1. Milyen kihívások állnak a közösségi művelődés előtt?
– A közösségi művelődés új szerepének meghatározása (ez a rendszerváltás óta nem történt meg!)
– A szakmai profil kialakítása, viszonyának tisztázása az oktatáshoz, a szociális és ifjúsági munkához, más szakmákhoz;
– A közösségi művelődés többszektorúvá vált;

– Új igények jelentkeznek, amelyeket fel kell tárni, ugyanakkor fel is kell kelteni az igényt a szakma iránt, mert a törvényi beágyazottság önmagában nem elég. A társadalmi igény felkeltése közösségfejlesztéssel lenne lehetséges: motiválni, felrázni az embereket, segíteni őket;
– Nem olyan inaktívak az emberek, mint ahogyan azt mi gondoljuk! Vannak területek, ahol igenis van társadalmi aktivitás!;
– Azt kell szakmailag segíteni, amit a helyi társadalom igényel. A közösségfejlesztésnek és a művelődésszervezésnek együtt kell működnie;
– Nagy kihívás a (gyakran passzív) helyi hatalommal való együttműködés;
– Az önkormányzatok nem tekintik támogatandónak az aktivitást, az állampolgári kezdeményezéseket, pedig feladatokat vesz le a vállukról;
– Vannak olyan közösségek is, ahol van aktivitás, de nincs közösségi hely;
– Hagyományok mindenhol vannak, ezeket azonban ki kell bontani. Ha nyitottan és komplexen viszonyul a szakma a helyi társadalomhoz, akkor megszületik az együttműködés. Ebben a folyamatban kibontakoznak az egyesületek is;
– Ha az embereket hagyják önállóan tevékenykedni és ehhez kapnak egy külső segítőt, valamint egy teret, akkor minden rendben fog történni;
– Legyenek a házak közösségi terek! (Akkor is be lehessen menni, ha valaki semmilyen tevékenységet nem akar folytatni, csupán csak közösségben szeretne lenni). A közösségi térnek folytonosan követnie kell a változó igényeket!;
– Az intézmények leromlott állapotának feljavítása, a hasznosítatlan épületek közösségi térré alakítása;
– Programszervezés mellett/helyett közösségfejlesztést!;
– A törvény sem járul hozzá, hogy letisztuljanak a dolgok, hisz beszél közösségi színtérről és közművelődésről. Ez a kettősség jellemző.

2. A változásokról
Mihez kell, milyen tevékenységhez lehet szükség közösségi színtérre?
Mi jellemezze a közösségi színteret?
I. csoport
– nyitott hely, ahová bárki bejöhet;
– nyilvános hely;
– nagyobb legyen, mint egy családi ház;
– tekintsék az emberek sajátjuknak;
– otthonszerű, tiszta, szép, barátságos;
– kell egy ember, aki közvetít, kapocs; igazi gazdája a háznak. Fontos, hogy nyitott legyen.
Megváltoznak a társadalmi viszonyok, így a közösségi tér funkciója is megváltozik, amelynek megfelelően át kell alakítani ezeket a tereket.
II. csoport
információs központ; társasági összejövetel; lakossági fórum, falugyűlés, közösségi gyűlés; tiltakozó gyűlés; beszélgetés; vendéglátás; teleház, virtuális tér: chat; helyi média; civil szervezetek otthona;
felnőttképzés, előadások – ismeretterjesztés, néptánc tanulás; sportrendezvény; színi előadás; játszóház; kisebb táborok; mosodai szolgáltatás; filmvetítés; kulturális rendezvények; munkahely; bál; kiállítás; idősek programjai; vallásgyakorlás helye; klubok helyszíne; koncert, zenei rendezvény; ünnepségek megrendezése; szabadtéri rendezvény háttere kiszolgálója; konferencia; termékbemutatók; könyvtár; próbahely stb.
Jó gyakorlat lenne, ha
– a nagy szakmai szervezetek segítenék a kicsi települési szervezeteket;
– ha a szakmáknak lennének találkozási pontjaik, eseményeik, amelyeken bemutatnák a jó példákat, mintákat. Intézményesíteni kellene ezeket a találkozókat!
– a közösségi házak szocio-kulturális funkciókat is felvállalnának, pl. kallódó fiatalok részére teret biztosítanának.

A közösségi részvételről
Cél, hogy az intézményeket használók magukénak érezzék a házakat, ennek útjai például:
– közművelődési tanács alakítása;
– az egyesületi működtetésű házak számának növelése;
– legyenek ezek az intézmények a helyi közélet generálói;
– a helyi közösségben elindult kezdeményezéseket fogadják be;
– változzon a szakemberek szemlélete: a kötelező továbbképzések során; akik tanulnak/dolgoznak, az egyesületek által üzemeltetett házakba menjenek gyakorlatra, látogatóba;
– az oktatási rendszerben is változásra van szükség: a mi (közösségfejlesztési) terepeink legyenek gyakorlati helyek; a tanszékeknek lehetnének projektjeik, amelyek biztosítják a terepeket;
– A művelődési házak kezdeményezzenek közösségfejlesztési folyamatokat.