Ez a munka a 2011-ben azonos címen megjelent papíralapú felsőoktatási tankönyv jelentősen átdolgozott, e-változata, második kiadás.

Lektor Csongor Anna. Tördelő Sain Mátyás. Közösségfejlesztők Egyesülete, 2020. Parola füzetek. Letölthető az egyesület honlapjáról: https://kofe.hu/parola/parola-fuzetek/

A könyvet a szerző, Vercseg Ilona mutatta be a 2020. augusztus 8-án, Kunbábonyban, a Tagi Nyári Egyetemen. A könyv Bevezetés-ét most változtatás nélkül mutatjuk be. A szerk.

 Varga A. Tamásnak

Bevezetés

Bevezetőmet két részre osztom. Az elsőben e könyv második kiadásának szükségességét indokolom, a másodikban a könyv címében szereplő „gyakorlati elmélet” kifejezés tartalmát értelmezem.

Először is tudni kell, hogy a Közösség és részvétel felsőoktatási tankönyvet minden, a közösségi munka iránt érdeklődőnek írtam, közülük is leginkább a felsőoktatásban tanulóknak és a gyakorlatban dolgozó közösségi munkásoknak. A könyv a felsőoktatási tanulmányok mellett a felnőttképzésben folyó szakmai képzésekhez is fontos szakmai támpontokat kínál.

A 2011-es első, csak papíralapon elérhető megjelenéskor leírt alapelvek és szakmai jellemzők jórészt kiállták az idő próbáját, hiszen azok már a ’70-es évek közepe óta érlelődtek. Az értelmes élet lehetőségét keresők között ott találni a közösségfejlesztés kialakítóit is. Ma is megállja a helyét a Közösség és részvétel első kiadásának számos gyakorlati példája. E példák közlésének funkciója itt elsősorban az, hogy az Olvasóban kialakuljon egy átfogó kép azokról a helyzetekről, amelyekkel a közösségi beavatkozóknak dolguk lehet.[1]

A közösségfejlesztés legfontosabb mozgásterei, fókuszai, azaz értékeink megvalósításának fő terepei lényegükben nem változtak, de finomodtak, árnyaltabbá és megalapozottabbá váltak. A szerepek/szerepkörök fejezet is időtálló lényegében még ma is.

Az első megjelenés óta eltelt közel 10 év a felgyorsult és gyakran drasztikus, indokolhatatlan változások időszakáé. A mindent átértelmező-átalakító politikai, gazdasági és társadalmi változások szinte kikerülhetetlen, kötelező érvényű hatást igyekeznek gyakorolni a hiedelmekre, az értékekre, a szabályokra, a szerepekre, a szokásokra, a szemléletmódra, az intézményekre – így a közösségre és részvételre, a civil társadalomra, a közösségfejlesztésre is. Az ellenhatás nem maradt el – az elmúlt 10 év közösségi és civil szférájában új gyakorlati megvalósulások születtek, melyek új értelmezési lehetőségeket vetettek fel, a változások új helyi és társadalmi-politikai mozgalmak sokaságának megvalósulását ösztönözték és egy új közösségi beavatkozó szakma megjelenését is sürgették, a közösségszervezését, s a kortárs kontextus szinte naponta állítja a közösségi beavatkozó szakmákat és mozgalmakat új kihívások elé.

Mindezek a könyv újra- és továbbírását, valamint frissítését tették szükségessé. A második kiadás legfőbb újdonsága szemléleti jellegű:

• Kiterjeszti, beilleszti a gyakorlati szakmai tevékenységet (közösségi munka, s azon belül a közösségfejlesztés és közösségszervezés) a szakmákon kívül zajló közösségi munkába (más szakmák közösségi irányultságú gyakorlata, helyi és társadalmi mozgalmak, spontán módon létrejövő közösségi kezdeményezések).
• Felismeri a community engagement (itt: közösségi elköteleződés) fontosságát mint a közösségi cselekvés kiindulópontját, 0. szintjét.[2]
• Új szakmai/mozgalmi területet mutat be, a közösségszervezést.
• Kitágítja a helyi és társadalmi/politikai mozgalmak korábbi értelmezését.
• Mindezeket az utóbbi évtized gyakorlatából vett példákkal támasztja alá.
• Változtat a szakmai nyelven.
  • Igyekszik a más szakmákból az utóbbi időben átvett szakkifejezések helyett következetesen az új értelmezésű közösségi munka jellemzőit tükröző kifejezéseket használni:
    • Segítés helyett közösségi beavatkozás. A segítés szó patronáló jellegű – patronál pártfogol, támogat, védnökséget vállal vki, vmi felett
    • Szolgáltat helyett fejleszt, katalizál
      „Számos példáját láthattuk már annak, hogy egy projekt keretein belül hogyan szűkülhet még a közösségfejlesztés, a közösségi munka is szolgáltató jellegű munkává, ahelyett, hogy endogén fejlődést és változásokat eredményezne.”
      „A rugalmasság és a függetlenség előtérbe helyezése nem szolgáltató típusú, hanem katalizáló munkára alkalmas és kész szakemberek kiválasztódását és szerepvállalását eredményezné.” [3]
    • Képessé tétel helyett társadalmi, közösségi tanulás
      A képessé tételt kifejezést használják angolszász országok közösségfejlesztési területein, ám számunkra fordítása körülményes (hatalommal való felruházás, felhatalmazás, képessé tétel) és műveltető jellegű (valakivel csináltat valamit).
      A társadalmi/közösségi tanulás demokratikusabb, az egymástól tanulást fejezi ki és az egyéni mellett a közösségi munka eredményére is rámutat.
      Mindemellett használhatjuk továbbra is az empowerment kifejezést, s ez esetben én leginkább a képessé válás jelentés alkalmazását tartom a közösségi munkához illőnek.

• A közösségi munka ebben a kiadásban már nem csak a szociális terület szakkifejezése, hanem minden olyan szakmáé is, amelyik közösségi beavatkozással is él, továbbá valamennyi, helyi és társadalmi mozgalomé, s a civil társadalom összes közösségi tevékenységéé.

 

A nemzetközi, elsősorban az európai és magyar perspektívákat figyelembe véve, a 2. kiadás a következőket tartalmazza:

Az első rész az alapvetésé, a közösségi munkával mint az emberiség önmegvalósító, sajátos tevékenységével; a közösségi beavatkozás három kiindulásával; a mozgalmi és a szakmai felvetéssel foglalkozik, majd tisztázni igyekszik a közösségi beavatkozó jellegű szaktevékenységek fogalmait, legitimációs támpontjait, alapelveit és jellemzőit (történeti áttekintéssel), s bemutatja a közösségi beavatkozás fontosabb szervezeteit itthon és külföldön.

A második rész arról szól, hogy a szaktevékenység hogyan mozog és alakul az állandóan változó társadalommal, s arról is, hogy a magyar közösségfejlesztés, közösségi munka eddig milyen beavatkozási területeken bontakozott ki. A helyi közösségi folyamatokat átható, leggyakrabban alkalmazott célokat és eljárásokat fókuszba helyezve a civil társadalom fejlesztését, a szocializáció és felnőttképzés közösségi lehetőségeit, a helyi/közösségi gazdaságfejlesztést és a legátfogóbb értelemben használt közösségi munkát helyezzük most figyelmünk középpontjába. E rész végén, integrációs megfontolásból, bemutatjuk a közösségfejlesztés iránti általános szükségleteket; a közvetítés és a megújulási képesség szükségességét, azt, hogy mit jelent a kulturális változás immár folyamatosan jelenlévő kihívása, a demokratizálódás és a nemzetek feletti civil társadalom szükségessége a közösségi beavatkozással foglalkozók kontextusában.

A harmadik rész a szakemberrel, a munkát végző közösségfejlesztővel, közösségi munkással, közösségi szervezővel foglalkozik, elsősorban a szerepekkel, a szakmai feladatokkal és a szakértelemmel, és sorra veszi az eredmények és hatások mérésével és a gyakorlati alkalmazással kapcsolatos fő kérdéseket is.

A könyvet néhány jövőre vonatkozó, kívánatos fejlődési irány felvázolásával igyekszem teljesebbé tenni, továbbá Fogalomtárral és a felhasznált Irodalom jegyzékével.

Az első megjelenés közel 10 évét követően szükségessé vált nem csak a könyv megújítása, hanem az is, hogy e-változatban legyen hozzáférhető.

 

Másodszor a Bevezetés ad jó teret kötetem alcímének kifejtésére: A közösségfejlesztés és a közösségi munka gyakorlatának elmélete. A „gyakorlati elmélet” (vagy „a gyakorlat elmélete”) kifejezést a francia szociológus, Pierre Bourdieu vezette be (Bourdieu, 1972) s bár itthon kevéssé, Európában széles körben vált használatossá.  A „gyakorlat elmélete” (une théorie de la pratique, vagy theory of practice) kifejezéssel arra utalunk, hogy az itt bemutatandó elméletek fő forrásául közösségfejlesztők-szervezők, közösségi munkások gyakorlati tapasztalatai szolgálnak. A közösségi beavatkozás hatásainak megfigyelése és elemzése révén e tapasztalatokból vontunk ki lényegi, s ekként több helyzetre érvényes magyarázatokat és alkalmazható eljárásokat, annak érdekében, hogy megragadhassuk a közösségi szakmai beavatkozás természetét, jellegét, meghatározottságát és működési módját hétköznapi mozgásában, igazolva létjogosultságát és immár történelmi jelenvalóságát is.

To profile the profession of community work – e címen állította össze Hágában, 1987-ben egy munkaterületi bizottság a közösségi munka meghatározóit. A kérdések és a lehetséges válaszok, noha egyre változó tartalommal, azóta is nyitottak, hiszen korunkban az állandósuló változások determinálják a közösségfejlesztés és más közösségi beavatkozások mozgásterét. A sztenderdek ugyan időről időre összegezik egy professzió aktuális profilját, de mivel az, társadalmával együtt, szüntelenül változik, folytonos reflexióra és módosításokra, kiegészítésekre van szükség – erre szolgálnak például az Egyesült Királyságban a közösségfejlesztés állandó értekezletei (standing conferences). Egy szakma fejlesztésének fontos eleme a gyakorlati elmélet, amely a kellő számú gyakorlati munka általános érvényű elemeinek megragadásából, kiemeléséből és további használatra alkalmassá tételéből tevődik össze, s válik a szakmai kánonnak részévé, megbízható, a gyakorlat által igazolt szabálygyűjteményévé.

A gyakorlat kínál megfontolásokat és felismeréseket, belőle vonódnak ki és általa nyernek igazolást a közösségi beavatkozás modelljei és velük együtt cselekvési területei, s azok elméleti háttere és módszerei is. Ha ezek változnak, a szabálygyűjtemény is változik.

A beavatkozási modellekkel a különböző mozgás- és kommunikációs formák is átalakulnak az állandóan változó társadalmakban, helyi közösségekben. Háttérbe szorulhatnak például, majd újra előtérbe kerülhetnek, akár az összes cselekvés fókuszába is. E fókuszok – a hagyományos szerepkörökön túl – új szerepeket és szerepköröket alakítanak ki  a változást elősegítő személyek szakmaiságában. Ilyenek a változás közvetítője, a katalizátor, az animátor, a pártfogó, a tanító-képző, a támogató, a fejlesztő és szervező szerepek, amelyek mellé felsorakozik az agitátor, a mozgalomszervező, a közösségi döntéshozatal facilitátora és további új szerepek. A közösségi média hozzájárulása a civil kezdeményezésekhez egyre jelentősebb, s már nem csak online, de gyakran offline tevékenységeket is generál, melyek közösségi szervezőmunkát igényelnek. Tüntetések, vonulások, élőlánc, flashmobok, fórumok, szociális közösségi médiakampányok, népszerűsítő filmek, PR és oktatófilmek, mémek és egyebek közösségi létrehozásának szakértelme is kialakul, s a hozzáértés megszerzése mellett mindezek rendszerezése, alkalmazhatóságának tanítása is kidolgozódik.

E munkában egy sor, általam ismert és fontosnak tartott, s közösségfejlesztő lévén jobbára a közösségfejlesztésből merített gyakorlati elméleti tapasztalatot osztok meg az érdeklődőkkel. Előre bocsátom, hogy nem tudom a közösségi beavatkozást kizárólag szakmának tekinteni. A közösségfejlesztés szakmaépítésében eltöltött évtizedeim során mindinkább érlelődik bennem a felismerés, hogy az helyi közösségi mozgalmakat is gerjeszt, melynek hatására megvalósul a legfőbb cél: a közösség általi fejlesztés.

Mindez számos, a szorosan vett szakmán belüli és kívüli tényező együttállásából jön létre. A közösség jellege, kezdeményező és cselekvőképessége, mikro és makrokörnyezete és kultúrája csakúgy, mint az érintett csoportoké, cselekvő személyeké és a beavatkozó szakemberé, meghatározó jelentőségű. A dolgok egymáshoz viszonyuló, pillanatnyi helyzete, a konstelláció, az egyidejű megjelenés nem áll fenn örökké. Panta rhei – „minden folyik” (gör.): a világon minden állandó és örökös mozgásban van. Így a közösség általi fejlesztés is folytonosan változtatja mozgástereit, keresve beavatkozásának az adott időszakban legoptimálisabb területét. Együtt mozog a változó társadalommal, s kér/foglal el mind több teret közösségi hatások eléréséhez.

Az optimális mozgástér megtalálásához sok függ attól, hogy a mindenkori társadalomirányítás – a társadalomjobbító civilekkel és szakmákkal együttműködve – mennyire rugalmasan és milyen gyorsan tud reflektálni az új kihívásokra, él-e a megújulást felgyorsító eszközökkel, az intézmények meta-szerkezetének fejlesztésével – ilyenek a közösségi beavatkozás módjai, s a közgondolkodás változásai is –, érvényesíti-e befolyását erkölcsi, fejlesztéspolitikai, jogi és anyagi támogatás formájában. S még ha mindezt tenné is, remélhetőleg nem rögtönzéssel forgácsolná szét figyelmünket és erőforrásainkat, hanem átfogó kulturális és társadalmi válaszokban jelenítené meg a társadalom és közösségfejlesztés kihívásaira adható válaszokat. (Gergely, 2005: 7 [1991])

Az Idő, a Sokaság, a terebélyesedő Gyakorlat és a tapasztalati úton folyton gyarapodó Hozzáértés rögzít változásokat, hoz létre variánsokat, vesz észre új igényeket és szüli az azokra adható válaszokat.

A közösségfejlesztésre, közösségi innovációra vállalkozó első csoport már a kezdeti gyakorlati munkák után illetve közben, a ’70-es-’80-as évekből szinte azonnal figyelni kezdett a szakmaépítési szempontokra, egyszerűen azért, hogy mind több szakembert, helyi közösségi munkást legyen képes e munkába bevonni.  Folyamatosan fejlesztette beavatkozási módjait, miközben elemezte és publikálta azok módszertani és elméleti vonatkozásait, majd ezek segítségével képzéseket szervezett az érdeklődőknek. Felnőttképzés és felsőoktatási kurzusok, szakirányok, továbbképzések, végül 2010-től az ELTE TáTK Közösségi és civil tanulmányok szakán beindult MA képzés jelzi e folyamat fő állomásait.

Újabb közege a szakmaépítésnek a szakmai és mozgalmi találkozók szervezése: kistérségi, megyei, országos és nemzetközi konferenciák, szemináriumok, műhelymunkák, melyek hatására az érdeklődő helyiek motiváltakká váltak a közösségfejlesztésre, és fokozatosan a helyi fejlesztések sokasága kezdődött meg. E gazdag és tágas kommunikációs folyamat rendre felszínre hozta az igényeket: ismerni egymást az országban és Európában; együttműködni, közös programokat kialakítani; meghívni a szakmai szervezetek egy-egy specialistáját a saját helyszínre; szomszédolások, tanulmányutak, nyári egyetemek és így tovább. A jó kommunikáció „magától” végzi dolgát: ismerkedések, megismerések, ráismerések, gondolatcserék, párbeszéd, megértés, egyetértés, együttműködés jön létre, leggyakrabban önszervező módon, szervezetek, települések, kistérségek és megyék között, többször külföldi partnerek bevonásával.

Akadt kéz és ihlet is mindezek hozzáértő leírására, Parola és Parola-füzetek [4], tanulmányok, cikkek, jegyzetek, tankönyvek és szakkönyvek kiadása kíséri a magyar közösségfejlesztők és közösségi munkások útját.

 

Végjegyzetek:

[1] A röviden ismeretetett példák itt éppen csak felvillantani hivatottak egy-egy közösségi munkával létrehozott eredményt, melynek részletesebb megismeréséhez (nem mindig, de legtöbbször) az Irodalom adja meg a példák mögött álló esettanulmányok, publikációk elérési útját. A “Mi történt azóta ezen a településen?” mindig felmerülő kérdésre a Harmadik rész A fejlesztő szakmai feladatai (105. o.) a Visszavonul, kiszáll részében (112. o.) adom meg válaszomat.

[2] Kifejtését lásd a Második rész Fókuszban a közösségi munka fejezet Hogyan hat …részében (92. o.)

[3] Szerzői kiemelések e könyvből

[4] A Parola a Közösségfejlesztők Egyesülete negyedévenként megjelenő szakmai folyóirata, a hosszabb terjedelmű műveket a Parola füzetek sorozata jelenteti meg, https://kofe.hu/parola/. További kiadványok az egyesület honlapján találhatók, https://kofe.hu/kiadvanyaink-tanulmanyaink/
A Parola 30 éves évfordulójára Huszerl József, az egyesület tagja, a Közösségi Kapcsolat Alapítvány (Adattár) alapítója és ügyvezetője írt visszaemlékezést (Huszerl, 2019)