2023-ban a Közösségfejlesztők Nyári Egyetemén Kunbábonyban egyebek mellett sikeres civil közösségekkel, kezdeményezésekkel, valamint a Közös Értékeink Program elindulásával, a közösségi kapacitásfejlesztés fogalmával ismerkedhettek meg a résztvevők. Képes beszámolónkban ezen beszélgetésekből adunk rövid ízelítőt olvasóinknak.

Roma nőket segítő civil szervezet Nagydoboson

Lakatos Richárdné, Piri a nagydobosi romákat segítő civil szervezetről mesélt, demonstrációnak pár kosarat is hozott, amiket a közösség tagjai készítettek. A szervezetben hagyományőrző, romák által használt technikák tanulásával-tanításával foglalkoznak, valamint a biogazdálkodás is felkeltette érdeklődésüket. A roma hagyományok megőrzése fontos számukra, mert még vannak olyan idősek, akik ismerik ezeket a technikákat és továbbadhatják azokat, így a fiatalok valamilyen kézzelfogható tudást kaphatnak a szervezettől. A pályázatokban való részvétel sarkallta őket arra, hogy civil szervezetté alakuljanak, így van arra lehetőségük, hogy biztosítsák a közösség számára a programokat. Mindemellett legalább ennyire hangsúlyos a munkalehetőség kérdése is, hiszen egy kistelepülésen ha valaki nem gyárban dolgozik, akkor csak az idénymunka vagy a közmunka marad számára. Az emberek eljárnak egymáshoz kikapcsolódásképp, így a közös beszélgetések során barátságok is köttetnek, kialakul a kölcsönös bizalom.

Angyali civilek az Angyali-szigeten

A ráckevei Duna-ágban található Angyali-szigetet csak csónakkal lehet megközelíteni, illetve egy komp jár a part és a sziget között. A szigeten 30-40-en élnek, további 50-60 ember rendszeresen ott van, nyáron pedig akár 2000-3000 ember is lehet a területen. Korábban jelentős problémát jelentett a hulladék kezelése ezen a szigeten, ennek megoldása érdekében alakult 2020-ban az Angyali-szigeti Civilek Egyesülete. Később érdekvédő szervezetté váltak és egyéb fontos helyi ügyek megoldását tűzték zászlójukra. Például egyik ügyük, hogy a szigeten belül csak kis ösvényeken lehet közlekedni, a házak helyrajzi számok alapján pedig nehezen beazonosíthatóak, ezért régóta szeretnék elérni, hogy a kis utcácskáknak legyen nevük. Az utcák elnevezésének folyamatát igyekeztek úgy megoldani, hogy online is tudjon mindenki szavazni az ötletekre. A kezdeményezés három körben zajlik, az elsőben az érintettek ötleteket adhatnak, és utána két körben dőlnek el az utcanevek. Ezen túl további probléma, hogy a közműellátottság még nem tökéletes a szigeten, az áramellátást már nagyjából megoldották, a csatornát éppen napjainkban fektetik, de vezetékes víz továbbra sincs. Sok gondot jelent, hogy a terület jelenleg három önkormányzat közé szorul, így rendkívül nehézkessé válik a párbeszéd a döntéshozókkal, de az egyesületnél hisznek abban, hogy közösen nagy eredményeket tudnak elérni.

Közös cselekvés Túrkevén

Molnár Erzsébet közösségszervezői tevékenységét a túrkevei művelődési ház könyvtárában kezdte el, majd a település önkormányzatánál folytatta, de a covid miatt nem igazán tudott a közösséggel foglalkozni. A túrkevei fürdő a helyiek büszkesége, a pandémia alatt jött az ötlet, hogy az ott található egyik lepusztult apartmant újítsák fel a közösség tagjaival. A felemelő munkáról folyamatosan tájékoztatták a lakosokat, amikor elkészült egy-egy ház, akkor pedig mindig írtak róla egy-egy cikket. Összesen 10 apartman van a fürdő területén, mindegyiket egy-egy virágról nevezték el, és 2 hónap alatt mind a 10 házat felújították. Bár az önkormányzat az apartmanok tulajdonosa, mégsem adott ehhez forrásokat, csak felajánlásból dolgoztak. Bekapcsolódtak a helyi vállalkozók, a helyi művészeti iskolák, akik festményeket, kerámiákat adományoztak, a zeneiskola alapítványának elnöke pedig sütött az ott dolgozóknak. Maga a folyamat siker, hiszen gyönyörűek lettek az apartmanok, és sok embert összehozott a közös munka. Voltak persze súrlódások is, évtizedes haragokat őriznek az emberek, amelyek itt is felszínre kerültek. Érdekes azonban, hogy egy kellemetlen momentummal zárult folyamat: amikor vége lett a felújításnak, a záróvacsorára nem minden érintettet hívtak meg, így a munka az embereké volt, a haszon pedig az önkormányzaté lett. Ez azonban nem szegte kedvét a közösség tagjainak további feladatokat, tevékenységeket keresnek maguknak.

A KÖFE szerepe a Közös Értékeink Programban – közösségi kapacitásfejlesztés

A Közös Értékeink Program olyan civil szervezeteket támogat, amelyek munkájukkal elősegítik, hogy mindannyian élhessünk az Európai Unióban garantált jogainkkal.  A demokrácia, az emberi jogok és a jogállami normák érvényesítése mellett elkötelezett civil szervezetek jelentkezését várták/várják. A program célja, hogy olyan összetartó és cselekvő civil közösségeket támogasson, amelyek tagjai munkájuk során új partnerségeket alakítanak, fejlődnek szervezetként, bővítik módszertani tudásukat, miközben konkrét kampányokat is megvalósítanak. Olyan terveket támogatnak, amelyek megvalósítása elősegíti, hogy Magyarországon mindenki élhessen az őt megillető jogokkal, részt vehessen saját élete alakításában és beleszólhasson közös ügyeinkbe, függetlenül attól, hogy honnan jött, hogyan gondolkozik, milyen körülmények között él.  A program ezeknek megfelelően három prioritás köré rendeződik: Partnerségben, Fejlődésben, Akcióban!

Mint Molnár Aranka elmondta, sok mindent lehet kapacitásnak nevezni, és sok mindenben fejlődhetnek a Közös Értékeink Programban résztvevő szervezetek, de a KÖFE igazán a közösségi kapacitásfejlesztésben tud segíteni nekik. A megismert pályázatok alapján ez egy jó döntés volt, mert a szervezetek között sokan elszakadtak a környezetüktől, nem ismerték a rendelkezésre álló erőforrásokat és a partnereknek sem. A projektben szerzett tapasztalatok alkalmazásával nem csak szolgáltatást tudnának nyújtani, hanem valóban a (közös) tanulási folyamatra helyezhetnék a hangsúlyt. A fejlesztők már a kezdet kezdetén fontosnak tartották, hogy a környezetben való beágyazottságot erősítsék a pályázók esetében. Először a saját erőforrásaikat ismerjék meg, és egy közösségi tanulási folyamaton menjenek keresztül azokkal együtt, akikkel dolgoznak.

Oláh Roland hozzátette, hogy két nagy területen lehetett pályázni: (1) azon szervezetek, akik a saját fejlődésüket tűzték ki célul: Fejlődésben pályázat és (2) azon pályázók, akik partnerségeket kívánnak építeni: Partnerségben pályázat. A kettő között a támogatások összege mutatja a legnagyobb különbséget.  Az első kategóriában – egy magyar viszonylatban is csekélynek mondható – támogatási összeg áll rendelkezésre, ami euróból középárfolyamon átszámolva 8-9 millió forint közé tehető. A partnerséget fejlesztő kategória célja volt, hogy a hálózatosodást segítse és a partnerekkel való együttműködést mozdítsa elő. A legmagasabb támogatási összeg ebben az esetben 60000 euró volt, ami nagyjából 24 millió forintot jelent. Mivel ezek a projektek akár 24 hónapon keresztül is futhatnak, ez sem olyan nagy összeg. A program lebonyolítói olyan kommunikációs stratégiát alakítottak ki, amely nagy mértékben segítette a pályázókat a források felhasználásának tervezésénél. Nagyjából 15 helyszínen szervezetek jelenléti infónapot, illetve online fórumokra is sor került. Ezeken az eseményeken igyekeztek átadni a partnerek számára azt, hogy mit jelent számukra a közösségi kapacitásfejlesztés. Az volt a cél, hogy minél több olyan pályázat érkezzen be, amely bevonja és képessé teszi azokat, akik a szervezet vonzáskörzetébe tartoznak.

A két kategória között további különbség Oláh Roland szerint az, hogy azok a szervezetek, amelyek a partnerséggel kapcsolatban nyertek el támogatást, forrásaikat önálló módon kell felhasználniuk a projektcél elérése érdekében, míg a fejlődéssel kapcsolatos pályázatok esetén a szervezők felajánlották, hogy évente 4-6 alkalommal területi műhelyt szerveznek számukra. Jelenleg is zajlik a szerződéskötés a nyertesekkel, valamint folyamatban van az Akciópályázatok című kiírás. Utóbbi esetében 1000 és 10000 euró közötti összegre lehet pályázni egy rövid, intenzív, kampányjellegű beavatkozás megvalósítására. Általános tapasztalat, hogy ettől megijednek a szervezetek, mert nem akarnak kampányolni, nem akarnak akciókat csinálni, ezért valószínűleg a kiírás nevén módosítani szükséges. Tervben volt, hogy elindítanak egy kétlépcsős pályázati rendszert, ami azoknak a szervezeteknek szól, akik első körben már pályáztak, de nem nyertek vagy olyan szervezeteknek, akik eddig nem pályáztak. Ez egy félévente egy alkalommal megvalósuló képzés, lenne, amelyben segítenek a szervezeteknek abban, hogy megértsék a pályáztatók szándékát és elvárásait, valamint megismerjék azon közösségi fejlesztési módszereket, amelyeket a pályázatok során alkalmazniuk kell.

A fejlesztők azt vállalták a programban, hogy a kéttípusú pályázat nyerteseit összekötik egymással, így egymást is tudnák segíteni. A mentorok segítséget nyújtanak a nyerteseknek abban, hogy elkészítsék a kapacitásfejlesztési térképeket, és a mérésfejlesztés-módszertant is most fejlesztik. A Fejlődésben pályázat nyerteseivel első körben online fognak találkozni a költségek csökkentése érdekében. Ahogy a projekt halad előre, egyre nagyobb igény lesz a személyes találkozókra – így átcsoportosítanak forrásokat erre. A legfontosabb szempont az, hogy a nyertesek programjába hogyan tud bekapcsolódni a közösségi kapacitásfejlesztés, hogyan tudják a saját szervezetük céljaira használni ezt az eszközt. De elsőként az a fontos, hogy megértsék, hogy mit értenek a fogalom alatt és ismerkedjenek a szervezetekkel. Jövőre újra kiírásra kerül a Fejlődésben pályázat, és a jelenlegi résztvevőket arra készítik fel, hogy akkor is tudjanak pályázni, nem garantálva, hogy ugyanazok nyernek. Ezek a tanulási alkalmak kimondottan az uniós értékekre koncentrálnak, de lesznek olyan részek is, amelyek a közös tervezésre, további emberek megszólítására helyezik a hangsúlyt.

Általánosságban elmondható, hogy a kölcsönös támogatás tudja előre vinni a dolgokat, nem a karizmatikus, pontszerű, rengeteg többletenergiát igénylő egyéni megmozdulások. Azt láthatjuk, hogy egy folyamatosnak tűnő, hosszú távú általános fejlődést nem lehet arra alapozni, hogy valahol van egy-két nagyszerű dolog. Folyamatos támogatás szükséges, a szórvány törekvések nem okoznak általános elmozdulást. Nekünk, közösségfejlesztőknek nem attrakciókat kell generálnunk, hanem együtt, összehangoltan szükséges cselekednünk a kölcsönös támogatás jegyében. És az lenne a jó, ha ez a program ezt tudná támogatni. A vidéki közösségfejlesztés akkor működhet, ha több helyen, kistérségekben indulnak el programok egyirányba – zárult a beszélgetés.

 

Szerző:

Dudok Dávid egyetemi tanársegéd az ELTE Társadalomtudományi Kar, Szociális Munka tanszéken. 2018-ban szerzett oklevelet az ELTE Közösségi és civil tanulmányok mesterképzésén, mindig érdeklődve figyelte a helyi közösségi kezdeményezéseket. Szülővárosában, Esztergomban immár 15 éve tagja egy kis színjátszó körnek, melyet 2020-ban egyesületté alakítottak barátaival. Jelenleg az ELTE Szociológia Doktori Iskola Szociálpolitika programjának harmadéves PhD-hallgatója, kutatási területe a közösségi kulturális intézmények társadalmiasított működési módja. Azokat az érdekes pontokat keresi, ahol a helyi civil kezdeményezések kapcsolódni tudnak a társadalmi innovációkra nyitott közművelődési intézmények programjaihoz.