A Civil Kollégium Alapítvány munkatársai 2023 kora őszén egy hetes szakmai látogatáson vettek részt, ahol megismerkedtek a közösségszervezés angliai modelljével és három különböző terepen bepillanthattak a gyakorlati munkába.

Bármilyen szakmát is űz az ember, fontos, hogy igyekezzen folyamatosan tanulni, felkutatni és megismerni a jó gyakorlatokat, megérteni mások hibáit és elakadásait, és a szerzett információkat igyekezzen beépíteni a saját működésébe. Nincs ez máshogy a különböző közösségi munkák, így a közösségszervezés – közösségi érdekérvényesítés – esetében sem. Talán azzal az egyetlen különbséggel, hogy esetünkben nem csak a tudás megszerzése, de a minél szélesebb körben történő megosztása is ugyanilyen hangsúlyos.

Ez volt az egyik felismerés, ami Nick Gardham-ot, az angol Community Organisers  (CO) vezérigazgatóját arra indította még 2022-ben, hogy útra keljen és végiglátogassa az Európa különböző országaiban tevékenykedő azon szervezeteket, melyek közösségszervezéssel foglalkoznak. Többek között látogatást tett Hollandiában, Németországban, Skandináviában és Magyarországon is. Itthon elsősorban a Civil Kollégium Alapítványt (CKA) és munkatársait (köztük a szerzőket) kereste fel, akikkel hosszabb interjúkat, videókat készített.

Két további motivációja is volt hosszú útjának. Az egyik, hogy jobban megismerje, milyen gyakorlatokat, megközelítéseket is értenek közösségszervezés alatt az egyes országokban, milyen elméleti háttér alapján közelítik meg a folyamatokat, illetve milyen szervezeti struktúrákban működtetik a programokat. A másik pedig az, hogy úgy érezte, bár Európában sokkal közelebb vagyunk egymáshoz mind kulturális, mind történelmi és természetesen földrajzi értelemben is, mégis mindenhol elsősorban az Egyesült Államok felé tekintenek. Onnan igyekeznek inspirálódni, új tapasztalatokat szerezni, valamint az óceán két partján próbálnak további kapcsolatokat építeni.

De amint azt fentebb említettük, Gardham nem csupán tanulni szeretett volna, hanem ő is meg akarta osztani a tudását másokkal. Ezért miután az idei évben lezárult a saját körútja, az általa meglátogatott szervezeteket is meginvitálta saját magához. Mindenhonnan három-három embert hívott meg öt napra, hogy meglátogassák a Community Organisers-t Warminsterben, valamint a CO angliai partnereit szerte az országban. És igen nagyvonalú módon a látogatások minden költségét is ők fedezték.

Így jutottunk el 2023. szeptember 11-15. között mi magunk is, a CKA-t képviselve Angliába, ahol számos remek találkozás és beszélgetés, inspiráló történet, remek gyakorlat, követendő példa és sok-sok mérföld várt ránk. 

A Community Organisers bemutatása

A tanulmányút első napja valójában szinte csak az utazásból állt, hiszen estére érkeztünk meg a Londontól kb. 100 mérföldre nyugatra fekvő, több száz éves történelemmel, a Warminsteri Apátsággal és kb. 18 ezer fős lakossággal rendelkező kisvárosba. Nick fogadott minket a vasútállomáson, és elvitt a szállásunkra, ami tulajdonképpen a CO irodájának emeletén kialakított három szobás lakás volt. Erre később még visszatérünk. Aznap este még volt egy kis idő körülnézni a környéken, másnap reggel pedig a földszinti irodában találkoztunk Nick-kel és a szervezet két másik tagjával, akik bemutatták nekünk működésüket.

A CO a működését 2011-ben kezdte, és a közösségszervezés módszertanának átadása a legfőbb céljuk. És bár ugyanazt a szakmai módszertant tanítják, mint mi, hatalmas különbség van a téma befogadásában. Azt fontos ugyanis leszögezni, hogy Angliában nemhogy nincs politikai ellenérzés a társadalomban a közösségszervezés, közösségi érdekérvényesítéssel szemben, de a szervezet egyenesen egy kormányzati program támogatásával indíthatta meg tevékenységét, ami az első években főként a saját képzési anyagok elkészítését, a trénerek bevonását és felkészítését, valamint saját képzési programjuk beindítását jelentette. Ugyan az első támogatási ciklus után volt egy éves szünet, de sikeres lobbizással újabb kormánytámogatási programba kerültek be, ami jelenleg is tart. 

A CO a gazdasági fenntarthatóságot végig szem előtt tartva, nagyon hatékonyan használta fel a támogatotti időszakot, és itt már vissza is térünk a szállásunk témájához. Míg az első években a szervezet székhelye Londonban volt, az újabb projektciklusban Warminsterbe költöztek, ahol Nick egyébként is él. A szervezet vásárolt egy régi, de központi helyen lévő és nagyon jól megközelíthető sarokházat, ami angliai mintára ugyan kis alapterületű, de többszintes épület. Kemény munkával, saját erejüket szó szerint is beleadva, felújították először az irodát, majd a külön bejáratú felső szinteket, amikből egy használható, sőt kiadható lakást alakítottak ki, amit, ha éppen nincs rá szüksége a szervezetnek, Airbnb-n is hirdetni szoktak. Ezzel gyakorlatilag folyamatos saját bevételhez jut a szervezet, amiből kb. egy alkalmazott munkabére finanszírozható.

A földszinti iroda pedig szó szerint is csak egy coworking jellegű iroda, ahol az adminisztratív munkafolyamatok zajlanak egy közös légtérben, és bár kisebb tárgyalásokat meg lehet itt tartani, valójában nincs olyan tér kialakítva, ami alkalmas lenne egy nagyobb csoport összejövetelére. De erre tulajdonképpen nem is igazán van szükségük, hiszen képzéseiket nem itt tartják, a hét fős kollektívának pedig, ha éppen nem home office-ban dolgoznak, pont elég is. A dekort tekintve pedig a belépőnek azonnal egyértelmű, mivel foglalkozik a szervezet, a falon a közösségszervezés ábrája és Saul Alinsky képe, a könyvespolcon pedig közösségszervezésről szóló saját és más szervezetek, köztük a CKA és a Közélet Iskolája (KIA) kiadványai is megjelennek.

A munkamódszerek

A kedvező hátszél és a hatékony szervezés hatására a CO mostanra Anglia egyik legautentikusabb, a közösségszervezés módszertanával foglalkozó szervezete lett, ami tulajdonképpen kétféle hálózatot is működtet az országban. Ezek mindegyike a képzések oldaláról alakult, ezért mindkét hálózat központjában határozott szereppel bír a CO, míg azonban a hálózati tagok egymás közti kapcsolata kevésbé lényeges és szorgalmazott.

Az egyik féle hálózat a szervezet terjeszkedésének alapja. A valódi hátteret adó szövetségesek alkotják, vagyis olyan helyi ügyekkel foglalkozó csoportok, akik saját csoportjukkal/szervezetükkel a gyakorlatban is a közösségszervezés mentén működnek, és ők maguk is folyamatosan bővülni akarnak. Amennyiben írásos megállapodást kötnek a CO-val, HUB-ként, vagyis tulajdonképpen egy kihelyezett tagozathoz hasonlóan működnek együtt a továbbiakban, és a CO képzéseit, műhelyeit az általuk szervezett aktivistákkal, csoporttagokkal, új belépőkkel, az általuk szervezett eseményeken tartják meg. A trénerek jöhetnek a CO stábjából, vagy a CO által direkt ezekre a tréningekre képzett szerződő partnerei közül, de a HUBok saját trénereket is kiképezhetnek. A HUB-ok adják meg tehát annak lehetőségét, hogy a közösségszervezői, közösségi vezetői tudások elérhető közelségben legyenek az emberekhez, ezáltal könnyebben alkalmazhatóak is legyenek számukra. Jelenleg a Community Organisers-nek 16 HUB-ja van országszerte. Közülük hármat rövid ott tartózkodásunk alatt nekünk is volt lehetőségünk megismerni.

Mielőtt azonban ezeket bemutatnánk, a másik féle hálózatról ejtenénk még szót. Ez gyakorlatilag egy előfizetői kör, amiben a tagság meghatározott időre vonatkozik. Vagyis ide azok az egyéni tagok tartoznak, akik jelentkeznek a szervezet további képzéseire. Amíg fizetik a tagdíjat, részt vehetnek az egyes képzési alkalmakon és egyéb találkozókon. Ezek a tagok tartozhatnak civil szervezetekhez, de gyakorlatilag bárhonnan jöhetnek, akár önkormányzatból, akár teljesen más területről is.

A képzések, tréningek pedig nagyon változatosak, az egyórás webinárok-tól kezdődően fél- vagy egynapos műhelyeket, vagy 24 és 40 órás képzéseket is szerveznek. Ottlétünkkor mi is részt vettünk egy hatalomelemzés tematikájú webináron, amit egy éppen alakuló szövetségesi kapcsolatépítés miatt tartott meg Nick egy környezetvédelemmel foglalkozó országos hálózat tagjainak, de egyébként Magyarországról is voltak bekapcsolódó résztvevők. A webinár kapcsán egyébként felmerült bennünk, hogy bár a CKA képzési palettájába jellemzően nem tartozik bele ez a forma, helyette mi a kölcsönös tapasztalatátadást használjuk állandó elemként, több olyan helyzet lehet, amiben éppen ez adja meg a kezdő lökést a résztvevőknek a további tapasztalatszerzési igényhez.

A CO képzési anyagainak bőségén és kidolgozottságán is megmutatkozott, hogy mennyit segít egy képző szervezetnek a felkészülésre, alapozásra szánható idő és pénz. Az online és nyomtatott anyagok tartalmilag és grafikailag is egységesek, a képzéseken résztvevők pedig egy folyamatosan frissülő és átlátható nyilvántartási rendszerbe kerülnek, ahol ők maguk is nyomon követhetik, mikor milyen képzési programokon vehetnek még részt, azokhoz milyen plusz információk, segédanyagok vannak, és azon keresztül is jelentkeznek be az egyes tréningekre, képzésekre. 

Terepi látogatások

A CO tevékenységén kívül betekintést nyerhettünk helyi közösségszervezést végző csoportok működésébe is. Nick három olyan szervezetet választott nekünk, akik három teljesen különböző terepen, egyben három különböző stílusban is dolgoznak. 

Első tereplátogatásunkra, a herefordshire-i Queenswood Arborétumba utaztunk, ahol a Wildlife Trust nevű természetvédő szervezet vezetőjével találkoztunk. Jamie elmondta, hogy az arborétumot egy több száz éves erdei fogadóépület mellett alakították ki 70 éve, Angliában ritka és egzotikusnak számító fák ültetésével. Az egyébként magánkézben lévő terület jelentősége ezen kívül abban is áll, hogy az erdős területek aránya a térségben nagyon alacsony. Jamie egy éve vezeti a szervezetet, egyébként maga is közösségszervező. A környékbeli természetvédőkből csoportot szervezett, akikkel egyrészt azt szeretnék elérni, hogy a környékbeli mezőgazdasági beruházások ne veszélyeztessék az erdőt, másrészt megyei/kormányzati programban bővítsék az erdők arányát.         

A másik két tereplátogatásra már önállóan kerítettünk sort. Először vonattal Londonba utaztunk, ahol a Lambeth városrészben működő High Trees közösséget látogattuk meg. A sűrűn lakott részben sok elszegényedett, bevándorló család él bérelt lakásokban. Az ő lakhatási- és életkörülményeik javítására jött létre a High Trees, ami 2013 óta ad otthont közösségszervezőknek, és magyar helyzethez viszonyítva leginkább egy családsegítő központ-szerű intézményre hasonlít. Alapvetően lakhatási problémákkal küzdenek szomszédsági szervezéssel, szomszédsági terv kidolgozásával, ezért bérlői együttműködéseket, lakossági kampányokat indítanak, és nagy figyelmet fordítanak a fiatalokra is, ezért nemrég létrehoztak egy új ifjúsági fórumot. Jelenleg a bérelt lakások igen szűk körű tulajdonosi köre felé szerveznek nyomásgyakorlást a kifejezetten drága, lakbérbe ágyazott – ezáltal pontosan követhetetlen – vízár miatt. De a lakhatási ügyek mellett a képessé tétellel (pl. életvezetési, informatikai, tanulmányi, angol tanfolyamok) és a részvételi lehetőségek fejlesztésével is foglalkoznak a Központban, például fórumok szervezésével.

Londonból végül a lutoni Marsh Farmra vonatoztunk, ahol egy igazán érdekes közösség tagjaival ismerkedtünk meg. A Marsh Farm Luton egyik, kb. 10.000 fős külső városrésze, ahol a 90-es évekre teljesen elszegényedett, marginalizálódott lakosság élt, leromló közállapotokkal és óriási hatalom elleni bizalmatlansággal. Ekkoriban és itt kezdte meg működését a magukat társadalomból kivonuló, alternatív megoldásokat kereső Exodus csoportnak nevező, önkényes lakásfoglalókból és illegális rave partik szervezőiből álló fiatalok társasága. A csoport lakhatási, kirekesztéses és egyéb társadalmi témákkal is foglalkozott, és pl. beszélgető köröket tartottak, vagy a lakások felújítási költségeire gyűjtéseket rendeztek. A be nem jelentett táncpartikat pedig a helyi feszültségek oldására szervezték, amiknek nagyon gyorsan híre ment, és néhány alkalom után már tízezres tömeget vonzottak. A csoportnak emiatt a helyi és kormányzati hatalommal az első években kifejezetten rossz viszonya volt, a rendőrséggel való szembenállása pedig 1995-ben egy három napon keresztül zajló csatában csúcsosodott ki, amivel az országos hírek középpontjába is bekerültek. A konfliktusnak végül a fiatalok vetettek véget egy újabb buli szervezésével, és ettől kezdve a hatalom számára is mérvadó tényezőnek számítottak, így lassú közeledéssel tárgyalási folyamat kezdődött. A rave bulikat valamelyest ugyan szabályozták, de 2000-re már engedélyezték őket, és véget ért a tagok vegzálása is. 

A csoport elfoglalt egy leromlott állapotú régi farmépületet (amiről a terület korábban a nevét is kapta), és saját közösségi erőből felújították, alternatív gazdaságot alakítottak ki rajta, majd később meg is vásárolták. Idő közben persze ők maguk és átalakultak kissé, az Exodus feloszlott, de az eredeti társaság egy része maradt tovább szervezni a közösséget. A 2000-es évektől a helyiek életkörülményeinek és részvételi lehetőségeinek javítása érdekében kezdtek közösséget szervezni. Lakossági igényfelméréseket készítettek, összehozták a kerületben jelen lévő szervezeteket (gyülekezetek, egyetem, lakosok, más szervezetek), és közösen kezdtek lobbizni egy közösségi tér kialakításáért, ami pótolni tudja a hiányzó közszolgáltatásokat is. 

A 90-es évektől napjainkig nagyon kacifántos utat járt be a Marsh Farm közössége, de mára ott tart, hogy városi és kormányzati támogatással létrehoztak egy pláza jellegű óriási közösségi teret a régi gyárépület helyén, amiben a Marsh Farm lakói minden közszolgáltatást igénybe tudnak venni, többek között van mentőállomásuk, sérült gyermekek napközbeni gondozóháza, esküvőhöz vagy más helyi közösségi eseményekhez megfelelő nagyterem, étkezési lehetőség, sőt, egy “körzeti megbízott” rendőrségi pont is. A házat a Marsh Farm Jövőjéért Egyesület működteti, aminek vezetőségében jelen vannak tagok a kezdeti lázadók és a 2000-es években szerzett szövetségeseik részéről is. De a Marsh Farm Outreach is megmaradt informális közösségnél, a kerület sarkán álló régi farmépületükben, és még mindig szervezik helyi gazdaságukat (kávézót, és közösségi teret nyitottak a helyi fiataloknak, rádióállomás működik náluk és zenei stúdiót is kialakítottak), bulikat szerveznek, és beléptek a Community Organisers-be, hogy annak önálló HUB-jaként tréningeket szervezzenek közösségi érdekérvényesítő témákban. 

A hatás

Angliai tanulmányutunk mindhármunkra nagy hatással volt, és kifejezetten hasznosnak bizonyult abból a szempontból is, ahogy saját szervezetünkre tekintünk az angliai minták és tapasztalatok után. Sok olyan példát láttunk, akár a szervezeti felépítés, akár a nézőpontbeli különbségek miatt, aminek kipróbálását érdemesnek tartjuk itthon is, és arra is pontosabb képet alakíthattunk ki általuk, mik azok a dolgok, amik más és más társadalmi vagy kulturális helyzetben jobban vagy kevésbé jól működnek.

Kapcsolatunk a CO-val természetesen folyamatos, és azóta lehetőségünk volt egy olyan találkozón is részt venni, amin a nemzetközi tanulmányút programban résztvevő többi európai csoporttal is beszélhettünk a tapasztalatokról.

 

A fotók Németh Kriszta felvételei.

 

Szerzők:

Németh Krisztina közösségszervező, mentor, tréner. Szociális munkás szakon végzett 2007-ben, majd a közszférában dolgozott közel 10 évig a szakmájában. 2016-ban fordult a civil tevékenységek felé, amikor néhány hónapig hátrányos helyzetű romák felnőttképzésében vett részt önkéntes oktatóként a Bagázs kötelékében. A közösségi érdekérvényesítés 2017-ben érte el: a budapesti Kiserdővédők csoport egyik érintett alapítója, majd 2018-tól két éven keresztül ugyanitt a Civil Kollégium Alapítvány támogatott közösségszervezője lett. 2020-tól a Civil Kollégium országos szervezője.

Tikász Bendegúz filozófus, közgazdász, 2015-ben csatlakozott a helyi fiatalokból akkor alakult Natívhoz, először mint önkéntes, 2018-tól pedig közösségszervezőként segítette a csoportot. 2020-2022 között a Rendszerszint Országos Közösségszervező Műhely egyik szervezője, illetve mentor és tréner a Civil Kollégium Alapítványban és a 2021-ben indult pécsi Bakfitty Közösségszervező Műhelyben. 2022 óta projekt koordinátorként vesz részt a CKA munkájában.