknak hívtuk őket, és már működő közösségi terekre fókuszáltunk –, ahol a helyben élő szomszédok valódi kapcsolódásban vannak, s hosszú távon partnerségre alapuló fejlesztések legfontosabb szereplői lehetnek. Társadalmi konzultációs és közösségi tervezési feladatokat kaptunk tömegével, részben a döntéshozóktól, részben a Társadalomfejlesztési Főosztály futó és nyertes projektjeihez kapcsolódva. Ezek lokalitási egységekként kezelése alapvetés volt számomra, s négy helyszínen elindultak az első kis terepek. Koncepcionálisan megfogalmazódott, hogy ezen terepek mind a következő időszakban kiteljesíthető szomszédsági munka építkezési folyamatához, mind a részvételi költségvetés folyamatához biztosítsanak alapokat.
3. Műfaji kísérletek: A klasszikus, gyakran indulatokkal teli lakossági fórumok helyett elkezdtünk új módszereket kipróbálni. A „Dialógus estek” bevezetése lehetővé tett strukturált, moderált beszélgetéseket, ahol a szakmai és lakossági szempontok ütköztetése helyett a közös megoldáskeresés került előtérbe. Zöld vs. parkolás témában egy attitűdvizsgálatra, adatgyűjtésre és szakértői interjúkból feltárt összefüggésekre épített alkalmon felszínre került, hogyan állnak a zuglóiak a leginkább konfliktusos kérdéshez. A szomszédsági köztereken a zöld területfejlesztés vagy a parkolási lehetőségek fontosabbak?

Kihívások és tanulságok: A terep nehézségei

Az első év rávilágított a szakmai idealizmus és a rögvalóság közötti feszültségre.

Néhány kihívás:

• Hivatali integráció: Az egyik legnagyobb kihívás a „részvételi szemlélet” beágyazása a hivatal merev, hierarchikus struktúrájába. A részvételiség sokszor érthetetlennek, kevésbé fontos pluszfeladatnak vagy lassító tényezőnek tűnik a társosztályok számára, nemcsak a kapacitáshiány és az eltérő szemlélet miatt. Idő kell ahhoz, hogy megismerjék ezt a fajta gondolkodást; sok beszélgetés szükséges munkatársakkal, közös munka a belső munkacsoportokban, képviselőkkel történő egyeztetések, stratégiai és vezetői összehangolódások szükségesek.
• A bizalmi deficit: Az állampolgári bizalmatlanság évtizedes örökség. Az egyéves munka során látszott: a közbizalom nem egy eseménytől, nem egy részvételi eszköztől, hanem a következetes jelenlét hatására épülhet, de ehhez egyelőre kevés terepi jelenlét van. A lakók kezdeti szkepticizmusa csak lassú, transzparens folyamatokkal oldható.
• Erőforrás-olló: Szembesültünk a „túl sok ambíció, kevés HR kapacitás” problémájával. A szakmai stáb lelkesedése ellenére a stratégiai hiányosságok és a napi operatív tűzoltás gyakran felemésztette az energiákat, rámutatva, hogy a részvételiség humánerőforrás-igényes műfaj. Ennek hatásait házon belül is és házon kívül is viseljük, és igyekszünk egy élhető KRO-ritmust kialakítani, mindenféle módon: szakmai napokkal, alkalmi és tudatosabb szupervízióval, csapatgondoskodó „KRO-mentál” eszközökkel és egymásra figyeléssel. Mindez sokat hozzátesz a mindennapokhoz és a tudatosabb működéshez.

Ugyanakkor fontos megemlíteni azt az erős szakmai támogatói kört – a hazai részvételi szakemberek és részvételi irodák műhelyének informális hálózatát –, amely külső mentorként segítette az osztályt a legnehezebb módszertani dilemmákban.

A Részvételi Koncepció: stratégiává érni

Az elképzeléseket és a fokozatosan érlelődő tapasztalatokat egy Részvételi Koncepcióban összegezzük, ami egyelőre a KRO lelkiismeretéül szolgál. Ez a dokumentum rögzíti a részvételi alapelveket, a bevonás szintjeit és az alakuló részvételi eszközöket, azokhoz kapcsolódó felelősségi köröket, és rövid távon is igyekszik értékelni a folyamatokat, mechanizmusokat.

A legnagyobb kihívás most az, hogy ebből hogyan váljon élő stratégia: hogyan érhetjük el, hogy az együttműködési szemlélet ne csak a mi osztályunk sajátja, hanem a teljes önkormányzati működés alapköve legyen mind házon belül, mind az állampolgári-civil szféra felé?

Egy év zárásának akkordja: A Részvételi Fórum

Az évet egy Részvételi Fórummal zártuk. Itt nemcsak beszámoltunk az elvégzett munkáról, hanem közösen értékeltünk a lakosokkal és civil partnereinkkel. Elsősorban a Közösségi Részvételi Osztály (KRO) felállításakor aktív állampolgárokból és nyitott civil szervezetek képviselőiből összehívott Részvételi munkacsoport tagjait hívtuk meg, akik közül többen részt vettek a részvételi költségvetés (RK) folyamatának kialakításában, sőt többen ötlethozóként, páran a Részvételi Tanács tagjaként is aktívvá váltak. Ők azok, akik első kézből adhatnak nekünk visszajelzést. A fórum hangulata igazolta a befektetett munkát: a kritikai hangok nem hallgattak el, emellett megjelent az a fajta „közös érzet”, amely nélkül nincs fenntartható közösségfejlesztés.

A fórumot követően sok mindennel telítődve, de bizakodva jöttünk el: az alapokat leraktuk, a falak építése következik. Az első év bebizonyította, hogy a részvétel nem luxus, hanem a hatékony városvezetés egyetlen járható útja a 21. században.

Személyes gondolatok a három érintetti kör mentén alakuló csoportok

Bár a politikai döntés megszületett a részvételi költségvetés elindításáról és a szakmai osztályunk (KRO) létrehozásáról, a közös tanulás útját épp csak hogy elkezdtük kijárni. Van jónéhány olyan képviselő, aki érti és érzékeli a részvétel fontosságát, és a terepi munkában is elindultunk együtt. Azon képviselők, akik viszont nem kaptak az első évben közvetlen tapasztalatot, de látják a részvételi folyamatok pozitív fogadtatását, még távolságtartással vannak. S persze vannak olyan politikai érdekek is, amelyeknek a képviselői ezt a fajta szemléletet, működést nem szívesen engedik közel a bevált munkamódjukhoz. Most azért mindenkinek kérdés, hogyan pozícionál, plusz a kormányzati politikai változások is befolyásolóak.

A hivatali közegben rajtunk van a „civil” bélyeg, ami sokszor segíti a közös munkát, olykor viszont elnehezíti a házon belüli belső társadalmasítási folyamatot. A civilek és az önkormányzat közötti távolság csökkentését szolgáló részvételi osztályunk szerepét minden szereplő másképp értelmezi. Van, aki hídként, van, aki összekötőként, van, aki becsatornázó hivatali egységként, van, aki teljesen beágyazott hivatali osztályként, van, aki a hierarchia legalján lévő osztályként és van, aki stratégiai kérdésként kezeli. Úgy vélem, ez is éppen változóban van. Az sem feltétlenül egyértelmű még, hogy ez a részvételiség nagyon más, és másképpen kell csinálni, mint a többi feladatot, mégis egy hivatalba integrálási feladat. Ez a sokféle képzelet, elvárás gyakran okoz a KRO számára – de személyes szinten is – képzavart.

Amikor a sok hivatali teendő után mégis a terepen lehetünk, civil találkozót szervezünk, partnerségi alkalmakon egyeztetünk, akkor egyértelműen érzékelhető, hogy van valós létjogosultság. Nem is akármilyen: minden egyes ilyen alkalom tele van megfogható részvételi eredménnyel, Zuglóért tenni akaró, gondolkodó emberekkel, olyan közösségi erőforrással, amit érdemes összehangolni és közös irányokat építeni.

Az első év utáni folyamatot nagyban támogatja, hogy vannak olyan partnerek, akik a helyi szükségletek és igények jelzése mellett együtt gondolkodó társainkká váltak. Állampolgári, informális csoportokkal való kapcsolattartás eredménye ez, s ezzel valós, helyi részvételiséget érintő tervezési folyamatokat tudunk elindítani. Ami viszont ebben az első évben különösen meghatározó élmény, hogy olyan szakemberekből álló csapat épült, ami közösen, vállakat összevetve tudja képviselni a sok érintetti kör felé a partnerségi szemléletet. Leginkább ezen sokféle és sokszínű csoportban látom a részvételiség útját.

Kulcsszavak: részvételiség, részvételi költségvetés, Dialógus estek, részvételi koncepció, részvételi fórum

Szerző:

Sélley Andrea, „Sali” – közösségfejlesztő, aki több mint két évtizede alkotó energiával és rendíthetetlen hitével építi a hazai civil társadalmat, képessé téve az állampolgárokat saját életük alakítására – legyen szó északmagyarországi alulról szerveződő közösségekről, részvételi programokról vagy éppen zuglói hivatali munkáról.