„Tedd mai munkámat gyümölcsözővé testvéreink javára – hadd építsünk velük és számukra olyan közösséget, amelyben Te is kedvedet találod!” …” Az idézet az idei augusztus 14-ei reggeli dicséret (Laudes) fohászainak egyike, amit a zsolozsmában imádkozunk, s ami – akár hittel, vagy anélkül gondolunk bele – közösségfejlesztőként vállalt küldetésünk lényegét fogalmazza meg. (Magam is nagy sokára fedeztem fel „visszamenőleg” bevallott hivatásomként.) … – írta ezt nekem Péter 2023 novemberében születésnapomra, köszöntő soraiban.

Pósfay Péter saját városában szerzett népművelő-könyvtáros, majd magyar nyelv- és irodalom szakon tanári diplomát. Több hazai és ausztriai képzésen önismerete, kommunikációs, vezetői készségeit fejlesztette és erősítette meg, kapott tréningcsoport-vezetésre tanúsítványokat. A kecskeméti Regionális Képző Központ és a KÖFE által szervezett felsőfokú szakképzésben közösségfejlesztő, kutató, tréner képesítést szerzett. Franciaországban és Angliában szakmai tapasztalatcsere utak tanulmányozása mellett közösségi készségek oktatója bizonyítványt is kapott. 

Péter sorkatonai szolgálata után az Építők Derkovits Gyula Művelődési Otthonában kezdett dolgozni, majd az új Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ munkatársa lett, 9 év megszakítás (népművelési felügyelő) után ide tért vissza, ahol hamarosan igazgatóhelyettesi státuszban dolgozott.  Később a Közösségszolgálat Alapítvány munkatársa lett. Ezt követően a Magyar Millennium Kormánybiztosa Hivatalának a Nyugat-Magyarországi Régióban segítette a millenniumi ünnepségek lebonyolítását. Közben Közösségszolgálat Bt-ét alapított, és a régiójában civil szervezetek és önkormányzatok számára sokirányú tanácsadást végzett, tréningeket vezetett. Nyugdíjba vonulása (2007) után családi vállalkozásban továbbra is a közösségfejlesztés volt fő tevékenységi köre. 

Péter ifjúkorában a versmondásban, színjátszásban is jeleskedett, az irodalom iránti elkötelezettsége végigkísérte életét. 

Segítő, feltáró, kezdeményező, meggyőző volt. Kapcsolatait a munkában úgy ápolta, mint a barátok egymás között: nem feledkezett meg az együtt tett utak kihívásainak göröngyös, akár sima járásáról, bármikor készen volt feléleszteni, frissíteni, sokirányú tapasztalatának, tudásának átadásával, a jobbítás szándékával. 

Mennyi hozzá forduló közösséget, kezdeményezőt tett gazdaggá! Szellemisége, munkássága örökérvényű marad – leginkább civil világunkban!

Péterünk! Közösségfejlesztő barátaimnak köszönöm, hogy sokáig együtt dolgozhattam Veled! 

Kérlelhetetlen volt a szakmánk helyzete kapcsán is. Nem mismásolt, ha kérdeztem, kérdezték. De nem is gondolta, hogy övé az egyetlen jó válasz. Azt viszont fogalmazza meg más.

Tavaly ősszel voltam nála. Megrendítő volt, hogy milyen erővel tartotta magát. Nem nevette ki a halált, de tudta azt és önmagát iróniával szemlélni. Vagy legalábbis ezt mutatni.
Példakép volt és marad

Péterünk, mikor utolsó utadra kísértünk, urnád előtti arcképed, a ránk tekintő szemeidből ez maradt rám:
„…mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok állani.” (Jókai Mór)
Isten veled Péter!

Bihariné Asbóth Emőke,
a KÖFE, a közösségfejlesztő kollégák és nagyon sokak nevében