Segítő Kapcsolat

1996/1

Ezzel a címmel indult 1990-ben folyóiratunk, annak is első, szerkesztői beköszöntője. Azzal a céllal alapítottuk ezt a lapot, hogy odafigyelést, megerősítést-bíztatást, cselekvéseket segítő információt, a mások szakmai munkájának megismerését kínáljuk a közösségi fejlesztőmunka iránt fogékony, érdeklődő olvasóknak. A Parolának az elmúlt években 31 száma jelent meg, a példányszámaink 1000 és 3000 között mozogtak. Most kezdjük a hetedik évfolyamot. Egyszerre sikerek örömével és némi keserűséggel.


Úgy tapasztaljuk, hogy jó néhányan féltve őrzik, gyűjtik régebbi számainkat, évfolyamainkat is, munkájukhoz gyakran használnak bennünket. Igen sok megyei testvérlap vesz át, vagy idéz írásainkból – mint ahogy mi is gyakran idézünk ezekből kitűnő cikkeket -, különféle szakmai képzéseken, egyetemi-főiskolai jegyzetekben jelennek meg részletek lap- számainkból.
A hét év során azokból az írásokból, melyeknek tanulmányi terjedelme kinőtte folyóiratunkat Parola füzetek címen indítottunk sorozatot, ez is már túljutott a tizedik kiadványon.
Tartalmában a Parola a kulturális-szociális-közigazgatási-környezetvédelmi szakterületek találkozási pontja közelében kereste küldetését, a közösségi fejlesztőmunka hazai megalapozásában kívánt-kíván segítő szerepet vállalni. Mindvégig jelentős figyelmet szenteltünk a civil társadalom kereteiben történő eseményeknek, különösen a 90 körüli induló években a valódi önkormányzatiság kialakulásában kerestünk híradásra méltó hazai és külföldi tapasztalatokat, gyűjtöttünk és közreadtunk társadalmi cselekvési technikákat. Nagy hangsúlyt kapott a szerkesztésben a kistérségi fejlesztőmunka, a helyi nyilvánosság lehetséges szélesítésének bemutatása, a szomszédsági fejlesztőmunka, a szövetkezetfejlesztés illetve a közösségi vállalkozás tapasztalatainak összegyűjtése.
1995-ben és a mostani évben nem sikerült pályázatokon jelentősebb támogatást szerezni a Parola megjelentetéséhez. Ennek számtalan oka lehet, s bármi sokféle erőfeszítést tettünk, oktalanság lenne részünkről a pályáztató szervezeteket hibáztatni. Küzdelmünkből talán annyit mégis megoszthatunk az olvasókkal, hogy az elmúlt évi hat számot még igen nehezen, a saját tartalék, erőinkből megjelentettük, de 1996-ra az – eddigi előfizetői díjjal – csak négy szám megjelenését tudjuk igérni. És azt is tudatjuk, hogy sosem volt ekkora szükségünk olvasóink, s szerzőink előfizetői szolidaritására. Csak így kínálhatunk Önöknek – s Önök nekünk – segítő kapcsolatot.