Alkalmazhatók-e művészeti eszközök egy közösségfejlesztő folyamatban? Előrevivő lehet-e nemcsak verbális körökkel kapcsolódni egymáshoz, hanem zenélést, rajzolást, dramatikus elemeket bevinni a csoportmunkába? Vagy inkább akadályozza a bevonást, elriasztja azokat a potenciális résztvevőket, akik az általános iskola óta nem rajzoltak, énekeltek? Ezt volt alkalmunk kipróbálni Hajdu Csilla közösségi koordinátorral és Poór Dorottya művészeti koordinátorral az Orczy Szomszédok projekten belül, és ennek tapasztalatait, élményét, fejlesztői dilemmáit hoztuk most a nyári egyetem közönsége elé, felkínálva azt, hogy próbálják ki az egymáshoz való kapcsolódást saját rajzaikon és saját élettörténeteiken keresztül. Hogy valóban segíti-e ez az emberi kapcsolódást, erősíti-e a lakóhelyhez való kötődést, azt döntse el az olvasó maga.

Az Orczy Szomszédok projekt tapasztalata 

Az Orczy Szomszédok projekt a Bertha Foundation támogatásával 2022–2023-ban valósult meg Budapesten, Külső-Józsefváros egy részén, a kulturálisan, etnikailag és társadalmi osztályhelyzet szempontjából igen heterogén Orczy-negyedben. Ez, az eredetileg alacsony társadalmi státuszú emberek által lakott környék a kétezres évek elejének városrehabilitációs projektjei és az utóbbi évek nagy beruházásai miatt a magasabb státuszú emberek számára is egyre inkább vonzóvá válik. 

A Gólya Szövetkezet, amely néhány éve költözött az Orczy-negyedbe, missziója részének tekinti, hogy a szomszédságban élő emberek is otthon érezzék magukat az Orczy úti közösségi házukban, valamint, hogy egy szomszédsági csoport működtetésével a közös helyi problémákra is megoldások szülessenek.

Az Orczy Szomszédok közösségfejlesztő projekt a Gólya Szövetkezet helytörténeti fókuszú szomszédsági programjában gyökerezik. Célja volt rálátni az itt élő emberek kötődésére ehhez a városrészhez, a helyi intézményekhez és egymáshoz. A projektben – a Gólya eredeti szomszédsági programjához hasonlóan – egy közösségfejlesztési folyamat első lépéseként szerettük volna elképzeltetni a megszólított emberekkel, hogy mi az, amit adhat és milyen pozitív változást hozhat, ha hosszútávon közösséggé tudnak válni.

A pályázati kiírás részvételi művészeti folyamaton keresztül való aktivizálásról, a társadalmi részvétel növeléséről szólt.  A felmerülő témák művészeti eszközökkel kerültek feldolgozásra workshopok és más bevonó akciók keretein belül, ahol a lakosok történeteiket saját képeiken keresztül jelenítették és osztották meg. 

A negyed lakóinak különböző helyszíneken szervezett, helyi közösségi identitást vizsgáló workshop-sorozatunk során kíváncsiak voltunk arra, hogy miképp érezheti otthon magát egy területen ennyiféle ember. Ezzel összefüggésben próbáltuk kitapogatni, mi szükséges ahhoz, hogy egy szomszédságból közösség alakuljon. Hogy lehet az itt lakó sokféle embert összekötni úgy, hogy valódi találkozások szülessenek? Hogyan rajzolódhatnak ki a közös problémák, és hogy lehet ráébreszteni az itt lakókat arra, hogy lehetnek közös érdekeik, melyek mentén akár önszerveződés is elindulhat. Érdekelt bennünket az is, hogyan hatottak a területre az elmúlt évek dzsentrifikációs folyamatai és a jelenlegi ingatlanfejlesztések.

Az eredmények láthatóvá tétele érdekében a projektet 2023 őszén egy kiállítás zárta, és tanulságait egy zárókiadvány összegezte.

Workshopunk a nyári egyetemen

A projekt pár perces prezentációval való bemutatása után az Orczy Szomszédok projektre kidolgozott workshopunk egy részét ragadtuk ki, hogy a nyári egyetem résztvevői is kipróbálhassák a művészeti eszközök használatát a lokális identitás témájában, és ízelítőt kapjanak abból, milyen ezen keresztül másokhoz kapcsolódni.

A workshop része volt a lakásút-idővonal rajzolás. A gyakorlat során személyes szinten dolgoztunk, majd ennek a szintnek az élményét, érzéseit használtuk fel a többiekhez való kapcsolódásra először párokban, majd tágabb szociometriával. 

A feladathoz hosszú csíkokba vágott papírokat, filceket és ceruzákat használtunk, és az alábbi instrukciókat adtuk meg: „Rajzolj fel egy (idő)vonalat! Az idővonalon helyszíneket és időpontokat jelölünk majd be. Az első pont a születésed (helyszín, idő), az utolsó pedig a mostani lakhelyed, és az időpont, amikor ideköltöztél. (Ha valaki nem költözött, akkor a környéken történt változásokat vagy a lakóközösségében történt változásokat írja/rajzolja fel.) Mi volt a három legfontosabb hely, ahol laktál? Jelöld ezeket az idővonalon! (Helyszín, beköltözés időpontja, szöveggel és/ vagy rajzzal.) Ha szeretnéd, egészítsd ki ezeket a helyekhez kapcsolódó rajzokkal, pl.: fontos tárgy, belső tér vagy személy, ami eszedbe jut a lakhelyekről! Írd be a többi fontosabb lakhelyedet, ami eszedbe jut, számold össze, hány helyen laktál! Melyik volt a legnagyobb fizikai távolságra, és mi jelentette a legnagyobb változást az életedben ezek közül? Jelöld be ezeket! Van még valami fontos dolog, emlék, tárgy, ami kapcsolódik valamelyik időszakhoz? Rajzold le! Van-e olyan szomszéd/ lakótárs/ személy, akit a költözés kapcsán ismertél meg és fontos lett az életedben? Rajzold le!”

Szociometria  – közös pontok keresése

Ezután arra kértük a résztvevőket, válasszanak maguknak egy olyan párt, akivel a legkevésbé ismerik egymást, a következő kéréssel:
„Végiggondolva a rajzaitokat, keressetek lakáséletútjaitokban közös pontokat, tehát olyan pontokat, amelyek szerintetek a ti lakáséletutatokban az idővonal alapján közösek. Találjatok legalább két ilyen közös dolgot, olyat, amit szívesen meg is osztotok nagy körben!”

Az alábbiakban a párok közös pontjaiból idézünk néhányat:

– „Mind a ketten valamikor panellakásban éltünk, bár különböző magasságúban, de panelben, és aztán végül kertes környezetben kötöttünk ki, … a nagyon városból egy kicsit ki a fű, fa, virág közé.”
– „A tanyás rész nem idegen egyikünktől sem.”

– „Egyetem után mindketten maradtunk a városban néhány évet.”

– „Nekünk nagyon egyforma a lakáséletutunk, mind a ketten a nagymama lakásában születtünk, együtt éltek szülők, gyerekek, és költöztünk tovább lakáskiutalással. Aztán mindegyikünk, amikor rátalált a szerelem, akkor nagyon tudatosan kertes házba terelgettük a gyerekeinket. Meg is beszéltük, hogy nagyon hasonlóan gondolkodtunk erről.”

– „Mindenki lakott olyan helyen, ahol sok fa volt, vagy nagyon zöld. … nem az a lényeg, hogy város vagy tanya vagy vidék, hanem hogy nagyon zöld környezetben. A másik, hogy mindannyian voltunk kollégisták, rövidebb-hosszabb ideig. És a négyemeletes volt a másik, hogy mindenkinek van négyemeletese a rajzán.” 

– „Nekünk közös, hogy laktunk szuper magas házban. Én a tizenötödiken.  … A Schönherz Kollégiumban, sosem gondoltam, hogy ilyen magasan fogok lakni illegálisan, de ott laktam.”
– „Mi hárman vagyunk, és mindenkinél van kutya a rajzon, meg fa is van, de az másoknál is volt, és mind a hármunknak van családi kertes házas tapasztalata. … Mindannyiunk költözött legalább egyszer egy megyével vagy még messzebb… Valaki országot váltott, valaki csak megyét, de nem egy helyen belül költözködtünk.”

Lakáséletút rajzok kiállítása a Nyári Egyetemen (fotó: Balla Edit)

Szociometria megjelenítése
A páros gyakorlat során kirajzolódott mintázatokat térben is megjelenítettük, és a csoport egészében kerestük a közös pontokat. Ez azt jelentette, hogy a helység egyes pontjait használtuk fel az egyes jellemzők megjelenítésére pontszerűen vagy egy skála mentén. 

Az alábbi paraméterek mentén álltak egymás mellé, találkoztak egymással a csoporttagok:
– „Ha volt valaha, hogy társasházból zöldbe, családi házba költöztél, akkor állj ide!” 

– „Álljanak ide azok, akiknek volt az életútjukban megyék vagy országok közötti költözés!”
(Meglepődtünk azon, hogy szinte ugyanazok az emberek álltak fel az első, mint a második kérdésre.)
-„Álljanak ide, akiknek az alábbiak megjelentek vagy megjelenhetnének a rajzán: kutya, macska, tengerimalac!”
Hogy a téma iránti bevonódást növeljük, azt kértük a résztvevőktől, hogy fogalmazzanak meg ők is olyan témát, amire szeretnének rákérdezni a többiektől. A következő kéréseket fogalmazták sorban:

– „Álljon ide, aki háromnál többször költözött. … Az ellenkezőt is kérem, hogy jöjjön ide, aki ugyanott lakik, ahol született.”
(A háromnál több költözők egész sokan voltak, míg a nem költözők csoportjába nem került be senki.)
– „Álljon ide az, aki fával fűtött, vagy most fűt. Most fűt. … Nézzetek körül.”

 Kérdések, reflexiók

A workshop utolsó részében a résztvevők kérdéseire válaszoltunk, visszajelzéseikre reagáltunk, és megosztottuk azokat a dilemmákat, amelyek bennünk a pályázati kereten belül végzett szomszédsági munka során megjelentek. Az alábbi kérdések és válaszok hangzottak el:

– Hol érhető el ez a módszertan, hol lehet erről tanulni, mert szintén egy nagyon heterogén lakosságú terepen dolgozom, élek, ahol a kis csoportok nem érintkeznek egymással. 

– A projekt weboldala: szomszedsagbolkozosseget.hu, itt ennek a workshopnak is megtalálható a vázlata. A projekt zárókiadványában pedig elérhető a kiállítás anyaga és a megvalósított workshopok leirata. Természetesen e-mailen is elérhetők vagyunk.

– Ez a workshop mennyire hozza össze tapasztalatotok szerint az olyan embereket, akik találtak közös pontot az élettörténetükben? Elindít-e tartósabb kapcsolatokat abban a körben, ahol ezt a módszert alkalmazzuk?
– Ez a workshop, amit kitaláltunk, egyrészt ismerkedésnek nagyon jó. De kipróbáltuk belső körben is az elején, és érdekes volt számunkra, hogy kiderült, sok esetben nem is tudjuk, hogy egymásnak milyen a lakáshelyzete. A következő érdekes dolog volt, amikor ezt egy olyan lakóközösségben csináltuk meg, akik már ismerték egymást, ott teljesen más szempontból adott rálátást az ott lakókra. Arról tudásunk nincsen, hogy mennyire tartós kapcsolatokat hozott létre, de ott abban az adott pillanatban új szemszöget hozott be az akár már létező beszélgetésekbe, kapcsolódásokba.

 – Mennyire volt célja vagy hozadéka az, hogy különböző társadalmi státuszban élő embereket hoztatok össze, egyáltalán sikerült-e őket összehozni valamilyen módon?
– Azt gondolom, hogy annál a lakóközösségnél sikerült, amelyik már egy létező lakóközösség volt, és már alapvetően együtt laktak különböző társadalmi hátterű emberek. Odaszületett nyugdíjas néni, meg ott volt a most beköltöző egyetemista, és ott azt gondolom, hogy sikerült. Amikor nyitott programot hirdettünk meg, az kevésbé. 

– A roma embereket be lehetett vonni valamilyen módon?

A zárt lakóközösségben tartott workhsopon lehet, hogy volt roma résztvevő, a nyitott eseményekben voltak roma résztvevők, illetve a kerekasztal-beszélgetésen is, a projektzáró napon is volt roma résztvevő. De alapvetően ez nem volt fókusza ennek a projektnek.

–  Ez egy, a környezetetekért való felelősségvállalásból eredő projekt volt? Az érdekel, hogy mi volt a Gólya illetve a ti valódi motivációtok? Merthogy a Gólyának van akkora vonzása, hogy nem szorul rá a környékbeliekre. 

– A Gólya a Corvin-negyedből már épp ennek a dzsentrifikációs folyamatnak a következményeként került ide, az Orczy-negyed szélére. A Gólya motivációja leginkább ennek az ellensúlyozása: hogy ne egy teljesen tájidegen dologként működjön, ami semmi mást nem csinál, mint középosztálybeli embereket vonz be, hanem adjon is vissza valamit. A személyes rövid válaszom pedig az egyre erősödő lokálpatriotizmusom, ami megérkezett egy ponton a VIII. kerületbe.
– Az is szerepelt a hosszú távú célok között, hogy a Kazán Közösségi Ház szolgáltatásai és a Gólya futárai, lakásfelújítói is integrálódjanak a helyi szomszédságba. Emellett a Gólya célja, hogy a szövetkezetiség eszméjét terjessze, és például most már a bringa- vagy a futárszövetkezet-rész a közelben nyitott egy saját helyet, aminek valószínűleg lesz idővel egy közösségiműhely-funkciója, ahova be tudnak jönni a helyi srácok biciklit szerelni.

– Dolgoztatok-e az Orczy-negyed most is létező rossz hírével? Volt-e cél az identitásformálás? 
– Igen, megfogalmaztuk az elején, hogy ezt a rossz hírt megpróbáljuk felülírni, fókuszáltunk rá a workshopokon is. Hosszú távon lehet, hogy ez egy kis építőkocka lesz ahhoz, hogy mindez változzon. De azt fontosnak tartjuk, hogy mi olyan embereket kérdeztünk és próbáltunk bevonni, akiket mások nem nagyon szoktak. Ezzel a negyeddel még alapvetően nem foglalkoztak, a kerület belső részével inkább.  A kiállítás is arra fókuszált, hogy a helyi emberek narratíváit megjelenítsük. A rajzok és az interjússzövegek együtt kiadnak valami elképzelést erről a negyedről.

– A zárókiállításnak milyen szerepet szántatok eredetileg? Miért volt fontos, különösen helyben?
Ez a projekt több szálon futott: 70 interjú készült, szomszédsági munka, workshopok. Ebben a kiállításban összeértek a szálak, a különböző rétegek egyszerre tudtak megjelenni. És egy művészeti aktivizmusról szóló projektként hiteles volt, hogy egy kiállításban csúcsosodott ki.

– Mit adott nektek ez a munka? Mi az igazi tapasztalat, amit ti ebből tovább tudtok vinni?

– A különböző szakmai háttérrel rendelkező szakemberek közti együttműködés volt az egyik leginspirálóbb része a projektnek, illetve az, ahogy a különböző szereplők szempontjai megjelentek, kirajzolódtak.

– Engem pedig leginkább megerősített abban, hogy a közösségfejlesztés mennyire elképesztően hosszú folyamat. Bár komplex dolognak tűnik, amit csináltunk, de mégis valaminek csak a beindítása, egy-egy dolognak a megalapozása.

Végezetül

Megvalósítóként nagyon inspiráló volt egy közösségfejlesztő, értő közönség szempontjai szerint gondolni újra az Orczy Szomszédok projektre.

Rövid workshopunk természetes hozadéka volt, hogy az elkészült lakásút-idővonalakból a kunbábonyi kerti tető alatt is kiállítás született, és a kifüggesztett rajzok új kapcsolódási pontokat, beszédtémákat hoztak elő a nyári egyetem közösségén belül. 

 

Hivatkozások, további információ:

• Orczy Szomszédok honlapja: szomszedsagbolkozosseget.hu
• Orczy Szomszédok zárótanulmánya
• Orczy Szomszédok projekt közösségi oldala
• Gólya Szövetkezet és a Kazán Közösségi Ház Szomszédsági Programja

 

Szerző:

Balla Edit  Közösségfejlesztő és szociális szakember, szociodráma- és pszichodráma-asszisztens. Szociológia és néprajz diplomáit a Pécsi Tudományegyetemen szerezte. Érdeklődési területe a különböző szociokulturális háttérrel rendelkező társadalmi csoportok együttélésének és önszerveződésének támogatása. 2023-ban diplomázott az ELTE TÁTK Közösségi és Civil Tanulmányok mesterszakán, és a Magyar Pszichodráma Egyesület keretein belül rátalált a szociodráma módszerére, melyet a közösségfejlesztésben, a szomszédsági munkában alkalmaz. 2023-ban közösségfejlesztő és szociális munkáját Zuglóért Emlékéremmel díjazták. 2024 óta a Közösségfejlesztők Egyesülete választmányának tagja, valamint a Magyar Pszichodráma Egyesület Szociodráma Szekciójának vezetőhelyettese.

E-mail: balla.edit1@gmail.com