Ha az ember elkiáltja magát és visszhangot nem hall, nem sokáig ordibál. Ha 2biztatják, hát el-elkurjantja magát, azután abbahagyja. Némi biztatásra kiáltok hát még egyet a visszatelepülő, a szükségképpen osztatlan kisiskolák leendő tanítóinak átképzése ügyében, hátha mégis meghallja valaki. Mint az a figyelmes olvasónak a Parola korábbi számaiból bizonyára kiderült, közösségfejlesztőként nemcsak bölcsnek, hanem szerencsésnek is tartanám, ha erre a specialitásra fölkészült pedagógusok taníthatnának ott, ahol a helybéli önbecsülés újra kisiskolát teremtett az elvett helyébe.

Ez az ismeret sok idős tanító sajátja, ám az ifjabb – az immár középkorú – nemzedék nem ismerheti, mert diákkorában az osztatlan korszerűtlennek minősült. Eltűntek a korábbi kézikönyvek, és a nyugdíjba menetelekkel elenyészett egy korábban megvolt tudás. Mindez akkor, amikor a szemünk láttára épülnek újra osztálytermek, hogy a kisgyermekkori ingázás, az így elhulló idő és az ennek nyomában járó fortélyos hazátlanság végképp múlt időben legyen. De ki tanít majd? kérdeztem és kérdezem; és ha lesz aki majd ért ehhez, vajon nem kellene-e kiemelten javadalmaztatni, helybentartása végett külön fölkarolni, továbbképzése érdekében találkoztatni a hasonló helyzetekben lévőkkel? Vajon nem kellene-e megszervezni egyesületüket, hogy a tudást és a jártasságot továbbítsák, hogy tapasztalataikat kicseréljék, hogy sajátos érdekeiket összehangoltan képviseljék? A Parola olvasói közül többen bólogatásukkal biztattak, hogy igen, hogy dehogynem, hogy persze, ám ők nem tanítók és nem polgármesterek, de még tanügyigazgatók sem, hogy múlna rajtuk valami. Elhatároztam hát, hogy visszhangkeresőben egyenes nekik kurjantok egyet, imigyen:
Kedves Barátom;
egyre-másra hallom és halljuk a híreket, hogy az elmúlt évtizedekben megszüntetett, jobbára körzetbe szervezett kisiskolákat a helybéli önkormányzatok visszaépítik vagy visszaépíteni tervezik. Logikus és természetes döntésnek tartom és tartjuk ezt, hiszen bármilyen kicsi, ember lakta helyről, bármilyen kis településről van szó, az iható víz, az elektromos áram helyben léte, a járható út és azon a tömegközlekedés, az elemi szintű kereskedelem, az orvos, a tűzoltóság és a mentőszolgálat elérhetősége, a telefon helybéli működőképessége mellett természetes kívánalom, hogy az elemi szintű oktatás is megjelenjen. Logikus és természetes döntésnek tartom és tartjuk, hogy ezeken a legkisebb hazai településeken az újra megszervezendő és szükségképpen osztatlan iskolához a tanítót is letelepítik vagy letelepíteni tervezik, hiszen helybenléte nemcsak az elemi szintű oktatást biztosítja, hanem az olyan írástudó folyamatos jelenlétét is, aki a felnőtt lakosság ügyes-bajos dolgainak avatott segítője, tanácsadója, informátora is lehet. Logikus és természetes az ilyetén döntés, hiszen a helyben lakók önbecsülését, komfortérzetét fokozza, amikre új Magyarországunkon elemi szükségünk van. Logikus és természetes ez a döntés, mert történelmi igazságtételt hordoz, egy korábban meglévő és működő struktúrát állít vissza.
Gyanítható azonban, hogy mint minden visszaépülő rendszer, ez is segítségre, gyámolításra szorul. A tanítóképzőkben régóta nem képeznek immár az osztatlanságra, hiszen a korábbi tanügyigazgatás a körzetesítést szorgalmazta; nyugdíj felé halad az a nemzedék, amely az osztatlan tanítási módban gyakorlattal rendelkezik. Szerencsés lenne jártasságukat átmenteni a jövőre, egyidejűleg megfogalmazandó az is, hogy a kisiskolákban, a kistelepüléseken végzett óhatatlan, a tanításon kívüli többletmunka milyen és honnan származó díjazásban részesüljön.
Egyesületünk fölajánlja jószolgálatát és közreműködését mindezen és más, ezzel kapcsolatos kérdésekre való válaszkeresésben részben úgy, hogy az érintetteket (az iskolákat visszaépítő települések képviselőit, a még aktív, osztatlan iskolában tanító pedagógusokat, az ilyen feladatot szívesen vállaló fiatal tanítókat, ez utóbbiak át- és továbbképzésében részt vállalókat) pár napra összehívja és a megoldandó feladatokat segedelmükkel lajstromba veszi; részben pedig úgy, hogy az így egybegyűltek közös érdekei mentén belőlük a feladatmegoldásra orientált egyesületet szervez. Ennek érdekében kérlek és kérünk, hogy működési körzeted illetőleg ismereted szerint postafordultával tájékoztass
– hol tervezik a helybéli, a későbbiekben föltehetően osztatlan módon tanító kisiskolát visszatelepíteni és ha tudomásod van ilyen településről, ott kinek ajánljuk közreműködésünket;
– hol működik még ilyen iskola, amelynek meglátogatását, továbbképzés céljából való csoportos megtekintését ajánlhatod (és ha tudomásod van ilyenekről, ott kinek a közreműködését kérjük);
– van-e javaslatod, véleményed a témával kapcsolatban, illetőleg ismeretségi körödben van-e valaki (esetleg többen is?), akinek segítő közreműködésére számíthatunk?
Megértő közreműködésedet előre is köszönjük. Megjegyezzük, hogy levelünk megírására pusztán társadalom- és közösségfejlesztői elhivatottságunk, magam és a magunk lelkiismerete, az ügy előrehaladása céljából és érdekében került sor és persze azért, hogy megelőzzük és segítsük azt a hazai kibontakozást, amelynek e téma is elemi részecskéje. Tájékoztatásul közöljük, hogy jelen levelünket valamennyi megyei Önkormányzat és valamennyi Köztársasági Megbizotti Hivatal művelődésüggyel foglalkozó részlegének, a Megyei Közgyűlések oktatási (szak)bizottságai vezetőinek, a megyei Pedagógiai Intézeteknek egyidejűleg megküldtük és a Parola c. folyóiratunkban is megjelentettük.