Chuck Hirt(Frederick Douglass, „Letter to an American Slavery Abolitionist –1849.” In. Forward: Bobo Kim – Kendall Jackie – Max, Steve: Organizing for Social Change: A Manual for Activists in the 1990’s. DC., 1991, Seven Locks Press.)

A részvételi módszer áttekintése

„A reform filozófiájáról szólnék egy szót. Az emberi szabadság fejlődésének egész története azt mutatja, hogy minden
engedmény, melyet érdekében tettek, komoly küzdelem árán született meg. A konfliktus érdekfeszítő, felkavaró, mindent
elnyelő, és amíg tart, minden mást elhallgattat. Ezt kell tennie, különben semmi hatás. Ha nincs küzdelem, haladás
sincs. Akik támogatni hivatottak a szabadságot, de lekicsinylik a küzdelmet, olyanok, mint akik szántás nélkül várják a
termést. Esőt akarnak, de vihar és villámok nélkül. Az óceánt akarják, hatalmas víztömegének robaja nélkül.

E küzdelem lehet morális, lehet fizikai, talán mindkettő, de mindenképp küzdelem. A hatalom nem enged át semmit követelés nélkül. Sosem tette és nem is fogja. Derítsd ki, hogy minek engedelmeskednek az emberek, és megtalálod mindazt azigazságtalanságot és rosszat, amit rájuk kényszerítenek, s ezek addig folytatódnak, amíg az emberek ellent nem állnak –
szóval, tettel vagy mindkettővel. A zsarnokok hatalma az általuk elnyomottak tűrőképességének határáig tart.” (Frederick
Douglass, „Letter to an American Slavery Abolitionist –1849.” In. Forward: Bobo Kim – Kendall Jackie – Max, Steve:
Organizing for Social Change: A Manual for Activists in the 1990’s. DC., 1991, Seven Locks Press.)
Ez az idézet tökéletesen leírja a közösségszervezés lényegét. A változások megvalósításához az embereknek saját
kezükbe kell venniük a hatalmat s maguk között megszervezni. Ezért a közösségszervezés a helyi szintű állampolgári
részvétel (citizen participation) egyik kulcsfontosságú módszere.

Mi a közösségszervezés?

Egyszerűen szólva, a közösségszervezés három dolog kombinációja:
– erőre tenni szert (hatalmat építeni, empowerment. A szerk.) azáltal, hogy a közös problémák és megoldásuk meghatározásába bevonjuk a lakosságot;
– a megoldásokat megvalósítani képes emberek azonosítása és azoknak a struktúráknak a meghatározása, amelyek a megoldásokat lehetővé teszik, megnyerve azokat, akik az erőfeszítés során egyezkedéssel, szükség esetén konfrontációval és nyomásgyakorlással élnek;
– demokratikusan választott testület által ellenőrzött közösségi alapú szervezet felépítése, amely képes a további problémák felvállalásához szükséges kapacitás növelésére és a választói akarat-felhatalmazás megvalósítására.
A közösségszervezés a közösségi munka egy módszere, mely a 40-es évekből, az USA-ból ered. Az Egyesült Államok közösségszervezői hasznosnak találták megkülönböztetni munkájukat három másik közösségi alapú stratégiától, az érdekképviselettől (advocacy), a szolgáltatástól (service delivery) és a közösségfejlesztéstől (community development), mégpedig a követezőképpen:
Az érdekképviseleti stratégiák (mikor a közösség egy problémájának megoldását egy közbenjáró/szószóló kínálja) általában:
– rövid távúak,
– helyi közügyekből származnak,
– eredményorientáltak,
– tevékenységeik magukba foglalnak oktatást, konfrontációt és egyezkedést,
– az érintettek érdekeit képviselő stábot hoz létre, mely információt szolgáltat és/vagy oktat.
A szolgáltatást nyújtó csoportok (melyek az embereknek aktuálisan szükséges szolgáltatásokat biztosítják, pl. gyermekgondozás) jellemzői:
– rövid távúak,
– közösségi szükségletfelmérésből, tervezett tevékenységekből származnak,
– fejlődés- és eredményorientáltak,
– önkormányzatokkal és intézményeikkel működnek együtt,
– a szolgáltatást önkormányzati alkalmazottak biztosítják.

A közösségfejlesztő stratégiák (melyeknél egy közösség saját lakóhelye gazdasági vagy lakhatási feltételeinek fejlesztésében érdekelt) egyre gyakrabban alapulnak a következőkön:
– középtávú beállítottság,
– az ügyek tervezett célokból származnak,
– folyamatorientáltság,
– együttműködés az önkormányzatokkal és intézményeikkel,
– projekt menedzsment.

A közösségszervező stratégiák (melyekben az állampolgárok önmaguk képviseletében kampányolva hoznak létre állampolgári szervezeteket) ezzel szemben olyan taktikákat követnek, amelyek a következőkön alapulnak:
– hosszú táv,
– az ügyek egyénekkel folytatott interjúkból származnak,
– cselekvési orientáció,
– konfrontáció és egyezkedés,
– az állampolgárokat képzett csapat szervezi.

Három alapelv:
1. Érj el valódi, azonnali, konkrét javulást az emberek életében!
2. Érezzék meg saját hatalmukat!
3. Változtassák meg/módosítsák a hatalmi viszonyokat!

A részvételi módszertan használatának összefüggései

A közösségszervezés azzal kezdődik, hogy az állampolgárokat (a magánéletből) bevonja a közéletbe, amely a kormányzati, az üzleti és az NGO szektorból áll, s melyeknek kölcsönhatása alakítja azt.
A szervezési munka központjában ennél fogva nem csupán a kormányzattal való munkához szükséges állampolgári kapacitás bővülése áll – mint azt némely részvételi stratégia hangsúlyozza –, hanem súlyt fektet az üzleti szektorral és további NGO-kal való kapcsolódásra is. Szükségleteik kielégítése érdekében, az állampolgároknak készen kell lenniük arra, hogy minden közszférában működő tárgyalóféllel boldoguljanak.
A közösségszervezés nem törődik a kormányzat és állampolgár közti viszony természetével. A kormányok szabadon választhatnak meg bármilyen viszonyt állampolgáraikkal. Persze egy résztvevői-együttműködői környezetben jobban alakulnak a dolgok, de a kormányok olykor más eszközöket választanak. Bárhogy is, a polgároknak meg kell tanulniuk küzdeni.

A sikeres megvalósítás folyamata/lépései

A közösségi csoportok gyakran azért eredménytelenek, mert elkapkodva választják meg a taktikát. Egy csoport például írhat petíciókat anélkül, hogy felmérné, vajon azok egyáltalán segítenek-e az ügyükben.
A közösségszervezés is körültekintő tervezést igényel, hasonlatosan a kormányzati vagy üzleti tevékenységhez. A közösségszervezői munkába számos lépés tartozik, melyek kifejtését, rövid ismertetését lásd az egyes pontoknál!

1. Az Ügy azonosítása. Ebben a lépésben a közösség problémáiról gyűjtünk információt. Az előzetes munkát jórészét a közösségszervező végzi, személyes interjút készít több száz állampolgárral. Ezután az állampolgárok megtárgyalják és rendszerezik a problémákat, kiválasztanak egyet és elkezdik kidolgozni. A probléma ekkor leszűkül és a megoldások körvonalazódnak.

Az ügy azonosításának kritériumai
Egy ügy kiválasztásakor több kritériumot is figyelembe kell venni. Nem mindegyik alkalmazható minden szituációban, de tanácsos a lehető legtöbbet használni belőlük. Mielőtt kiválasztasz egy ügyet, vedd fontolóra az alábbi listán felsorolt ellenőrzési szempontokat!A kérdéses ügy

– Valódi javulást eredményezzen az emberek életében!
– Érzékeltesse az emberekkel a hatalmukat, változtasson a hatalmi viszonyokon!
– Érje meg a fáradságot és legyen esélye a győzelemre!
– Legyen széles körben, mélyen átérezhető!
– Legyen közérthető!
– Legyen világos célja!
– Elérhető legyen belátható időn belül!
– Ne legyen megosztó, fejlesszen ki vezető erőket!
– Készítse fel a szervezetet a következő kampányra!
– Legyen összhangban a szervezet értékeivel, küldetésével!
Készíts stratégiai tervet!

Foglalja magába a tervezett taktikát és akciókat!

2. Szerezz az Ügyhöz háttér-információkat! Mindig fontos elkészíteni a házi feladatot. Ahhoz, hogy egy csoport hatékony legyen a nyilvánosság előtt, meg kell szereznie a munkájához szükséges tudást. Ez megkívánja, hogy a csoport mindent tudjon az ügyről, és azt is, hogy kinek áll hatalmában a kívánt változtatást véghezvinni. Különösen lényegesek azok az elképzelések (ötletek), melyek e változásokhoz szükségesek.

3. Célmeghatározás. Ezen a szinten a csoport a feladatra összpontosít. Az aktuális cél tisztázása nem csak az ügy megoldása szempontjából fontos, hanem azért is, hogy a csoport önmaga számára is nyilvánvalóvá tegye saját célkitűzéseit. Az e ponton felvetendő kérdés: Mit vár el a csoport munkája eredményeként?

4. Stratégiai tervezés. Sok új csoport ezen a szinten kezdi a közösségszervezés folyamatát. Ez általában hiba. Közösségi csoportok első találkozásánál nagyon gyakran megesik, hogy röviden beszélnek a problémáról, aztán rögvest a lehetséges taktikai lépéseket kezdik megvitatni. (Például petíciót írjanak, vagy találkozót szervezzenek a képviselőtestülettel?) Ez a legtöbbször sajnos sikertelenséghez vezet, mert a csoportok mindaddig nem lesznek felkészültek a stratégia megvitatására, amíg nem tették meg az előző három lépést. Ha a céllal tisztában van a csoport, továbbléphet a lehetséges támogatók és ellenzők, a kampány célcsoportjának azonosítására (pl. ki a változtatásra képes személy a legalacsonyabb szinten), majd az alkalmazható taktikák vizsgálatára. Elemezni kell a hatalmi viszonyokat: mekkora erővel rendelkezik az ellenfél, mekkora erőt tud kifejteni a csoport. A stratégiai tervezésnek mindezeket számításba kell vennie.

5. A támogatottság elérése. Mivel a hatalom fő forrása az ember, a szervezőcsoportnak keményen kell dolgoznia az állampolgárok bevonásán. Sajnos, az emberek hajlamosak az általánosításra és feltételezik, hogy csak mert némelyek nem kívánnak részt venni a közösség szerveződésében, a város egész lakossága is hasonlóképp viselkedik majd. Ez rendszerint a közösségi munka szervezésének legnehezebb, legcsüggesztőbb része. Ezért a csoportnak folyamatosan dolgoznia kell a szükséges támogatás megszerzésének technikáin. Jól képzett szervezők segíthetnek e folyamatban.

6. Cselekedj! Ez a szervezés igazi lényege. A cselekvésen keresztül ismerjük meg valódi erőnket és a közélet színterét. A csoport a cselekvésen keresztül határozza meg önmagát és ismeri fel valódi erejét. Ekkor tűnnek ki az igazi vezetők és húzódnak félre a fecsegők. A megvalósítás folyamatában alkalmazkodni kell az adott ország saját kultúrájához és adottságaihoz. Ez növeli a megvalósításhoz szükséges időt.

7. Értékelés. Kulcsfontosságú, hogy folyamatosan törekedjünk minél inkább megismerni a közösségszervezést. Az akciók és stratégiák elemzésén át ismeri meg a csoport, hogy mit is jelent igazán állampolgárnak lenni.

8. Változtass a stratégán és próbáld újra! Ha változtatni kell valamely stratégián, meg kell tenni. Az érintetteknek felkészültnek kell lenniük a szükséges munkára. Néha megesik, hogy egy másik ügyet kell napirendre venni, mint amelyikben nem jártunk sikerrel.

A szervezési munka értékelésénél figyelembe kell venni a szervezők felkészültségét, a sikeres kampányok számát, az aktivizált állampolgárok számát, és a létrehozott szervezetek erejét. Nagyon fontos a csak egy kampányban aktívan résztvevők száma, hisz ez a munka a szervezetek hosszú távú építését célozza.
A közösségszervezés módszerének sikeres alkalmazására legalább három évet kell szánni az induláskor. Az időtényező az egyik oka annak, hogy amióta az adományozók ritkán gondolkodnak ilyen távlatokban, a közösségszervezésben oly kevés kísérlet született meg.

A stratégia fejlesztése

A stratégiai tervezésekor fontos mérlegelni a következő négy fontos szabályt:

1. Barátkozz meg olyan szavakkal, mint a konfliktus és az agitáció! Konfliktus nélkül nincs változás. Nem mi, állampolgárok keltjük a konfliktust, mi csupán feltárjuk a már létezőt.
2. Az eszköz, amit a konfliktus leleplezésére használunk, az agitáció. Agitálni annyit tesz, mint a nyugvópontból a cselekvés, a változtatás irányába mozdulni.
3. Amikor hatékony szervezési stratégiák tervezésébe kezdünk, azt a stratégiát válasszuk, amely a lehető legnyíltabban, leggyorsabban, legmélyebben tárja fel a konfliktust!
4. A szervező csoport tartsa kontroll alatt a nyomást. A szervezet azonnal hagyjon fel a nyomásgyakorlással, ha a szembenálló csoport vagy intézmény jóhiszemű tárgyalásba bocsátkozik.

A stratégiai tervezés folyamata a szervezet erejének és szervező potenciáljának realisztikus és részletes elemzésén alapszik. E folyamat két végkövetkeztetés egyikéhez vezet:
– A szervezet képes a szembenálló csoport vagy intézmény közvetlen „megtámadására” és legyőzésére
VAGY
– A szervezet most nem eléggé erős a győzelemhez.
Ha a csoport úgy határoz, hogy most nem elég erős, más lehetőségeket kell választani a siker érdekében. Ilyen lehetőség a koalíció másokkal vagy együttműködés másodlagos csoportokkal, melyek győzelemre segíthetik a szervezetet. Egy másik lehetőség szerint olyan ügy kampányába kezdhetünk, amelyet tán könnyebb megnyerni, s ezáltal növekszik a szervezet ereje és az elsődleges cél is elérhetővé válik.
Ezzel a csoport már felkészült stratégiájának kialakítására. Hasznos lehet az alábbi Stratégiai Táblázatot követni mely a Chicago-i Midwest Egyetemen készült.

Célok	Szervezeti megfontolások	Érintettek, szövetségesek, ellenségek	Célpontok	Taktikák
1. Sorold fel kampányod hosszú távú célkitűzéseit.	1. Sorold fel a forrásokat melyeket szervezeted a kampányhoz rendel.	1. Kit érdekel annyira ez az ügy hogy csatlakozna vagy segítheti a szervezetet? Kinek a problémája ez?	1. Elsődleges célpontok: A célpont mindig egy személy, sosem intézmény vagy választott testület.	1. Minden célponthoz rendelj olyan taktikát, mellyel az érintett csoport leginkább megmutatja erejét.
2. Határozd meg a kampány középszintű céljait. Miben áll a győzelem?	Pénz, személyzet, eszközök, hírnév, vászon stb.	 Mi a hasznuk ha nyernek? Milyen kockázatot vállalnak?  Milyen hatalmuk van a célpont felett?  Milyen csoportokba szerveződtek?	 Kinek áll hatalmában megadni, amit akarsz? Miben vagy te erősebb nála/náluk?	E taktika legyen: kontextusban,  rugalmas és kreatív,  egy specifikus személyre irányított,
A kampány: Hogyan eredményez konkrét javulást az érintett emberek életében?  Hogyan érzékelteti az emberekkel saját erejüket?  Hogyan változtat a hatalmi viszonyokon?	Mekkora a kampány büdzséje a dologi hozzájárulásokkal együtt?2. Vedd számba, hogy pontosan, mivel kívánod a kampány során megerősíteni a szervezetedet. Mindegyikhez írj számot:  Kibővíteni a vezetőséget.	2. Kik az ellenfeleid? Mibe kerül nekik a te győzelmed?  Mit tesznek/mennyit áldoznak ellened(ben)?  Milyen erősek?	2. Másodlagos célpontok: Kinek van hatalma azok felett, akik megadhatják Neked amit akarsz?  Miben vagy te erősebb nála/náluk?	 érthető a tagság számára, fedezve, támogatva a hatalom egy formájával. Taktikák lehetnek: médiaesemények, akciók, követelések, közmeghallgatás, sztrájk,
3. Milyen rövidtávú vagy részleges győzelmeket érhetsz el, mely lépések vezetnek a hosszú távú célod felé?	 A meglévő vezetőség tapasztalatát növelni. Tagsági bázis építése.  Kibővülni új elemekkel.  Több pénz gyűjtése. 3. Milyen belső problémák jelentkezhetnek, ha a kampány sikeres lesz.			szavazatgyűjtés választói tudatosság,bírósági per, elszámoltatás, számonkérés, szavazás/választás, tárgyalás.

Source: Bobo, Kim – Kendall, Jackie – Max, Steve. Organizing for Social Change: A Manual for Activists in the 1990”s. Washington, DC., 1991, Seven Locks Press.

Kockázatok és akadályok

Számos kockázatot és akadályt is figyelembe kell venni egy közösségszervező projekt megkezdése előtt. Először is hosszú távon elkötelezett támogatásra, szakmai irányításra (supervision) és képzésre van szükség, ha a sikernek csak egy kis esélye is van. Még a minimum három éves beindulás mellett is jelentékeny figyelmet kell fordítani a hosszú távú támogatásokra, hisz folyamatosan ez okozza majd a fő nehézséget.
Másodszor; a munkát az érintett közösség kultúrájához és adottságaihoz kell szabni. Nagyon fontos kitartónak maradni az ismétlődő „ezt nálunk úgysem lehet megcsinálni”-szerű ellenállásokkal szemben.
Az is fontos, hogy a polgároknak sikerélményük legyen. Ha a bevezető kampányok túl nehezek és nem születnek győzelmek, az állampolgárok elcsüggednek. A hosszú távú siker érdekében általában jó stratégiának bizonyul, ha eleinte kisebb, megnyerhetőbb ügyeket választunk. Egy nyitott és támogató jellegű viszony a kormányzattal és az üzleti szektorral általában segíti ezt. Bár az is igaz – amennyiben jól kezeljük a helyzetet –, hogy egy kibékíthetetlenül ellenséges viszony – paradox módon – jelentős mértékben növelheti a szervezet erejét.

Fordította Sleiner Tamás, a fordítást szakmailag ellenőrizte Vercseg Ilona.