Nyári egyetemi vita a közösségszervezésről, 2011. július 29.

2011/4

közösségszervezés számunkra viszonylag új közösségi beavatkozási terület, mert bár voltak-vannak nálunk
is megvalósulásai, társadalmunk kulturális közege és közösségi szakembereink kulturális beállítottsága eddig
meglehetősen távolinak érezte magától az érdekérvényesítésnek, a nyomásgyakorlásnak a megszokottnál
nagyobb teret engedő módszerét, mely bár sok közösségfejlesztési elemet is tartalmaz, mégis – számos
tekintetben radikálisabb szemléletű, s így módszertanilag is másképp építkező folyamat.

 

A közösségszervezés iránti érdeklődés az utóbbi 1–2 évben szinte ugrásszerűen növekedett, párhuzamosan a
civil társadalom elégedetlenségi mozgalmaival.
Szervezett tanulási folyamatunk 2010. december elején kezdődött, amikor Varga Máté tíznapos amerikai
tanulmányút
on vett részt Chuck Hirttel, a Central and Eastern European Citizens Network
közösségszervezési hálózat igazgatójával. A tanulmányút eredményeként fogalmazódott meg a szervezett
tanulás igénye, mely az amerikai közösségszervezés egyik legautentikusabb szakemberének, 
Joe Szakosnak
és Chuck Hirtnek magyarországi 
körútjával és a Civil Kollégium Alapítvány által szervezett háromnapos
közösségszervezési 
képzéssel vette kezdetét, melyre 2011. március 28–30-án került sor Kunbábonyban, s
amelyen mintegy 20 fő vett részt.
A képzés eredményeként egy önszervező 
tanulókör alakult, amely – mára már igazolódott – a
közösségszervezés első kezdeményező csoportjává vált hazánkban. A tanulókör munkaanyagai
megtekinthetők a 
http://kozossegszervezes.wordpress.com/ honlapon, melyet Varga Máté szerkeszt, a
szervezett tanulás folyamatához hasonlóan. E munkákból egyet, 
Peták Péter: Közösségszervezés című
tanulmányát a Parola 2011/2. száma 16–19. oldalán közzétettünk, s 2012-ben pedig majd egy tematikus
Parola-számban mutatjuk be a hazai nyilvánosságban zajló közösségszervezési folyamatokat. (Addig is, jelen
számban bemutatjuk Chuck Hirtnek a márciusi képzésen tartott nyitó előadását! A szerk.)

A nyári egyetemi vita először is a fogalmi meghatározással kezdődött, majd a közösségszervezés és a
közösségfejlesztés közti hasonlóságok és különbözőségek azonosításával folytatódott, melyek
bemutatására most nem térünk ki, tekintve hogy mind Peták Péter, mind Chuck Hirt tanulmánya
kielégítően válaszolja meg e felvetéseket (melyek természetesen állandóan tovább gazdagíthatók,
változtathatók). Érdekesebb most a felvezetések utáni vita fontos elemeit ismertetni:

Aktuális-e Magyarországon? Kell-e ilyen? Van-e létjogosultsága?
– A jelenlegi társadalmi helyzetben legalább két dolog teheti indokolttá a közösségszervezést: egyrészt a
rendszerváltozást a legtöbben elszenvedték és nem vehettek részt aktívan ebben a folyamatban,
másrészt egyre több a kirekesztett, s széles tömegek élnek nélkülözésben.
– Egy olyan vélemény is elhangzott, miszerint sokkal több az USA és Magyarország
mentalitás/társadalmi különbségei adta eltérés, mintsem hogy ez adaptálható lenne nálunk. Ennek
ellenére vannak eszközei, amelyeket érdemes beépíteni a munkánkba.

– A web2 szerepe tagadhatatlan, hatalmas mozgósításra képes, de kérdés, hogy megfelelő fel/kiépítettségű szervezet hiányában kaphat-e akkora hangsúlyt, mint a közösségszervezési folyamat? A Facebookon szerveződő dolgok a Non-violent action kategóriájába tartoznak (Egyiptom, spanyol „forradalom”).

Mi lehet a terepe a közösségszervezésnek ma Magyarországon?
– A közösségszervezés radikális kiindulópontja az az alaptétel, hogy a piaci szereplők a gazdasági hatalmat, a politika szereplői a politikai hatalmat birtokolják, mi viszont nem birtokoljuk azokat a közösségi és társadalmi együttműködéseket, amelyekről álmodunk, ezért azok, akik a saját érdekeiket akarják képviselni, egyetlen eszközt tudnak ma használni, a tömeg hatalmát. Számtalan kezdeményezést nyom el a politikai és a gazdasági érdek. Ma nincsenek működő, széles körű társadalmi mozgalmak. Muszáj lenne a közösségszervezés eszközeit használni.
– A mélyszegénységben élő országrészek „öntudatra ébredése” egy hosszú folyamat, felismerni a kiszolgáltatottságukat és azok okait, azonosítani a saját lehetőségeiket és felismerni, hogy érdemes kockáztatni, mert nincs más út, valamint megtanulni a közösségszervezés módszereit – ebben sikeres lehet a közösségszervezés, egyszerűbb lehetőségeket kínál.
– Amíg a jobboldal radikalizmusa egy másik csoport ellen irányul, addig itt egy csoport a saját maga védelmében lép fel.
A most cselekvőképtelen csoportoknak is muszáj lenne cselekednünk.
Felvetődik a „jó közösség – rossz közösség” ellentétpárja. A gyöngyöspatai példában a radikális jobboldali szereplők vélt hiedelmeket váltottak konkrét cselekvésre.
A szélsőjobb használja ma ezeket az eszközöket.

A fejlesztő képes-e erre a feladatra, megfelel-e azoknak a kívánalmaknak, amiket ez a módszer feltételez?

Ki az az ember, aki egy specifikus területért felel, akit meg kell találni ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk?

Végezetül a téma felvezetői
– figyelmünkbe ajánlották Joe Szakosék könyvét: We make change.* Hogyan lehet országos szervezetet építeni? Pontosan mire? Mi mozgósítja az embereket?
– Felajánlották, hogy lehet még csatlakozni a műhelyhez, önszervező tanulókörhöz!

*(Joe, Szakos – Kristin, Layug, Szakos: We Make Change. (h.n.), 2007, Vanderbilt University Press.)

Lejegyezte Balogh Flóra