A Közösségfejlesztők Egyesülete már jó ideje dolgozik azon, hogy mind több és minél jobban felkészült tanár képezze a közösségfejlesztés, közösségi munka iránt érdeklődő civil szervezeteket, önkénteseket csakúgy, mint a zömmel a felsőoktatásban tanuló leendő szakembereket, sőt, a „pallérokat”, vagyis a középszintű szakemberré válni kívánó helyi közösségi aktivistákat is.

Varga Tamás „virtuális tanszékben” gondolkodott. 2001 tavaszán érett meg a feltétele annak, hogy ezt a „tanszéket” – még vele együtt – össze is szervezzük. Eleinte csak a velünk szoros kapcsolatban álló Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületét akartuk bevonni egy „Képzők képzője” programba, de később a szomszéd országokban folyó közösségi munka iránt már egy ideje formálódó érdeklődésünket a Mott Alapítvány munkatársainak ösztönzésére regionális programmá fejlesztettük a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályával együttműködésben „Közösségfejlesztési partnerségépítés Közép- és Kelet-Európában” címen. E program ismertetésére, tanulságainak és következtetéseinek levonására szenteljük a Parola következő, 2003/3. számát, így erre most nem térünk ki, bizonyos aktualitások miatt viszont e számunkban mutatjuk be saját „Képzők képzője” programunkat. Ezek az aktualitások a következők:


A közösségi munka iránti megnövekedett érdeklődés

Számos jele van annak, hogy a közösségi munka iránti érdeklődés fokozódik. Ennek legfőbb okát az uniós csatlakozás folyamatának előrehaladtában látjuk. Valamennyi me gnyilvánulás és előcsatlakozási program közvetíti ugyanis az uniós értékrendet, amelyben a részvétel, az együttműködés és partnerség kap prioritást, méghozzá területi elv alapján. Mindez – ha nem is olyan gyorsan, mint szeretnénk –, de fokozatos bekerül a hazai jogalkotásba és támogató programokba is. Az új szociális törvény pl. már utal a közösségi problémamegoldás szükségességére, s ez nyilvánvalóan meglendítette a keresletet a közösségi munkás továbbképzések iránt is. De a nonprofit szervezetek sokasága is mind hatékonyabban igyekszik szolgálni az érintettek bekapcsolásá nak elvét, s e célja eléréséhez hozzáférhető – és megfizethető! – szakismeretek után kutat.

Felnőttképzési intézményi akkreditáció
Bizonyára többen ismerik a nonprofit felnőttképzési szervezetek előtt is megnyílott lehetőséget az intézményi akkreditációs kérelmek benyújtására. A Közösségfejlesztők Egyesülete és a Civil Kollégium Alapítvány él ezzel a lehetőséggel, és következő programjait nyújtotta be:
Szakképzési programok: 330 órás „Képzők képzője”, 120 órás „Közösségfejlesztő”, 60 órás „Közösségfejlesztő” továbbképzés, 45 órás „Közösségi munkás” továbbképzési programok.
Általános felnőttképzési programok: Közösségi képzés, Civil képzés, Demokrácia képzés, Közösségi gazdaságfejlesztés és Közösségi médiai képzési programok.
Az intézményi akkreditáció folyamatban van.
Egyértelmű, hogy az akkreditált felnőttképzési intézmények minőségükben, támogatottságukban és mennyiségben is több képzést vállalhatnak a jövőben a nem akkreditált intézményeknél, s ez ismét csak a képzett tanárok iránti keresletet növeli.
Közösségfejlesztői szakvizsga lehetősége
2003. április 25-én 27 fő szakvizsgázik közösségfejl esztésből a Kecskeméti Regionális Munkaerő-Fejlesztő és
-Képző Központ szervezésében, s kap „közösségfejlesztő – oktató, tréner, kutató” szakképzettséget. A vizsgát a fenti, 330 órás szakképzés előzte meg, melynek tartalmát e cikk második részében ismertetjük.
Egyesületünk – a Magyar Művelődési Intézettel karöltve – 1994 óta dolgozik a közösségfejlesztés Országos Képzési Jegyzékbe történő felvételéért. 2002 tavaszán úgy tűnt, hogy végre sikerül kikerülnünk a szaktárca averziójának hatása alól, és interdiszciplináris szakmaként bekerülnünk a jegyzékbe, amikor is az EU-kompatibilitás megváltoztatta az OKJ-ba kerülés feltételeit. Az új feltételrendszer csak azoknak a szakmáknak a képzési jegyzékbe történő felvételét javasolja, amelyek a miénknél nagyságrendekkel több ember képzését vállalják. A „tyúk vagy a tojás” ördögi köréből eddig sajnos még nem sikerült kilépnünk: kevesen vállalkoznak közösségfejlesztői szakképzésre (és fizetnek érte!), mert még nincs fizetőképes kereslet a munkára, s ha pedig lenne, nem lehet találni rendelkezésre álló és képzett szakembereket. Addig is, amíg e problémán az EU-programok nem segítenek, más módját vállaltuk a szakvizsgának, amire a szakképzési törvény lehetőséget is ad az OKJ-n kívüli szakképzés és szakvizsga keretében.

Cikkünk második részében nézzük tehát a „Képzők képzője” program tartalmi összetevőit!

A képzési program

A képzési program célul tűzte ki a fejlesztési és oktatási tapasztalattal is rendelkező közösségfejlesztők szaktudásának elméleti és módszertani kiegész ítését, közösségfejlesztési oktatóvá, trénerré, kutatóvá képzését, valamint a közösségfejlesztés hiányterületeinek és új kutatási témáinak azonosítását, a további önképzés és tananyagfejlesztés irányainak meghatározását.

Azt kívántuk elérni, hogy a képzésben résztvevők a képzés befejezése után a következő tanári feladatok ellátására legyenek képesek:
– A „Bevezetés a közösségfejlesztésbe/közösségi munkába” tárgyat felsőoktatási intézményekben tanítani,
– Saját kutatási területének/területeinek tanító modulját/moduljait elkészíteni, a hozzá alkalmazandó szakirodalmat feltárni és a tantárgyat/tantárgyakat oktatni,
– A közművelődési szakember, szociális munkás és pedagógus továbbképzések oktatói feladatait ellátni,
– A közösségfejlesztői szakképzés tanári feladatait ellátni,
– Közösségi és civil képzéseken a tréneri feladatokat ellátni.

A képzés módszere a szervezett önképzés volt. Ez szakirodalmi tájékozódást és tantárgyi feldolgozást jelentett, előre kiadott tematikai segédlettel és saját kutatási anyagok felhasználásával, valamint 6 intenzív, bentlakásos, alkalmanként 30 órás konzultációt a főbb tantárgyakról, amelyeken az egyes tantárgyakat egy önkéntes felvezető előadással vezetett be, majd megkezdődött a tantárgy taníthatóságáról szóló beszélgetés:

• • Mi a téma szerepe a képzésben?
  • Mekkora arányt képviselhet egy képzésben?
  • Kielégítő-e a tudásunk a témáról, s ha nem, honnan tájékozódhatnánk még?
  • Kiknek a képzésében kell feltétlenül megjelennie?
  • Milyen szinteken hagyható el?
  • Milyen módszerekkel tanítható a legjobban?
  • Milyen szakirodalom áll rendelkezésünkre?
  • Internetes tájékozódás mindezekről.

Az elméleti képzést önálló tanulás, valamint elméleti (kutatás) vagy gy akorlati munkával (helyi fejlesztés) egybekötött tanítási gyakorlat egészítette ki.

A tananyag szakmai egységei
„A közösségi munka elméleti keretei” modul 30 óra
Tantárgyai:

• • • Közösségelmélet,
    • A lokális közösségek elmélete,
    • A közösségfejlesztés, közösségi munka irányultsága és legitimációs elméletei,
    • A civil társadalom mint morális cél,
    • A civil társadalom nyomvonalai az új európai térben,
    • Civil társadalom a globalizálódó világban és az EU-ban,
    • A modern közösségiség társadalmi jelenségei
    • modernizáció, forra dalmak, demokratikus hagyományaink;
    • a harmadik szektor és társadalmi jellemzői.

„Közösségi beavatkozás” modul 45 óra
Tantárgyai:

• • A közösségfejlesztés, közösségi munka kialakulásának története
  • A közösségfejlesztés, közösségi munka hazai kialakulása és irányzatai
  • A közösségi beavatkozás modelljei
  • A segítők szerepei a közösségfejlesztésben, közösségi munkában
  • A segítő személyisége, képességei, értékei és etikai problémái

„A közösségi munka speciális
területei” modul 45 óra
Tantárgyai:

• • Közösségi munka kisebbségekkel
  • Közösségi gazdaságfejlesztés
  • Társadalmi nyilvánosság, közösségi médiahasználat
  • Térségi és regionális fejlesztés
  • Közösségfejlesztés és felnőttképzés, egyházi specialitások
  • Közösségi munka sérült emberekkel
  • Közösségi munka fiatalokkal
  • Közösségi munka és környezetvédelem
  • Kezdeményezés anyagi ösztönzéssel (adományozás)
  • Az alulról jövő kezdeményezés modellje
  • „Közösségi intézmények a kezdeményezésben” modell
  • Művelődési otthoni munka
  • Családsegítő központok
  • Közösségi iskolák

„Munkamódok és módszerek” modul 60 óra
Tantárgyai:

• • Munkamódok és módszerek a közösségfejlesztésben, közösségi munkában
  • Menedzsment a közösségfejlesztésben, közösségi munkában
  • A közösségi munka gyakorlata

A szakképesítés vizsgakövetelményei vagy önálló képzési program kidolgozását jelölték ki egy tetszőlegesen választott tantárgyból, vagy önálló képzési tematika összeállítását, bemutatását, védését, vagy pedig egy tanításra is alkalmas esettanulmány bemutatását és védését.

A vizsgára jelentkezettek névsora:
Almássy Tamás, Balla Zoltán, Beke Pál, Berek Péter, Bihariné Asbóth Emőke, Bulikné Szolnoki Ildikó, Farkas Éva, Geréd Ildikó, Giczey Péter, Groskáné Piránszki Irén, Hallgató Éva, Harkai Tamásné, Kas Éva, Keresztesi József, Kovács Edit, Lázár László, Liling Tamás, Mészáros Zsuzsa, Nizák Péter, Peták Péter, Péterfi Ferenc, Pocsajiné Fábián Magda, Pósfay Péter, Slézia Gabriella, Tüzes-Bölöni Ferenc, Varga Matild, dr. Vercseg Ilona, Volf Mária Magdolna.

A program során, a tanítás hatékonyságát elősegítendő, számos fontos anyagot fordíttattunk le, amelyek a www.kka.hu honlapon is elérhetők. A legfontosabbak közülük:
A közösségi munka kézikönyve – ACW, Egyesült Királyság
Közösségfejlesztés a világban – Humbert Campfens, Canada
A közösségi munka története az Egyesült Ki rályságban – Alison Gilchrist
A közösségi munka létrehozása – David N. Thomas, Egyesült Királyság
Felnőttképzés Svédországban, 1994. CESAM
Paul Henderson: A közösségfejlesztés mérhetősége (előadásszöveg)
John Bell – Gabriel Chanan: Közösségfejlesztői csapatmunka, mérhetőség – esettanulmány, CDF, Egyesült Királyság
Charlie McConnell, Paul Henderson előadásai a közösségfejlesztés európai és világtrendjeiről

Budapest, 2003. április 11.