Egy városmegújító program útkeresése a szomszédsági együttműködések megteremtésére

Talán nem elég köztudott, hogy az EU-s támogatási források a városrehabilitációs
folyamatok elindulására csak egy lakóterület „megfelelően rossz” szociális
körülményeinek bizonyítása esetén vehetők igénybe. Ez azt jelenti, hogy a
kedvezményhez való hozzáférés csak a fizikailag, de még inkább
társadalmilag-szociálisan lerobbant lakónegyedekben lehetséges. Egy másik külső
feltétel, hogy az adott terület fizikai-infrastrukturális megújítása mellett, az elnyert
támogatási források bizonyos hányadát (általában 8–10%-át) kötelező a
városrészekben élők társadalmi, közösségi, szociális fejlesztésére, aktivizálására,
tehát ún. soft jellemzők erősítésére fordítani.

Az elmúlt években több ilyen program futott Magyarországon, de jellemző volt, hogy
ezek jó részében az utóbbi feladatot „elkummantották” a nyertes önkormányzatok –
no, nem zsebre tették, hanem többnyire a meglévő intézményeiknél tapasztalható
lukak betömésére, a szolgáltatási hiányok erősítésére fordították. Kevés helyen jött
létre e programok mentén megfelelő arányú közösségi befektetés, s így kevés volt a
közösségi változás is.
Néhány kiemelten igényes szakmai program azonban – mint a RÉV8* is – felhívta a
figyelmet, hogy ezek a kapacitások jó előkészítéssel az ott élők társadalmi
beilleszkedésében, mobilizálásában és öntevékennyé válásában is jelentős pozitív
változásokat képesek kifejteni.
Budapest XV. kerületében, az Újpalotai lakótelep egyik negyedében, most indul a
városrehabilitációs program III. üteme, amelynek közösségi programja tervezésébe az
elmúlt évben, az idén pedig a megvalósításába kérték fel a Közösségfejlesztők
Egyesületét szakmai együttműködőnek.
Úgy gondoljuk, hogy olyan program kereteit sikerült előkészíteni, amely a kétéves
folyamatban megvalósíthatja a szomszédságban élők öntevékenységének
kibontakoztatását, a területen működő intézmények és szervezetek új szemléletű
együttműködését is.
A Zsókavár-projekt keretében az „akcióterületen” már két korábbi ütemben zajlottak a
lakónegyed megújítását szolgáló lépések. Budapest XV. kerületi Önkormányzata egy
meghatározott terület rehabilitációját kezdte el: épületek, közterületek újultak meg,
zöldfelületeket alakítanak ki vagy frissítenek fel. (2009 késő őszétől kezdődően az I.
ütem 2011. augusztus végéig, majd a II. 2012. januártól 2013. június 28-áig tartott. A
III. ütem 2013. áprilistól 2015 júniusáig tart.)
Az Önkormányzat úgy látta, hogy az első két ütemben kevés új, változást jelentő
társadalmi program zajlott, de erre a III. ütemben több esély kínálkozik, azért, mert a
program egésze, s így a „soft” elemekre fordítható költségek nagysága is,
nagyságrendekkel nagyobb szabású.
Volt egy lehetőség, amit sikerült is megragadni: a II. ütem végén képzésre még
lehetett forrást fordítani, s a képzésre – nevezhetjük szakmai műhelynek is – a
Közösségfejlesztők Egyesülete be is nyújtott egy tervet.
____________________________________

*http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/parolaar.nsf/274d67036bb315838525670c008147c9/3650b49a925dbd35c125770b0044fb7c?OpenDocument&Highlight=0,R%C3%89V8;
http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/parolaar.nsf/274d67036bb315838525670c008147c9/9931bf6efd4f562bc1257432003186af?OpenDocument&Highlight=0,R%C3%89V8;
http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/parolaar.nsf/274d67036bb315838525670c008147c9/7a19b1ca5bc9812ac12579dd00351fb2?OpenDocument&Highlight=0,R%C3%89V8

Egyesületünk fő célja az volt, hogy az akcióterületen várhatóan kezdeményező, aktív szereplőknek közösségfejlesztői, ezen belül is főként a szomszédsági munkára való felkészülést szervezzünk.
Úgy gondoltuk, hogy ennek a rövidesen elinduló III. ütem szempontjából lesz kiemelt jelentősége. Programunk valójában az abban várható kulcsszereplők, intézmények, civil szervezetek képviselői számára kínálta az összehangolódás lehetőségét, egy közösségi aktivizáló, s a részvétel segítését szolgáló szemlélet megismerését és elsajátítását.

A vállalt feladatok:
1. A területen működő intézmények, szervezetek és civil közösségek azonosítása
E műhelyszerű képzési programnak külön értéke volt, hogy olyan szereplők ültek a program kapcsán egy asztal köré és folytattak párbeszédet, akik között korábban nem feltétlenül volt gyakorlati együttműködés.
A találkozások részesei voltak: az Egyesített Szociális Intézmények (a Családsegítő, az Idősgondozó Szolgálat, a MUFTI) munkatársai, az Újpalotai Szabadidő Központ, a Dokumentumtár, a Szabó Ervin Könyvtár, civil szervezetek képviselői, a RUP15 Városfejlesztési Kft, a Palota15 Nonprofit Kft. és a XV. Média Nonprofit Kft. De részt vettek ebben a folyamatban a Csomópont tehetséggondozó program, a Települési Gyerek- és Ifjúsági Önkormányzat képviselői; az ELTÉ-n Közösségi és civil tanulmányokat folytató egyetemi hallgatók; a KOMA Színházi társulatának 4 tagja; a Polgármesteri Hivatal munkatársai, és műhelyünkbe 3 alkalommal a polgármester úr is bekapcsolódott, csakúgy, mint jó néhány helyi lakos is.
Akik hiányoztak, s akiket a későbbiekben kiemelten fontos „megtalálni”, bevonni: az egyházak helyi képviselői, a szövetkezeti és társasházak képviselői, az iskolák, s egyéb – gyakran a felszín alatt működő – hálózatok szereplői is.

2. Programindító-toborzó találkozó
Ez volt az első alkalom, hogy a résztvevők megismerték a sikeres kerületi városrehabilitációs pályázat következő, III. ütemének közösségi és szociális elemeit, amelyeket a folyamat során végig napirenden tartottunk, s később is minden témát ezek kapcsán beszéltünk meg.
Levelező listát hoztunk létre és bővítettünk folyamatosan a résztvevők címeivel.
3. 24 órás közösségfejlesztői képzés
Viszonylag magas számban vettek részt a meghívottak a képzésen, amelyet két trénerrel tartottunk.

A bemutatkozásokban megismerhettük a résztvevőknek és intézményeiknek a lakónegyeddel és a közösségi programmal való kapcsolatait.
A közösségfejlesztői munkán belül elsősorban a szomszédsági munka volt a középpontban, ezt jártuk körbe elméleti és gyakorlati megközelítésben.
Bemutattuk egy korábbi kőbányai szomszédsági projekt tartalmát és tapasztalatait.
Foglalkoztunk a lakónegyeden belül lehetséges szomszédságok konkrét körülhatárolásával, tagolásával. Fokozott figyelmet fordítottunk találkozóinkon a helyi erőforrások megkeresésére.
Gyakorlatias módszerekkel, a résztvevők folyamatos aktivizálásával zajlottak ezek a műhelyek, melyeken igyekeztünk a felszínre hozni a meglévő tudásokat és tapasztalatokat is. Így vettük számba azokat a helyi ügyeket, problémákat és lehetőségeket, amelyek a közösségi aktivizálásra alkalmasak lehetnek.
Megfogalmaztuk a közel kétéves programidőszak végére elérendő víziónkat.
A személyes tapasztalatok megbeszélése mellett aktivizáló módszereket mutattunk be. Így az erőforrások és a belső kapcsolatokat segítő „Tanítana-tanulna” módszert, a közösségi tervezésben alkalmazott tervezési mátrix módszerével közösen, időbeli és tartalmi prioritási sorrend közös felállítását végeztük el, foglalkoztunk az interjúzással – ezt többen gyakorolták is az Újpalotai Napok hétvégi eseményein.
A hálózati működés elsősorban a személyes kapcsolataink számbavételére, a lépcsőházi kapcsolati hálózat tervezésére és az intézményekben megfordulók lehetséges hálózatának megragadására került szóba. Felvetődött a szövetkezeti- és társasházaknak, az egyházi közösségeknek a hálózati összefogást segítő lehetséges szerepe.
Egy szűkebb munkacsoportot alakítva igyekeztünk a nyilvánosság, tájékoztatás, párbeszéd kiszélesítésének a lépéseit megfogalmazni.
A műhelyképzés teljes folyamata alatt párbeszéd zajlott a résztvevők között az elméletben felvetett és a helyben fontosnak tartott aktuális témákról.
Valamennyi találkozóról emlékeztető készült, ezeket a résztvevők – és az éppen távolmaradók is – utólag megkapták, így követni tudták a folyamat történéseit.
A találkozók túlnyomó részt a Szabó Ervin Könyvtár újpalotai Fiókkönyvtárában zajlottak, a házigazdák kedves közreműködésével, ám később, ahogy az alakuló csapat tagjai megismerték egymást, vendégül látott minket „szomszédságba” az Idősek Otthona és a Családsegítő Központ is.

4. Konzultációs napok
– Meghívtuk a résztvevőket egy Kőbányán, a Kis-Pongrác telepen zajló hasonló program nyilvános napjára. Kevesen tudtak eljönni, de tapasztalatainkról beszámoltunk a többieknek. Elhatározás született, hogy a későbbiekben a csoport közösen ellátogat a Kis-Pongrác telep programjának tapasztalatait megismerni.
– Jelen voltunk a KOMA társulat által a Zsókavár utcai szalagház számára szervezett születésnapi szabadtéri programon.
– Létrehoztunk egy Tájékoztató-nyilvánossági munkacsoportot 6 fővel, ez a csapat levelezésben és személyes konzultációs találkozókon kezdett el dolgozni ebben a témában.
– Munkacsoport-találkozónk volt kisebb körben a helyi Szabó Ervin Fiókkönyvtárban – a III. ütembe tervezett információs-önkéntes iroda lehetőségét kezdtük el tervezni a könyvtárba, a házigazdákkal és az intézmény régióigazgatójával együttműködésben.
– Részt vettünk a mi műhelyképzésünkön felmerült ötlethez kapcsolódó In-spirál-ház felhívására szervezett kiállítás megnyitóján az Újpalotai Közösségi Házban.
– Végül részt vettünk az Újpalotai Napok Fő téri hétvégi kétnapos rendezvényén, amelyen a szomszédsági munkára felhívó, éppen elkészült szórólapokat osztottuk, s csoportunk tagjai interjúzni kezdtek az érdeklődőkkel. Ezekhez az interjúkhoz kidolgoztunk alapkérdéseket, amelyek a későbbiekben is eszközeink lesznek

5. Nyilvános program-összefoglaló kerekasztal találkozó
A kerekasztal a program lezárásának találkozója volt. Erre meghívtuk Székely Gábort, a RUP15 építészét, aki arról beszélt, milyen építészeti–park átalakítási munkák lesznek az akcióterületen a következő másfél évben, amelyek kapcsán aktivizálni lehet az érintett szomszédságokat. Ahol a közösségi tervezésnek van még lehetősége. Ezek ugyanis jó alkalmat jelentenek, hogy a lakosság megtapasztalja a saját lehetőségeit és erejét, ami további közösségi bevonások elindítója lehet.

6. Tervezet kidolgozása a továbbiakban megvalósítható közösségi folyamatok rendszerére
A pályázatban előzetesen megfogalmazott aktivizálást célzó tervek tovább körvonalazódtak ebben a deliberációs folyamatban.
Igyekszünk tisztázni, hogy azért fogalmazunk a terveket illetően a szokásosnál folyamatosan lazábban, mert a valódi aktivizálódás, felelősségvállalás és elköteleződés akkor esélyes, ha az érintettek, az itt élők közvetlenül be tudnak kapcsolódni a tervezésbe, az elhatározások megszületésébe. Azaz nem kész lépések, keretek szabják meg a programot. Ennek részben ellentmond az a gyakorlat, hogy a különféle pályázatok viszonylag pontos lépéseket, lezárt tartalmi elemeket, s eredmény-indikátorokat követelnek meg. Ha ennek a tervezők, a pályázók direkt módon felelnek meg, akkor a helyben lakóknak nem marad mozgásterük, valódi beavatkozási-beleszólási esélyük, s nem válnak részeseivé a döntést előkészítő és a döntéshozási folyamatoknak.
Ezt a furcsa helyzetet próbáltuk e műhelymunka/képzési folyamat során áthidalni, és igyekszünk ugyanígy tenni majd valamennyi szomszédsági munka során, azzal, hogy a támogatási kérelmekben, amennyire lehet, mindig csak keret-jellegű feltételeket fogalmaztunk meg, s ilyenek megteremtésében működtünk közre, ami valódi mozgásteret hagy az érintetteknek, ami részvétellel kitölthető, formálható, sőt, át is alakítható. Helyzetbe igyekszünk hozni tehát a helyi közösséget, szomszédsági csoportokat, s ehhez próbáljuk a feltételeket megteremteni, hogy inspiráló légkör alakuljon ki, amelyben felmerül a változtatás, a cselekvés lehetősége.
Ám a fogalmazásnak, amely kerüli a kész megoldásokat, s látszólag bizonytalan magatartást sugall, más oka is van. Megszoktuk a legkülönfélébb élethelyzetekben, hogy a külső szakértők kész megoldásokkal, válaszokkal érkeznek a fejlesztési programokba. Így aztán a kérdések el sem hangzanak, azokat fel sem teszi senki. Elmondható, hogy a közösséginek mondott folyamatoknak nem sajátja a kreatív káosz – azaz a szabad gondolkodás, a nyílt megoldáskeresés, a sablonok feletti hezitálás – sem, ami pedig az igazi felfedezés, az új utak, a saját magunk általi rátalálás élményét adhatja.
Szokatlan ez, tudjuk, meg is jelent a műhelytalálkozók párbeszédfolyamatában a türelmetlenség: ’Mi ez az impotencia? Mondja már meg valaki, hogy merre, mit, mikor, aztán majd csak csinálunk valamit!’ Számos közösségi folyamat kezdetén tapasztaltam már ezt a törekvést, így itt, a többnyire profi intézmények hivatásos szakembereinek közösségi találkozóin is. Ezt az egyensúlyt megtartani – hogy ne helyben járjunk, de ugyanakkor mozgásban tartsuk a folyamatot, együtt keressük az utat, s ha felmerül, ismerjük fel a pillanatot, ismerjünk rá a pillanatokra: ’Ez az! Ezt ragadjuk meg!” – ezek a legfontosabb kérdések vagy válaszok.
A közösségfejlesztői munka legérzékenyebb pillanatai ebben a közegben is fontosak voltak. Álljon itt egy erre vonatkozó részlet a levelezésünkből:
„Végül, csatolok egy összeállítást, nekifogtam az emlékeztetőkből, a feljegyzéseimből összeállítani egy listát, hogy milyen cselekvések lehetőségeit, ötleteit fogalmaztunk meg a műhelytalálkozókon. Olyan csendes, lassú-folyásúnak tűnt ez a dolog közben, s most, ha így – nyersen – megnézitek, elképesztően gazdag ötletsort állítottatok össze. Most bizonyítódik be, hogy közösségfejlesztők miért nem mondjuk már mi meg a találkozókon, mit kellene csinálni (kimondatlanul is, de gyakran vettem ezt az igényt a csapatunktól). Hát ezért, mert akkor ezek a remek javaslatok a részetekről soha nem fogalmazódtak volna meg. És ebben még nincs is benne Margit legutóbbi remek ötletsora, ami önmagában is egy ’desszert’.
Csak gondoljátok el, ha sikerül kiszélesítenünk nyár végétől az ilyen diskurzusokat, a lehetőségek milyen gazdagsága jelenhet meg – és ez remélhetőleg elindítja majd a motivációt, a saját cselekvésre is.”
Kiemelt figyelmet szentelünk – ez a több találkozón megjelent Polgármester Úr egyik kívánsága, ajánlása volt – a lakótelepi együttélésből és más helyzetekből kialakuló konfliktusoknak. A projektben is szereplő Konfliktus-szelídítő műhely tevékenységére készíttettünk ajánlást egy – ebben a kérdésben tapasztalt és járatos – szakemberrel, akivel a javaslatain túl egy képzési tervet és a helyi szereplők együttműködésének kidolgozott segítését is elkészíttettük.

7. A program nyilvánosságának megszervezése, folyamatos biztosítása
A programidőszak alatt zajló találkozókon javaslat készült a program elnevezésére és annak logójára. Ezeket többször megvitattuk, tovább alakítottuk. További arculati elemeket hozott a felszínre egy helyi kulturális kezdeményezés, amelyhez a mi programunk is kapcsolódott: tavasszal a Szabadidő Központ kereteiben elindult egy kiállítás előkészítése-szervezése, amely a lakótelep sajátos vizuális arculatát igyekszik fiatal képzőművészekkel és itt élőkkel közösen megfogalmazni, felfedezni. Ennek központi eleme lett a mi műhelymunkánkon született In-spirál-ház elnevezés (ti. a Könyvtár is az ún. Spirál-házban található, ahol képzési találkozóink zajlottak), végül a kiállítás is ezen a néven futott. Ez a programelem tehát az arculat építését szolgálta.
Korábban jeleztük, hogy aktivizált helyi szereplők címeiből elkezdtünk „építeni” egy levelező listát, „inspirálház” névvel. Ennek jelenleg 50-nél több tagja van, s ez a fórum élénk párbeszédet folytat közös témáinkban.
A programidőszak végére megrendeltünk egyéves időtartamra egy web felületet (tárhelyet és domain-t béreltünk), jelenleg hozunk létre ezen egy honlapot, ezen gyűjtjük a közösségi információkat, képekből albumokat, az itt induló közösségi munkához dokumentumtárat létesítünk – épül tehát a program közösségi kommunikációs felülete.
Tervezzük az ehhez kapcsolódó facebook-oldal elindítását, és a lakosság részére a programszervezőkhöz eljutó nyilvános e-mail címet is létrehoztunk.
Írásunk elején jeleztük, hogy e folyamatban azok dolgoztak együtt, akik a következő kétéves projekt különféle területein saját programelemeket fognak megvalósítani, s többnyire valamelyik helyi intézményhez tartoznak.
Egyik fő célunk annak a megértetése, hogy a közreműködő intézmények és szervezetek ne mindig és kizárólag szolgáltatásként szervezzék tevékenységüket, hanem igyekezzenek kezdeményezni és átadni a kezdeményezést az érintettek bevonásával, aktivizálásával. A másik fő célunk pedig az, hogy az intézmények és szervezetek tudjanak egymásról, számoljanak a másikkal, hangolódjanak össze és legyenek szinkronban céljaikban és működésükben.
Eleinte érzékelhető volt többféle kivárás, néha a hierarchikus „felsorakozás” is, de szokatlan volt a fent jelzett kész megoldások kerülése is. Az új szerepbe kerülés miatti tartózkodás is megjelent – emberek közé kimenni, esetleg önállóan kezdeményezni, megszólítani embereket, megtalálni egy-egy lépcsőház/háztömb körzetében az ügyeket és az érintetteket, s összekapcsolni őket, s hogy, ha van, a saját felszín alatti hálózatainkat megszólítani, bekapcsolni a vérkeringésbe. Nem is lehet csodálkozni e tartózkodáson, hiszen a szakembereket nem készítik fel erre a szerepkörre.
Ám lassan, szinte észrevétlenül kikezdődtek ezek a korlátok, megbátorodtak egyes szereplők, de volt, aki pusztán egy-egy találkozó házigazdájává válásától nyílt meg, s tett hozzá az együttléthez fontos részeket. Végül a résztvevők egyike által kimondódott, amiért az egész folyamatba belefogtunk: „Indítsunk mini-projekteket! Válasszunk ki néhány kisebb területet, ügyet (akcióterületen belül-kívül), amivel kiscsoportokban dolgozunk. Ezek jó példák lehetnek majd további ügyekhez!”
Az utolsó találkozón vetette fel az egyik egyetemi hallgató: „Mi lenne, ha a teljes átépítés előtt az építészeti program középpontjában lévő majdani szolgáltató házat becsomagolnánk, kiszíneznénk, feldíszítenénk? Használatba vennénk!” Megszületett a „Keltsük életre az Inspirálházat!” projekt, amely máris, pedig még csak a tervezés időszakában van, nagyon sok kreativitást és alkotókedvet felszínre hozott a műhely tagjaiból.

Összefoglalva
Meggyőződésünk, hogy e műhelyprogram szakmai végig-vitelével jelentős lendületet vett a városrehabilitációs folyamat közösségi és a szociális elemeinek megvalósítása.
Valójában még nem indult el, de afelé tart. Kialakulóban van egy szélesebb körű szakmai figyelem is egy új szellemű, a helyi közösség valódi bevonását és mozgósítását célzó komplex városmegújítási program iránt, amelyben jó esélye van az új típusú intézményi kapcsolatoknak is. Úgy gondoljuk, hogy ez pedig egy nagyszabású program sikerének egyik kikerülhetetlen feltétele.
Reméljük, hogy a küszöbön álló III. ütemben ezek a lehetőségek valódi cselekvésekké alakulnak.

Programvezető: Péterfi Ferenc, peterfi@kkapcsolat.hu
Programasszisztensek: Boda Kitti és Petőcz Eszter egyetemi hallgatók, ELTE Közösségi és Civil Tanulmányok (MA)”

A témával kapcsolatos, letölthető anyagok:
Tervezz! Bátran! Közöd van hozzá című kiadvány
KÉZIKÖNYV a részvételi városmegújításról című kiadvány

Az újpalotai lakosság körében terjesztett tájékoztató-mozgósító szórólap

Szemben a kiserdővel Szomszédsági közösségi programok és új szociális szolgáltatások indulnak hamarosan a Zsókavár utcai lakónegyedben „Álmodnunk kell, el kell képzelnünk, meg kell alkotnunk azt, amit szeretnénk, ha holnap megvalósulna. Senki sem fogja helyettünk megcsinálni a mi holnapunkat. Mi magunknak kell megélni és megcsinálni a saját jövőnket.” Georg Eberle: Egy szomszédsági közösség St. Louis-ban Szomszédok vagyunk! Mindannyian tudjuk, milyen biztonságot, nyugalmat és kiegyensúlyozottságot ad, ha jó szomszédaink, lépcsőházi kapcsolataink, barátaink vannak a lakóhelyünkön, annak közelében. Fordulhatunk hozzájuk, ha elfogyott otthon vasárnap délelőtt a só, ha hirtelen egy tojás kell a készülő ebédhez, vagy van, aki átveszi a postán érkező küldeményünket. De akkor igazán jó az ilyen kapcsolat, ha mi is visszasegítünk: beugrunk a szomszéd néninek a boltba, vagy kiváltjuk a receptjét. A szomszéd segít megcsinálni az elromlott vízcsapot, mi segítünk megírni egy kérvényt. Velük jó Szilveszterkor – vagy más alkalmakkor – koccintani az új évre, de vannak, akik a születésnapi és más alkalmi bulikra is meghívják a szomszédaikat. És gyakran a szomszédaink jelentenek biztonságot a lakásunk védelmében is. Szomszédaink összefogásával alakíthatjuk a lakótelepen, a háztömbünkben, vagy a lépcsőházunkban a tágabban vett környezetünket; lakóházunk közösségi dolgait, a kapunk előtti kis kertet, a játszóteret a gyerekeink számára. Vagy velük foghatunk össze különféle érdekvédelmi ügyekben, közösen szólhatunk bele a környéken tervezett változtatásokba is. A közösségi munkában a szomszédsági kör az az ideális tér, ahol öntevékeny mozgásokat, kezdeményezéseket lehet jól megvalósítani. Erre épülnek a Zsókavár utcai lakótömb (Erdőkerülő utca-Szentmihályi út-Nyírpalota utca által határolt terület) városmegújítási programjának közösségi és szociális tervei. „Senki más nem fog segíteni, a közösségeket kell újra éleszteni, a szomszédságtól a vallási azonosságon keresztül a hobbicsoportokig. Ezek nem hagyják, hogy elromoljon a kedv, hogy eluralkodjon a rettegés. Segít, ha látom, hogy a másik miként értelmezi a történteket, mit csinál. Óriási erejük van a személyes kapcsolatoknak.” Dr. Buda Béla pszichiáter Ön szerint milyen ügyek vannak, amiket nekünk, itt élőknek a saját környezetünkben, szomszédságunkban lehetne, kellene megoldani? Vannak ötletei, javaslatai, amelyeknek a megoldásában szívesen részt vállalna? Milyen segítségre lenne szükség ezek megvalósításához? Keressen bennünket, beszéljük meg, vagy juttassa el azokat az Újpalotai Könyvtárba, a Közösségi Házba, vagy az alábbi címre: zsokavar3@gmail.com „A szomszédsági közösség tagjai ’ügygondnokként’, segítőként támogatják a szakmai döntéshozatalt. Mindazonáltal amikor ezek a döntések a lakóterületet érintik, a szakértők a szomszédság tagjai… A szomszédság tagjai nem tudnak mindent megcsinálni, de csak ők tehetik meg azokat a dolgokat, melyeket meg kell tenni a saját életükkel a közösséggel kapcsolatban”. A következő hónapokban, évben a Zsókavár utcai lakónegyed a városrehabilitációs program 3. ütemének kereteiben átalakul, megújul. Tudja-e, hogy milyen fejlesztések várhatóak ebben a városrészben? Vannak-e javaslatai, ötletei a megújítás módjára, tartalmára? Részt venne-e egy-egy kisebb változtatás megtervezésébe? Keressen bennünket, beszéljük meg, vagy juttassa el azokat az Újpalotai Könyvtárba, a Közösségi Házba, vagy az alábbi címre: zsokavar3@gmail.com A helyi közösségi munka eredményeképpen azt feltételezzük, hogy Újpalotán, s itt a Zsókavár utcai lakónegyedben is, mára több helyi cselekvő csoport jött létre, s ez a folyamat a közeljövőben még várhatóan folytatódni fog. Ezeket – jó eséllyel – egy helyi Szomszédsági Tanács tarthatná össze. Helyi párbeszédeket, kerekasztalokat szervezhetne, felhívhatná a helyi problémákra az illetékesek figyelmét, kezdeményezhetne különféle akciókat. Fontos lenne, hogy ebben lépcsőházanként, háztömbönként legyen(ek), aki(k) az ott élőket is képviseli(k). De a helyi civil kezdeményezések és intézmények képviselői is fontosak lennének egy ilyen koalícióban. Tud olyanokat, akiket jó lenne egy ilyen kezdeményezésbe elhívni? Önnek lenne kedve egy ilyen közösségi összefogásban részt venni? Keressen bennünket, beszéljük meg, vagy juttassa el azokat az Újpalotai Könyvtárba, a Közösségi Házba, vagy az alábbi címre: zsokavar3@gmail.com „Elkezdtünk jól működni, mint egy erős csoport. Néha azt gondoltuk, hogy túl gyorsan haladunk, de most már nem gondoljuk így. Olyanok voltunk, mint a gyermekjátékok a szekrényben – kivettek, ha játszani akartak velünk, de minket ezentúl már nem tesznek vissza.” (A korábban idézett részletek Tony Gibson: A szomszédsági kezdeményezés c. írásából valók, amely a Szomszédság c. kötetben jelent meg. Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete) A szomszédsági kör tehát az öntevékenységnek, a kezdeményezéseknek is tere, hatalmas erőtartalékokkal. Erre épül a szomszédsági viszony, ami (kicsit szakszerű nyelvezettel): – az ismétlődő találkozásokon alapuló, szoros személyes kapcsolat alkotja egy városi területen belül; – kisegítő jellegű: ha valamely feladat meghaladja a család erejét; – kölcsönösségen alapul; – „csereviszony”, amely kölcsönös bizalmat feltételez. A Zsókavár utcai lakónegyed megújítása 3. ütemének közösségi programjai a Közösségfejlesztők Egyesületének segítségével szerveződnek. Programvezető: Péterfi Ferenc peterfi@kkapcsolat.hu A tervezett közösségfejlesztő programok: Szomszédsági munka – Szomszédsági Tanács; helyi szövetség a családokért; Szolgáltató – önkéntes pont működtetése; konfliktusszelídítő műhely; közösségi fotós- és videós módszerek a helyiek aktivizálására További közösségi program-elemek: Helyi fiatalok és más korosztályok öntevékenységét segítő programok; helyi nyilvánosság fejlesztése; közösségi tértervezés – térhasználat – közösségi kertek; Zsókavár Szabadegyetem; Közbiztonsági – bűnmegelőzési programok A városrehabilitációs program részeként az Önkormányzat teljesen újjáépíti a Zsókavár utcai szolgáltató központot (Spirálház). Az ott működő kitűnő könyvtár mellett az alábbi funkciókat alakítják ki a megújított épületben a kerületi Egyesített Szociális Intézmények megvalósításában tervezett új közösségi-szociális szolgáltatások számára: Pajtás – retró közösségi étterem; Praktikus életmód iroda; Közösségi mosoda, Ruhaszervíz varroda, Internet kávézó; MUFTI Ifjúsági iroda fejlesztése. Ezeken felül az ESZI szervezésében tervezett városmegújítási programok: családi hétvégék, fiatalok táborai, OKJ-s és kortárs-segítő képzések fiatalok számára, a fogyatékossággal élőket – és családjaikat segítő programok. Információ: www.zsokavar3.hu oldalon és a zsokavar3@gmail.com