Összefoglaló a Nyári Egyetemen elhangzott plenáris panelbeszélgetésről (2022. 07. 22.)

Résztvevők:
Pikó András polgármester, Budapest – Józsefváros
Varga Andrea alpolgármester, Miskolc
Kovács Kamilla civil referens, Részvételi Program, Miskolc
Sain Mátyás, Nyitott Budapest, Fővárosi Önkormányzat

Beszélgetésvezető: Peták Péter, Pécs

Peták Péter azzal kezdi a beszélgetést, hogy megemlíti az Emberség Erejével Alapítványt, amellyel meglátogattak olyan önkormányzatokat, ahol már előrébb járnak a részvételiség ügyében, így már van valamilyen tapasztalata ezekről a folyamatokról. Beszélgetőpartnereitől azt kérdezi, hogy mielőtt belevágtak, mit vártak ettől. Mit jelent, hogy másképp kellene csinálni az önkormányzást?

Sain Mátyás 20 éve dolgozik háttérintézményekben, és saját bevallása szerint mindig azt mondogatta, hogy nem szívesen vállalna szerepet önkormányzatban, de most egy olyan testület alakult a fővárosban, ami ígéreteket és vállalásokat tett ebben az irányban. Ez meggyőzte őt arról, hogy érdemes belevágni egy ilyen folyamatba Budapesten.

Pikó András azt említi, hogy a VIII. kerületben egy olyan szerencsés helyzet állt elő, amiben megtörténhetett az, hogy a civilek mondhatták meg, hogy mi lesz a politikai táncrend és nem a politikusok. Majd azzal folytatja, hogy Józsefvárosban egy hosszú, 10 éves politikai apály után leépültek a pártok, ez adott egy lehetőséget a politikai irányultságú civileknek arra, hogy bekerüljenek az önkormányzatba. Ehhez társult egy személyi vákuum is, így fordulhatott elő, hogy egy civil lett a polgármester. A vállalt program végrehajtásáért a polgármesteri kabinetben lévő civil stáb felel, ami egy nagyon sajátos helyzetet eredményez: pártok képviselői hozzák meg a végső döntést, ugyanakkor a polgármester személye – illetve a polgármesteri kabinet – elég erős ahhoz, hogy teret adjon a részvételiség kiteljesedésének. Azonban inkább nehézségek vannak ezen a téren, amelyekről később még több szó esik.

Varga Andrea úgy emlékszik, hogy a választások előtt elkezdte keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel hatékonyabban, eredményesebben tud működni egy civil szervezet. Embereket, partnereket kezdett gyűjteni maga köré, akikből később egy informális közösség lett, és vállalták azt, hogy politikai témákban megszólalnak. Hatást akartak gyakorolni a politikaformálókra, pártokra. A folyamat során az derült ki, hogy Miskolcon kevéssé erősek a pártszerveződések, így ők tudtak ütőképesek lenni, szerepet vállaltak a választásokon. Ennek a szerepvállalásnak egy független alpolgármester lett az eredménye. Ekkor részvételi program még nem volt a fejében, az önkormányzati képviselői munkát azonban úgy végezte, ahogy korábban a civil szervezetben is működtek, ebből lett később részvételi koncepció.

Peték Péter most arra kíváncsi, hogy beszélgetőpartnerei szerint mik a legfőbb eredményei ezeknek a folyamatoknak.

Ez egy nagyon nehéz kérdés – sóhajt fel Sain Mátyás. Elindultak valamilyen úton, és elkezdték használni a részvételi eszközöket (közösségi költségvetés, közösségi gyűlések rendszere). Azzal a céllal láttak hozzá, hogy ők maguk is megtanulják ezeket a módszereket és alkalmazni tudják őket. Ezeknek az eszközöknek fontos szerepe, hogy magát az intézményt is át kell mozgatniuk, a döntési folyamatban minden szereplőnek aktívan részt kell vennie. Kiemeli, hogy minden folyamat nagyon lassú az önkormányzatoknál, a részvételi működésmód beépülését új belső szabályokkal szükséges elérni.

Pikó András azzal folytatja, hogy az egyik nagy eredmény a polgármesteri kabinet részeként működő részvételi iroda, beépülve a hivatali struktúrába. Bár az ő életét is megnehezíti, hiszen a hivatalban ezt úgy élik meg, mintha egy tüskét illesztettek volna a köröm alá. Kiemeli, hogy a legnagyobb kihívás az önkormányzat működését ügyfélbaráttá, emberarcúvá tenni, ezzel reprezentálva a valódi részvételi működést. Példaként említi, hogy a korábbi városvezetés a szociális lakhatási kérdéseket kiszervezte egy vagyonkezelő társaságba, így a bérlők most egy szociális szempontból érzéketlen apparátussal vannak kapcsolatban, ami csak egy valamit tud jól: kilakoltatni. Az önkormányzat most segít abban, hogy a bérlők tudják képviselni az érdekeiket a vagyonkezelő társasággal szemben. Azt is megtanulták, hogy az emberek nagy többsége nem részt akar venni, hanem részesedni akar. És ezt a problémát csak tetézi, hogy a politikusok nem szívesen vesznek részt fórumokon, rendezvényeken, ahol közvetlenül találkozhatnának az állampolgárokkal.

Varga Andrea azzal kezdi, hogy az eredményeket vizsgálva muszáj szólnunk arról, hogy más-más módokon építkezünk, mindig a helyi sajátosságokból kell kiindulni. Miskolcon ők egy nagyon lassú, de tudatos építkezést terveztek, és a végén belátták, hogy ez egy kölcsönös tanulási folyamat. Ebben a legfontosabb eredmény, hogy partnerségek alakultak ki civil szervezetekkel, közösségekkel, amelyek mára már aktív részesei a folyamatnak és a keretek megalkotásának. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy kialakulóban van a bizalom a civilekben az önkormányzat felé. Ez a partneri viszony alapja.

Kovács Kamilla egy jelentős változást lát az önkormányzaton belül: az ott dolgozó szakemberek is elfogadják ezt a működési módot, és meglepve tapasztalják, hogy az emberek nem hülyék, értik a feladatot, tudják tartani a kereteket, és új, jó dolgokat hoznak be. Néhányan már megérezték, hogy bár a részvételi működés egy macerás dolog, de mégis érdemes ezzel foglalkozni.

Sain Mátyás hozzáteszi: nagy eredmény, hogy önkormányzatok elkezdtek egymással kapcsolatba lépni és beszélgetni a részvételi eszközökről. Önkormányzatok a kormányázás minőségéről diskurálnak, ami egy nagyszerű dolog.

Pikó András ezen a ponton arra is figyelmeztet, hogy ami most történik ezekben az önkormányzatokban, az egy sajátos politikai helyzet eredménye, ami bármikor megváltozhat.

Peták Péter a választópolgárok aktivitásáról kérdezi a megszólalókat. Azt várjuk, hogy a részvételi kormányzást a választópolgárok értékelni fogják… – ehhez képest belső eredményekről hallhattunk eddig.

Ismét Pikó András ragadja magához a szót. Úgy látja, hogy a legnagyobb deficit Józsefvárosban a politikával, döntéshozókkal való érdemi, méltányos, tisztességes kapcsolatban van. Nem vették észre, hogy a kampánnyal rossz felé indultak el, és végül arra jutottak, hogy úgy tudják menteni a dolgot, ha folyamatosan kopogtatnak mindenhol. A választópolgárok ledöbbentek, hogy élő ember bejön és kíváncsi arra, hogy mi a baj, és egy idő után már az volt a gond, hogy mindenki be akarta hívni őket vacsorázni. Ebből is látszik, hogy hiányzik a normális viszony a politikával. Amíg a hivatal nem válaszol tisztességen, nem elég ügyfélbarát, nem elég empatikus, addig a rideg alá-fölé rendeltségi viszony nem fog változni. Mindennek az alapja az, hogy egy önkormányzat tisztességesen működjön – teszi hozzá.

Varga Andrea azt meséli, hogy nehéz megélni azt, amikor egy egyeztetési folyamat kapcsán azt hallja vissza az emberektől, hogy korábban semmilyen egyeztetés nem volt egy-egy projektről. Paradox módon éppen abban a folyamatban próbálják pótolni a korábban elmaradt egyeztetéseket, amelyben az állampolgárok őket bírálják. Érdekes, hogy azok a szervezetek, akikkel együtt dolgoztak azt mondták, hogy próbáljanak ebből az önkormányzat képviselői tanulni. Ez nagyon sokat segített ennek a negatív élménynek a feldolgozásában, a következőkben ezeket a hibákat ki fogják javítani. Összefoglalva: a kölcsönös tanulás egy jobb részvételi folyamatot eredményez.

A következőkben a beszélgetés vezetője a már működő, megvalósuló részvételi kormányzás koncepciójára kérdez rá. Hogyan lehetséges az, hogy ezeknél az önkormányzatoknál, ahol átgondolt folyamatokról van szó, ilyen sok a döccenő?

Pikó András szerint menet közben jöttek rá, hogy más a feladat, mint amire előzetesen számítottak. „Azt gondoljuk, hogy azt, ami működik csak jobbá kell tennünk, de aztán kiderül, hogy minden rosszul működik. És most itt ventilálunk, hogy mi nem is erre szerződtünk, de ettől még tudunk pozitívak lenni…”

Sain Mátyás ismét megerősíti, hogy az önkormányzatban minden iszonyatosan lassan történik, mindenki végtelenül szabályos akar lenni, és ez nagyon körülményes. A tavaly nyertes 15 ötletből 2 valósult meg félig, így nagyon nehéz a konkrét eredményeket zászlóra tűzni. Ez nem megy egyik napról a másikra.

Varga Andrea úgy látja, hogy amikor megalakult az ellenzéki összefogás, akkor nem tisztázták, hogy mit jelent a változás. Nem biztos, hogy értettük egymást a kezdetekben, most ahogy telik az idő egyre inkább értem mások álláspontját, de a párbeszédnek a politikán belül is ki kell alakulnia.

Pikó András a politikusok és civilek között húzódó konfliktuson kívül egy másik ellentétet is említ. Lehetséges egy szembenállás a saját hátterükkel is, megeshet, hogy a polgármesterrel nem áll szóba a saját szervezete. Amikor az ember polgármesterként bekerül egy ilyen hivatalba, akkor az önkormányzatnak ott valahogy működnie kell. Ezért minden nap elképesztően rossz kompromisszumokat kénytelen kötni, és utána leszúrják őt, hogy miért így csinálja.

Peták Péter: Mi történik a választópolgárokkal? Vannak olyan eredmények, amikor az állampolgárok megértik, hogy mi miért, hogyan történik? Most a belső tényezőket félretéve beszéljünk kicsit erről! Az önkormányzat és a választópolgár relációjában mit tud adni az összes kísérlet, amit a részvételiség fokozására kipróbáltok?

A Miskolcról érkezett vendégek úgy látják, hogy már önmagában az is nagy eredmény, hogy egy-egy találkozóra, beszélgetésre eljönnek körülbelül negyvenen, majd páran közülük részt vesznek valamilyen konkrét ügy megvalósításában.

Pikó András a megváltozott szemlélet felől közelít, úgy látja, a mennyiség nem olyan fontos. Az a lényeg, hogy a városrész összességében egy jobb hely lett, választópolgárként lehet tudni, hogy jó programok vannak. Azt látja, hogy az első évben a képviselőtestületi ülésen a fideszes képviselők körbe röhögték, és most elkezdtek leszokni róla, hiszen ők is látják, hogy milyen sokan jönnek el ezekre a rendezvényekre. Józsefvárosban érzik az emberek, hogy elkezdtek a dolgok másképp működni.

Varga Andrea: Az ötletmaraton megmutatta azt, hogy van igény arra, hogy az emberek közvetlenül elmondhassák a véleményüket, és nézzük meg közösen, hogy mi a megvalósíthatóság útja. Aki csak hall róla, az elkezd kíváncsivá válni, nem biztos, hogy részese akar lenni még, de érdeklődik. Ha ezt következetesen csináljuk, akkor ezzel mintha egy szervezet immunrendszerét erősítenénk, azt a képességét, hogy védekezzen azokkal a dolgokkal szemben, amik a társadalom szövetére károsak. És ez az érzés az, ami miatt azt mondjuk, hogy megyünk tovább mi is, ezeket szeretnénk mi is látni. Így már nehéz lenne a társadalmat látszat-demokratikus módon megvezetni.

Ha a részvételi szemléletet nem tudja magáévá tenni az önkormányzat a saját működésében, akkor hiteltelenné válik az állampolgárok szemében – véli Pikó. A részvételiség maga a kommunikáció a választópolgárokkal, vagyis egy ilyen önkormányzat nem engedheti meg magának az egyirányú kommunikációt. A részvételiség egy kovász, ami elkezdi normalizálni maga körül a helyzetet

Sain Mátyás hozzáteszi, hogy a fővárosi önkormányzatnál nehézség, hogy túl nagy a terület, és nem lehet közvetlenül megszólítani mindenkit. Meglátása szerint a budapesti lakosságot a civil szervezeteken keresztül lehetne elérni, nagyon sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy ez ne csak formális legyen.

Peták Péter utolsó kérdése a jelenlévőkhöz, hogy mit lehetne jobban csinálni. Hogyan lehet még nagyobb eredményeket elérni? Milyen számok támasztják alá a jelenlegi résvételi működést?

Sain Mátyás szerint tavaly 13 ezren szavaztak a közösségi költségvetésre, idén 30 ezer szavazat lenne a cél. Hozzáteszi, hogy mindenhol a világban felfutó dolog a részvételi kormányzás, így számíthatunk arra, hogy ez a szám nálunk is bővülni fog.

Pikó András elmondja, hogy Józsefvárosban 1 százalék a belépő érték, ha 700 és 1000 közötti szavazat bejön, annak örülni fognak. Nekem egyetlen dolgom van – folytatja –ha idén 120 millió forint volt a részvételi költségvetés, akkor jövőre legyen 150 millió forint rá. Ebben persze kockázat is rejlik, hiszen, ha nem tudják megvalósítani az ötleteket, mert a kerület és a főváros egymással szórakozik – volt már erre példa –, akkor ez egy bukó buli, elveszítik az emberek a bizalmat. A részvételi költségvetési folyamatot is optimalizálni és racionalizálni kell a fenntartható működés érdekében.

Varga Andrea: ez az első év, amikor nekifutottak, és Miskolcon nagyságrendekkel kisebb összegekről van szó. Összességében egy 15 milliós összegről beszélünk a tanulás jegyében. Abban bíznak, hogy a jövő évben már nagyobb összeggel tudnak elindulni. 120 ötlet érkezett be eddig, ötletelésben jók a miskolciak, az Ötletmaratonon is túl sok jött össze. Érdekes azonban, hogy az ötletbeküldőknek egy nagy része vállalná, hogy 48 órán át gondolkozik is az ötletről és a megvalósításról. Ez komoly elköteleződést mutat Andrea szerint.

Jó lenne, ha az elfogadott ötletek megvalósításáról folyamatosan kapna valamilyen tájékoztatást a közvélemény – zárja gondolatait Pikó András. Akik szavaztak, azok hadd lássák, hogy ezek a projektek hol tartanak, és alkalmasint lehetőség legyen arra, hogy elmagyarázzák nekik a folyamatokat.

Sain Mátyás hozzáteszi: Most már minden megvalósuló projektüknek van egy adatlapja, ott láthatóak a folyamatok. Az önkormányzatnál egy csomó más részleg is részvételi módon működik, ami már önmagában egy nagy eredmény. Terveznek monitoringfolyamatokat, ott számszerűen látható lesz, hogy mely folyamatok valósultak meg társadalmiasított módon, de még nem tud konkrét számokat mondani ezzel kapcsolatban.

Jelen összefoglalót Pikó András beszélgetés közben elhangzott szavaival zárom:

„Ha csinálunk valami jót, akkor hozzászoktatjuk a közösségünket ahhoz, hogy másképp működünk. Ettől még ez belülről katasztrofális, de kívülről úgy érzik, hogy van remény – ezért kell csinálni.”

 

Szerző:

A szerző 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszókörnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg Az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja.