[1]

“A változás nem az, amikor a kép szépen összeáll, minden darab a helyére kerül és pontosak az illesztések. Sokkal inkább az, amikor valahol máshol találjuk magunkat; egy olyan helyen, ahonnan egész más kilátás nyílik. (…) Egy szófordulat egy beszélgetés során, egy regényben vagy egy versben – valami egészen újszerű megvilágítás, egy metafora vagy kép – gyökeresen megváltoztathatja azt, ahogyan általában szemlélünk egy sor jelenséget.”
Richard Rorty

„A vidéken élő lakosság életfeltételeinek javítása, harmóniában a vidéki környezet és a táj adottságaival, megőrizve annak nem pótolható adottságait.” – ez a Zalai Falvakért Egyesület célja alapító okirata szerint. Munkáját nagymértékben befolyásolja a vidékfejlesztés meghatározottsága és a szociális munka keretrendszere. Határterületen mozog sok tekintetben, hiszen munkája fókuszában nem ágazati irányok, hanem a kisfalvakban élő helyi emberek közösségei állnak. Munkamódjai részvételi alapúak, eszközként gyakran használja a közösségfejlesztés, a szociális segítő munka, a közösségalapú vidékfejlesztés módszereit. Legfőbb értéknek a közösségiséget tekinti, amely jelenti azt is, hogy a szükségletek feltárása és kielégítése, az ehhez szükséges készségfejlesztés és tanulás, az együttműködés, az egymásért érzett felelősség és a szolidaritás közös cselekvéseken keresztül valósul meg.

Több kutatás is foglalkozott az elmúlt évtizedekben a sikeres falu témájával[2]. Szinte kivétel nélkül mindegyikben megjelent a társadalmi tőke, mint a siker feltétele. A társadalmi tőkével rendelkező helyi társadalomban aktív a helyi közösség, vannak együttműködő civil szervezetek. A helyi önkormányzatban elkötelezett a polgármester, vele együttműködő a testület. Elkötelezettek a helyi értelmiségiek, köztük az intézményvezetők, közszolgáltatók. Vannak környezetileg és társadalmilag felelős helyi vállalkozók. Azaz a helyben élő legtehetségesebbek képesek a környéket összekapcsolt, fenntartható egységként kezelni, szemléletük közösségi. A Zalai Falvakért Egyesület tapasztalatai szerint azok a települések, ahol nincs megszervezve a helyi közösség, szakmai szempontból hátrányból indulnak a fejlesztési programokban. Az együttműködés, a tudás- és tapasztalatmegosztás nagy lehetőség a településeken élő és azért tenni akaró emberek számára. Töltekezés, tudás, tanulás, hasznosítható jó gyakorlatok, frissülés, lendületvétel – új szempontok és új megközelítések, színes együttműködés és szélesebb kapcsolati háló remélhető ezektől a találkozásoktól.  Így került a projekt során megvalósult kutatás fókuszpontjába a közösségben aktív szerepet vállalók tapasztalatainak alapos megismerése, tudásuk, kapcsolataik és a fejlesztésről való gondolataik megragadása. Kerestük a sikeres fejlesztőmunka titkos összetevőit, hogy aztán azokat közzétéve ajánlásokat, intelmeket tudjunk megfogalmazni a zalai aprófalvak hosszútávú fenntartható fejlesztéséért. És talán azon túlmutatóan is.

A Flora házaspár hét tőketípust határozott meg, amelyek a közösségi tőkét alkotják[3]: (1) humán tőke, (2) kulturális tőke, (3) természeti tőke, (4) épített tőke, (5) pénzügyi tőke, (6) politikai tőke és (7) társadalmi tőke. Egy település kiegyensúlyozott működéshez ezen tőkéknek egymással kölcsönhatásban és megfelelő szinten kell működniük. Értelmezésük szerint a humán tőke / társadalmi tőke kizárólag piaci alapon történő értelmezése ellene dolgozik a közösségi szolidaritásnak, és végletes módon erősíti az individualizmust. A fejlesztéspolitikára vonatkozó ajánlásuk, hogy a helyi társadalmak versenyképességének hangsúlyozása helyett az együttműködés kerüljön előtérbe személyek, intézmények és szektorok között. A fejlődés motorja a polgári együttműködés és aktivitás. Ez a közösségfejlesztés eszközeivel gyorsítható.

A katalizátorszerepben lévő közösségfejlesztő nem az a személy, aki a fejlesztőmunkát végzi és ellenőrzi. A katalizátor jellegű közösségfejlesztő segíti az embereket abban, hogy együttműködjenek. Szerepe, hogy segítsen mindenkit abban, hogy megtalálja a saját szerepét közösségében, a közösségi folyamatokban. A katalizátortípusú helyi társadalomfejlesztés[4] (közösségfejlesztés) leglényegesebb vonásait a következőkben foglalhatjuk össze: (1) Kapacitásépítés, -bővítés a szakértői segítségnyújtás helyett; (2) Bevonás helyett képessé tevés: a részvétel a közösségfejlesztés alapvető kategóriája, de itt inkább képességfejlesztésről van szó, vagyis annak eléréséről, hogy az emberek megfelelő felkészültséggel, kompetenciával vegyenek részt a közösségi cselekvésben; (3) Az elkülönült akcióktól az együttműködésig, valamint az együttműködés intézményeinek megteremtése; (4) A lokális gazdaság és társadalom együttműködése – kitörés a települési körből. Erőforrásainak komplementer használata; (5) Az egyszerű információterjesztéstől az információkhoz való hozzáférés szabadságáig; (6) Átfogó, széles körű fejlesztést támogató cselekvések a szűk, különálló fejlesztések helyett.

Abból indultunk tehát ki, hogy a sikeres helyi közösségekhez tudatos közösségi szerepvállalás, azaz katalizátor jellegű közösségfejlesztők kellenek. Azt próbáltuk körbejárni, mitől lesz sikeres ez a közösségi szerepvállalás, és ebben milyen szerepe lehet a kívülről jövő támogatásnak, a külső kapcsolatoknak. A közösségi tőke keretrendszerében tehát – a humán tőkével szoros összefüggésben – alapvetően a társadalmi tőkére koncentráltunk, mely a közösség belső és külső kapcsolataiból egyaránt építkezik

A KUTATÁSRÓL

Sokszor merül fel a kérdés szakemberekben és helyi lakosokban is, hogy vajon ki miért vállal közösségi szerepet, mit remél tőle, honnan veszi hozzá a bátorságot, az erőt, miért nem adja fel, aki évtizedeken keresztül ezt a nehéz és sokszor hálátlan szerepet viszi a közöségben. Titkos összetevőnek neveztük magunk között, amit kerestünk, de a cél az volt, hogy ha megtaláltuk, nyilvánossá tegyük és megosszuk a felismerésünk másokkal. Gyakorlati szempontokat kerestünk, hogy milyen szakmai segítségre lenne szükség komplex esélyteremtő társadalmi felzárkózási modellek kidolgozásához és azok gyakorlati megvalósításához. Kerestük a gyakran felmerülő problémákat, az ismétlődő elakadási pontokat, és kerestük a pozitív kimenetelű akciókat, hogy összegyűjthessük a hatékony támogatás összetevőit.

A település- és közösségfejlesztő beavatkozások elhagyhatatlan hitelesítője a terepmunka, melyben nem a sikerek vagy kudarcok ténye a legértékesebb, hanem a rögzített és a megosztott tapasztalatok. Ezért rekonstruáltunk tartós, elismert közösségi történeteket, valamint rögzítettünk aktív közösségi emberek által azonosított közösségi sikerindikátorokat.

A kutatás során 20 fővel készítettünk mélyinterjút[5], 3 fókuszcsoportos beszélgetést tartottunk, és felvettünk 100-100 kérdőívet Zala megyében, valamint a projektben közreműködő, a kutatásban is aktív partner[6] területén, Székelyudvarhely és környékén. Referenciaként – viszonyítási pontként – a Közösségfejlesztők Egyesülete falusi esettanulmányait és közösségfejlesztő szakértőinek véleményét használtuk, melyeket dokumentumelemzés és 3 fővel készített szakértői interjúk formájában rögzítettünk.

A mélyinterjúkban megszólítottak 60%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ugyanennyien beszélnek legalább egy idegennyelvet alap- vagy társalgási szinten. 40%-uk rendelkezik középfokú végzettséggel. (Az idegennyelv-tudás nincs teljes átfedésben az iskolai végzettséggel, sokan külföldi munkavállalóként vagy turisztikai szolgáltatóként szereztek nyelvtudást.) Harmaduk közel 40 éve aktív a közösségben, másik harmaduk 25-30 éve, a többiek 8-12 éve. Tapasztalati területeiket tekintve nagyon színes a társaság. A „Mivel foglalkozik most?” kérdésre adott válaszok is azt mutatják, hogy több lábon állnak, többféle szemüveggel néznek:

A kérdőíves felmérés zalai és székelyföldi adatai nem sok területen tértek el egymástól. Mind a válaszadók korösszetétele, mind a foglalkozása, illetve képzettségi adatai, de különösképpen a „Mi foglalkoztatja a kistelepülésen élőket manapság?” témaköre mutatott jelentős azonosságot. De nem volt tapintható a különbség a terület adottságainak és lehetőségeinek megítélése során se.

Mindkét területen a válaszadók több mint fele 20 éve él és dolgozik a közösségben, foglalkozásukat tekintve 80%-uk humán, társadalmi területen tevékenykedik és civil szervezetnél, vagy közszolgálatban dolgozik, kevesen vállalkozóként. A megkérdezettek között közel azonos arányban vannak nők és férfiak.

Közösségi aktivitásuk az alábbi területek között oszlik el:

A válaszadók 78%-a tudott legalább egy sikeres települést megnevezni a környezetében.

Az arra a kérdésre adott válaszok, hogy miért vágnak bele közösségi munkába az emberek,
5 feltételt rajzoltak ki markánsan: bíznak magukban; bíznak a faluban; tenni akarók, szeretnek dolgozni; közös élményekre vágynak; van elképzelésük.

Ez erősítette azt az elgondolást, hogy a településméret, belátható kulturális hasonlóságok mellett determinálja a gondolkodásmódot, a viszonyulásokat, és mindez meghatározza azokat a kompetenciaterületeket, amelyeken az ott élő emberek cselekvőképesnek érzik magukat.

A KÜLSŐ TÁMOGATÁS

A hipotézis alapját is meghatározta az a tapasztalat, hogy a helyi közösségeket katalizálják a külső kapcsolatok, a tanulási, tréning helyzetek, azok az alkalmak, amikor védett környezetben, de a komfortzónájukon kívül érik őket ingerek. A felmérés több megközelítésben is foglakozott a „Mi a segítség? Milyen a jó segítség a közösség megerősítésében?”  kérdésekkel.

A válaszok 5 minta köré csoportosíthatók:

Ezek mindegyike azonosítható közösségi tőkefajtaként, jellemzően társadalmi, humán, illetve kulturális téren. Hasznos és azonosított segítségnek látták ezen területek fejlesztésében a külső támogatást a megkérdezettek. Ezek tudatos alkalmazását visszaigazolta a Zalai Falvakért Egyesület és a Humán Reform Alapítvány is: az elmúlt évtizedekben tudatosan, tervezetten szerveztek olyan eseményeket, amelyek kivitték a környékből a közösségek kulcsembereit, hogy tapasztalatokat, új ismereteket szerezzenek, hogy időről időre más perspektívában lássák magukat, közösségüket és lehetőségeiket. Ezek eredményességének visszaigazolása mégis felemás.

Segítség, tanulás, fejlődés

Kutatásunk alapkérdése volt, hogy kitapintsuk, mi oldható meg helyi erőből, és mihez kell külső segítség. A zalai kutatás külső kapcsolatokra, külső segítségre vonatkozó kérdései mind az interjúkban, mind a kérdőívben váratlan, meglepő és elgondolkodtató válaszokat hoztak. Az interjúalanyok és a kérdőívet kitöltők elmondásuk szerint ugyanis kevés külső kapcsolattal rendelkeznek, nem is igénylik a külső támogatást – segítséget, támaszt is inkább belülről kaptak. Ez a markáns és egybevágó visszajelzés már önmagában kérdéseket vetett fel, de a „Honnan származnak a tapasztalatai, amit a közösségi munkában használ?” kérdésre adott válaszok térképes modellezése végül komolyabb ellentmondást rajzolt ki, melyet a Zala megyei és az országos térképekkel szemléltetünk. A térképeken tehát azokat a helyeket jelölték a megkérdezettek, ahonnan a közösségi munkában használt tapasztalataik származnak (pirossal a kérdezettek saját települései).

Jelölt tapasztalati helyek Zala megyére vonatkozó eloszlása:

Jelölt tapasztalati helyek Magyarországra vonatkozó eloszlása:

Szemmel látható a jelentős településen kívüli tapasztalatszerzés mennyisége és eloszlása is (kékkel jelölve) a térképeken – melyeket kutatóként és szakemberként külső kapcsolatnak értelmezünk. A válaszadók azonban ezeket nem, vagy csak esetlegesen tekintik külső segítségnek. Erre nem volt a kutatásból idevonatkoztatható magyarázat.

Az adatok egyik értelmező beszélgetésén a kibővített projektteam azt a magyarázatot találta erre, hogy a válaszadók más szempontok mentén helyezik el a kapcsolatokat a belső – külső tengelyen: valószínűleg a kapcsolatok elérhetősége a fő szempont. A megjelölt kapcsolatok többségében nem előzmény nélküliek. A megkérdezettek régóta, építkező módon alakítottak ki és tartanak fenn szoros szakmai kapcsolatokat külső szereplőkkel, köztük a Zalai Falvakért Egyesülettel. A kapcsolat jellege és szorossága okán idővel e kapcsolatok belsővé váltak, ezért a megkérdezettek számára nem tűnik fel ezek külső jellege, jelentősége és értékei is eltolódnak – ebből fakadhat az eltérő értelmezés.

Tartalmilag összetartóbbak voltak a válaszok azon a téren, hogy milyen tudás, kapcsolat segítette a helyi munkájukat, és azt honnan kapták meg.

A Zalai Falvakért Egyesület által nyújtott tanulási, kapcsolatépítési, megújulási és forrásszerzési lehetőségek említése felülreprezentált volt a módszerek, kapcsolatok, példák, ventilálás, feltöltődés, új, ötletek, információk, empátia, jogszabályok megértése, papírmunka elvégzése terén.[7]

A tanulás sok helyen és többféle értelmezésben került elő a munka során, a személyiségfejlődéstől a konkrét ismeretek megszerzésén keresztül, a tanuljunk mások hibáiból, merítsünk mások sikereiből megközelítésig. A közösségfejlesztés értelmezhető egy tanulási folyamatként, amely során minden fél új képességekre, kompetenciákra tesz szert, és ezeket egy szervezett és tudatosan irányított beavatkozás során, a közösség bátorítása mellett próbálhatja ki. Azaz a közösségi munka sikere azon is múlik, hogy irányítói mennyire tekintenek rá reflektív, tapasztalatszerzésben gazdag folyamatként. Ha ez a cél, akkor előtérbe kerülnek a tanuláshoz kapcsolódó feltételek, mint a komfortzóna elhagyása, a kísérletezés szabadsága, az innovációk iránti igény, a tapasztalati pontok gyűjtése. S ezzel egyidőben háttérbe szorul a verseny, a meggyőződés, a központosított irányítás, a végrehajtó attitűd. Ezek a folyamatértelmezések egyben vezetői mintázatok is.

Miben segítettek a tanulási alkalmak a munka során?

„Közelebb vittük a valósághoz a fejben elképzelhető ideált.”

„Megismertük az elhárító mechanizmusokat.”

„Megtanultuk, hogy nem vehetünk mindent magunkra.””

„Nincs tiltás, blokkolás, segítség van, támogatás a külön úton is.”

„Önbecsülést kaptam. Megtapasztaltam, mire vagyok képes, ha beleteszem valamibe az energiám – ezt munkahely ritkán adja meg.”

„Sok volt a találkozás, a csapatmunka, a nézőpontok találkozása, sokat változtatott rajtam, ha munka közben hagyjuk, hogy hassanak ránk. Nagyon sok értékes emberrel lehet találkozni, lehet rájuk támaszkodni.”

„A keretek gyakran adottak, de fel kell tölteni tartalommal, ez a mi dolgunk helyben.”

„Szelídséget tanultam és türelmet. A falu az otthonom, a falubeliek a családom. Multinál dolgoztam okos megmondóemberként, agresszív vezetői kommunikációval. Ebből meg kellett jönnöm, ha szót akartam érteni a szomszédjaimmal.”

„Rájöttem, hogy szórakoztató vagyok.”

A ZFE-t megyei szakmai szervezetként azonosítják, különböző mértékben és különböző szemszögből, de mind a 20 interjúalany jól ismeri. Elismert és hiteles szervezetnek tartják, amely nehéz témával, nehéz körülmények között dolgozik állhatatosan. Arra a kérdésre, hogy miért csatlakozott, vagy mi keltette fel az érdeklődését az egyesület tevékenységével kapcsolatban, az alábbi válaszokat adták: erősen elkötelezett emberek, akik érdeklődők, türelmesek, újdonságokban gondolkodnak, de nem tolakodók, olyan témákkal foglalkoznak és mennek helybe, amelyek aktuálisak és érdeklik az embereket, „olyan nyelven szóltak hozzám, amelyet értettem, és amit mondtak, érdekesnek találtam” – fogalmazott az egyik válaszadó.

A kérdések kitértek arra is, mit kapott az együttműködésből, mely során a legtöbben az alábbiakat említették: sokszínű és gondolkodó közeget, újdonságok forrását, bátorságot – bátorítást, nyitottságot, tanulást és abban a kölcsönösség lehetőségét és nagyszerűségét, segítséget abban a kérdésben, amin gondolkodtam, párbeszédekben való részvétel lehetőségét, együttműködési mintát egyenrangú helyzetek teremtéséhez. Hangsúlyos volt a válaszok között, hogy volt kivel gondolkodni, amikor még nem volt partnere helyben a válaszolóknak, innen kaptak szaktudást és bátorítást, és gyakran „ürügyet” mások megszólítására.

„Nélkülük egyedül maradtam volna, és talán bele se vágok.”

„Megtapasztalni, nem vagy egyedül. Könnyen elszigetelődik az ember egy kis faluban.” 

A megyében érzékelhető legfontosabb szakmai tevékenységek közül legtöbben a női közélet fellendítésére vonatkozó kezdeményezéseket említették (legutóbbiként a Nők a vidékért hálózatot például), az amerikai önkénteseket a falvakba szervező programot, valamint szinte kivétel nélkül említette mindenki a falugondnokság intézményét, annak bevezetését, a falugondnokok felkészítését, munkájuk koordinálását.

„Felkeltette az érdeklődésem és ki is próbáltam, hogy tényleg tudnak-e segíteni, ha valamit akarsz helyben. Megtapasztaltam. Tényleg tudnak.”

„Véleményt kérnek, tájékoztatnak. És ezt jó arányban teszik.”

„Segítettek átjutni egy komoly holtponton. Akkor azt hittem, vége, de segítségükkel megértettem, hogy csak holtpont.”

A „Mi a Zalai Falvakért Egyesület legjellemzőbb márkajegye?” kérdésben az alábbi márkajegyek kristályosodtak ki:

„Meghatározó civil szervezet a kisfalvak életében, nem sokan érnek el a terepig. A kisfalvaknak nagyon fontos, sok minden nem lenne, ha ő nem tenne.” 

„Attól tud megújulni a vidék, hogy nem a berögzült struktúrákban gondolkodnak azok, akik a fejlődésért tesznek. A ZFE olyan hálózatot épít munkája során, ahol a dolgozni vágyó emberek gyűlnek össze és inspirálják egymást.”

„Hitük erős. Türelmük nagy.”

„Nem ázol mellette, nincs mellőzött érzésed”

„Nagyot is kell gondolni, meg reálisat is. De csak idővel látszik, mi a realitás. A realitásból nehéz álmodni, ehhez kívül van a távcső.”

„Intellektuálisan nehéz összekapaszkodni egy faluban. Ehhez tágabb tér kell. Ehhez jó keretet ad a ZFE.”

„Kevés ilyen hosszú ideig működő szervezet van a megyében. Talán az van e mögött, hogy sokan és sokféleképpen tudnak kapcsolódni, és mindegyik kapcsolódás hiteles és megerősített.”

„A kisfalvak témája fontos nekem, Ez az a szervezet, amelyik érdemben, komolyan és tartósan foglalkozik a falvak ügyeivel, azéval is, amelyben én is lakom. Ez közös témánk.”

Kapcsolódások

A belső és külső kapcsolatok kérdésében érdekes lehet, hogy kivel osztották / osztják meg örömüket, bánatukat, kétségeiket, vívódásaikat a közösség motorjai. Nem meglepő módon kiemelkedő helyen szerepeltek a barátok, családtagok, a csapat, amelyikkel dolgozik – azaz a belső kapcsolatok. Őket követte a kollégák és a Zalai Falvakért Egyesület, gyakran név szerint kiemelve annak vezető munkatársát, aki több mint húsz éve dolgozik a megyében ezen a területen.

Zárt és erős kollegális csoportot képviselnek a falugondnokok, akik sokat tanultak egymástól, támaszkodhatnak egymásra és bíznak egymásban. Az ö munkájukat közvetlenül irányítja és támogatja a Zalai Falvakért Egyesület, melyet kivétel nélkül meg is említettek az érintett válaszadók.

Érdekes, de egyben érthető módon a kapcsolatoknál került említésre az ünneplés jelentősége a települési, közösségi munkában. A válaszadók jó érzéssel, tele történetekkel, melegséget árasztó hangnemben beszéltek azokról az alkalmakról, amikor megünnepelték magukat, az elért eredményeiket, a bátorságukat, vagy épp a vakmerőségüket, amikor a kudarcot is át tudták fordítani tanulságba, ha együtt néztek vele szembe. Az ünnep ez esetben nem jelent formalitást, és ünnepélyes kereteket sem. Valamifajta mérföldkő, ahol többet beszélnek magukról, maguknak egymás között. Számot vetnek és olyanokat is kimondanak, amiket a mindennapi verkliben nem. Fontos és emlékezetes pillanatok ezek, melyeket utólag mindenképpen nagy megbecsültség övez.

„Jó emberek közé szívesebben települnek mások is, jó közösségbe jó tartozni.”

„A „hős – hülye” skálán helyezkednek el a közösségben aktív emberek. Fontos, hova kalibrálod magad: mindkét végpont veszélyes és magányos. A helyi hősnek nem lehet rossz napja, a hülyének jó.”

„Morálisan példaképnek kell lenni. És tudni, a környezetünk mindent lát. Azt is, amiről mi se tudunk.”

„Tárgyakon keresztül is lehet kapcsolódni. Klassz valamit megmenteni.”

„Egyedül voltam vele, hogy higgyek a faluban. Részt kell venni veszekedésekben is. Ez is a helyi viszonyok mérője, a befogadás, elfogadás fontos állomása. Enélkül nem lehetsz biztos a státuszodban.”

„A falusiak a munkát becsülik a legjobban, és ünnepelni szeretnek a legjobban. Ha a kettő egybeesik, az meg non plus ultra.” 

A külső támogatás jelentősége a közösségi tőkék rendszerében

Összeségében elmondható, hogy a sikeres helyi közösségek erejét a közösségi mag, a közösen vállalt területi identitás és a közösségi habitus mutatja meg. Ezek együttállása olyan előre nem, vagy csak részben látható erőket hoz felszínre, amelyek nélkül minden fejlesztői célú beavatkozás rejtett és kiaknázatlan marad. Zala megye legtöbb falujában van mire építeni, de kell egy szereplő, aki ezek azonosításán, az értékek megemelésén és a lehetőségekkel való összekötésén dolgozik tudatosan, tervezetten. Összeköti az elszigetelt tapasztalatokat és sikereket helyi és külső szereplőkkel, hogy egymással kölcsönhatásba kerülhessenek. Ez a közösségi kapcsolatitőke-fejlesztés nem oldható meg pusztán belső erőforrásokra támaszkodva, szükséges hozzá egyfajta belső-külső egyensúly a különböző szereplők között, hogy elkerüljük az ún. Münchausen-effektust, amikor természetesnek vesszük, hogy valaki a saját hajánál fogva képes kihúzni magát bármely helyzetből, azaz hogy egyszerre képes tisztán látni a saját helyzetét, tágan látni a lehetőségeit, mérlegelni a lehetséges utak közül, s végül erőt venni és elindulni. Ez egyáltalán nem természetes, főként közösségi szinten. Ez a társadalmi tőke fejlesztésének terepe, amely igényli az említett egyensúlyt, a külső és belső szereplők jelenlétét és együttműködését.

A közösségi erőforrások a már említett szakirodalmak szerint lehetnek inaktívak, vagy befektethetők további erőforrások létrehozásába. A közösségfejlesztési folyamat tulajdonképpen felfogható közösségi tanulási folyamatként, amelyben a különböző szereplők mindegyike hozzáteszi a maga részét a helyzet felméréshez, a megoldáshoz vezető út tervezéséhez, a döntés mérlegeléséhez, az elinduláshoz szükséges erőforrás összerántáshoz. A kölcsönösség pedig abból adódik, hogy egyik szereplő se lehetne eredményes a többiek nélkül. És ez a megállapítás mutat rá arra, hogy milyen szoros összefüggésben állnak egymással a közösségi tőkefajták. Fontos ez a kölcsönösség azért is, mert a közösségi erőforrások, akárcsak más erőforrások a környezetünkben, használaton kívül elkopnak, elfogynak, erodálódnak. A kihasználatlan közösségi erőforrások ráadásul kontraproduktívak lesznek idővel, ha senki nem tesz azok „irányba állításáért”. Mert az erő vissza is tud ütni. A rosszul kezelt, vagy használaton kívüli erőforrások képesek egy közösségben hanyatlást indítani. Szerencsére ennek a tételnek a megfordítása is igaz: a jól használt, aktív közösségi kapcsolatok, a közös és kölcsönös tanulás, az aktív együttlétek, tevékenységek képesek a közösség erőforrásait serkenteni, s e folyamat jó szervezése képes egy közösséget belső erőforrásaira támaszkodva megerősíteni és képessé tenni a kulturálisan önazonos megújulásra.[8]

KÖZÖSSÉGI SIKERFAKTOROK  

Azt reméljük, a külső kapcsolatok, a kívülről jövő szakmai támogatás kutatási eredményei is jól általánosíthatók. A kutatás, annak elméleti és közösségi feldolgozása ezen kívül még két irányba tett megállapításokat, melyek mélyen ülnek a zalai valóságban, de túl is mutatnak azon. Az egyik a TOP 10 sikerfaktor, amely összefoglalja, milyen titkos összetevőket látnak a tartósan sikeres közösségek mögött a megkérdezett válaszadók. A másik azok az ajánlások, mely ugyanezen feldolgozások során születtek az aprófalvas térségek fejlődése, fejlesztése érdekében.

Közösségi sikerfaktorok – TOP 10

• Összetartó, aktív helyi közösség. A helyiek lokálpatrióták. Vagyis szeretik településüket, büszkék rá, hogy ott élnek. Ezt azért teszik, mert van a környéken munkahely, vannak értelmiségiek és vannak közösségi kapcsolódások. Elérhető az óvoda, iskola, orvos (nem baj, ha nem a faluban, de busszal, vonattal se túl nagy erőfeszítés), melyek más megközelítésben közösségi színterek. Legalább a falu egy része közösségnek érzi a településen élőket, ezt a rendszeres és alkalmi rendezvények is segítik. A településen fellépő problémák megoldódnak, ha nem is azonnal, de látszik az igyekezet és érezhető a mozgás. Ha az emberek biztonságban vannak és érzik, hogy számítanak rájuk, nagy dolgokra képesek. Látszólagos erejükön felül is.
• Változatos helyi kapcsolatok. Minden közösségi cselekvés egy beszélgetésből indul. Ha az emberek kapcsolatban állnak egymással, spontán megvitathatják az őket érdeklő kérdéseket, sűrűsödés esetén közüggyé tehetik azzal, hogy gondolataikat, ötleteiket megosztják másokkal. Minél sokrétűbb a kapcsolódás a lakók és a település intézményei, vezetői között, annál kevesebb súly lesz egy ügy megnyerésén, könnyebben valósul meg a belátás, a türelem, nem kell aggódni, hogy ki tudja, mikor lesz megint ilyen alkalom. Változatos programokon való részvétellel kilépnek az emberek a legszűkebb – gyakran homogén – közegükből, és új ingerek érik őket. Ezek a spontán érdeklődés kapcsán keletkező ingerek új gondolatokat indítanak, ebben rejlik a változás magja. Fontos, hogy erős és tartós kötések gyakori és tartalmas találkozásokban születnek, melyeket a közös cselekvések edzenek.
• Közösségi összefogást elősegítő, jóakaratú vezetők. A lakosság összefogása sokszor a település vezetőin, az ö működési módjukon, példamutatásukon múlik. A jó vezetőknek erős a kapcsolatteremtő készsége, erős bennük a tenni akarás, van elképzelésük ezek anyagi fedezetének előkerítéséről, bíznak magukban és bíznak a közösségükben. Az a vezető, aki egyedül akar menni, előbb-utóbb egyedül is találja magát. Sikeres egy település, amikor a település vezetése együtt él és gondolkodik a lakossággal. Amikor egymást támogató, egymást segítő emberek közössége alkotja. Amikor környezettudatos megoldásokkal javul a település lakóinak életminősége. Vannak közösségi tereik. Vannak lakossági szintű kezdeményezések, melyek támogatásra találnak a településen, a vezetők részéről is. Amikor közös ünnepeket élnek meg, közösségi eseményeket szerveznek köré. Amikor vonzó a település jövőképe, együttműködő, támogató szereplőként jelennek meg a helyi vállalkozások, a helyben előállított termékek előnyben részesülnek, nyitottság van a kreatív ötletekre. Ilyenkor a lakosok elégedettek, a közösség és általa a település fejlődik.
• Sikeres önkormányzat. Lassan egy kistelepülés önkormányzati sikerének első feltétele, hogy vannak, akik vállalják a tisztséget. Ezután jöhetnek az emberi jóllét feltételei: munka, intézmények, szolgáltatások, az infrastruktúra észszerű fejlesztése – itt említhető meg a felújításra váró épületek felújítása, melyek sok válaszban a hanyatlás, illetve a fejlődés szimbólumaiként jelentek meg. A munkanélküliek foglalkoztatása különösen akkor sorolható a sikertényezők közé, ha az elvégzett tevékenység valóban a közösség javát szolgálja, amiért a tevékenységet végzők közmegbecsülést kapnak a fizetésen túl. Az elesettekkel való bánás is morális tényező a siker megítélésekor, aminek látens – mögöttes – tartalma a beleérzés, azaz a mire számíthatok én érzése. Ha a bánásmód pozitív, ha a település innovatív, ötletgazdag, esztétikus, ha az az érzése bárkinek, hogy jó ott élni, ha az emberek figyelnek egymásra, akkor az embereknek jó lesz a közérzete. Ettől nő a közbizalom, és nő a közösségi ügyekben való aktív szerepvállalás iránti kedv, hajlandóság, az emberek elköteleződnek.
• Együttműködő, nyitott intézmények. Példamutató, ha a közösségért és a közösséggel együtt dolgozik a település vezetése és annak intézményei. Kevés ember tud intézményi munkát kapni kistelepüléseken, így jelentősebb az intézményekben dolgozókra irányuló figyelem: milyen hozzáértéssel, de leginkább milyen érzéssel töltik be a pozíciójukat, örülnek-e annak, büszkék-e rá és megbecsülik-e, hogy ők dolgozhatnak abban a státuszban. Ennek megítélése nem ritka, hogy nem esik egybe azzal, ki milyen szakértelemmel végzi a munkáját. Ha nincs kapcsolat, nincs maximális pontszám se. Sokat mutat egy településről, mennyi és milyen típusú önszerveződő, civil csoportja, szervezete van és az is, hogy ezek milyen kapcsolatban állnak egymással és a település intézményeivel. A zalai településméreten nem tehető meg (vagy ha igen, annak nyomos oka kell legyen), hogy az aktív szereplők nem, vagy csak szórványosan kapcsolódnak. A kapcsolódás hiányát a válaszadók deprimációként élték meg, s ekként kezelték a párhuzamos működést, munkát.
• Koncepciózus jövőtervezés. Tudatos és következetes cselekvés, stratégiai gondolkodás, innováció, melyben a vezetők nem csak a feladatokat osztják meg, hanem az álmokat is, hogy másoknak is legyen ideája, és közös legyen a „vágyott jövő”. Ezt nehéz elérni, de ahol közös a vízió, ott elkötelezettek az emberek, és nem akasztják meg a folyamatokat értetlenségből, ok nélkül – vallották a válaszadók.
• Gazdaságilag sikeres, fejlődésre képes település. Amellett, hogy egy közösség vezetése a lakossági igényekre érdemben tud és akar is reagálni, szükséges feltétel ennek fedezetére is gondolni. Azok a települések számítanak a válaszadók között sikeresnek, amelyek – önkormányzati, civil, intézményi stb. – vezetői képesek az álmok, a célok érdekében forrásokat is mozdítani. Kevés példa van arra, hogy a tervek megvalósulásához hozzásegítő pénz megléte nélkül is sikeresen működhessen egy település, pusztán a többi erőforrásra támaszkodva. De ennek a fordítottjára is van említés, miszerint „nem lehet mindent pénzen megvenni, de anélkül a legszebb álmok is megkopnak”.
• Közösségi kezdeményezések és folyamatok együttes jelenléte. A hagyomány és az újszerű egymás mellett halad, nem kioltva egymást. Nem rohan mindig az újért projektről projektre, hanem fenntartja azt, ami értékes a közösségnek. Az ilyen településeknek egyszerre vannak gyökerei és szárnyai. Egyszerre tud kötődést erősíteni és értéket közvetíteni a hagyományain keresztül, s egyszerre ad teret az újnak, a kísérletezőnek. Ezek a települések, ahol ennek aránya jó, sokkal több fiatalt tudnak megtartani, odavonzani – tartják a válaszadók közül többen is. Ezeken a helyeken többnyire léteznek a nyilvánosság fórumai, a fejlesztések (infrastruktúra, épületek, terek, közösségek) valóságos helyi igényekre jönnek létre, a megvalósítás és a működtetés is közösségi alapon nyugszik, de legalábbis a közösség támogatásával, közreműködésével történik.
• Aktív, széleskörű közösségi tér. Ahol nincs tér a közösség tagjai közötti interakcióra, ott nem alakul ki igazán közösség, vagy elsorvad, ami van. A jó tér egybeterel minden korosztályt, széles érdeklődési kört ölel fel, s ehhez megfelelő infrastruktúrát és létszámot tud rendelni. Jó, ha a tér összehozza az embereket és nem elkülöníti, ez teszi lehetővé a spontán találkozásokat.
• Újításra való képesség. Figyel az igényekre és megpróbál reagálni rá. Képesek a vezetők és a lakosok meghallgatni egymást, és együtt tenni dolgokért. Egy közösség létfeltétele a megújulási képesség. Megjelent a válaszok között a reziliencia fogalma is, mely általános értelemben rugalmas ellenállási képességet jelöl. Olyat, amelyben az alany erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz is képes sikeresen adaptálódni. Más megközelítésben a regenerálódás képessége tanulással. Bár a rezilienciát említő válaszadók nem tértek ki ennek mögöttes tartalmára, de a megújulás képessége régi és fontos témája a fenntartható közösségnek: fontos, hogy kialakuljon egy rugalmas, de nem képlékeny közegállapot, mely szélben hajlik, de szélcsendben képes szilárdulni.

Érdemes megállni egy pillanatra ennél a listánál, és értelmezni üzenetüket a közösségi tőke keretrendszerében is. Ennek alapgondolata, hogy „Bármely közösség életereje a hét közösségi tőkefajta jelenlétével és erősségével hozható kapcsolatba. Olyan erőforrások ezek, amelyekbe be lehet fektetni, vagy amelyeket ki lehet használni a közösségek hosszú távú jólétének előmozdítása érdekében.”[9] A zalai falvak közösségi vezetői által kiemelt 10 meghatározó sikerfaktorból 10 szorosan és közvetlenül kapcsolható a közösségi tőkefajtákhoz, azaz mindegyikben jelen van a kapcsolatokban, azok minőségében és gyakoriságában; a kultúrában, annak szimbólumaiban és hagyományaiban; politikai és intézményi, valamint épített és természeti környezetében rejlő erőforrások megléte, felismert értéke és tudatos, tervezett, észszerű felhasználása a közösség érdekében.

Az említett sikerfaktorok jó arányban oszlanak meg a tőkefajták között, aminek tagoltsága további rejtett, de jelenlévő erősségekre mutat rá a közösségben. Ezzel együtt, vagy ezek után nem lehet meglepő, hogy a lista legtöbb eleme a legtöbb esetben a társadalmi tőke „ragasztó” erejéhez kapcsolódik. Az összetartás erős kapcsolatokat jelöl, melyeket a válaszadók családi, baráti, szomszédi kapcsolatokban azonosítottak – ezek a csoportok erősen kötődnek a településhez, ötletadók és tevékenyek helyi ügyekben. Ide sorolhatók a gyenge kötődések is, az úgymond vertikális kapcsolatok, melyek lehetővé teszik a közösségen kívüli kapcsolatok felhasználását a közösség ügyeinek előmozdításában, vagy épp a közösség tagjai, vezetői motivációinak fenntartásában. Ezek említésre kerültek lakossági, intézményi és vezetői szinten is a fenti TOP 10-es listában. Kisebb említésszámban, de határozottan azonosítható a sikerfaktorok között a kulturális tőke (hagyományok, helyi minta, szimbólumok, történetek stb.), a humán tőke (képzettek, kreatívok jelenléte stb.) jelentősége. Nem hangsúlyosan, de említésre került a természeti (szerethető és védelemre szoruló táj stb.), a politikai (együttműködő, nyitott vezetők, intézmények stb.) és az épített (vonzó az ápolt településkép, hanyatlásról üzennek a romos házak stb.) tőke is, mint a sikeres helyi társadalmakat meghatározó tényező.

Ajánlások a sikeres falvakért

Végezetül szeretnénk a kutatás eredményei alapján tett ajánlások közül kiemelni két, a társadalmi tőkéhez kapcsolódót.

A találkozások új esélyeket hordoznak a fejlődésre. Szakmai megerősítést adnak, ötletet, ihletet hoz a tapasztalatmegosztás lehetősége, ezért érdemes ezekkel számolni. Ilyen lehetőséget kínál az új vezetők segítése váltáskor. Fontos az ö bevezetésük a helyi kreatív körökbe gondolataik megismerése, kapcsolódásuk többrétegűvé tétele érdekében – ez mind a humán és a politikai, mind a társadalmi tőkét erősíti. Nem példa nélküli, hogy a polgármesterek nem, vagy alig ismerik egymást egy zsebkendőnyi területen. Elvárhatjuk, hogy ne így legyen, de ez nem megy magától. Az igény megléte, felkeltése mellett közeget kell teremteni. A közösségben végzett fejlesztőmunka felfogható egyfajta reflektált tanulási folyamatként, ahol a megosztás érték(es) és kölcsönös.

Jellemző megállapítás, hogy a tehetősek, mobilisak városba költöztek az apró falvakból, de kötődnek. Ezzel a kötődéssel érdemes és kell foglalkozni. A kisvárosok összekötő kapcsok lehetnek a falvak és a nagyvárosok között, mintegy középső testvér a legidősebb és a legfiatalabb között, mert mindkettőig elér. Az elszármazottakról való gondolkodásra több jó példa van Zala megyében is, de nagyon kevés az eredményes, tartós, vagy rendszerszintű jó gyakorlat arra, hogy az idegenbe vetődött földiek komolyan hozzájárulnának a helyi fejlődéshez szellemi, kapcsolati, vagy anyagi tőkével akár. A szomszédsági munkában gyakran ismételt „szlogen”, hogy többet ér egy közeli jó szomszéd, mint két távoli rokon. A távolságot kicsit tágítva igaz lehet ez az elszóródott helyiek, vagy a közeli kisvárosban élő kreatív kapacitás esetében is. Kevés gyakorlat van arra, hogy ezen a szinten dolgozzunk, de el kellene gondolkodni, hogy nem a nagyvárosokkal kell elsőként összekötni a falvakat, hanem a hozzá közelebb álló, megragadható, több közös ponttal rendelkező kisvárosokkal. Ez a kapcsolódás nem jöhet létre magától, mert sokszor nincs organikus kapcsolat a szereplők között, és talán a közelség okán több az előzetes ítélet, a történelmi ellentét öröksége is. Ez egy szakmai felismerés, ami a fejlesztő munka új terepének kínálkozik, amely a közösségi tőkefajták sokszínű jelenlétének felismerésén és elismerésén alapul, és tudatosan, tervezetten szervez közeget egy adott terület közösségi tőkéjének minél többrétűbb fejlesztése érdekében, összekötő és áthidaló kapcsolatokat építve ott, ahol annak hiánya mutatkozik.

Végjegyzetek:

[1] Készült az EFOP-5.2.2-17-2017-00152 Transznacionális együttműködések a Zalai Falvakért Egyesületnél projekt keretében 2018.02.01. – 2020.01.31. között végzett szakmai munka és a „Közösségi kapcsolatokkal a helyi fejlődésért” címet viselő kutatás eredményei alapján. A Zalai Falvakért Egyesület elnöke: Guitprechtné Molnár Erzsébet, ügyvezető titkára: Szeder-Kummer Mária, a tanulmány keretét adó projekt szakmai vezetője: Kiss Benedek. (A cikkben szereplő képek a projekt során készültek.)

[2] Bódi F. – Böhm A. (2000): Sikeres helyi társadalmak Magyarországon. Agroinform Kiadóház, Budapest; Madarász, V. (2000): Hogyan készítsünk vidékfejlesztési programot? Agroinform Kiadóház, Budapest; Kovách I. (2012): A vidék az ezredfordulón. MTA TK SZI, Budapest.

[3] A téma bővebb kifejtését lásd e lapszám vonatkozó írásában. (Szerk.)

[4] Pigg, Kenneth E. – Ted K. Bradshaw: Catalytic Community Development. A Theory of Practice for Changing Rural Society. Hivatkozza: Dr. Kulcsár László (2008): A vidéki társadalom előtt álló kihívások Amerikában. KSH, Budapest.

[5] Zala megyei közösségi vezetők, 12 nő és 8 férfi a következő településekről: Zalaegerszeg, Pókaszepezd, Türje, Becsvölgye, Almásháza, Bucsuta, Teskánd, Pusztaederics, Keszthely, Szentgyörgyvár, Orosztony, Kerkaszentkirály, Bödeháza, Zalaszombatfa, Nagykanizsa, Zalabér.

[6] Humán Reform Alapítvány, Székelyudvarhely

[7] A közösségi felmérést, amelyet az egyesülethez kötnek, jó módszernek tartják a megkérdezettek, sokat tanultak belőle. Információszerzésre, a helyi viszonyok feltérképezésére kitűnően alkalmasnak találják, de kevés cselekvést érzékelnek hatására.

[8] A közösségi tőkefajták összefüggéseiről, a felfelé és a lefelé tartó spirálról e lapszám vonatkozó írásában bővebben is olvashat. (Szerk.)

[9] Jacobs, C. (2011): “Measuring success in communities: Understanding the community capitals framework.” Extension Extra. South Dakota State Cooperative Extension Service: Issue 16005 (Revised April)