Hogyan lobbyzzunk!

1. Mit jelent a lobbyzás?

* időt szánni arra, hogy helyi önkormányzati képviselőnkkel vagy parlamenti képviselőnkkel álláspontunkat és munkánkat
megismertessük
* szemtől szembeni párbeszédet jelent, és nem olyan személytelen megközelítést, mint pl. a levelezés
* politikai cselekvés: megpróbáljuk kideríteni, hogy a politikusnak vagy a képviselőnek mi a véleménye igényeinkről és
mennyire támogat bennünket
* helyszíne: a politikus “hazai terepe” (iroda, városháza, fogadóóra stb.) Ez a politikus számára előnyös: ő szabja meg az
időhatárt, a résztvevőket stb.

2. Mikor lobbyzzunk?

* ha egy, a parlament vagy az önkormányzat által hozni kívánt döntést befolyásolni akarunk
* ha terveinkhez, jövőbeli határozatok befolyásolása végett, meg akarjuk nyerni egy politikus rokonszenvét és támogatását
mindjárt az elején
* ha fontos, hogy párbeszédet alakítsunk ki, konzultációt érjünk el, megmutassuk erőnket
* ha fontos, hogy “kiugrassuk a nyulat a bokorból” rákényszerítsük a politikust saját álláspontja felfedésére

3. Hogyan lobbyzzunk?

* tudjuk meg, hol és milyen szinten fog születni a bennünket érintő döntés és kinek van módja befolyásolni azt
* tudjuk meg, kik, milyen tanácsadók vannak a problémával foglalkozó bizottságokban, ki lesz a bizottság elnöke. ez az
információ általában a városházán megszerezhető.
* számoljunk a köztisztviselők ajánlásainak és javaslatainak erejével – annak ellenére, hogy nem ők a döntéshozók
* hasznosak lehetnek a helyi és országos sajtóval való kapcsolatok
* szerezzünk előzetes információkat arról, akihez fordulunk, ismerjük meg rejtett érdekeit – találhatunk olyan pontokat,
amelyeket érvelésünkben felhasználhatunk
* tervezzük meg a látogatást, gondoljuk át érveinket, vigyünk magunkkal beszámolókat, dokumentumokat. A fogadóóra ideje
rövid – alaposan készüljünk fel
* ne hagyjuk magunkat lerázni ködös válaszokkal
* lépjünk kapcsolatba újságírókkal, hogy lobbyzásunk nyilvánosságot kapjon
* a kapcsolat folytatása, a nyomon követés alapvető fontosságú. A beszélgetés minden pontjáról készítsünk feljegyzést.
Küldjünk emlékeztető levelet arról, hogy szóbeli megbeszéléseinken miben maradtunk.
* egy ígéret még nem jelent bizonyosságot – további sürgetésre és nyomásra van szükség

Jelentések, beszámolók írása

1. Miért van szükség beszámolókra?

* “A szó elszáll…”: emlékeztető saját magunknak
* Vizsgálat, ellenőrzés esetén: bizonylat, tanúság

Előnyök:
a) A beszámoló megírása segít a csoport saját céljainak tisztázásában
b) Az általunk kívánatosnak tartott mennyiségben és módon adhatjuk elő az információkat és az érveket
c) A tagság tájékoztatására alkalmas eszköz
d) felhívja a figyelmet kampányunkra és szervezetünkre
e) Ellenfelünket meglepetésként érheti
f) Alkalmas eszköz kampány beindítására, tárgyalásra, szervezet kiépítésére
g) Döntések alapjául szolgálhat
Hátrányok:
a) Növelheti a szakadékot a választmány és a tagság között
b) Tájékoztatja az ellenfelet gondolatainkról és ismereteinkről
c) hetekbe telik a tények, adatok összegyűjtése és az anyag megírása

2. Kinek szánjuk, kit célozunk meg a beszámolóval?

Ettől függ a beszámoló stílusa, hossza és az ismertetés módja, a technikai és szakmai részletek aránya és mélysége.
* Nem kell feltétlenül mindent beleírnunk – a jól megválogatott és szelektált információ hatásosabb
* Mellékeljünk hozzá fényképeket, dokumentumokat, sajtókivágásokat, idézzünk hozzászólásokat, véleményeket

3. Néhány alapvető szabály

a) A beszámoló puszta megírásánál és megléténél fontosabb az, hogy mit írunk le benne és hogyan.
b) A beszámoló csak egy része a munkának. A lobbyzás és a nyomon követés fontosabb.
c) Ne érintsünk benne túl sok kérdést – keverjük helyes arányban a tényeket, az érveket és a véleményeket.
d) Az üléseken készült jegyzőkönyvekre csupán támaszkodjunk – önmagukban ezek még sohasem kész jelentések
e) Ne használjuk fel összes adunkat – tartsunk vissza némi információt és érvet, amely a nyomon követő munkában még jól
felhasználható
f) Külső szakértők bevonása a beszámoló készítésébe nem feltétlenül előny: lehet, hogy pénzbe kerül, lehet, hogy éppen
azokkal áll kapcsolatban, akikkel nem szeretnénk, ha kapcsolatban állna, lehet, hogy beszámolónknak nagyobb értéke van a
maga “amatőr frissességében”, mintha profi, ámde külső szakember műve volna.
g) A tények mindig ellenőrzésre szorulnak. Ne adjunk könnyű támadási felületet.
h) Sokkal időigényesebb, de sokkal jobb, ha a beszámoló megírását egy csoport végzi: ha egy ember dolgozik rajta, a többiek
kezéből kicsúszik a dolog, kevésbé fogják ismerni a tényeket, nem tudják, mi került bele, mi maradt ki stb. A munka
szétosztható, átbeszélhető, mindenki kedvére megoldható.
i) Érthető, ne bürokratikus nyelvezetet használjunk, kerüljük a közhelyeket és a szakzsargont.

4. A megírás folyamata

a) Ne feledkezzünk meg az elejére tett összefoglalóról, amely tartalmazza a megfogalmazott ajánlásokat is
b) A megírás előtt állapítsuk meg, milyen fejezetekre, részekre bontjuk a jelentést, pl. bevezetés, a probléma leírása, stb. A
tagolás és az alcímek legyenek világosak.
c) Nem szükséges fényes papírra nyomni, de a borítója legyen figyelemfelkeltő
d) A részletes referenciákat, adatokat, statisztikákat tegyük a jelentés végére. A szövegben csak a leglényegesebbeket
szerepeltessük.
e) Ha a jelentés hosszú, készítsünk tartalomjegyzéket.
f) A sokszorosítás legolcsóbb és legkevésbé szép módja a stencil vagy a fénymásolás. Ha a dokumentumot pénzért árusítjuk,
kettős árat is megállapíthatunk (tagság és külvilág felé)

5. Sajtómegjelentetés

a) Tisztázzuk, miért akarjuk a megjelentetést, és kit akarunk megcélozni
b) Nem elég, ha egy riporternek átadjuk a kész anyagot – tisztázzuk vele a fő pontokat, hogy rövidítés, átdolgozás esetén “
képben legyen”. Ha sajtókommünikét írunk, 300 szónál ne legyen hosszabb
c) A helyi újságíróknak sok anyagra van szükségük – a folytatás is elhelyezhető
d) Az újságíró információs és visszacsatolási “csatorna” is lehet, ismerheti az ellenfél vagy vetélytárs szervezet véleményét és munkáját. Sohase tételezzük fel eleve, hogy a mi oldalunkon áll.
e) Nagyon fontos az időzítés: minél közelebb van a lapzárta pillanata, annál kisebb az esélyünk a bekerülésre
Ahhoz az újságíróhoz forduljunk, aki valóban érdeklődik irántunk, és ne ahhoz, akiről szeretnénk ,ha érdeklődne, vagy akinek érdeklődnie kellene.