A Civil Kollégium Alapítvány 2015-ben indult közösségszervező programjában kitüntetett szerep jut a szakmai támogatásnak. Képzésekkel és mentorálással, csoportos és egyéni formában segítik a terepen dolgozó közösségszervezők munkáját a mentorok. Mi és hogyan történik ebben a folyamatban, hogyan segíti a mentorálás a szakmai elmélyülést, sikerességet?

A konzultáció jelentősége, jellemzői

A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) a program keretében többféle szakmai támogatást, közöttük mentorálást biztosít a résztvevő közösségszervezőknek, melynek legfontosabb eleme a konzultáció. A mentorálás és a konzultáció bevett gyakorlat a humán segítő szakmákban, számunkra a kialakult nemzetközi, elsősorban az amerikai, közösségszervezői konzultációs gyakorlat a mintaadó. Ennek lényege, hogy a mentor és a közösségszervező folyamatos kapcsolatban áll, rendszeres találkozókon beszélik át, értékelik és tervezik a közösségszervező folyamatot. Ezen túlmenően, sürgős esetekben a közösségszervező azonnal igénybe veheti mentora segítségét. A hazai gyakorlatban a mentorálásnak további jelentősége van, hiszen egy új megközelítés és szakma kiépítésnek olyan stádiumában járunk, mikor a megkezdett terepmunkákban elengedhetetlen a folyamatos szakmai támogatás. A közösségszervezők a 40 órás alapképzésen és az országos találkozókon szervezett haladó képzéseken elegendő felvértezettséget kapnak munkájuk megkezdéséhez, folytatásához – mivel a közösségszervezés gyakorlatorientált szakma -, a szakmai szemlélet megerősödése, a módszerek mélyebb és alkalmazott elsajátítása a közösségszervező folyamat során valósul meg.

Folyamata

A mentorálás folyamatában havonta egy személyes (az esetek többségében a mentor megy a szervezőhöz) és egy online (skype, facebook telefon) vagy telefonos konzultáció zajlik, minimálisan egy óra időtartamban, ami a közösségszervező igénye és  az adott helyi szituáció függvényében bővülhet, akár másfél-két órára. Továbbá, a mentor a program időszak alatt készen áll arra, hogy telefonon vagy e-mailben történő megkeresés esetén azonnal segítse a közösségszervezőt.

A mentor munkáját (is) segítendő, a közösségszervező havi tervet és heti beszámolót készít.  Mindkettő a közösségszervező folyamat kulcs elemei szerint strukturált: szervezetépítés, kampányok, személyes beszélgetés-interjúmaraton, közösségi vezetők, tagok formális vagy informális képzése, önfejlesztés és a folyamat kommunikációja. Értelemszerűen, a havi terv készítésekor a közösségszervező áttekinti, megtervezi, mely munkafázisokra hány órát szán. A heti beszámolóban pedig röviden, lényegre törően bemutatja, az egyes tevékenységekben milyen haladás, milyen változások történtek a folyamat során. A szervezetépítésben a csoporttalálkozók menetére, témáira, a közösségi eseményekre, a csoporttagok egymás közötti kommunikációjára (pl. levelezőlista), az adatbázis fejlesztésére, a közös, intézményes emlékezethez szükséges háttéranyagok készítésére, valamint a lehetséges partnerségek kialakítására tér ki. Itt bemutatásra kerül az is, mely problémán, milyen ügyeken dolgoznak. A kampányokról szóló részben azt kell a közösségszervezőnek átgondolnia, leírnia, hogy a szervezet (csoport) a kampánytervező tábla segítségével hol tart a kampány kidolgozásában, a taktikák, akciók tervezésében, megvalósításában. Milyen találkozókat tartottak szövetséges szervezetekkel, illetve történt-e személyes/telefonos/skype-konzultáció külső szakértővel, illetve hogyan áll a kampányt megalapozó, segítő kutatás? Lényeges elem ebben a struktúrában a vezetők és tagok képzése, melyre folyamatos figyelmet kell fordítani, annak érdekében, hogy a szervezet tagjai egy ügyben maguk képesek legyenek megfogalmazni érdekeiket, képviselni azokat. A közösségszervező önfejlesztése is megkerülhetetlen, ebben a részben írja le gondolatait az általa olvasott szakirodalomról, tanulmányról, cikkről, vagy az ügyhöz kapcsolódó olvasmányairól. Illetve, ha részt vett valamilyen külső képzésen, az ott tanultak alkalmazhatóságáról. Végezetül a folyamat külső kommunikációjának számbavétele következik: a szervezet blogján, facebook oldalán milyen bejegyzések születtek, valamint a sajtóban megjelent hírek, cikkek a folyamatról, eseményekről. Mindezt kiegészíti a keletkezett, csatolt dokumentáció.

A konzultációt megelőzően a mentor a hozzá eljuttatott havi tervezésből és a heti beszámolókból és dokumentációból készül fel, de tájékozódik a terep tágabb-szűkebb társadalmi, gazdasági, politikai viszonyairól. Utóbbi során áttekinti a fellelhető cikkeket, tanulmányokat, dokumentumokat. A közösségszervező folyamat során követi a keletkező média megjelenéseket, mind a környezetre, mind a szervezetre vonatkozólag.

A konzultáció három szinten zajlik, szakmai, szervezeti és érzelmi szinten. Elsősorban egyéni (mentor-közösségszervező) keretben, de előfordul csoportos (több közösségszervezővel vagy közösségszervezővel és közösségi vezetőivel) is. Egy mentorhoz általában 4-5 közösségszervező tartozik. A beszélgetés első szakaszában a szervező általános érzelmi állapotára, majd az eltelt időszak eseményeire kérdez rá a mentor, közösen elemzik a folyamat történéseit. Ebben a kapcsolatépítő/toborzó beszélgetések, azaz az interjúmaraton állása, az abban felmerült problémák, ügyek, az emberek hozzáállása képezi a beszélgetés egyik magvát. A másikat a szervezet alakulásának, működésének kérdései, a tagok és a közösségi vezetők számának, felkészültségének alakulása adja. Ebben különös hangsúlyt kap a szervezet demokratikus és hatékony működése, az ezt elősegítő technikák áttekintése. Külön részt képez a problémák, dilemmák, nehézségek, benne a személyek közötti konfliktusok, alapos átbeszélése, a megoldási alternatívák felvázolása. A konzultáció során a kampány állása, a következő lehetséges lépések megbeszélése teszi ki a ráfordított idő másik felét. Nyilván, hiszen ezen múlik a folyamat megfelelő haladása, hogy a kiválasztott ügyet a szervezet győzelemre vigye. Végezetül a folyamat és a szervezet kommunikációja kerül terítékre, hol, mit és hogyan sikerült nyilvánossá tenni.

A mentor nem tanácsadó, tehát nem az a cél, hogy megmondja, mit kell tennie a szervezőnek. Helyzetéből fakadóan, külső szemlélő, melynek előnye és hátránya van. Hátránya, hogy nem lát bele a folyamat minden mozzanatába, hiszen nem ő végzi a munkát, nem ő van ott a terepen, nem ismeri a szervezet minden tagját, ezért nem tud száz százalékig mindent mindenről. Előnye, hogy külső szemként távolabbról, felülről szemléli a folyamatot, így megláthat olyan tényezőket, melyek a munka sok apró szálával törődő szervező előtt kevésbé tűnnek hangsúlyosnak, fontosnak. Mindezek felmutatásával vagy addig kevésbé figyelembe vett összefüggésekre rámutatással új dimenziót nyithat a munkában. Kétségkívül, a mentor olyan segítő szakember, aki tudásából, tapasztalataiból következően könnyen abban a helyzetben találja magát, tőle várják, adjon tanácsot, mondja meg, mi a teendő. Éppen ezt a csapdahelyzetet kell elkerülnie, ugyanis az előbbiekben említett hátrányai miatt könnyen tévútra kanyarodhat. Így a konzultáció aranyszabályát érdemes mindig szem előtt tartani: ne adja tanácsot, hanem ismertesd fel a szervezővel, mi lehet a legoptimálisabb lépés az adott szituációban. Nem megoldást kínál, hanem a megoldáshoz vezető utakat igyekszik a felszínre hozni.  Ezért a konzultáció során a mentor elsősorban kérdez, és zömmel nyitott kérdéseket tesz fel: „Miért gondolod, hogy ez a lépés célravezető lesz?” Az a kérdés, ami „Miért?”-tel kezdődik, nagyban elősegíti a szervező gondolkodását, hogy maga mondja ki és ismerje fel a lehetséges lépéseket. Természetesen a mentor saját szakmai ismereteiből, tapasztalataiból az adott szituációra vonatkozó példákat is ismertet, de úgy, hogy azok elősegítsék a szervező gondolkodását a megfelelő lépések kiválasztásában. Fontos, hogy kreativitásra, szokatlannak tűnő megoldások keresésére ösztönözze, de egyúttal segítse munkája rendszerességét, módszerességét. A konzultáció egyfajta képzésnek is tekinthető, hiszen a mentor sokszor visszaidézi a képzéseken oktatottakat, felhívja a figyelmet a közösségszervező folyamat elemeire, melyek nem megkerülhetők. Szorosan kapcsolódik a képzés jelleghez, a közösségszervező szakmai fejlesztéséhez, fejlődéséhez, hogy a mentor időnként ajánl szakmai irodalmat, esettanulmányokat, továbbá javasolja külső képzéseken részvételét, melyekkel tovább mélyítheti tudását. A konzultáció hatékonyságát, az előbbiekben vázolt tartalmak hasznosulását alapvetően befolyásolja a közösségszervező és mentor személyes kapcsolata: kölcsönös bizalom, tisztelet és partneri viszony nélkül nem lehet eredményes a konzultáció.

Új mentorok születnek

A közösségszervező program első öt éve után, a munka- és közösségszervezőink számának bővülése nyomán el kellett gondolkodnunk a szakmai támogatás kiterjesztésén, „humán erőforrás állományának” megújításán, azaz új mentorok bevonásának lehetőségein. A kezdetekben azok lettek mentorok, akik ugyan nem kimondott közösségszervezőként, de már szereztek korábban gyakorlatot érdekérvényesítő folyamatokban és tíz évvel ezelőtt részt vettek a hazai közösségszervezés szakmai-elméleti alapozásában. 2020-ban úgy döntöttünk, itt az ideje, legyenek kifejezetten szakmai támogatásra kiképzett munkatársaink. Tehát mentorok felkészítésébe kezdtünk. Első lépésben összeszedtük és megfogalmaztuk tapasztalatainkat, mire is van szükség a mentorrá váláshoz?  Úgy döntöttünk, nem tréning vagy más oktatási módszert választunk kiképzésükhöz, hanem műhelybeszélgetés sorozatot kezdeményeztünk a mentorjelöltekkel.

A mentorálás elsődleges céljaként megfogalmaztuk, az nem más, mint elősegíteni a mentorált közösségszervezővé válását. Rendszerszerűen ez úgy néz ki, a közösségszervező képzéstől nem válik közösségszervezővé senki. Ahhoz a gyakorlati szervezőtevékenység és az ennek során végzett tapasztalati tanulás szükséges. A tudás elmélyítéséhez a tapasztalatok elemzése, a tevékenységek értékelése kell. A szervezőjelölt átsegítése a nehézségein úgy a csoportműködés területén, mint a éles nyomásgyakorlási helyzetekben, a stratégiai és taktika kérdések terén. Mindezek során a jó mentor nemcsak megérti, és támogatja a közösségszervezőt, hanem olyan tevékenységi területeken is ráveszi a cselekvésre, amelyeket nem érez közel magához, vagy amelyeknek eleinte nem látja sok értelmét.

Öt szempont szerint szerveztük meg a felkészítő műhelysorozatot olyan leendő mentoroknak, akiknek megfelelő előképzettsége és saját tapasztalata is megvolt a közösségszervezés területén. Foglalkoztunk tehát: a mentor személyiségével, a képessé tétellel, a tanácsadással, az érzelmi támogatással, az elvégzett szervezőmunka dokumentálásával, ellenőrzésével és az általános politikai-társadalmi tájékozódás jelentőségével.

A mentor személyisége kapcsán alapvető fontosságú, hogy nincsenek ehhez valamilyen előnyben részesített karakterjegyek. A mentornak nem kell valamilyenné válnia, elsősorban saját magával kell azonosnak lennie. Ugyanakkor fontos, hogy az önismeret, önreflexió a mentor erőssége legyen – ez ugyanis fontos készség ahhoz, hogy a mentoráltat segítse az önértékelésben, a tapasztalati tanulásban. Továbbá, a mentor-közösségszervező viszony egy személyes viszony, melyben a két szereplő folyamatosan ismerkedik egymással.

A képessé tétel kapcsán a közösségszervezőnek önállóan kell helytállni, meglehetősen sokoldalúan jól teljesítenie. A mentor – helyzetéből fakadóan – nem lehet olyan mélyen tájékozott a helyi folyamatokban, mint a terepen dolgozó közösségszervező, akinek ez a napi közege. Nem vonhat magához felelősséget, a szervezőt kell saját felismerésekhez segítenie a jó döntések meghozatalában. Eszközei ehhez elvi meggyőződése, saját tapasztalatai, módszertani ismeretei és a külső nézőpontból adódó más perspektívája lehet.

A szakmai tanácsadás mégis releváns ebben a mentor-közösségszervező kapcsolatban. Nem csak felismerésekhez segítjük a szervezőt, hanem direkt tudásátadásnak is van helye. Nincs olyan közösségszervező és nincs olyan mentor sem, aki minden szükséges készséggel rendelkezne ehhez a munkához. Mindenkinek vannak erősségei, így kézenfekvő elég sok esetben, hogy a mentor, a közösségszervező szakmai tanácsadójaként működik, és lényeges tevékenységi területeken akár közvetlen segítséget is nyújt.

Az érzelmi támogatás és a személyes bizalmi viszony egymást erősítik. A közösségszervező meglehetősen egyedül dolgozik a terepén, igen sok elvárásnak kell megfelelnie, ráadásul nagy téttel. Természetes, hogy érzelmileg megérinti az érdekvédelmi ügy, illetve bevonódik a kialakult csoportdinamikai feszültségekbe is. Ehhez még általánosabb szorongásként társulnak felmerülő kérdései: van értelme egyáltalán annak, amit csinál, vajon jól végzi a munkáját? A nyilvános szerepléssel járó támadások, illetve az éles konfliktushelyzetben a csoportra nehezedő nyomás is nyomasztó, elbizonytalanító tud lenni. Fontos, ilyenkor a mentor tudja bátorítani és segíteni a közösségszervezőt a stresszkezelésben.

A dokumentálás – egyúttal az elvégzett munka ellenőrzéseként – a CKA projekt-szemléletű gyakorlatából egyenesen adódik. Mivel a közösségszervezőknek ugyan különböző formákban, de végül is munkáltatója a CKA, természetes, hogy az elvégzett munkáról számot kell adni a szervezet felé. A mentornak, aki a CKA felől a legközelebbről ismeri a közösségszervező tevékenységét, illetve a megfelelő szöveges összefoglalók az ő munkáját is segítik, egy sajátos szerep-ütközéssel kell számolnia. Miközben a közösségszervező segítő partnere kíván lenni, egyúttal munkájának és dokumentációs tevékenységének első ellenőre is.

A tájékozódás az adott probléma egy szélesebb nézőpontú ismeretét jelenti. A politikai, társadalmi viszonyok tanulmányozása és változásainak nyomon követése már csak azért is nélkülözhetetlen, mert a mentor és a közösségszervező így tud egyáltalán párbeszédben maradni. A helyi csoport rendszerint beleássa magát egy adott ügybe, abban komoly szakértelemre tesz szert. A mentor, minden újabb közösségszervező partnerével újabb és újabb társadalmi probléma tanulmányozásába kezd, amellyel kapcsolatban tudása, figyelme, érzékenysége fejlődik.

Ahhoz, hogy a fenti szempontokat közösen átgondoljuk a résztvevőkkel, összegyűjtöttük a korábban mentoráltként szerzett tapasztalataikat. Ellentétpárokat összeállítva generáltunk vitát az alábbi állítások, tulajdonságok mentén: lágy-kemény, személyes, baráti vagy hivatalos munkakapcsolat, sürgetés, erőltetés vagy kivárás, rávezetés, „csoportpsziché” vagy akció, tekintély vagy partner, belefolyni – távolról szemlélni?

A felkészítő műhelyeket követően az új mentorok kaptak egy-egy „régi” mentort társnak, segítségnek az új feladatukhoz, akikkel rendszeresen konzultálhattak tapasztalataikról, illetve negyedévente közösen is megbeszéltük élményeinket, dilemmáinkat.

Összegzés

A közösségszervezés reflektív és önreflektív szakma. Azaz a közösségszervezőnek magának is rá kell néznie munkájára, tervezni, számba venni és értékelni az elvégzetteket, majd, ha szükséges, korrigálni. Ezt segíti elő a havi tervezés és a heti beszámolók elkészítése.  A reflektivitást, a külső visszacsatolást a mentorálás, benne elsősorban a konzultációkkal, illetve az országos találkozókon a többi közösségszervezővel való találkozás biztosítja. Tehát a konzultáció, azaz a mentorálás fentebbieken túli célja, hogy tágítsa a közösségszervező szemléletét, új megközelítésekre világítson rá, továbbá a helyi problémákat, ügyeket nagyobb társadalmi összefüggésekbe, esetenként globális perspektívába helyezze.  A mentor feladata, hogy biztassa, dícsérje a szervezőt, magabiztosságot adjon számára, inspirálja, motiválja. A konzultáció akkor sikeres, ha mind a közösségszervező, mind a mentor azzal az érzéssel áll fel, meg van a muníció, a lendület, az erő a következő hetek munkájához.

Végezetül, ki lehet mentor? Mentor az lehet, akinek szakmai képzettsége és több éves gyakorlati tapasztalata van a humán segítő szakmákban, a közösségszervezésben, az érdekérvényesítési munkában, a társadalmi igazságosságért vívott küzdelemben. Naprakészen kövesse a hazai- és nemzetközi szakmai irodalmat. Fontos, hogy rendelkezzen alap pedagógia képességekkel, ismeretekkel, az értő hallgatás képességével, valamint megfelelő empátiával, türelemmel. Tájékozott legyen a hazai társadalmi folyamatokban, társszakmák főbb tevékenységeiben, illetve politikai történésekben. Kidolgozott műhelysorozatunk a tapasztalatokat szerzett közösségszervezőket segíti a mentorrá válásban, de betölti a szakmai fejlesztés, az esetmegbeszélés és a kölcsönös támogatás szerepeit is.

 

Giczey Péter, a Civil Kollégium Alapítvány szakmai vezetője, közösségszervező mentor és tréner. Főbb szakmai érdeklődése, tevékenységei a közösségi beavatkozások (közösségfejlesztés, közösségi tervezés, közösségszervezés), settlement, közösségi média, civil fejlesztés. Debrecenben él, 1994-2005 között a Csapókerti Közösségi Házat igazgatta. A rendszerváltás óta részt vesz különböző civil és szakmai szervezetek tevékenységében, 2006 óta az IFS (Settlementek és Szomszédsági Központok Nemzetközi Szövetsége) vezetőségi tagja. A Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitikai Tanszékén óraadóként közösségi munkát oktat.

 

Peták Péter, az Emberség Erejével Alapítvány projektkoordinátora, a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervező mentora. Főbb szakmai érdeklődése, tevékenységei a közösségi érdekérvényesítés, civil fejlesztés és ezekhez kapcsolódó felnőttképzés. Pécsen él, az elmúlt két évtized több meghatározó pécsi civil kezdeményezésben szerepet vállalt. 2012 és 2018 között a Közösségfejlesztők Egyesülete vezetőségi tagja volt. 2010-től egyik kezdeményezője és alakítója a Civil Kollégium Alapítvány közösségszervező programjának.  A Pécsi Tudományegyetem BTK Szociál- és Szervezetpszichológia Tanszékének óraadója.