Érdekes pilotprogram zajlott az elmúlt közel két évben Nagyecseden. A Közösségfejlesztők Egyesületének munkatársai, valamint a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ intézménye partnerségben valósította meg az idősek nappali ellátásának közösségi működését-működtetését. A folyamatot Molnár Aranka közösségfejlesztő, a terepen dolgozó szakember foglalta össze. Az esettanulmányban bemutatott munkában részt vett: Farkas Gabriella koordinátor, Fodorné Papp Ilona, a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ vezetője, Nagy Éva szociálpolitikus és Dr. Vajda Kinga szociológus.

Bevezető

Mindig fontos volt számomra a változás, a változtatás, az újítás. A változás eredményez új gondolatokat, inspirál új módszerek fejlesztésére, és a változás segít abban, hogy elméleti kapaszkodóinkat a terepen kontrollálni tudjuk vagy éppen a gyakorlati elmélet gazdagításában. A változás késztet bennünket arra, hogy új tereket nyissunk szakmai körökben, és új témákról, felfedezésekről, tapasztalatokról beszéljünk, majd bemutassuk újításainkat írásos formában is, hogy minél több érintetthez, érdeklődőhöz, szakemberhez eljuthassanak. Így történt ez a közösségi alapú működés-működtetés módszertanának kidolgozási folyamatában is. Már a kezdeti lépéseknél tagja voltam a Közösségfejlesztők Egyesülete azon csapatának, amellyel megvalósítottuk az ebben az esettanulmányban bemutatott terepmunkát. Ebben az írásban arra vállalkozom, hogy leírjam, elemezzem és értékeljem azt a közel kétéves folyamatot, amely a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központban, az idősek nappali ellátásában és a településen zajlott.    

Ez a terepmunka a 2021-2023 között megvalósuló „Open to your communities” című Erasmus+ projekt keretében zajlott Nagyecseden. A projektben a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központban dolgoztunk az idősek nappali ellátásának közösségivé tételén, mely lényegében e szolgáltatás átalakítását jelentette. 

A projekt koordinálója a Közösségfejlesztők Egyesülete volt, amely egy cseh (Mental Health Care Development) és egy lengyel (Community Activity Centre) szervezettel partnerségben arra kereste a válaszokat, hogy a különböző közszolgáltatásokban – egészségügyi, közművelődési, szociális közszolgáltatásokban –, a közintézményekben milyen gyakorlati lehetőségek vannak a közösségi alapú megoldások alkalmazására. Ehhez kapcsolódva azokat a lehetőségeket is kerestük, amelyek a településen élők, valamint a szolgáltatásokat igénybe vevők hogyan válhatnak tényleges partnerekké, illetve a helyi szolgáltatások működtetésének alakítóivá.

A közösségi alapú működés és működtetés „az igények és szükségletek kielégítésének az a módja, amely a helyi közösségbe ágyazottan működik, vagyis helyben van; személyes, illetve helyi közösségi szükségletekre és erőforrásokra épít; a helyi lakosokkal egyenrangú, partneri viszonyban működik; belső erőforrásokat mozgósít; más szolgáltatásokkal, illetve a helyi közösség más szereplőivel partnerségben dolgozik.” 

Gyakran előfordul, hogy a programok, a különböző szakmai lehetőségek és lépések sűrűn követik egymást, de a letisztulás és a megértés, az egységgé válás csak a folyamat végén történik meg. Ekkor látunk rá arra, hogy hogyan is épültek egymásra kezdeményezések, hogyan fejlődött ki az évek alatt a kezdeti gondolatcsírából kidolgozott majd kipróbált újítás. Nem volt ez másképpen a közösségi alapú működéssel, működtetéssel sem. Több mint tíz évvel ezelőtt kezdtünk el tudatosan foglalkozni a közszolgáltatások fejlesztésével, mára született meg a közösségi alapú működés koncepciója az alábbi mérföldkövek nyomán:

• 2010-2014 között a „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” projektben a közszolgáltatások elérhetőségével foglalkoztunk a hátrányos helyzetű településeken és térségekben. A társadalmi igazságosság és a szolidaritás elvét követve gondolkodtunk azon, hogy hogyan lehetne pár településen minőségi szolgáltatást nyújtani, és mi lehetne a szerepe ebben a helyi közösségeknek.   
• 2014-2016 között a „Közösségi szolgáltatás – közösségi működtetés kistelepüléseken” projektben civil szervezetekkel dolgoztunk együtt. A célunk ezzel az volt, hogy megerősítsük őket, s hogy az általuk nyújtott szolgáltatások közösségibbé váljanak. 
• 2018-2020 között a „Közösségek szolgálatában kistelepüléseken” projektben azt vizsgáltuk, hogy hogyan lehet a közszolgáltatásokat megváltoztatni, mindenki számára elérhetővé tenni. Ennek érdekében egy hátrányos helyzetű térségben – a Gönci járásban – kutattuk a közszolgáltatásokat és a szakemberek kapcsolati hálóját. A kutatás eredményeként szakpolitikai ajánlást, kutatási összefoglalót, illetve kézikönyvet készítettünk, amelyben meghatároztuk a közösségi alapú működés fogalmát.    

Ez idő alatt nemcsak az elért intézmények köre bővült, és nemcsak a fókuszaink változtak, hanem maga az elnevezés is. A kezdetekben közösségi szolgáltatásnak neveztük, majd közösségi alapú szolgáltatásnak hívtuk, most pedig közösségi alapú működésről és működtetésről beszélünk. Ezt a meghatározást – tapasztalataim alapján – még tovább konkretizálnám és egyszerűsíteném közösségi működésre. Azért fontos ez a széleskörű meghatározás, mert közösségi módon lehet működtetni egy civil szervezetet (hiszen a civilség nem garantálja a közösségi alapú működést), egy intézményt, egy szolgáltatást, egy közszolgáltatást, de lehet egy egész települést is. Mindez csupán elhatározás és döntés kérdése, később pedig az idő dönti el, gyakorlattá alakul-e.

Hol járunk?

Az Erasmus+ programban a Közösségfejlesztők Egyesülete (továbbiakban: KÖFE) és hazai partnere, a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ (továbbiakban: Intézmény) az idősek nappali ellátásának (továbbiakban: klub) átalakításán dolgoztunk, dolgozunk. A nagyecsedi szociális központ szakmai stábjának egy része nem először találkozott a közösségfejlesztéssel. Több mint 10 évvel ezelőtt (2011-ben) az intézmény azok közé tartozott, amelyek részt vettek a „Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért” című fejlesztésben, s programjukat többek között a KÖFE szakértői támogatásával valósították meg településükön. Ekkor kezdődött az együttműködés a két szervezet között, amely kiterjedt Nagyecsed további társadalmi integrációt elősegítő programjának tervezésére, esetenként a megvalósításban való részvételre is. Az Intézmény munkatársai így ismerkedtek meg a közösségfejlesztés módszereivel, a helyi folyamatokban való alkalmazásának lehetőségeivel, illetve megtapasztalták a közösségfejlesztés által elért eredményeket és azok hatásait is. Az Intézmény munkatársai részt vettek a KÖFE több szakmai rendezvényén is. Az egyik ilyen alkalmon született meg a szándék az idősek nappali ellátásának közösségalapú fejlesztésére. 

Nagyecsed az Észak-Alföldi Régióban, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található kisváros Nyíregyházától mintegy 75 kilométerre, a Mátészalkai járásban, 6268 fős lakosságával a járás második legnagyobb települése. Nagyecsed gazdaságát az 1990-es évek elejéig a mezőgazdaság és az agráripari foglalkoztatás határozta meg. A rendszerváltás után a mezőgazdaságban lezajlott változások hatására jelentősen csökkent a foglalkoztatottak száma, gazdasági recesszió sújtotta a települést. A folyamat hatására az iskolázottabb, munkavégzésre alkalmas fiatalok elvándoroltak a településről, az idősödő szülők jórészt egyedül maradtak. 

A Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Intézményi Társulás fenntartásában működik, melyet 10 település önkormányzata alkot (Nagyecsed gesztortelepülés mellett Fábiánháza, Mérk, Tiborszállás, Vállaj, Győrtelek, Géberjén, Fülpösdaróc, Ököritófülpös és Rápolt). Az intézmény székhelye Nagyecseden van, ahol öt szakfeladatot – szociális étkeztetést, házi segítségnyújtást, jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, idősek nappali ellátását és család- és gyermekjóléti szolgálatot – működtet a 39 fős közalkalmazotti személyzettel. 

Az intézményfenntartó szerepe sok esetben nem tisztázott egy-egy ilyen fejlesztési folyamatban: mennyire támogatja a munkát, mennyire fogadja el az újítást például Nagyecsed esetében. Az intézmény vezetője – Fodorné Papp Ilona – már több ízben valósított meg sikeres programokat a településen, ezek mentén a helyi emberek nyitottabbá és együttműködőbbé váltak. Mindez megalapozta a bizalmat az intézményvezető és jelen program megvalósítói között. Mindemellett a KÖFE is ismert a településen, hiszen több sikeres együttműködést valósított már meg az intézmény, a fenntartó és a helyiek részvételével. Mindennek ellenére a program kezdetén sajnos nem volt lehetőségünk a beavatkozás, illetve a várható eredmények személyes átbeszélésére a fenntartó és a programot megvalósító szakemberek részvételével. Így az egyeztetés az intézmény vezetőjére maradt, ami nem volt szerencsés. Visszagondolva úgy látom, hogy sokkal kitartóbbnak kellett volna lennünk ennek a találkozónak a szervezésével. Visszakanyarodva a fenntartóhoz, a Nagyecseden zajló történések csak akkor váltak láthatóvá számára, amikor már kézzelfogható eredményei voltak a fejlesztésnek. Konkrétabban: átalakultak a programok a klubban, illetve a munka felénél tartottunk egy szakmai műhelyt a településen, ahol bemutattuk az addigi munkát és annak eredményeit, amelyen a fenntartó képviselője is jelen volt.

De mielőtt elmerülnénk a részletekben, tekintsük át a fejlesztési folyamatot!    

A folyamat bemutatása

A közös munkát, az idősek nappali ellátásának átalakítását 2022. év elején kezdtük partnerségben a Szatmári Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központtal. Első körben az intézmény vezetőjével – aki a korábbi tervezésekben is részt vett – beszéltük át a folyamatot, a lépéseket és azokat a szakmai alapokat, amelyekre építünk. A projektben szervezett képzésre júniusban került sor Prágában, melyet a cseh partnerünk biztosított, és fókuszában a Recovery College módszere, azon belül is a co-creation, a közös alkotás alapelve állt. Mivel tudtuk, hogy az új ismeretek, tapasztalatok, az új módszerek hatással lesznek ránk, ezért a tervezés első fázisa a prágai képzésig tartott.      

Négy szinten, négy jól elkülöníthető csoporttal kezdtük el a munkát: a klub tagjaival, az Intézményben dolgozó szakemberekkel, a településen élő és a téma iránt elkötelezett helyi emberekkel és a településen működő egyéb intézményekkel. Fontosnak tartottuk, hogy először mindenki a saját közegében értelmezze a közösségi működést. Amikor itt már magabiztosakká váltak, értették és tudták, hogy mit is szeretnének, akkor került sor a különböző csoportok összevonására, a közös munkára.   

Az átgondolást és a tervezést a cselekvés követte. Először a klubban kezdtük meg a munkát, ahol a tagokkal és az ott dolgozó szakemberekkel havi rendszerességgel találkoztunk. Először dilemmát jelentett nekünk, hogy biztosan jó-e, ha minden alkalommal ott van a klub szakmai vezetője, valamint a klubban dolgozó szakemberek. Mennyire lesznek így őszinték az idős emberek, amikor a klub életéről beszélünk, mennyire érzik úgy, hogy figyelik őket? Másrészről mi idegenek voltunk a közösség számára, féltünk, hogy az idős emberek talán nehezen és lassan kezdenek bízni bennünk. Ezek mellett úgy gondoltuk, hogy a valódi párbeszéd, a partnerség kialakulásának elengedhetetlen feltétele a tiszta és nyílt kommunikáció, ami pedig akkor tud kialakulni, ha együtt tanulják meg a különböző szereplők a véleményük felvállalását, annak képviseletét és kimondását egymás előtt. Ezért a klub tagjai és az őket támogató szakemberek továbbra is együtt vettek részt a műhelymunkákon. A szakemberek idővel a műhelyeknek nem csak résztvevői, hanem megvalósítói is lettek. 

A klub tagjaival és munkatársaival az első időszakban a személyes ismerkedésre, a közösségi működés megértésére, valamint a klub és az ott zajló tevékenységek elemzésére és értékelésére került sor. Górcső alá vettük az intézmény szolgáltatását, megnéztük mi az, amin változtatni kellene és hogyan, illetve hogy mi az, amivel a klub tagjai hozzá tudnának járulni a változáshoz. Hamar kiderült, hogy hiányzik a közös tervezés, egyes klubtagok elvárják, hogy megmondják nekik, mit tegyenek, másrészről a szakemberek is akkor érzik magukat biztonságban, ha ők irányítanak, és az történik, amit ők elképzelnek. Ezt az attitűdöt igyekeztünk megváltoztatni a folyamat kezdetén, így amikor adódott egy pályázati lehetőség a klub a programjainak támogatására, akkor már nem a szakamberek mondták meg, hogy mi kerüljön be a pályázatba, hanem közösen gondolták át és tervezték meg a programokat a klubtagokkal.

A másik fontos színtér a szakemberek műhelye volt, amelyben részt vett minden intézményi szakember, szakfeladatától függetlenül. Erre azért volt szükség, mert a hosszú távú cél – hogy idővel valamennyi részterület közösségi módon működjön – miatt fontos volt, hogy valamennyi szakember együtt haladjon a tanulási folyamatban. 

A szakemberek műhelyében annak feltérképezésével kezdtük, hogy milyen viszonyban áll egymással az intézmény és a közösség. Jelen van-e a közösségfejlesztés, a közösségi működés a településen? Értelmeztük a közösségi alapú működés ismérveit, kibontottuk, hogy az egyes meghatározások mit is jelentenek. Megállapítottuk, hogy nagyon egyszerű kimondani az egyenragú partnerség, az együttműködés szavakat és meghatározásokat, de az, hogy valójában mindez megjelenik-e az életünkben, jellemzi-e a viszonyainkat, már nem annyira természetes, nem annyira magától értetődő. 

Fontos különbséget tennünk a segítő és a fejlesztő szakember között, hiszen a közösségi működéshez elengedhetetlen a fejlesztőszakemberi gondolkodás és hozzáállás. Amikor azt gyűjtöttük össze, hogy mire lenne szükség a szakemberi szemléletváltáshoz, az alábbi megállapítások születtek:

• bátorságra, hogy kilépjenek a komfortzónájukból;
• a település alapos ismeretére;
• példák és jó gyakorlatok ismeretére;
• szakértői támogatásra.

A harmadik színterünk a helyi közösség volt, amelynek bevonását már a kezdetektől fontosnak tartottuk. Egyrészt azért, mert a helyi beágyazottságot és a helyi erőforrásokra való építkezést, amelyek a közösségi működés feltételei, maga a közösség tudja biztosítani. Másrészt azért, mert fontosnak gondoljuk, hogy a helyi közösségben felelősségérzet alakuljon ki az idősek iránt. Hiszen ez nem csupán egy intézmény vagy egy ellátórendszer feladata, hanem a helyi közösségé is. 

Amikor elkezdtük tervezni a helyi közösségi műhelyt, kicsit megtorpantunk. Kiket is szólítsunk meg személyesen? Egyrészt természetesen a közösségi média platformjait használtuk a meghívásra, de azt is tudtuk, hogy a kulcsszereplőket személyesen szükséges megszólítanunk. Az ő kiválasztásukban részt vettek a klub tagjai és az Intézményben dolgozó szakemberek is. Sajnos azonban az volt a tapasztalunk, hogy a személyes meghívások és a közösségi médiában megosztott hírek ellenére sem voltak sokan a műhelyen, amelyen a nagyecsedi idősek helyzetére fókuszáltunk. A megoldást a jelenlévők nagy része újabb intézmények létrehozásában látta. Érdekes volt, hogy ebben nem találtak szerepet maguknak sem egyéni, sem pedig közösségi szinten. Ekkor fogalmazódott meg az intézmény vezetőjében, hogy ennek a programnak az egyik célja az is, hogy „Tegyük értékké az időseket Nagyecseden.” E célt aztán mottóként kezdtük használni.

Ekkor már egyre inkább láttuk – nemcsak mi, külső fejlesztők, hanem az intézmény munkatársai és a klubtagok is –, hogy sem a klubot, sem a teljes intézményt nem ismerik a településen. Ahhoz, hogy a helyi közösséget a megszólításon túl, be is tudjuk vonni a folyamatba, szükséges, hogy a helybeliek megismerjék az intézményt, lássák tevékenységeit, és ne legyenek téves elképzeléseik sem annak működéséről, sem pedig az intézményt használókról. A szakemberek az ismertség mellett azt is fontosnak tartották, hogy szükség van annak a megfogalmazására, hogy milyen céllal működik az intézmény, mert csak az így meghatározott célokhoz lehet a településről társakat találni. 

A negyedik színtér a szakmaközi műhely volt, amelyre a településen működő intézményeket, egyházakat (amelyek különböző szolgáltatásokat nyújtanak) hívtuk meg. Úgy gondoltuk, hogy nekik is meg kell ismerniük ezt az újfajta működési módot, hiszen ha egy intézmény változik, az hatással lesz a település más szervezeteire is. E mellett a szakosodott intézményi struktúrának köszönhetően ugyanazokkal az emberekkel dolgozik minden szolgáltatás, ezért is fontos, hogy együttműködést építsenek.

Az óvodával korábban már volt kapcsolata a szociális intézménynek, a klub tagjai szoktak sütni az óvodásoknak, a gyerekek pedig eljönnek köszönteni az időseket anyák napján vagy nőnapkor. A projekt hatására ez a kapcsolat is átalakult, ugyanis az idén az óvoda már nemcsak azt kérte az idősektől, hogy süssenek nekik a ballagásra, hanem a klubtagokat is meghívták az eseményre, amit büszkén meséltek nekem az egyik találkozásunkon. Ezzel javult tehát a kapcsolatok minősége, a klubtagok személyesen is ismert és megbecsült partnerré váltak.

A képzés után 

Prágából, a képzés élményeinek, inspirációinak, s az ott szerzett ismereteknek köszönhetően sok-sok új tervvel érkeztünk haza. Úgy gondoltuk, megtaláltuk a munka folytatásának fonalát, és egy másik szintre léphetünk. Vagyis a klubtagokból, az intézmény munkatársaiból, a településen működő egyéb intézmények képviselőiből és a helyi közösség elkötelezett tagjaiból létrejöhet egy tanácsadó testület, amely arra hivatott, hogy külső szemmel támogassa a klub működését, programjainak tervezését, majd idővel bekapcsolódhat a közösségi alapú működés irányelveinek kialakításába. 

Több alkalommal dolgozott együtt a klubtagokból, az intézményben dolgozó szakemberekből, egyéb szakemberekből és a helyi közösség aktív tagjaiból álló csoport az irányelvek meghatározásán, melyek a következők lettek: 

• helyi erőforrás, helyi tudás és helyi sajátosságok;
• szeretet, önzetlenség; egymás tisztelete, empátia;
• együttműködés, összefogás;
• önkéntesség, önkéntes alapon tenni akarás, önként vállalt cselekvés. 

Az irányelvek meghatározását követte volna azok közös értelmezése, kibontása, azonban már a helyi erőforrások keresésénél elakadtunk a folyamattal. A csoport nem tudott az általános szinttől elmozdulni, nem tudták konkretizálni a Nagyecseden fellelhető erőforrásokat.    

Így megálltunk, egy lépéssel hátrébb léptünk, és elkezdtük onnan értelmezni, elemezni a történteket. Rájöttünk, hogy túl korai volt még a négy csoport összehozása, hiszen ameddig a klubtagok és az intézményben dolgozók nem értik a közösségi működés alapjait – az egyenrangú partnerséget –, és nem fogalmazták meg közösen, hogy mitől is jó az intézményük, mik az értékeik, és ezt nem kezdik el együtt képviselni a település felé, addig nem lehet továbbhaladni. Ismét bebizonyosodott az a fontos tény – amit oly’ sokszor megtapasztaltam már a munkáim során –, hogy semmit sem lehet siettetni, az érési folyamatot meg kell várni. Ami néhány ember élménye és inspirációja, az nem lesz a közösségé, még ha erőfeszítéseket teszünk is annak érdekében, hogy mindenki értse és magáévá tegye azt.

Azóta is töröm a fejem azon, hogy tapasztalt fejlesztő szakemberként mi volt rám olyan hatással a prágai képzésen, ami kibillentett a rám jellemző türelmes és megfontolt munkastílusból. A választ igazán azóta sem tudom, de az esettanulmány írása közben lett egy érzésem, megérzésem. A képzés a társaimat nagyon inspirálta, és kerestem én is azokat az elemeket, amelyeket haza tudok hozni belőle, és a terepen, Nagyecseden alkalmazni tudok. Ebben a nagy igyekezetben azonban nem gondoltam végig azt, hogy bármennyire fantasztikus a Recovery College módszere (amellyel a cseh partnereink civil szolgáltatóként működnek és pszichiátriai betegekkel dolgoznak), ők nem kötődnek a lokalitáshoz, míg a mi munkánk Nagyecseden ezer szállal fűződik a településhez. Így az ott érvényes és jól működő lépések nálunk nem működtek. 

Ezzel a „kísérletezéssel” szét is eshetett volna a folyamat, de szerencsére nem így történt, mert az alapok egy részét már leraktuk, illetve sokan erősen bíztak már bennünk.   

Újratervezés

A három hónapos kitérő után 2022 őszére visszatértünk az alapokhoz. Tovább folytattuk a munkát az idősekkel és az intézményben dolgozó szakemberekkel, valamint még néhány hónapig külön-külön beszélgettünk az alapfogalmakról. 

Ennek megfelelően a havi műhelymunkákon a klub tagjaival a közösségi működés, a közösségfejlesztés szempontjából fontos fogalmakkal foglalkoztunk: a változással, a közösséggel, a részvétellel, a szomszédsággal, a kapcsolatainkkal, az együttműködésekkel, az egyenrangú partnerséggel. Az első alkalom nagyon nehéz volt, alig szólaltak meg az idős emberek. Olyan érzés volt, mintha az elmúlt hónapok kialakult bizalma, az együtt töltött műhelyalkalmak, a közös tervezések meg sem történtek volna. Az első 20 perc után – ami számomra egy örökkévalóság volt – megtört a csend, elkezdték mondani az emberek a véleményeiket, a tapasztalataikat, a megéléseiket. Nem ment könnyen ez az áttörés, ami annak is betudható, hogy olyan fogalmakról beszélgettünk, amelyeket nap mint nap használunk ugyan, de nem tudatosítjuk magukban jelentésüket.

A műhelymunka értékelése, értelmezése során arra jutottunk, hogy az első alkalmak az újdonság erejével hatottak, így az emberek nyitottan, kezdeti kíváncsisággal fordultak a folyamat felé. Ekkor még csak kóstolgattuk a közösségi tervezés, a közösségi működés módszereit és leginkább a klub életével foglalkoztunk. Ahogy mentünk egyre mélyebbre a fogalmakkal, a fogalmi gondolkodással, egyre nehezebben osztották meg a gondolataikat az emberek. Ez nem azért történt, mert nem tudnak ezen a szinten gondolkodni, hanem azért, mert még sohasem voltak olyan helyzetben. Szokatlan volt számukra, hogy ilyen jellegű kérdésekről beszélgessenek, hogy valaki megkérdezze őket, mit is gondolnak azokról a változásokról, változtatásokról, amelyek őket is érintik. Ezért először a felépített falakat kellett lebontani ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni.    

Azért sem volt ez könnyű, mert egy olyan működési módot tanultunk ebben a folyamatban együtt a helyiekkel, amely eddig nem volt jellemző, amely távol áll a megszokottól, és amely egyben kultúraváltást is jelent a településen – ahogyan Gergely Attila fogalmazza. Az intézmény átalakítása során bekövetkezett változásokkal új kultúrát viszünk be a szervezetbe, a településre, de fontos látnunk, hogy az új kultúra mellett még létezik a régi is. 

A közös munka mellett (amely tovább mélyítette a tudást a közösségi működésről) a klubélet sem állt meg, kiegészülve a nyertes pályázat adta lehetőségekkel, illetve azzal az új szemlélettel, ami közben kialakult, s amelyben a klubtagok részvétele már cselekvő jellegűvé vált. Korábban is volt bibliaóra, varrtak, horgoltak, kézműveskedtek, de ezek a tevékenységek kiegészültek azokkal, amelyeket már együtt terveztek meg. A klub tagjai kimerészkedtek az intézmény és a település falai közül, közösen mentek különböző rendezvényekre a művelődési házba, színházba és fürdőbe Mátészalkára, kirándulni Debrecenbe. Ezen kívül a klub tagjainak egy csoportja elkezdett angol nyelvet tanulni, szerettek volna többet tudni a település történetéről és tisztán látni Nagyecsed múltjában, így több előadót hívtak meg, akik a településről beszéltek. A kézműves tevékenységeiket is megújították, kiegészítették új technikákkal. Sokat játszanak például memóriajátékokkal, és elindult a havi wellness nap is, amely a kényeztetésről, a szépítkezésről, a magukkal való foglalkozásról szól. 

Az intézmény munkatársaival is tovább mélyítettük a szakmai alapokat. Látva, hogy a közösségi működés irányelveivel és alapvetéseivel mindenki tisztában van, sor került az első közös műhelyre, amelyen a klubtagok és az intézmény szakmai munkatársai közösen gondolkodtak a klubról, annak működéséről, és megálmodták a jövőjét is. Majd meghatároztuk azokat a lépéseket, amellyel nyit az intézmény és a klub a település felé. A klub nyílt napot szervez, amelyen bemutatja az érdeklődőknek a klubéletet, ezzel lehetőséget biztosítva a csatlakozni vágyók bevonására. A nyílt nap előtt számba vették, hogy kiket lehetne személyesen megszólítani és invitálni a csatlakozásra is. Ezeket az idős embereket felkeresték és interjút készítettek velük. Az interjúzás párban zajlott – egy munkatárs és egy klubtag jelenlétében. A nyílt nap eredményeként többen csatlakoztak a klubhoz, miközben jó hírét vitték az intézménynek és a szolgáltatásnak is a településen.  

Hozzákezdtünk a klubtagok tudásának feltárásához, amelyhez a „Tankatalógus” módszerét használtuk. Összegyűltek azok a tudások, amellyel a csoport rendelkezik, és összegyűjtöttük azokat az igényeket is, amelyek új tudások elsajátítására vonatkoztak. A következő tevékenységeket e mentén szervezzük tanulókörök elindításával.

A projektek mindig egy előre meghatározott időszakra szólnak, amely alatt vagy átveszik a kezdeményezést a fejlesztő szakembertől a helyiek, vagy (még) nem. Ha az utóbbi az igaz akkor abból a folyamatból a (felelősen gondolkodó) fejlesztő még nem tud kilépni. Ez történt itt Nagyecseden is, vagyis a fejlesztő munkát folytatjuk.

Összegzés – hogyan tovább

Mint minden munkából, fejlesztési folyamatból, az itt leírtakból is nagyon sokat tanultam, és azt gondolom, hogy mindannyiunknak, akik részt vettünk ebben a folyamatban komoly tanulsággal szolgálhat. Többféle szakterületről érkeztünk, és izgalmas volt, ahogyan a különböző tudások összeadódtak. Az egyik legfontosabb dolog a megnevezések, az elnevezések megváltoztatása. Minden szakterületnek megvannak a maga szakkifejezései, mint ahogyan a szociális területnek is: a kliens, az ellátott, a szolgáltatás, a látogató stb. Ezek azok a kifejezések, amelyeket a mi szakmai csapatunk a két év végére teljesen elhagyott. Ez egy fontos lépés volt, hiszen hogyan akarunk úgy egyenrangú partnerséget építeni, ha az elnevezéssel az alá-fölé rendeltségi viszonyt erősítjük? Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy nagyon nehéz ezeket a szavakat lecserélni és olyanokat találni helyettük, amiket mindenki ért, és mindenki ugyanazt érti alattuk. Sokat küzdöttem ezzel az esettanulmány írása közben, ami itt-ott érzékelhető is. Következő fontos feladatunk az, hogy megtaláljuk és elfogadtassuk a szakemberekkel is az új elnevezéseket.

Fontosnak tartom, hogy ez a kísérleti program ne álljon itt meg, és ne ragadjon le a szociális területnél. A közszolgáltatás nagyon átfogó terület: beletartozik az egészségügy, a kulturális területek, az oktatás is, amelyeknek szintén vannak olyan elemei (vagy az egész szolgáltatás), amelyek közösségi módon működtethetőek. Jó lenne megtalálni azokat a további intézményeket, amelyek nyitottak egy ilyen kísérleti programra, egy közös tanulási folyamatra, hogy legyenek a szociális területen túl is tapasztalataink. 

Ha a változás elindul, nem lehet visszafordítani. Mutatja ezt az is, hogy a nagyecsedi intézmény körül egy újabb szakmai műhely bontakozott ki, amely szélesebb körű (családok átmeneti otthona, bentlakásos idősek otthona, házi segítségnyújtás, újabb idősek nappali ellátása és egy komplex intézmény), és több települést ölel fel. Célja a közösségi működés tanulása, a tapasztalatok saját intézményeikre történő adaptálása, valamint szakértői támogatás biztosítása. A Közösségfejlesztők Egyesülete a közeljövőben tananyagot fejleszt annak érdekében, hogy segítséget tudjon nyújtani az intézményeknek a közösségi alapú működés kialakításához.

A változás visszafordíthatatlanságát biztosítja az is, hogy ezzel az átalakítással nem csupán a szolgáltatás alakul át, de a struktúrákban, a rendszerekben történő változást is magával hordozza. Így az intézményekre, a helyi közösségekre, az önkormányzatra, a helyi civil szervezetekre, a Nagyecseden élő emberekre is hatással lesz mindez. Egy intézmény szolgáltatásának átalakítása hosszú távon kihat a teljes településre, hiszen az itt megtanult, megtapasztalat új kapcsolódások, viszonyulások megjelennek más formákban és szinteken is.

 

Szerző:

Molnár Aranka közösségfejlesztő. Vezetett több települési és térségi közösségfejlesztési folyamatot. Fő területe a közösségi tanulás, a közösségi munka szegénységben élő közösségekkel. A Közösségfejlesztők Egyesületének választmányi tagja, az egyesület új kísérleti programjainak meghatározó szereplője.