Virtuális esettanulmány: Anna és Johannes

2007/1

„Anna és Johannes Kunbábonyban, a Nyári Egyetem táborában ismerkedtek meg, 2005-ben. Johannes Dániából érkezett, a Kristeligt Studenter-Settlement képviseletében, Anna a Felső-Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesületének önkénteseként dolgozott a Nyári Egyetemen. Johannes szeretette volna e-mailben megnyugtatni a családját szerencsés megérkezéséről, de Kunbábonyban, a kis tanyaközpontban még nem épült ki az internetkapcsolat, ezért Anna, aki egy Kunszentmiklós nevű közeli kisvárosban lakott, meghívta magukhoz Johannest internetezni. A két fiatal egymásba szeretett és Johannes hazautazása után élénk internetkapcsolatot tartottak, sőt, újévkor Anna két hetet töltött Johanneséknél. 2006 augusztusában – talán mondanunk sem – Johannes újra megérkezett a második nyári egyetemre, s a két fiatal elkezdte tervezgetni közös jövőjét.


Anna családja a rendszerváltás után új életet kezdett. A tsz, ahol Anna apja ágazatvezető volt, anyja pedig fejőnő, átszervezésre került, és őket is elbocsátották. Visszakapták viszont kárpótlásban a nagyszülők földjét, mintegy 90 hektárt, amelyen takarmányt termelnek az állataiknak, és paprikát termelnek eladásra. Nagyon megdolgoznak a keresetükért, nem lettek gazdag emberek, de a nekik szükségeset előteremtik. Annát azonban, bár abban nőtt fel, nem a föld, az állatok, a mezőgazdaság érdekelte, hanem az emberek, a társadalmi viszonyok, ezért művelődésszervezőnek tanult egy budapesti egyetemen, s közösségfejlesztő specializációval el is végezte azt. Közben csatlakozott a Felső-kiskunsági Közösségi Munkások Egyesületéhez, melynek tagjai a kistérség társadalmának fejlesztésén dolgoznak – a lakosok és az intézmények közötti kommunikációt szervezik, közösségi gazdaságfejlesztéssel, a civil társadalom építésével foglalkoznak. Anna úgy érzi, hogy szakmájában jövő áll előtte, tudását szülőföldjén is kamatoztatni tudja. Egyéni vállalkozóként projekteket tervez és vezet, képzéseken tanít a Civil Kollégium népfőiskola-jellegű kunbábonyi házában. Anna közepes szinten beszél angolul, mely közte és Johannes között a közvetítő nyelv.
Johannes szintén mezőgazdász családból származik, 300 marhából álló tehenészetük, vaj- és sajtfeldolgozó üzemük van. A tehenészetet 500 hektáros gazdaság látja el takarmánnyal. Ökotermesztést folytatnak, terményeiket a legjobb minősítési kategóriában tudják értékesíteni a közeli boltokban és egy bevásárlóközpontban. Johannes mezőgazdasági mérnökként végzett Koppenhágában, s az öko-élelmiszer termelésére és feldolgozására, elsősorban tejtermékekre specializálódott. Az automatizált termelést egyre inkább a hagyományos termelési módokkal váltják ki – legeltetés, kézi fejés, felelevenítették a sajtkészítés hagyományos módjait is. Ez a termelési mód több élő munkát kíván, ezért a családon kívül most már a környékből is tudnak 5 embert foglalkoztatni. Johannes két éve végzett, és mint gazdálkodó, először vett részt egy 6 hetes, bentlakásos népfőiskolai képzésen. Itt megismerkedett a végzés óta eltelt időszakban megjelent új ökotermékkel, szerekkel, eszközökkel, technológiákkal, az EU támogatási rendszerével, de részt vett két tanulókörben is, mely közül az egyik az EU keleti bővítésével foglalkozott. Mivel a népfőiskolának évek óta jó kapcsolata van a kunbábonyi Civil Kollégiummal és Johannesnek kedve támadt ellátogatni Magyarországra, a népfőiskola vezetősége úgy döntött, hogy a nyári egyetemi meghívással – képviseletükben – Johannes fog élni.
A két ígéretesen induló fiatal most hosszú tájékozódás és választások sorozata előtt áll. Melyik országban kezdjék meg közös életüket? Hasznosítható-e a tudásuk a másik országában? Elismerik-e egyetemi diplomájukat? Melyik országban kapnák meg hamarabb és könnyebben az állampolgárságot? Hol kifizetődőbb a vállalkozás? Az adózási rendszerben van-e lényeges különbség? Hol és milyen EU-támogatásokat vehetnének igénybe? Ha a dán gazdaságot eladnák, vehetne-e Johannes földet Magyarországon és újraépíthetné-e az ökogazdaságot? Milyen élelmiszer-feldolgozási rendeletek és támogatások segítik a magyar termelőket? Ha Dániában telepednének le, vállalhat-e munkát Anna? Milyen feltételekkel tanulhatna meg dánul? Ha vállalkozóként dolgozna, jelentkezhetne-e másoddiplomás képzésre Dániában, kellene-e tandíjat fizetnie, s ha igen, kaphatna-e ösztöndíjat vagy diákhitelt? Elfogadnák-e középfokú angol nyelvvizsgáját? Ha a szülei meglátogatnák, kaphatnának-e hosszabb tartózkodási engedélyt Dániában? Vagy fordítva, Magyarországon? Mit vihetnének magukkal? Mi a helyzet az egészségügyi ellátásra jogosultsággal? S ha majd gyermekük születik, hol lenne érdemesebb annak a gyermeknek megszületnie?”

(az esettanulmányt Vercseg Ilona írta)

Az „Anna és Johannes” esettanulmányon ki-ki egy önmaga által kiválasztott szempontból dolgozott a képzéseken. Az egyik résztvevő az állampolgárisággal, letelepedéssel, tartózkodással, honosítással kapcsolatos gyakorlatot tanulmányozta a tananyagból és ismertette társaival, egy másik a fiatal pár gazdasági lehetőségeit latolgatta a mezőgazdasági támogatások szempontjából, s egy harmadik pedig a tanulással, nyelvvizsga-honosítással, nyelvtanulással, valamint a társadalombiztosítási ügyekkel kapcsolatos kérdéseket. Az esettanulmány és élményszerű feldolgozási forma természetes életközelbe hozta a képzések résztvevőihez az Európai Unióban szerveződő életet, az állampolgáriság mindennapi kérdéseit.