Példa a kistérségi összefogásra: Archamps
1993/6
A térség, amelyet most bemutatunk, közigazgatásilag egy járás, a svájci határtól a Rhone-folyóig, a Saléve-hegység körül terül el és 17 települést ölel magába, 24 000 lakossal. A települések lakossága 250-től 8000 főig terjed, mely utóbbi a székhely, St. Julien lélekszáma.
A régió egyik jellemzője, hogy Genf közelében helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a lakosok 50%-a Genfben, a másik 50%-a pedig alapvetően a helyi szolgáltatásban dolgozik: kereskedelemben, egészségügyben, oktatásban.
1960-ig ez a térség egy alapvetően rurális jellegű, agrártérség volt, az ipari hagyomány és a vele járó nehézségek szinte teljesen hiányoznak, s hiányoznak ma is. A jelentős demográfiai növekedés következtében aligha lehetne itt kulturális identitásról beszélni. Ha az itt élők elveszítik munkahelyüket, akkor visszatérnek oda, ahonnan idetelepültek, s így a térség munkanélkülisége a franciaországi átlagnál kisebb fokú.
Egy másik erős oldala a régiónak az, hogy a kommunikáció nagyon fejlett. A genfi repülőtér, amelyik szinte minden európai várossal kapcsolatban áll, itt található. A térséget két jelentős autópálya szeli át. Az egyik Olaszország, vagy Franciaország északi része, vagy pedig Lyon felé vezet. A másik észak-déli irányú, Németországon, Svájcon keresztül vezet Dél-Franciaország felé. Ez a Németországot Spanyolországgal összekötő útvonal.
A lakosság képzettségi szintje viszonylag magas. Ennek az az oka, hogy a Genfben kínált munkahelyek magasan képzett munkaerőt követelnek, különösen az informatika terén. Az informatikai szakemberek száma ebben a régióban igen magas. A nemzetközi szervezetek is sok munkahelyet kínálnak, mint például a Nukleáris Kutatóközpont, a Világ Meteorológiai Központja, a WHO Egészségügyi Világszervezet, a Telekommunikációs Nemzetközi Únió, és természetesen sok ENSZ-iroda, pl. a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal.
A terület rendezésért a térség 17 települése a felelős, s ezért 1972-ben létrehozott egy településközi társulást, melynek lényege, hogy közösen nyújtson bizonyos szolgáltatásokat az érintett településeknek, így például az ivóvíz ellátást, a háztartási szemét összegyűjtését és kezelését, az iskolás gyerekek fuvarozását, a tűzoltóságot, a felsőtagozatos iskolák építését és egyáltalán, a falvak irányításával kapcsolatos, a megyei önkormányzattal közösen megoldandó szolgáltatásokat. A megalakulást kiváltó ok a tűzoltói szolgálat megszervezése volt.
A társulás alapszabályának egyik fontos eleme az, hogy lehetővé teszi a településeknek, hogy az egyes munkákban résztvegyenek, de ha egy projektbe nem akarnak bekapcsolódni, azt is szankciók nélkül megtehetik. Az ivóvíz-ellátásnál is van pl. 3-4 olyan település, amelyik nem vett részt a munkákban.
A szemét kezelési módja a régióban eddig az volt, hogy ellenőrzött szemétlerakót létesítettek a 17 település számára, ahová egy vállalat gyűjti be a szemetet. Elkészítettek egy égetőmű-tervet, mely a kistérségnél jóval nagyobb, 200 000 fős területre érvényes, s amelynek megvalósítása érdekében több társulásnak kell összefognia. Ez a példa azt mutatja, hogy a társulás maga is összefoghat több társulással.
A társulás kialakulásának folyamata:
A tűzoltótársaság 1972-ben jött létre, az ivóvízé 1973-ban, a szemételszállításé pedig 1975-ben. Az iskolabuszok 1979-ben indultak be, a felsőtagozatos iskolák megépítésében való részvétel 1982-re tehető, s a gazdasági együttműködés 1984-85 körül indult be.
A társulásban dolgozók összetétele:
A szemét kezelésére a szindikátus 12 főt alkalmaz a begyűjtésre és a lerakásra.
A titkárságon 4 személy dolgozik 80%-os munkaidőben, ami 3 státuszt jelent.
Az iskolabuszok esetében a társulás határozza meg az útvonalakat, a közlekedési vállalat árajánlatot tesz, és a megyével együtt a legkevésbé költséges megoldást választják ki. A titkárság ennek az adminisztrálását végzi.
A társulás képviselete és költségviselése:
Minden település önkormányzata 3 küldöttet választ be a társulásba, általában saját önkormányzatuk képviselőiből és gyakran köztük van a polgármester is. Így körülbelül egy 50 főből álló testület jön létre.
A költségelosztás mindig a lakosság létszámát követi.