Előzmények és a Közös Ló

Történetünk 2022-ben kezdődött, az Inspi-Ráció és a Szatyor egyesületek közösségi facilitátor képzésén. Itt ismerkedtem meg Mayer Barbarával, Lanszki Donáttal és a későbbi közösségem többi tagjával. A két nyári táborból, valamint a közöttük eltelt egy év alatti online szekciókból összeálló program mindannyiunkra nagy hatással volt: a program végére, 2023 augusztusára arra az elhatározásra jutottunk, hogy közösségi vállalkozás indítására adjuk a fejünket.

A közösségi vállalkozás, mint koncepció Vágvölgyi Gusztáv Pablótól, az Inspi-Ráció Egyesület tagjától származik, aki az indulástól kezdve mentorként segítette közösségünk szárnypróbálgatásait. A képzés második táborába egy ötlet-kezdeménnyel kellett jelentkezni, amelyre a tábor résztvevőiből kellett tagokat verbuválni. Számomra egyértelmű volt, hogy az új lakhelyemen, a Zala vármegyei Kerkakutason lévő otthonom körüli portámat, mint potenciális helyszínt szeretném behozni projektnek, amellyel az volt a célom, hogy másokkal összefogva egy közösségi térré váljon. A vidéki közösségi tér ötlete szerencsére több résztvevőt is megmozgatott, így a táborban velük együtt kezdtük el a közös gondolkozást.

Induló csapatunknak a Közös Ló munkanevet adtuk, utalva a jól ismert magyar közmondásra („Közös lónak túros a háta.” Igen, túros, és nem túrós, mint azt sokan gondolják.). A névvel azt akartuk kifejezni, hogy igenis meg lehet cáfolni ezt az eléggé negatív mondást, igenis lehet jól gazdálkodni közösségben.

Alakulásunknál az vezetett minket, hogy egy olyan vidék-város együttműködést indítsunk el, amelynek keretében közösségben gyakorolhatjuk az önismeretet, egymás elfogadását, a közös cselekvést, vagyongazdálkodást, a fenntartható, természetközeli életet, a tanulást, játékot és alkotást. Fő elvi szempontunkat a permakultúra etikai elvei mentén szerettük volna elérni. A terveket rajtam kívül 8 fiatal felnőttel (6 budapesti, 1 felvidéki, 1 nyugat-magyarországi) kezdtünk el szövögetni, akikkel a képzés lezárulta után rögtön belevágtunk a stratégiaalkotásba, rendszereink felépítésébe, illetve programjaink kitalálásába. Mindannyiunknak fontos volt, hogy nem csupán elméleti tervezéssel, hanem kétkezi, gyakorlati projektekkel, kalákázással akarjuk tölteni a közös időnket. A képzést követően számos kisebb-nagyobb programot valósítottunk meg közösen részben Budapesten, részben Kerkakutason.

A tábor

Idén, 2024 januárjában új lehetőséget kaptunk a továbbfejlődésre. A nemzetközi ifjúsági projektekkel foglalkozó Szatyor Egyesülettel együttműködésben egy 3 hetes önkéntes tábor megszervezésére kaptunk lehetőséget az Európai Szolidaritási Testület támogatásával. A tábor szervezésének lehetőségével egyidőben kapcsolódtam be a Zalai Falvakért Egyesület KOVÁSZ progamjába is, ahová egy saját „üggyel” kellett érkezni, amely nekem ilyen módon adottá vált: a kerkakutasi önkéntes tábor lett az.

A tábort a közösségünk már említett két tagjával Barbarával és Donáttal kezdtük el szervezni. Donát kiemelt feladata volt a közösségi facilitáció, a napi megbeszélések, visszajelzések, fejlődési célok, elvárások és igények feltérképezése és nyomon követése, játékok, szabadidős programok előkészítése, valamint a fizikai munkák koordinálása. Barbara elsősorban a konyhai logisztikában, és – a nem kevés – adminisztrációs feladatok ellátásában jeleskedett. Én magam szintén a fizikai feladatok koordinálását, anyagbeszerzéseket, és a házigazdai szerepeket láttam el, ez utóbbit feleségemmel, Lucával, és a másfél éves kisfiammal közösen.

A résztvevők

Az önkéntesek száma a három hét alatt a 15 fő körül ingadozott, mert volt olyan, aki nem tudott velünk lenni végig, de volt olyan is, aki időközben hallott a programról, és emiatt csatlakozott be. A 18 és 30 év közötti fiatalok Franciaországból, Portugáliából, Olaszországból és Magyarországról érkeztek. Közösségünkből is többen meglátogatták a tábort, és részt vettek a közös programokban, sőt még helyi, kerkakutasi fiatalok is átugrottak „háztűznézőbe”.

Önkéntes feladatok és programok

A tervünk az volt, hogy a résztvevőket olyan feladatokba vonjuk be, amelyek segítik a helyszín alap infrastruktúrájának fejlesztését, amelyet később más, közösségi programok során is használni tudunk, miközben igyekszünk minél jobban megismertetni velük a közösségi és vidéki élet szépségeit és kihívásait. (A táborunk elnevezése is ezt az üzenetet hordozza: Rural Blitz). Szintén fontos szempont volt, hogy olyan feladatokat is bele tudjunk rakni ebbe a 21 napba, amelyek segítik a résztvevők személyes fejlődését és kibontakozását, hiszen egy ilyen tábornak alapvető célja, hogy kockázatmentesen, támogatói közegben lehessen gyakorlati, praktikus tapasztalatokat szerezni bizonyos munkafolyamatokról. A gyakorlati feladatokat, tennivalókat elméleti beszélgetések egészítették ki az erőszakmentes kommunikációról, a permakultúráról, a fiataloknak szóló EU-s lehetőségekről, valamint a közösségekről.

A feladatok között volt a kertészkedés, új ágyások kialakítása, kerti út építése, magaságyás építés, különböző földmunkák, kerti tó kialakítása, szénapadlás takarítás, asztal készítés, nyári konyha fejlesztés, közös főzés, rotakapálás és még sok minden egyéb. A feladatokat kisebb csoportokra osztva végezték az önkéntesek, amelyekre a napindító megbeszélésen lehetett jelentkezni, így biztosítva, hogy mindenki olyan feladatot tudjon csinálni, amelyhez a leginkább kedvet érez.

A tábor fontos része volt a játék, az együtt töltött szabadidő értelmes eltöltése. A napi 5 óra önkéntes munkát röplabdázással, társasjátékokkal, közös kürtős-kalács sütéssel, énekléssel, táncolással, tábortűz körüli beszélgetésekkel egészítettük ki. A facilitációs feladatok mellett Donát személyes beszélgetések keretében is igyekezett segíteni a résztvevők egyéni céljainak feltárását és az efelé való következő lépés megtalálását.

A feladatok és a munkafolyamatok előzetes kalkulálása sokszor jelentett kihívást, mivel – bár volt szervezőként többünknek volt tapasztalata táborszervezésben – a munkamorál, hatékonyság megítélése előzetesen nehezen ment. Emiatt szükség volt egyrészt a folyamatos jelenlétre, és a feladatok irányítására, valamint egy olyan rendszerre, amelyben kereteket adott az elvárások, visszajelzések küldésére és fogadására, másrészt kapaszkodókat adott a munkák irányításában (pl. időkeretekkel). A tábor első napját emiatt a közös szabályrendszereink felállítására szántuk: megállapodtunk a napirendben, az étkezések rendjében, a szabad napokban, az állandó feladatok (pl. konyha, zuhanyzók rendben tartása) felelőseinek kiosztásában. Ugyanúgy az első nap mértük fel a résztvevők elvárásait, félelmeit, vágyait a táborra vonatkoztatva, amelyre később is visszatekintettünk együtt. Nagy tanulság volt, hogy azzal, hogy a tábor elején bőven hagytunk ezekre a folyamatokra időt, és teret, valamint a résztvevőkkel közösen dolgoztuk ezeket a rendszereket, egyrészt a „megérkezés”, „otthonosság” érzését, másrészt az elkötelezettséget fokoztuk, amely később, a tábori visszajelzésekben is látszódott.

Kihívások

Számomra és Luca számára különösen nagy kihívást jelentett, hogy otthonunk közvetlen szomszédságában ilyen hosszú ideig, ilyen sok ember tevékenykedjen. A magam nevében mondhatom, hogy ez volt a tábor egyik legnehezebb része, hiszen egyszerre kellett betöltenem táborvezetői, családfői, férj és házigazda szerepeket, amelyek sokszor egymástól szögesen eltérő viselkedési módokat követeltek meg tőlem. Nagy tanulság volt az is, hogy az ilyen helyzetekben kiemelkedően fontos a rendszeres táborvezetői megbeszélés, amely időpontjának megtalálása azonban nem volt egyszerű feladat, és a tábor során volt, hogy el is kopott, ami később nagyobb félreértésekhez, és konfliktusokhoz vezetett.

Szintén kihívást jelentett ennyi emberre kialakítani egy olyan egyszerű, de funkcionális alap infrastruktúrát, amely elengedhetetlen volt, hogy a résztvevők komfortosan érezzék magukat. A tábor előtti utolsó héten – nagy hajrában – sikerült befejeznünk a nyári zuhanyzókat, komposzt toaletteket, a nyári konyhát és egy kis mosósarkot az önkéntesek számára. A tábor alatt ezeket tovább fejlesztettük a résztvevőkkel.

Összegzés

Habár a tábor bővelkedett kihívásokban, és szervezése nagy erőfeszítést igényelt, a résztvevők visszajelzései igazolták, hogy a fiatalok számos nagyszerű élménnyel lettek gazdagabbak. Az önkéntesek búcsúüzeneteiben elsősorban az otthonosság, a közösségi támogatás, az odafigyelés és a különleges élmények megtapasztalásának kifejezése köszönt vissza.

A táborszervező hármasunknak ez volt az első, igazán nagy közös próbatétele, amely – előzetes tapasztalat hiányában – igencsak mélyvíznek bizonyult: mindhárman elfáradtunk. A tábor végén igyekeztünk őszintén kiértékelni ezt bő három hetet, és levonni azokat a tanulságokat, amelyek segítségével legközelebb már sokkal könnyebben tudunk egy hasonló vidéki önkéntes tábort megszervezni. Bízom benne, hogy ez a próbatétel megerősíti azt közösségi célunkat, hogy igenis szükség van olyan helyekre, ahol az emberek megtapasztalhatják a közös munka, játék, étkezések és beszélgetések erejét: a közösséget magát.

 

Szerző: 
Révai Mátyás, humánökológus, környezetkutató, közösségi facilitátor, a PatternWise Kft. ügyvezetője.