A Terek Közti Körök programsorozatot a Satöbbi Összművészeti Egyesület két lelkes tagja, Deák Maja és Lang Dani hívta életre azzal a céllal, hogy jobban megismerjék, megismerhessük Budapest köztereinek működését és jellegzetességeit. Ebben a cikkben az egyesületet és az eseménysorozatot ismerhetjük meg röviden egy civilrádiós interjú^[1], valamint a megvalósítókkal készült beszélgetés^[2] alapján.

A Satöbbi Összművészeti Egyesület másfél éve alakult, tagjai főként pályakezdő fiatalok és szakmájuk elején lévő művészek. A művészetmenedzsmenttel is foglalkozó formáció tagjai rendkívül változatos szakterületeken dolgoznak, van köztük építész, zenész, drámapedagógus, pályázatíró és szabadbölcsész is. A közösségfejlesztéshez Deák Maja révén kapcsolódnak, hiszen neki személyes kötődése van a Civil Kollégium Alapítványhoz és Kunbábonyhoz.

A Terek Közti Körök kezdeményezés 2021 szeptemberében indult, találkozási pontokat szerettek volna létrehozni a különféle szakterületek képviselői és a köztereket használó emberek között. A szervezők szerint érdemes jobban megismernünk köztereink működését, élő szövetét, hogy lehetőségünk legyen megváltoztatni a terekhez való hozzáállásunkat és térhasználati szokásainkat. A folyamat része az identitáskeresés is, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy ne csak nézzük és használjuk a tereket, hanem alakítani és formálni is tudjuk azokat. Az eredeti ötlet azonban már korábban, mintegy másfél éve született. Eleinte közös témákat kerestek és az egyesület egyik tagja, Lelkes Botond vetette fel, hogy a Blaha Lujza térre rendezett misztérium játékát szeretné megvalósítani a Satöbbivel koprodukcióban. Az ötlet remek volt, és el is kezdődött a szervezés, aztán jött a covid és a tér felújítása, így a tervezett előadás elmaradt, azonban a Terek Közti Körök programsorozat koncepciója ebből nőtte ki magát.

Az eseménysorozat indulására Maja úgy emlékszik, hogy Danival ültek a Mikszáth Kálmán téren, és arról beszélgettek, hogy hogyan lehetne ebből egy hosszabb távú eseményt szervezni. Már a kezdetekkor világos volt, hogy egy kísérleti projektről van szó, amelyről még nem tudták, hogyan fog zajlani. Egy tanulási folyamatként tekintettek rá, ahol lehetőségük nyílik arra, hogy eseményről eseményre egyre több embert szólítsanak meg. Ez egy érdekes új kihívás volt, aminek során törekedtek arra, hogy ne essenek kétszer ugyanabba a hibába, minden alkalommal tudtak valamit javítani az események tapasztalatai alapján. Minden eseményen más probléma merült fel, és mindig előrébb léptek az események szervezésében.

A programokra nem a köztereken került sor, hanem mindig egy közel eső közösségi helyen (például az Aurorában vagy a Mixátban). Az alapkoncepció szerint a résztvevők a köztereket egy összművészeti eseménnyel dolgozzák fel történelmi, építészeti, szociológiai és más szempontok alapján. Minden eseményen más és más perspektívából közelítették meg a témát, így volt kiállítás, színház, zene és kerekasztal-beszélgetés is ezeken a találkozókon. A végére – az utolsó esemény a Mikszáth Kálmán téren volt 2022 májusában – kristályosodott ki a megvalósítás, itt tudott halmozódni az a tudás, amit az elmúlt egy év alatt összegyűjtöttek a szervezők.

Az események során kialakult egy kör, akik figyelik őket, eljönnek az eseményekre. A szervezők szórólapozással, plakátolással és a közösségi média eszközeivel próbálják megszólítani azokat az embereket, akik valamilyen formában használják (ott élnek, átmennek rajta) az adott közteret. Ehhez nagyon nagy nyitottság szükséges mind a szervezők, mind pedig a résztvevők részéről, hiszen fontos alapvetés a közös munkában, hogy mindenkinek ugyanannyit ér a szava – annak is, aki egy drága kávézóban ül, és annak is, aki ott a téren próbálja összegyűjteni a napi ételre valót, vagy éppen kutyát sétáltat ott. Sokféle élethelyzetű ember, nyelv és szokás egy helyen, akiket összeköt a közös tér használata. Érdekes kérdés tehát, hogy miként lehet egy térnek a jellegzetességét megfogni. Lehetetlen ezt egy mondatba sűríteni, sokkal többről szó, hiszen az épületek, a tér falai maradnak, de különböző történelmi időszakokban a terek megtöltése élettel nagyon sokat tud változni. Az eseménysorozat szervezői érdekesnek találják például, hogy az emberek az emlékezetükben nagyon másképp őrzik meg ezeket a tereket. Maja és Dani is úgy érzi, hogy nagyon nehéz áttörni az érdektelenség falát, általános bizalmatlanságot tapasztalnak a résztvevők részéről. Meglátásuk szerint korunk egyik nagy problémája, hogy az emberek nem mindig nyitottak, és kételkednek abban, hogy jól fogják-e érezni magukat egy ilyen eseményen. A Satöbbi Összművészeti Egyesület Terek Közti Körök eseménysorozatának sikerült áttörni a közöny és a bizalmatlanság falát: a résztvevők szívesen jöttek el az eseményekre, mert tudták, hogy ott ők is fontosak, és mindenki hozzá tudja tenni saját tapasztalatait a közös beszélgetéshez. Példák és történetek összegyűjtésével és beemelésével, beépítésével még jobbá tehetőek ezek az események. A lájkok mögött még mindig emberek vannak, és a szervezők ezt szeretnék látni és láttatni is.

Az események után mindenki elmondhatta a véleményét és meglátásait a performansszal és a beszélgetéssel kapcsolatban. A szervezők szerint a legfontosabb, hogy rájöttek az emberek, hogy ők is hozzá tudnak tenni a térhez, van róla tapasztalatuk, és érdekes, amit mondanak. Olyan – mondja Maja –, mintha a kerekasztal-beszélgetés után kellene még egy esemény, ahol mindenki elmondhatná, hogy ő még miről szeretne beszélgetni. Minden alkalommal más téma került a fókuszba, de igazából mindegy is a vezérfonal, mert bármiről beszélgetünk, az emberek úgyis elkezdenek kinyílni. És kiderül, hogy mi az, ami érdekli őket igazán. A legutolsó esemény már a szervezők számára is katartikus élmény volt. Az események lezárásaként lehetőség nyílik a párbeszédre, a szervezők nem erőltetik a közös konklúziót, inkább engedik folyni a megélt élmény hatását.

A Terek Közti Körök idén a Budapesti Tavaszi Fesztivál részévé vált, amely igen nagy büszkeséggel tölti el a Satöbbi Összművészeti Egyesület tagjait.  Szeptemberben az eddigi sikereken felbuzdulva új lendületet vesz az eseménysorozat, és Budapest belső tereivel is szeretnének foglalkozni. Az eddig felhalmozott, egyéves tapasztalatanyag nagyon fontos a szervezők számára. Úgy gondolják, hogy felelősségük tovább dolgozni, most tudják majd igazán bevonni azokat az embereket, akik az adott térhez közel vannak. Céljuk egyre több társadalmi csoporthoz eljutni, minél több érintettet megszólítani és bevonni az eseményekbe. Ezeken az alkalmakon összeforrhat a múlt, a jelen és a jövő.

Mindemellett szeptember végén egy kétnapos fesztivált is terveznek, amelyen már a belső és külső közterek összekapcsolása is megjelenik. Ötleteket szeretnének gyűjteni ahhoz, hogy a Budapesten elhagyott tereket hogyan lehetne újra élettel megtölteni a helyiek segítségével. Ezen túl szeretnének foglalkozni a köztereken fellelhető problémákkal (hajléktalanság, hulladék) és azok megoldási lehetőségeivel is egy új, izgalmas – még titkos – projekt keretében.

 

Szerző:

A szerző 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszókörnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg Az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja.

Végjegyzetek

^[1] Civil Rádió, 117 perc (2021. november 11.). Péterfi Ferenc beszélgetőpartnere Deák Maja.

^[2] Dudok Dávid készített interjút Deák Majával és Lang Danival 2022. május 17-én.