Sokszínű gól, befogadó szöglet: a MIRA! focicsapat

2021/1

Interjú Sayed Mustafa Reza interkulturális mediátorral

Az Artemisszió Alapítvány több mint 20 éve dolgozik azon, hogy Magyarországon egy együttműködő, szolidáris társadalom jöjjön létre, ahol a sokszínűség érték, és a hátránnyal indulók is esélyt kapnak, hiszen célul tűzték ki a különböző kulturális, etnikai és társadalmi csoportok közötti párbeszéd és közeledés erősítését, a kölcsönös megértés elősegítését, a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációjának támogatását. Hisznek abban, hogy a kulturális identitás egyfajta erőforrás, és a kulturális sokféleség iránti tisztelet egy globalizálódó világban nem csak egy olyan szükséges kompetencia, amely elengedhetetlen a békés egymás mellett éléshez, de az egyén és a közösség fejlődésének is záloga.

Az Artemisszió Alapítvány MIRA! interkulturális közösségét 2016-ban hozta létre. A program célja, hogy befogadó teret teremtsen Budapesten élő külföldieknek, menekülteknek és az interkulturális találkozásokra nyitott helyieknek, és lehetőséget biztosítson számukra a találkozásra és az egymástól tanulásra. Sayed Mustafa Reza interkulturális mediátorként dolgozik a MIRA!-ban, ahol többek között a MIRA! focicsapatának motorja, koordinátora. A focicsapatról Valovics Nikolett beszélgetett vele.

Mustafa, neked személy szerint mi a viszonyod a focihoz és úgy általában a sporthoz?

Kapcsolatom a focival gyerekkoromban kezdődött, sokat sportoltam, korán kezdtem. Így történhetett, hogy 14 éves korom körül elkezdtem profi klubban játszani, a harmadosztályban (nálunk ez ’C’ volt). Onnan bekerültem a ’B’, majd az ’A’ csoportba is, végül pedig a nemzeti ifjúsági válogatottba. Heti három nap jártam edzeni, néha reggel, néha este, hétközben meccsekre is jártunk. Emlékszem, voltak olyan alkalmak, amikor a kispadon ültem csak a meccsek alatt, mert egy másik játékost állítottak be helyettem – nem a kitartása, hanem a kapcsolati hálója miatt. Bosszantó, amikor az ember elmegy a mérkőzésre, fel van készülve, hogy a legtöbbet hozza ki magából – az edző pedig egy másikat választ, aki bekönyörgi magát a pályára játszani. Szóval profinak készültem, ez volt az álmom. Rengeteget edzettem és nagyon sok energiát raktam ebbe. A cél az afganisztáni nemzeti focicsapat volt, de sajnos az már nem tudott megvalósulni.

Mesélj a MIRA! közösségről és hogy azon belül hogyan és miért is alakult meg a focicsapat? Az elején mi volt az elképzelés? És ehhez képest most hol tart a dolog?

Már csak az pozitív energiákat ad, hogy erről beszélhetek, köszönöm, hogy megkérdezted. 2016-ban csatlakoztam az Artemisszió Alapítványhoz, egy menekültek és harmadik országbeli állampolgárok integrációját elősegítő projekt keretein belül, amit a UNHCR[1] támogatott. Itt kezdtünk el először azon gondolkodni, hogy mi lehet jó a tagoknak, lenne-e igény a sportolásra. Ötletként felmerült a futás, a taekwondo, de végül a foci bizonyult a legsikeresebbnek, főleg a fiataloknak a közösségen belül. Mint koordinátor és kutató, nekem kellett felkeresnem azokat a tagokat, akiket érdekelhetett ez a sportolási lehetőség. Akkoriban Bicskéről[2] járt felt egy 10-15 főből álló csoport – mind 17 és 19 év közöttiek –, hogy magyarul tanulhassanak az Artemisszióval, belőlük alakult meg a focicsapat. Páran csatlakoztak ebből a csoportból, és beléptek a csapatba magyar önkéntesek is, úgyhogy már az elején vegyes csapat alakult ki több szempontból is (pl. a magyar önkéntesek nők voltak, a többiek fiúk).  Az önkéntesekről azt érdemes tudni, hogy nekem is ők segítettek a beilleszkedésben, amikor 2016-ban Magyarországra érkeztem, és még minden itteni kulturális dolog ismeretlen volt számomra.

Az első edzésünk egy iskolában volt, esténként másfél órára béreltük ki a helyet, mert akkor értek rá a tagok. Már az elejétől kezdve teljesen más kultúrájú emberek alkották a csapatot: a teljesség igénye nélkül voltak nálunk ghánaiak, nigériaiak, kameruniak, egyiptomiak, szomáliaiak, marokkóiak, ugandaiak, magyarok, belgák, csehek, portugálok, spanyolok, brazilok. Mivel Afganisztánban a nemzeti csapatban játszottam, ezért nagyon képben vagyok a sporttal kapcsolatban és nagyon sok pozitív energiát ad, hogy a focit és az interkulturalitást ilyen módon összekapcsolhatom.

Az elején kialakult csapathoz képest vannak változások. Az első két évben a csapat tagjai között voltak gyerekek, tinik és lányok is, és teljesen jól mentek így az edzések. 9 évestől 25 évesig mindenki megtalálta a helyét a csapatban, tudtak együtt játszani. 2018-ban megváltozott a rendszer, mert hirtelen 30 főre duzzadt a csapat létszáma, sok felnőtt egyszerre csatlakozott. Akkoriban pénteken és vasárnap is voltak edzések, nagyon sokan voltak az összesen, főleg nyáron, amikor a csapat a Margit-szigetre járt ki edzeni. Mivel az új tagok felnőttek voltak, a komolyabb és keményebb játék vette át a helyét az eddigi megszokott, barátságos módnak. A kiskorúak mindig a felnőttekkel akartak játszani, de ez a durvább játék már megijesztette őket, kiszálltak a csapatból. Hasonló volt a helyzet a csapat női tagjaival. (A focit abbahagyták, de a MIRA! közösség tagjai maradtak.) Az eddigi évek alatt ez volt a csapatban végbemenő legnagyobb változás, azt mondanám.

Érdekes, hogy néhány csapattag előtte sose focizott! Ők pakisztániak, és náluk a krikett sportnak van nagyobb népszerűsége, nem a focinak. Ennek ellenére ők is csatlakoztak a csapathoz. Természetesen a gyakorlat hiányában először nagyon fárasztóak voltak nekik az edzések fizikailag.

Egy Margit-szigeti edzés pillanatfotója

Hogyan egyensúlyozzátok ki a tudásszintbeli különbségeket?

Nincsenek kategóriák, nem gondolkodunk szintekben. Persze megmutatkozik a tudás, de a csapattagok próbálnak nem versenyhangulatot teremteni, mindenki befogadó az új és kezdő tagokkal szemben. Ez a csapatról kell, hogy szóljon. Úgyhogy ha mondjuk tízen vagyunk egy edzésen és öt-öt fővel játszunk, mindig próbáljuk úgy beosztani, hogy mindkét csapatban legyenek haladóbb és kezdőbb szinten levő játékosok, így születik meg az egyensúly a játék során.

Kik a tagok, hogy lehet csatlakozni, van valami követelmény? Mit ad a tagoknak az, hogy a MIRA! focicsapat tagjai lehetnek?

Az Artemisszió Alapítvány által alapított MIRA! Interkulturális Közösségben körülbelül háromszáz tagot számolunk most, de ezek közül körülbelül százan aktívak. Sok programot ajánlunk tagjainknak, ezek közül az egyik a focicsapathoz való csatlakozás lehetősége. Ezen kívül dolgozunk az AdniJóga csapatával, akik hetente tartanak tagjainknak jóga órákat, van mentor és nyelvtanár programunk is, ami a MIRA! egyik fő célját, a kétoldalú integrációt hívatott elősegíteni. Ezen kívül különböző kultúrák ünnepeit és hagyományait megünneplő (ebben az időszakban épp online) eseményeket, valamint kreatív workshopokat és foglalkozásokat szervezünk a tagjainknak. A szervezésbe sokszor az aktívabb tagok is beszállnak, vagy akár teljesen önállóan szervezik meg a programokat. A közösségünknek ez is a varázsa: sokan felbátorodnak attól, hogy nálunk lehetőséget kapnak arra, hogy akár egy workshop-ot is önállóan vagy kevesebb segítséggel megszervezzenek, így a tudás és a hozzáértés organikusan adódik át egyik tagtól a másiknak. A közösségünknek egy fizikai tere is van a 9. kerületben, ez a MiraDoor, amit az Útilapu Hálózat Open Doors Hungary nevű munkacsoportjával közösen üzemeltetünk.

Ha valaki még nem tag és érdeklődik a közösségünk iránt, először megszervezünk vele egy személyes találkozót, hogy elbeszélgethessünk a közös kapcsolódási pontokról, itt említünk meg minden olyan programot vagy lehetőséget, amit a MIRA! ajánl a tagjainak. Ha valaki konkrétabban a focicsapat iránt érdeklődik, vele több információt megosztunk (mikor edzünk, kikből áll a csapat stb.) Ez a módja annak, ahogy általában, illetve ahogy a focicsapatba is toborzunk.

Az aktív csapattagoknak nagyon sok pozitív energiát ad ez a csapat, és nagyon hálásak, hogy az edzések és a tagsággal járó programok ingyenesen elérhetőek a számukra.[3] Az edzések azért vasárnaponként vannak, mert sokan a csapatból hat napot is dolgoznak a héten, úgyhogy csak egy napjuk marad a kikapcsolódásra, pihenésre, feltöltődésre. Sokaknak a vasárnap csak a fociról szól, ez a „focis” napjuk. Ilyenkor az edzések mellett találkoznak a csapattársaikkal is, akikkel amúgy hétköznaponként nem tudnának találkozni. Sokan barátok és közel állnak egymáshoz, páran egy iskolában is tanulnak.

A MIRA! focicsapat a Vajda Péter iskolában edz

Kicsit mesélj arról, hogy mi történik a csapattal most, a pandémia időszakában, illetve hogy mik a jövőbeli terveitek.

A vészhelyzetre hozott intézkedések minket is érintenek: a nem versenysport alapú csapatsport edzések szünetelnek november óta. Ezért olyan ötleteim voltak, hogy menjünk és találkozzunk kisebb csoportokban. Így jutottunk el sétálni és futni a Margit-szigetre vagy sárkányt eregetni a Gellért-hegyre. Szerencsére van egy Messenger csoportunk, ahol kapcsolatban vagyunk: együtt kommentáljuk az éppen zajló focibajnokságokat, vicces képeket vagy kommenteket küldünk egymásnak, egyszóval a foci mint főtéma mellett egymásról is tudunk nagyjából. Amíg nem lehet újra elkezdeni az edzéseket, csak kiscsoportos tevékenységben gondolkodom nekik, tervben van, hogy elviszem néhányukat lovagolni vagy biciklizni.

Remélem, hogy a szigorítások hamarosan felengednek, ezzel párhuzamosan pedig az időjárás is javul. Amint megint lehet játszani, a vasárnapi edzések mellett szívesen megyünk más amatőr versenyekre is. A következő nagy tervünk a befogadó focikupa megszervezése, reméljük, hogy júniusban meg tudjuk tartani. 2020 őszén – két másik kerületi szervezettel együtt – részt vettünk az FKA (Ferenvárosi Közösségi Alapítvány) adománygyűjtő kampányában, ami egy novemberi online közösségi adománygyűjtő estben csúcsosodott ki. Itt a Befogadó Focikupa megszervezésére gyűjtöttünk, és a nagylelkű résztvevőknek hála, kaptunk is adományokat.

Az Oltalom Sportegyesület által szervezett fair play tréningen egy MIRA! focicsapattaggal részt vettünk, ami nagyon releváns és érdekes volt a csapatunk számára. A módszer lényege, hogy nem bírót faragnak belőled, hanem moderátort. Tehát te mint moderátor nem bíráskodsz, hanem figyeled, hogy mindenki úgymond a saját bírája-e. Ez mit is jelent? Játékosként amikor azt gondolod valamiről, hogy nem lenne helyes, akkor nem csinálod. A moderátor pedig akkor lép csak közbe, amikor látja, hogy komolyabb sérülés vagy összeütközés történt. Ez egy más hozzáállás a focihoz. A tréning alatt sokat tanultam, és nagyon szimpatikus lett ez a fajta moderátori módszer.

A csapat 2019 májusában a CEU (Central European University) által megszervezett sportfesztiválon

Téged milyen szálak fűznek a csapathoz? Hogy érzed magad velük? Csapattársak vagytok vagy barátok is? Mit gondolsz, segít vagy segített a foci, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz?

Nagyon szeretek sportolni úgy általában, és a foci a kedvenc sportom. Az edzések alkalmával találkozhatok a MIRA! tagokkal, néhányan onnan jönnek, ahonnan én is, ezért közel kerültünk egymáshoz elég hamar, és a barátaimmá váltak. Mivel csak heti egyszer, az edzéseken találkozunk, itt adódik lehetőségünk arra, hogy beszélgessünk (kivel mi történt a héten, hogy van stb.). A csapattagok nagyon szeretnek egymással játszani, fontos számukra, hogy élvezhető legyen a sport. Ha az ember egy profi klubban játszik, máris más a hangulat, rengeteg szabály van, amit be kell tartani, amik unalmassá tehetik az edzéseket. Mi arra fókuszálunk, hogy mindenki jól érezze magát, szerintem ezért (is) szeretnek idejárni a tagok. Persze célunk az is, hogy fejlődjünk, főleg a fiatalabb csapattagoknak fontos ez, akiknek megvan a lehetőségük, hogy később csatlakozzanak valamelyik profibb klubhoz. Szeretjük egymást tanítgatni is, de igazából ez a vasárnap nekünk a kikapcsolódásról szól, egy kemény hét után nincs kedve senkinek sem nagyon szigorúan venni az edzést.

Vannak az interkulturalitásból fakadó kofliktusok?

Igen, néha egy kicsit nehéz, akadnak konfliktusok, mert különböző kultúrájú és mentalitású emberek játszanak együtt. Mint edző fontos, hogy tudjam ezeket a konfliktusokat a helyükön kezelni, de azt látom, hogy a csapattagok is tanulják a jó konfliktuskezelést. Amúgy nagyon jó, hogy nincsen felhajtás az összezörrenések miatt, ugyanis ha van is valamiféle egyet nem értés a pályán, az ott is marad, és egy bocsánatkérést követően játszunk is tovább. A problémákat nem fújjuk fel, és nem befolyásolja a pályán kívüli kapcsolatainkat.

Mesélj el egy, a focicsapathoz kötődő emlékezetes momentumot – lehet ez jó vagy rossz.

Mivel kettő jut most eszembe, ezért elmesélem minkettőt. Az egyik egy számomra megdöbbentő élmény: az elejétől kezdve izgalmas egy ilyen multikulturális csapatot edzeni, de amikor 30 tagunk volt egyszerre, az nagyon sok energiabefektetést igényelt tőlem, ugyanis én voltam egyedül, aki menedzselte az edzéseket. Ez volt az a momentum a csapat életében, amikor teljesen vegyesen voltunk, fiatalok, sőt gyerekek is jártak az edzésekre. Ez egy kihívás volt, de a jó értelemben.

A másik pedig egy nagyon kedves és büszke emlékem: 2020 szeptemberében a Budapest  Association for International Sports szervezett egy focifesztivált, és meghívtak minket is. A tavaszhoz képest, amikoris nem voltak edzések és a csapattagok unatkoztak, ez egy igazi felfrissülésnek számított. Hú, nagyon élveztük! Én nem is játszottam, pedig általában be szoktam szállni játékosként is, de akkor csak edzői pozícióból egyengettem a csapat útját. Mindenki nagyon jól játszott, úgyhogy be is jutottunk a döntőbe, ahol kikaptunk egy nagyon erős csapat ellen, de így is második helyezést értünk el! Hat meccsből négyet nyertünk, egy lett döntetlen és csak a döntőben kaptunk ki. Az eredményhirdetésnél pedig már olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy egy nap egy neves focibajnokságra is kijuthat ez a csapat!

 

Az Artemisszió Alapítvány közösségi oldalai:

https://www.facebook.com/ArtemisszioAlapitvany

https://www.instagram.com/artemisszioalapitvany/

A MIRA! Interkulturális Közösség Facebook oldala: https://www.facebook.com/mirabudapest (jelenleg inaktív oldal)

 

Végjegyzet:

[1] Pontosabban az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) budapesti  Közép-Európai Regionális Képviselete.

[2] A bicskei befogadó állomásról (a köznyelvben menekülttábor), melyet 2016 decemberében bezártak a magyar hatóságok.

[3] Az Artemisszió pályázatok és adományok révén tudja biztosítani az anyagi hátteret a MIRA! közösségi programok működtetéséhez.

 

Valovics Nikolett 4 éve végzett a skóciai St Andrews egyetemén szociális antropológia és spanyol szakon. Az Artemisszióhoz munkatársként 2020 szeptemberében csatlakozott, előtte önkéntes angoltanár volt a MIRA! közösségében, és részt vett a szervezet 2020 tavaszán megtartott média és migráció képzésén is. Az írás szeretete kiskora óta vele van, így történhetett, hogy ennek a cikknek a megírását is szívesen elvállalta.