Társadalmi párbeszéd a közösségi részvétel fejlesztéséért

2005/2

A közösségi munka során, mely főként a helyi társadalmi problémák kezelésére, mérséklésére, megoldására irányul, a fejlesztő gyakran találja magát megrekedt helyzetben, ahonnan a továbblépés csakis több szakma aktív közreműködésével valósulhatna meg. A közösségfejlesztés lényege ezekben az esetekben a közvetítés lennevagyis az, hogy a közösség aktivizálásával egyidejűleg összekapcsolná a helyi fejlesztésben érdekelt különféle szakmai szervezetek, intézmények munkáját. Felismertük, hogy a hatékonyabb fejlesztés érdekében jobban kellene ismernünk azt a rendszert, amelyben a fejlesztési stratégiák születnek, s jobban kellene ismernünk azt az erőteret – szakmákat, munkamódokat, intézményrendszereket – is, amelyekkel egymásrautaltságunk nyilvánvalóvá vált, s amelyekkel együtt kezdünk/kezdhetnénk dolgozni.


A közösségfejlesztés interdiszciplináris jellegét már a kezdetekkor felismertük, akkor, amikor a 70-es évek közepétől olyan kérdésekkel is foglalkozni kezdtünk, amelyek szétfeszítették a kulturális munka akkori felfogását és a felnőttképzés, a gazdaságfejlesztés, a környezeti rehabilitáció, az épített környezet esztétikai befolyásolása, a helyi nyilvánosság kiépítése, a szociális munka, sőt, az informatika felé irányultak (lásd pl. a tezaurusz létrehozására tett erőfeszítéseinket!).
Az azóta eltelt időszakban, több száz helyi fejlesztésünk során, felismertük a közösségfejlesztés hozzájáruló jellegét is. Ez azt jelenti, hogy a közösségfejlesztési (amennyiben most csak szakterületként értelmezzük) egyedül nem képes megoldani a helyi problémákat, de egy, a komplexitást és annak financiális feltételeit is biztosító fejlesztési munkában, más szakmákkal együtt, képes hatékonyan hozzájárulni e problémák kezeléséhez, mérsékléséhez vagy megoldásához.
Úgy érezzük, hogy most jött el a szervezettebb együttműködés ideje. Ennek okaival e lapszám keretében is foglalkozunk – ld. később közölt Stratégiai tervünk helyzetelemzését! –, az említés szintjén most kiemeljük a következőket: 1. Egy, a közösségi alapú társadalmat komolyabban vevő kormányzati szakpolitika megjelenése; 2. a közösségi és civil cselekvés színpadára lépő új szereplők (intézmények); 3. az EU által vallott értékek térhódítása; 4. az együttműködés serkentésére vonatkozó fejlesztési programok megjelenése. Mindezek nélkülözhetetlen keretét adják egy jövőbeni, immár nem csak gondolati szabadságként, de gyakorlati realitásként is megjelenő szakmaközi együttműködésnek.
Az „ismerkedés” első lépése volt az a program, mely a „Társadalmi párbeszéd a közösségi részvétel fejlesztéséért” címet kapta, s amely a Közösségfejlesztők Egyesülete nyertes PHARE pályázata lett 2004–2005-ben.
Programunknak fő elemei a következők voltak:
I. Egy országos szintű szakmaközi párbeszéd és hálózatépítés a társadalom- és közösségfejlesztést (implicite) magukba foglaló szakmai területek között.
II. Helyi szintű társadalmi párbeszédek kezdeményezése szakmai felkészítéssel, tananyagokkal és monitorozó segítéssel: településeken, városrészekben, szomszédságokban.
Olyan szakmai eseményeket szerveztünk tehát, amelyeken a közösség- és vidékfejlesztők mellett, a természet- és környezetvédő, a szociális, valamint a művelődési területen dolgozók találkozhattak, közös szakmai kérdéseket megvitatandó. A találkozók számos hozadéka közül pedig kiemeljük a társadalmi részvételt segítő kiadványunkat, amelyet közös munkával képzési anyaggá és zsebkönyvvé alakítottunk.
A Parola e számában – főként, de nem kizárólag – ebből az egyéves szakmai programból közlünk továbbvivő gondolatokat, felelevenítve a dialógusok, konferenciák, képzések fontosabb üzeneteit.